-Gyere el velem te is.-bökte ki Harry.
-Mi?-akadtam ki.
Mégis mi a francot gondol? Baromira nem vagyok oda való. Persze menjek vele egy hírességekkel teli estére. Esetleg nem akarja, hogy borotváljam le a a fejem kopaszra? Még mit nem.
-Ez nem is olyan rossz ötlet. Ha felveszel a ruhád fölé egy kabátot, akkor eltakarod vele a bilincset, én meg a zakómmal takarom el.-mondta és látszott rajta, hogy tetszik neki a saját ötlete.
-Nem Harry, ez egy nagyon rossz ötlet.-mondtam.
-De miért?-kérdezte, mert nem értette, hogy én miért nem rajongok a 'briliáns' ötlete miatt.
-Mert csak.- adtam 'értelmes választ'.
-Oké, ha meg tudod nekem magyarázni, hogy miért ellenzed az ötletem, akkor kitalálunk mást.-ajánlotta fel.
Nem hiszem el, hogy nem elég neki egy sima nem. Mi a francért ilyen makacs? Komolyan olyan, mint kis srác korában.
Sóhajtottam, majd belekezdtem a monológomba.
-Nem illek én oda. Ott csupa hírességek vannak, akik szinte mind ismerik egymást. Én csak egy kisvárosi lány vagyok. Még olyan ruhám sincs, amit felvegyek.-hajtottam le a fejemet.
Harry az államnál fogva felemelte a fejem, hogy szembe nézhessek vele. Furcsa mód nem zavart az érintése.
-Meg ne halljam még egyszer, hogy így lekicsinyíted magad. Egyáltalán nem vagy 'kisvárosi lány'-mutatott macskakörmöt a levegőben.- Te egy belevaló csaj vagy, aki körül pörög minden. Már nem azért, de ki maradt volna itt a városban, ha elveszik az albérlete?-mosolygott.
Nagyon meghatottak a szavai és igazán jól estek. Igaza volt, szinte sosem hagytam, hogy bármilyen akadály az utamba álljon, s igen ritkán futamodtam meg.
-Rendben menjünk.-mondtam és felálltam a kanapéról.
-Komolyan.-kérdezte Harry meglepetten.
Gondolom elkönyvelte magában, hogy azt mondtam, hogy nem és ismer annyira, hogy nálam a nem az tényleg nemet jelent. Lehet, hogy a négy évvel ezelőtti énemet nem lehetett meggyőzni semmiről, de azóta megváltoztam.
-Csak nem inadba szállt a bátorság Styles?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Dehogy is.-állt fel ő is.- Menjünk ruhát venni.-mondta mosolyogva.
-Rendben....-kezdtem, de a telefonom csörgése félbeszakított.
A képernyőre meredtem, Hunter neve villogott.
-Francba-szitkozódtam- Meg ne szólalj-néztem szúrósan Harry-re.
Nem az van, hogy nem örülök, Hunter hív, csak ez a helyzet már így is elég bonyolult, nem szeretnék még egy nehezítő tényezőt. Ráadásul fogalmam sincs, hogy magyaráznám meg azt, hogy össze vagyok bilincselve egy sráccal, akivel ráadásul együtt lakok.
-Szia.-vettem fel.
-Szia Vanessa, arra gondoltam, hogy lenne kedved ma elmenni valahová?-kérdezte vidáman.
-Sajnálom, de nem tudok menni. Megígértem egy ismerősömnek, hogy segítek neki.-mondtam elszontyolodva.
-Pedig örültem volna, ha láthatom ma a barátnőmet.-mondta ő is csüggedten. De nem ez volt az,a min fennakadtam.
-Barátnő?-kérdeztem, hisz még nem beszéltük meg.
-Korai? Tudom, hogy még nem dumáltuk meg, de én azt hittem hogy...-magyarázkodott és szinte láttam milyen vörös lehet a vonal másik végén.
-Nem, nem korai, örülök hogy így hívsz.-vigyorogtam.
Harry persze látványosan forgatta a szemeit. Nagyon nem örültem, hogy tanúja a telefon beszélgetésemnek, főleg akkor mikor ilyen téma van. Semmi köze hozzá.
-Örülök.-mondta vidáman Hunter.
-Sajnálom, de mennem kell, mert mindjárt indulok.-kezdtem búcsúzkodni.
-Rendben, majd bepótoljuk a mai napot.-mondta.
-Mindenképpen. Vigyázz magadra.-mondtam, majd bontottam a vonalat.- Nem bírsz nyugton maradni öt percig?-mordultam Harry-re.
-Mi van? Jó kisfiú voltam.-vigyorgott.
-Aha, nagy francokat. Na gyere mert át kell öltöznöm.-húztam a szobámba.
-Én hívok egy taxit, mert így nem tudok vezetni.-emelte fel a bilincses kezét.
Felbattyogtunk a szobámig, ahol egyből a szekrényhez mentem és kiválasztottam egy egyszerű nyári ruhát. Vásárolni mindig ilyen kis lengén megyek, hogy könnyebb legyen fel-le öltözködni.
-Most átöltözök és megjegyezném, hogyha csak egy icipicit is lesel levágom a micsodádat.-fenyegettem.
-Igen is, hölgyem. vigyorgott.
Amint, hátat fordított villámgyorsan átvettem a ruhám. Viszont mikor visszafordultam, olyan ideges lettem. Igaz, hogy Harry nem fordult meg, de vele szembe egy hatalmas tükör volt, amiről én megfeledkeztem. Ezek szerint végig nézett.
-Te perverz.-kezdtem el csapkodni.
-Nem láttam semmi.-nevetett.-Na jó talán egy kicsit láttam a formás fenekedett.-röhögött még hangosabban.
-Akkora szemét vagy.- csapkodtam tovább, ő meg csak nevetett.-Oké, így nem megyek veled sehová.-kezdtem és mentem volna odébb is, de a derekamnál fogva visszahúzott.
-Jól van, abbahagyom és bocsánatot kérek, amiért ilyen sunyi disznó voltam.-mosolygott- És megpróbálom elfelejteni, amit láttam.-mondta,de a derekamat nem engedte el.-Bár nem biztos, hogy sikerül kiverni a fejemből a látványt.-vigyorgott.
-Na jó, tudod hová menjél.-téptem magam ki a kezéből-Indulnunk kell, mert a ruha nem veszi meg magát.-húztam magammal.
Be kell vallanom, hogy a mellett, hogy meg tudnám fojtani Harry-t, amiért kukkolt, kicsit imponál is, hogy tetszett neki a látvány, de ezt magamnak is alig vallom be, nem hogy neki. Ő ezt soha nem fogja megtudni.
Hamar ide ért értünk a taxi, Harry bediktálta a címet, amiről nekem fogalmam sincsen hol van, de ez annyira nem meglepő, hisz új vagyok a városban.
A taxis kicsit furán nézett minket a bilincs miatt. Sőt annyira bámult minket, hogy ideges lettem.
-Most mi van? Jól sikerült éjszaka-szóltam be neki. Erre persze Harry alig bírta tartani a nevetését, de erős volt és sikerült neki.
Fél óra alatt meg is érkeztünk egy kis eldugott butikhoz. Harry kifizette a taxit és már mentünk is befele.
Bent kicsit le esett az állam, hisz ez egy gyerek ruha bolt volt. Minek jöttünk ide?
-Harry, csak megjegyezném, hogy már nem vagyok öt éves, nem hiszem, hogy találunk itt nekem való ruhát.-húztam a számat.
-Pedig ez a Disney hercegnős ruha biztos jól állna.-emelt fel egy három éveseknek szánt ruhát.
-Haha nagyon vicces Styles. De miért vagyunk itt?-kérdeztem fáradtan.
Harry válaszolni akart, de valaki megtette helyette.
-Miattam édesem-jött előre a hátsó szobából egy nő.
Látták az arcomon kiülő értetlenséget és Harry magyarázni kezdett.
-Ő itt Abby, a banda stylistja. Azért jöttünk ide, mert az én ruhám itt van és biztos vagyok benne, hogy segíthet a problémánkon.-kacsintott rá Harry.
-Szia Vanessa vagyok.-nyújtottam a kezemet, de mintha észre se vette volna átölelt. Közvetlen nő. Jóban leszünk
-És miben lehetek a szolgálatokra?-kérdezte mosolyogva.
- Nessának kellene egy ruha az esti díjátadóra.-mondta.
-Hogy-hogy te is mész?-fordult felém.
-Nincs más választásom, összeragadtunk.-mondtam sóhajtva.
Nem nagyon értette, mert eléggé értetlen arcot vágott, ezért felemelte a csuklómat, ahol a bilincs vol. Eddig nem nagyon láthatta, hisz a farmer dzsekim eltakarta.
-Oh értem, had találjam ki, ki a felelős. Lou mi?-nevetett.
-Talált süllyedt.-mondta Harry.
-Sejtettem. Na gyere szépségem keresünk neked valamit, nem lesz nehéz ilyen gyönyörű alakkal.-kacsintott.
-Az biztos.-mondta Harry pimasz mosollyal, a délelőtti esetre utalva.
Szúrósan néztem Harry-re, majd követtem Abby-t a hátsó szobába.....
2015. december 28., hétfő
2015. december 26., szombat
10. fejezet
-Mi a szar-visítottam fel.
Erre bezzeg már Harry is felkelt. Nem nagyon értette, hogy mi az istenért ordibálok. De majd adok én neki, mi a szarnak kellett minket összekötnie.
-Miért ordítsz.-kérdezte mély álmos hangon.
-Hogy miért? Azért mert hátba támadtál és összeakasztottál minket.-mondtam kiabálva.
-Te aludtál el az én vállamon, után én is elaludtam, nem tehetek róla, ne veszekedj velem ezért.- durcáskodott.
-De az, hogy elalszom a válladon nem jogosít fel arra, hogy összebilincselj minket.-fújtam ki hangosan a levegőt a végén.
-Mégis mi a francról beszélsz?-kérdezte meghökkenve.
-Hát erről.- emeltem a szeme elé az összebilincselt kezeinket.
-Oh.-nyögte ki végül, hosszas hallgatás után.
-Bizony hogy oh. Miért csinálta?-kérdeztem fáradtan.
-Nem én voltam esküszöm.- mondta és tényleg őszintének látszott.
-Akkor ki a fene tehette?-kérdeztem.
Elkezdtünk gondolkodni, hogy ki akarna minket összekötni vagy, hogy egyáltalán kinek jutna ilyen az eszébe.
-Lou.- mondtuk hirtelen egyszerre.
-Biztos, hogy ő volt az.- mondtam idegesen, majd felálltam és rángattam magammal a göndört is.- Lou azonnal gyere ide-ordítottam.
Végig kutattuk az egész lakást, meg a kertet is, de Louisnak nyoma sem volt sehol. Előre tudta, hogy idegesek leszünk s inkább lelépett.
-Hívjuk fel.- ajánlotta fel Harry.
Gyorsan elő halásztam a telefonomat a farzsebemből és már tárcsáztam is a tettest. Három csengés után fel is vette. Kihangosítottam, hogy Harry is haljon mindent.
-Szia Picuri.-köszönt vidáman, mintha nem lenne hatalmas bajban.
-Te csak ne Picurriz nekem- sziszegtem.
-Oh ezek szerint láttad a kis meglepimet.- mondta sunyin és szinte láttam, ahogy rágcsálja szája szélét.
-Louis már hogyne vette volna észre, nem tudunk egymás nélkül mozdulni egy métert se.-mondta idegesen Harry.
-Az ég szerelmére minek csináltad?-kérdeztem mérgesen.
-A tegnapi nap miatt.-válaszolta egyszerűen.
Harry-vel egymásra néztünk, nem teljesen értettük, hogy ezt miért mondja. Mi volt tegnap este, amiért így kiszúrhat velünk.
-Azaz?- kérdezte Harry, várva a folytatást.
Lou mielőtt elkezdte volna magyarázni sóhajtott egy nagyot, mintha csak untatnánk, mert az egész annyira kézenfekvő, hogy magyarázatra sem szorul.
-Tegnap látszott, hogy még megmenthető a barátságotok, ahogy beszéltetek nekünk az első csókotokról, aztán meg ahogy este dumáltatok. És Vanessa ne is tagadd hiányzik neked Harry.-mondta.
-Ez nem igaz...-kezdtem de félbeszakított.
-Oké, áltasd csak magad, de a lényeg az, hogy addig nem veszem le, amíg nem békültök ki.-fejezte be a mondandóját.
-De este mennem kell a díjátadóra, nem mehetek bilincses kézzel, ráadásul Nessával. Nem sértés- fordult felém, én csak megforgattam a szemem.
-Hát akkor igyekeznék a kibéküléssel.-mondta, majd bontotta a vonalat.
Egyszerre ültünk le sóhajtva a kanapéra és meredten néztük a kikapcsolt, fekete tévét. Ez kábé fél óráig tartott.
-Most mi a francot fogunk csinálni?-törte meg a csöndet Harry.
-Kihagyod a díjátadót és megvárjuk Lou-t és leszedetjük.-mondtam némi töprengés után.
-Nem lehet, muszáj elmennem, arra az eseményre. Jelöltek vagyunk és ne pletykálhatnak rólam, hogy hol vagyok. Még a végén kihoznák azt, hogy én is elhagyom a bandát, amit még véletlenül sem engedhetek.-mondta gondterhelten.
Jó ez jogos én sem akarom, hogy ilyen pletykák terjengjenek Harry-ről. Egyrészt rossz lenne a bandának, főleg így Zayn kilépése után. Másrészt akármennyire haragszom Harry-re nem szeretnék neki rosszat.
-Oké , akkor más megoldás után kell néznünk.-mondtam neki.
-Mit szólnál hozzá, ha esetleg kibékülnénk?-kérdezte a kis göndör reménykedve.
-Értsd meg Harry nem megy.-mondtam elkeseredetten.
-De lehet, hogy Lou-nak van igaza és még megmenthető. Tegnap tényleg tudtunk normálisan beszélni.-mondta szomorúan.
-Őszinte leszek veled, én is éreztem, hogy valami megváltozott a tegnapi nap folyamán. Boldog voltam, hogy tudtunk beszélni és végre nem idegesen vagy szomorúan emlékeztem vissza egy régi emlékre, amit közösen éltünk át. Viszont nagyon megbántottál és nem tudom csak úgy elfelejteni. Lehet, hogy egyszer még kibékülünk, de még nem vagyok képes megbocsájtani. Igazán sajnálom.-mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp hagyja el a szememet.
-Megértem és türelmesen fogok várni, hogy megbocsájts nekem. És mindent megteszek, hogy kiérdemeljem újra a bizalmadat.-mondta halvány mosollyal az arcán, majd letörölte az elszabadult könnycseppemet.
-Nessa van egy rossz hírem.-mondta Harry kis idő múlva.
-Mi az?-kérdeztem kicsit félve.
-Pisilnem kell.-húzta a száját.
-És? menj...-kezdtem, de eszembe jutott, hogy össze vagyunk kötve.- Oh a francba. Nem bírod tartani?-kérdeztem késégbe esve.
-Nem, már nagyon kell.- 'nyafogott'.
Mihez kezdjek, ha nem megy ki, akkor összepisili magát és szagolhatom egész nap.
-Menjünk, majd nem nézek oda és természetesen a másik kezeddel tartod az... izédet.-mondtam fülig vörös fejjel.
-Gondoltam.- vigyorgott Harry.
Elmentünk közösen a mosdóig, pechünkre a wc a szoba másik felében volt, így nekem is be kellett mennem.
Próbáltam teljes testtel kifordulni, hogy ne lássak semmit, de ez elég nehéz volt. Arról nem is beszélve milyen kínosan éreztem magamat, amikor hallgatnom kellett, hogy csorgat. Próbáltam fütyörészni, vagy más hangot ki adni, de nagyon hangos volt és nagyon sok folyadék volt benne. De komolyan egy ló ürít ennyit. Már fordultam volna hátra, hogy mégis mikor szándékozik végezni, mert kezd elegem lenni. De mikor megfordultam Harry fenekével nézetem szembe. Azonnal visszafordultam.
Anyám, komolyan megnéztem a fenekét. Bár nem is volt olyan rossz, de honnan tudnám, hisz max. 5 másodpercig láttam. Régebben sokat láttam alsógatyában mászkálni, akkoriban eszméletlen jó feneke volt. Emlékszem még fogadás is volt a lányok között, hogy ki foghatja meg. Azóta rengeteget változhatott.
Az a baj, hogy eszméletlen kíváncsi a természetem, így nem bírtam megállni, hogy ne győződjek meg róla, hogy milyen a hátsóját illetően.
Ciki vagy nem, de lassan hátra fordultam, és jobban szemügyre vettem a popsiját. Ha azt gondoltam, hogy fiatal korunkban jó feneke volt, akkor az a mostanihoz képest elég béna volt. Olyan szinte jó feneke van, hogy egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem kéne bámulnom, mert bármikor végezhet és észreveszi, hogy stírölöm.
Pirulva és mosollyal az arcomon visszafordultam és vártam, hogy végezzen. Szerencsére ez hamar be is következett.
Miután kezet mosott visszamentünk a nappaliba a kanapéhoz.
-Meg kéne dumálnunk, hogy mi legyen este.-mondtam
-Igazából van egy ötletem, de nem biztos, hogy örülni fogsz neki.-kezdte Harry.
-Össze vagyunk bilincselve. Nem hiszem, hogy tudsz olyat mondani, amitől kiakadnék.-válaszoltam és tényleg így is gondoltam.
-Gyere el velem te is.-bökte kis Harry.
Erre bezzeg már Harry is felkelt. Nem nagyon értette, hogy mi az istenért ordibálok. De majd adok én neki, mi a szarnak kellett minket összekötnie.
-Miért ordítsz.-kérdezte mély álmos hangon.
-Hogy miért? Azért mert hátba támadtál és összeakasztottál minket.-mondtam kiabálva.
-Te aludtál el az én vállamon, után én is elaludtam, nem tehetek róla, ne veszekedj velem ezért.- durcáskodott.
-De az, hogy elalszom a válladon nem jogosít fel arra, hogy összebilincselj minket.-fújtam ki hangosan a levegőt a végén.
-Mégis mi a francról beszélsz?-kérdezte meghökkenve.
-Hát erről.- emeltem a szeme elé az összebilincselt kezeinket.
-Oh.-nyögte ki végül, hosszas hallgatás után.
-Bizony hogy oh. Miért csinálta?-kérdeztem fáradtan.
-Nem én voltam esküszöm.- mondta és tényleg őszintének látszott.
-Akkor ki a fene tehette?-kérdeztem.
Elkezdtünk gondolkodni, hogy ki akarna minket összekötni vagy, hogy egyáltalán kinek jutna ilyen az eszébe.
-Lou.- mondtuk hirtelen egyszerre.
-Biztos, hogy ő volt az.- mondtam idegesen, majd felálltam és rángattam magammal a göndört is.- Lou azonnal gyere ide-ordítottam.
Végig kutattuk az egész lakást, meg a kertet is, de Louisnak nyoma sem volt sehol. Előre tudta, hogy idegesek leszünk s inkább lelépett.
-Hívjuk fel.- ajánlotta fel Harry.
Gyorsan elő halásztam a telefonomat a farzsebemből és már tárcsáztam is a tettest. Három csengés után fel is vette. Kihangosítottam, hogy Harry is haljon mindent.
-Szia Picuri.-köszönt vidáman, mintha nem lenne hatalmas bajban.
-Te csak ne Picurriz nekem- sziszegtem.
-Oh ezek szerint láttad a kis meglepimet.- mondta sunyin és szinte láttam, ahogy rágcsálja szája szélét.
-Louis már hogyne vette volna észre, nem tudunk egymás nélkül mozdulni egy métert se.-mondta idegesen Harry.
-Az ég szerelmére minek csináltad?-kérdeztem mérgesen.
-A tegnapi nap miatt.-válaszolta egyszerűen.
Harry-vel egymásra néztünk, nem teljesen értettük, hogy ezt miért mondja. Mi volt tegnap este, amiért így kiszúrhat velünk.
-Azaz?- kérdezte Harry, várva a folytatást.
Lou mielőtt elkezdte volna magyarázni sóhajtott egy nagyot, mintha csak untatnánk, mert az egész annyira kézenfekvő, hogy magyarázatra sem szorul.
-Tegnap látszott, hogy még megmenthető a barátságotok, ahogy beszéltetek nekünk az első csókotokról, aztán meg ahogy este dumáltatok. És Vanessa ne is tagadd hiányzik neked Harry.-mondta.
-Ez nem igaz...-kezdtem de félbeszakított.
-Oké, áltasd csak magad, de a lényeg az, hogy addig nem veszem le, amíg nem békültök ki.-fejezte be a mondandóját.
-De este mennem kell a díjátadóra, nem mehetek bilincses kézzel, ráadásul Nessával. Nem sértés- fordult felém, én csak megforgattam a szemem.
-Hát akkor igyekeznék a kibéküléssel.-mondta, majd bontotta a vonalat.
Egyszerre ültünk le sóhajtva a kanapéra és meredten néztük a kikapcsolt, fekete tévét. Ez kábé fél óráig tartott.
-Most mi a francot fogunk csinálni?-törte meg a csöndet Harry.
-Kihagyod a díjátadót és megvárjuk Lou-t és leszedetjük.-mondtam némi töprengés után.
-Nem lehet, muszáj elmennem, arra az eseményre. Jelöltek vagyunk és ne pletykálhatnak rólam, hogy hol vagyok. Még a végén kihoznák azt, hogy én is elhagyom a bandát, amit még véletlenül sem engedhetek.-mondta gondterhelten.
Jó ez jogos én sem akarom, hogy ilyen pletykák terjengjenek Harry-ről. Egyrészt rossz lenne a bandának, főleg így Zayn kilépése után. Másrészt akármennyire haragszom Harry-re nem szeretnék neki rosszat.
-Oké , akkor más megoldás után kell néznünk.-mondtam neki.
-Mit szólnál hozzá, ha esetleg kibékülnénk?-kérdezte a kis göndör reménykedve.
-Értsd meg Harry nem megy.-mondtam elkeseredetten.
-De lehet, hogy Lou-nak van igaza és még megmenthető. Tegnap tényleg tudtunk normálisan beszélni.-mondta szomorúan.
-Őszinte leszek veled, én is éreztem, hogy valami megváltozott a tegnapi nap folyamán. Boldog voltam, hogy tudtunk beszélni és végre nem idegesen vagy szomorúan emlékeztem vissza egy régi emlékre, amit közösen éltünk át. Viszont nagyon megbántottál és nem tudom csak úgy elfelejteni. Lehet, hogy egyszer még kibékülünk, de még nem vagyok képes megbocsájtani. Igazán sajnálom.-mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp hagyja el a szememet.
-Megértem és türelmesen fogok várni, hogy megbocsájts nekem. És mindent megteszek, hogy kiérdemeljem újra a bizalmadat.-mondta halvány mosollyal az arcán, majd letörölte az elszabadult könnycseppemet.
-Nessa van egy rossz hírem.-mondta Harry kis idő múlva.
-Mi az?-kérdeztem kicsit félve.
-Pisilnem kell.-húzta a száját.
-És? menj...-kezdtem, de eszembe jutott, hogy össze vagyunk kötve.- Oh a francba. Nem bírod tartani?-kérdeztem késégbe esve.
-Nem, már nagyon kell.- 'nyafogott'.
Mihez kezdjek, ha nem megy ki, akkor összepisili magát és szagolhatom egész nap.
-Menjünk, majd nem nézek oda és természetesen a másik kezeddel tartod az... izédet.-mondtam fülig vörös fejjel.
-Gondoltam.- vigyorgott Harry.
Elmentünk közösen a mosdóig, pechünkre a wc a szoba másik felében volt, így nekem is be kellett mennem.
Próbáltam teljes testtel kifordulni, hogy ne lássak semmit, de ez elég nehéz volt. Arról nem is beszélve milyen kínosan éreztem magamat, amikor hallgatnom kellett, hogy csorgat. Próbáltam fütyörészni, vagy más hangot ki adni, de nagyon hangos volt és nagyon sok folyadék volt benne. De komolyan egy ló ürít ennyit. Már fordultam volna hátra, hogy mégis mikor szándékozik végezni, mert kezd elegem lenni. De mikor megfordultam Harry fenekével nézetem szembe. Azonnal visszafordultam.
Anyám, komolyan megnéztem a fenekét. Bár nem is volt olyan rossz, de honnan tudnám, hisz max. 5 másodpercig láttam. Régebben sokat láttam alsógatyában mászkálni, akkoriban eszméletlen jó feneke volt. Emlékszem még fogadás is volt a lányok között, hogy ki foghatja meg. Azóta rengeteget változhatott.
Az a baj, hogy eszméletlen kíváncsi a természetem, így nem bírtam megállni, hogy ne győződjek meg róla, hogy milyen a hátsóját illetően.
Ciki vagy nem, de lassan hátra fordultam, és jobban szemügyre vettem a popsiját. Ha azt gondoltam, hogy fiatal korunkban jó feneke volt, akkor az a mostanihoz képest elég béna volt. Olyan szinte jó feneke van, hogy egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem kéne bámulnom, mert bármikor végezhet és észreveszi, hogy stírölöm.
Pirulva és mosollyal az arcomon visszafordultam és vártam, hogy végezzen. Szerencsére ez hamar be is következett.
Miután kezet mosott visszamentünk a nappaliba a kanapéhoz.
-Meg kéne dumálnunk, hogy mi legyen este.-mondtam
-Igazából van egy ötletem, de nem biztos, hogy örülni fogsz neki.-kezdte Harry.
-Össze vagyunk bilincselve. Nem hiszem, hogy tudsz olyat mondani, amitől kiakadnék.-válaszoltam és tényleg így is gondoltam.
-Gyere el velem te is.-bökte kis Harry.
2015. december 25., péntek
9.fejezet
A fiúk hamar elmentek, mert érezték, hogy kicsit kínos a helyzet és szerintem nem akartak lábatlankodni. Én örültem volna, ha itt maradnak, mivel így kicsit csapdában éreztem magam a két srác között. Lou végig kíváncsi szemekkel vizslatott és látszott rajta, hogy érdeki miről beszéltem Harry-vel a konyhában.... Harry. Na ő még kínosabb téma. Tudom, hogy beszélni akar vele, meg akarja dumálni, hogy mi az oka annak, hogy nem tartotta velem a kapcsolatot. De nem érti meg, hogy én viszont egyáltalán nem akarok vele beszélgetni. Haragszom rá. És ráadásul még ezt a csókos témát is felhozta, amivel még gázabbá tette az egész helyzetet. Kezdem nagyon megbánni, hogy ide költöztem.
-Picuri, van kedved filmet nézni velünk?.- kérdezte Lou.
Meglepődtem, hogy a régi becenevem hív. Még régebben nevezett el így, a magasságomra utalva.
-Mit nézünk?-kérdeztem unottan.
-Választhatsz.-mosolygott.
Annyira törte magát, hogy jól érezzem magam, hogy nem tudtam nemet mondani és igazából nem is akartam.
-Oké, nézzünk valami Marvel filmet-mosolyogtam, mert azoktól mindig jó kedvem lesz.
-Ahj én annyira nem szeretem azokat.-húzta a száját.
-Én viszont imádom őket, szóval le vagy szavazva.-jött be Harry is a konyhába, ahol éppen tartózkodtunk.
-Akkor el is van döntve. Lou szívem megszívtad.- simogattam meg az arcát, majd elindultam a nappaliba, hogy betegyem a filmet.- Fiúk, amíg betöltöm hozzatok nasit.-kiabáltam ki a nappaliból.
Mire beállítottam a filmet srácok hoztak egy csomó kaját. Nyilván tisztában vannak vele, ogy nem csak egyet nézünk meg.
Sajnálatom módon úgy ültek le a fiúk, hogy én pont közében ültem, jobban nem is választhattak volna helyet. Csak egyszer alakulna valami, úgy hogy nekem is jó legyen...
Az első film feléig eléggé feszengtem, aztán a film hatására vagy nem tudom feloldódtam és már élveztem az egészet. Sőt még poénkodtam is a fiúkkal.
-Úgy lennék Vasember- mondtam nekik.
-Miért pont Vasember?-kérdezte Lou kíváncsian.
-Azon kívül, hogy egy állati nagy forma? Gazdag, imádják az emberek, szuper beszólásai vannak és még az embereknek is segít.-magyaráztam lelkesen.
-Nem tudom én inkább lennék Hulk.-mondta Lou.
Én és Harry kérdően néztünk rá, hisz ki a csoda akarna Hulk lenni, mindig mikor ideges átváltozik szörnyé és embereket bánt.
-Lenne indokom a meztelenkedésre.- vigyorgott.
-Akkor én is rá szavazok, bár én nem Hulk lennék teljes szívemből.-mondta Harry.
-Te ki akarnál lenni?-kérdezte Lou.
-Egyértelműen Amerika Kapitány.- válaszolta Harry, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog az egész világon.
-Miért pont Ő?.-kérdeztem, mert tényleg érdekelt.
-Elsőnek is baromi jó feneke van.-mosolygott.- Másodszor életcélja az, hogy embereknek segítsen. Mikor kis gyenge volt, és nem olyan erős mint most, akkor is azért harcolt, hogy részt vegyen a háborúban és embereket mentsen meg. Vasember is jó ember, de Amerika Kapitány mindenáron és önzetlenül segít mindenkin.-mondta.
Leesett az állam, hogy Harry azok után, hogy híres, ismert ember lett még mindig így gondolkodok a világról, ahogy fiatal korában. Mikor kicsik voltunk, akkor is mindig segített mindenkinek, sőt rengeteg karácsonykor szervezett jótékonysági adomány gyűjtés szegény családoknak, sőt fellépett jótékonysági koncerteken is.
-De most, hogy híres ember vagy segíthetsz egy csomót az embereken.-mondtam neki.
-Tudom, ez is nagy pozitívum a szakmánknak, de sajnos kevés az időnk rá, pedig szeretnék segíteni és meg is tehetném, ha lenne több időm.-mondta csüggedten.
Látszott rajta, hogy bánja, hogy nem tud többet segíteni, pedig szeretne nagyon. Annyira jó lelkű.
-Így is sokat segítesz, az afrikai embereknek rengeteget jelentett, hogy elmentetek segíteni nekik. Harry rengeteg beteg gyereken segítettél, és sok felnőttnek megkönnyítetted az életét. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy mennyi fiatal lánynak segítetek minden nap a dalaitokkal, amik megérintik őket és kicsit úgy érzik, mintha nekik vagy róluk szólna.-simogattam Harry karját.
Engem is meglepett a közvetlenségem hozzá, hát még Őt.
-Köszönöm. Sokat jelent, hogy ezt te mondod. Azt hittem úgy gondolod, hogy egy szívtelen féreg vagyok.- mondta szomorúan.
-Soha nem gondoltam ezt rólad, sőt tudom, hogy hatalmas szíved van és jó ember vagy. Csak megbántottál, de ez nem jelenti azt, hogy rossz vagy. Emlékszem, hogy régen s mindig segítettél mindenkinek első szóra kérés nélkül.-mosolyogtam- Arra is emlékszem, mikor egyedül lebonyolítottál egy jótékonysági süti vásárt a suliban, mert láttál egy szegény családot a parkban és segíteni akartál rajtuk. Egész éjjel sütöttünk nálatok és annyira igyekeztél, hogy sikerüljön. Sikerült is pedig rengetegen azt mondták, hogy kudarcot vallasz, de megcsináltad és a család azóta is boldogan él.-mondat neki kedvesen.
Amióta elment ez az első alkalom, hogy boldogan tekintek vissza egy vele kapcsolatos emlékre. Szerintem ez neki is feltűnt.
Eléggé meglepődtem, amikor megölelt.
-Köszönöm.-súgta a fülembe, amitől nekem egy csomó régi emlék felelevenedett, így gyorsan elhúzódtam és néztem tovább a filmet.
Lou egész végig csendben nézte a köztem és Harry között zajló jelenetet. Pedig Lou nem az a csöndes srác, aki türelmesen vár, mindig közbe kotyog és szeret mások életébe beleavatkozni. Szóval elég fura, hogy nem szólt közbe, ha nem ismerném jobban azt mondnám, hogy csak udvarias. De szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy tervez valamit, aminek én nagyon nem fogok örülni.
Megpróbáltam a negatív gondolatokat, kitaszítani a fejemből és teljes mértékben a filmre koncentrálni.
Még megnéztünk pár filmet, de az egyik alatt éreztem, hogy a szemeim elnehezülnek és álomba merültem. Viszont arra még emlékszem, hogy valaki vállára feküdtem, viszont olyan álmos voltam, hogy nem nagyon érdekelt kiére.
*
Reggel mikor felkeltem, éreztem, hogy nem a puha ágyamban, a puha párnámon fekszem, viszont amin feküdtem melegséget árasztott és nem is volt olyan kényelmetlen. De éreztem, hogy mozog egy kicsit. Mi az istenen feküdhetek? Gyorsan kinyitottam a szemeimet. Nem máson feküdtem, mint Harry mellkasán, a kanapén. Hogy az istenbe történhetett ez? Sietősen el akartam menni mielőtt felkel, de nem tudtam, mivel valami visszatartott. Ez a valamim nem más volt, mint egy bilincs aminek az egyik fele az én csuklómon volt, a másik pedig Harry csuklóján, ezzel elérve, hogy össze legyünk kötve.
-Mi a szar???- visítottam fel.
-Picuri, van kedved filmet nézni velünk?.- kérdezte Lou.
Meglepődtem, hogy a régi becenevem hív. Még régebben nevezett el így, a magasságomra utalva.
-Mit nézünk?-kérdeztem unottan.
-Választhatsz.-mosolygott.
Annyira törte magát, hogy jól érezzem magam, hogy nem tudtam nemet mondani és igazából nem is akartam.
-Oké, nézzünk valami Marvel filmet-mosolyogtam, mert azoktól mindig jó kedvem lesz.
-Ahj én annyira nem szeretem azokat.-húzta a száját.
-Én viszont imádom őket, szóval le vagy szavazva.-jött be Harry is a konyhába, ahol éppen tartózkodtunk.
-Akkor el is van döntve. Lou szívem megszívtad.- simogattam meg az arcát, majd elindultam a nappaliba, hogy betegyem a filmet.- Fiúk, amíg betöltöm hozzatok nasit.-kiabáltam ki a nappaliból.
Mire beállítottam a filmet srácok hoztak egy csomó kaját. Nyilván tisztában vannak vele, ogy nem csak egyet nézünk meg.
Sajnálatom módon úgy ültek le a fiúk, hogy én pont közében ültem, jobban nem is választhattak volna helyet. Csak egyszer alakulna valami, úgy hogy nekem is jó legyen...
Az első film feléig eléggé feszengtem, aztán a film hatására vagy nem tudom feloldódtam és már élveztem az egészet. Sőt még poénkodtam is a fiúkkal.
-Úgy lennék Vasember- mondtam nekik.
-Miért pont Vasember?-kérdezte Lou kíváncsian.
-Azon kívül, hogy egy állati nagy forma? Gazdag, imádják az emberek, szuper beszólásai vannak és még az embereknek is segít.-magyaráztam lelkesen.
-Nem tudom én inkább lennék Hulk.-mondta Lou.
Én és Harry kérdően néztünk rá, hisz ki a csoda akarna Hulk lenni, mindig mikor ideges átváltozik szörnyé és embereket bánt.
-Lenne indokom a meztelenkedésre.- vigyorgott.
-Akkor én is rá szavazok, bár én nem Hulk lennék teljes szívemből.-mondta Harry.
-Te ki akarnál lenni?-kérdezte Lou.
-Egyértelműen Amerika Kapitány.- válaszolta Harry, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog az egész világon.
-Miért pont Ő?.-kérdeztem, mert tényleg érdekelt.
-Elsőnek is baromi jó feneke van.-mosolygott.- Másodszor életcélja az, hogy embereknek segítsen. Mikor kis gyenge volt, és nem olyan erős mint most, akkor is azért harcolt, hogy részt vegyen a háborúban és embereket mentsen meg. Vasember is jó ember, de Amerika Kapitány mindenáron és önzetlenül segít mindenkin.-mondta.
Leesett az állam, hogy Harry azok után, hogy híres, ismert ember lett még mindig így gondolkodok a világról, ahogy fiatal korában. Mikor kicsik voltunk, akkor is mindig segített mindenkinek, sőt rengeteg karácsonykor szervezett jótékonysági adomány gyűjtés szegény családoknak, sőt fellépett jótékonysági koncerteken is.
-De most, hogy híres ember vagy segíthetsz egy csomót az embereken.-mondtam neki.
-Tudom, ez is nagy pozitívum a szakmánknak, de sajnos kevés az időnk rá, pedig szeretnék segíteni és meg is tehetném, ha lenne több időm.-mondta csüggedten.
Látszott rajta, hogy bánja, hogy nem tud többet segíteni, pedig szeretne nagyon. Annyira jó lelkű.
-Így is sokat segítesz, az afrikai embereknek rengeteget jelentett, hogy elmentetek segíteni nekik. Harry rengeteg beteg gyereken segítettél, és sok felnőttnek megkönnyítetted az életét. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy mennyi fiatal lánynak segítetek minden nap a dalaitokkal, amik megérintik őket és kicsit úgy érzik, mintha nekik vagy róluk szólna.-simogattam Harry karját.
Engem is meglepett a közvetlenségem hozzá, hát még Őt.
-Köszönöm. Sokat jelent, hogy ezt te mondod. Azt hittem úgy gondolod, hogy egy szívtelen féreg vagyok.- mondta szomorúan.
-Soha nem gondoltam ezt rólad, sőt tudom, hogy hatalmas szíved van és jó ember vagy. Csak megbántottál, de ez nem jelenti azt, hogy rossz vagy. Emlékszem, hogy régen s mindig segítettél mindenkinek első szóra kérés nélkül.-mosolyogtam- Arra is emlékszem, mikor egyedül lebonyolítottál egy jótékonysági süti vásárt a suliban, mert láttál egy szegény családot a parkban és segíteni akartál rajtuk. Egész éjjel sütöttünk nálatok és annyira igyekeztél, hogy sikerüljön. Sikerült is pedig rengetegen azt mondták, hogy kudarcot vallasz, de megcsináltad és a család azóta is boldogan él.-mondat neki kedvesen.
Amióta elment ez az első alkalom, hogy boldogan tekintek vissza egy vele kapcsolatos emlékre. Szerintem ez neki is feltűnt.
Eléggé meglepődtem, amikor megölelt.
-Köszönöm.-súgta a fülembe, amitől nekem egy csomó régi emlék felelevenedett, így gyorsan elhúzódtam és néztem tovább a filmet.
Lou egész végig csendben nézte a köztem és Harry között zajló jelenetet. Pedig Lou nem az a csöndes srác, aki türelmesen vár, mindig közbe kotyog és szeret mások életébe beleavatkozni. Szóval elég fura, hogy nem szólt közbe, ha nem ismerném jobban azt mondnám, hogy csak udvarias. De szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy tervez valamit, aminek én nagyon nem fogok örülni.
Megpróbáltam a negatív gondolatokat, kitaszítani a fejemből és teljes mértékben a filmre koncentrálni.
Még megnéztünk pár filmet, de az egyik alatt éreztem, hogy a szemeim elnehezülnek és álomba merültem. Viszont arra még emlékszem, hogy valaki vállára feküdtem, viszont olyan álmos voltam, hogy nem nagyon érdekelt kiére.
*
Reggel mikor felkeltem, éreztem, hogy nem a puha ágyamban, a puha párnámon fekszem, viszont amin feküdtem melegséget árasztott és nem is volt olyan kényelmetlen. De éreztem, hogy mozog egy kicsit. Mi az istenen feküdhetek? Gyorsan kinyitottam a szemeimet. Nem máson feküdtem, mint Harry mellkasán, a kanapén. Hogy az istenbe történhetett ez? Sietősen el akartam menni mielőtt felkel, de nem tudtam, mivel valami visszatartott. Ez a valamim nem más volt, mint egy bilincs aminek az egyik fele az én csuklómon volt, a másik pedig Harry csuklóján, ezzel elérve, hogy össze legyünk kötve.
-Mi a szar???- visítottam fel.
2015. december 21., hétfő
8.fejezet
Reggel, mikor ébredeztem hallottam, hogy valakik susmusolnak a közelemben. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és tovább aludni, mivel eléggé utálok felkelni. Sőt egész nap hisztis és nyűgös vagyok, ha nem tudom magam kialudni De az illetők olyan kitartóan suttogtak, hogy végül kinyitottam a szemem és felültem.
Kicsit meglepődtem a látottakon. Harry és Lou ült az ágyam végén és engem néztek. Azért ez egy kicsit para.
-Srácok ti mi a fenét kerestek itt? Nem gondoljátok, hogy ez egy kicsit furcsa. Nem hallottatok még a magánszféráról?-kérdeztem nyűgösen.
Láttam, hogy Harry akar valamit mondani erre, de Lou megfogta a kezét, ezzel utalva arra, hogy talán szerencsésebb, ha ő beszél.
-Nem akartunk zavarni, csak megbeszéltük a fiúkkal, hogy ma átjönnek, mert medencézünk meg ilyen pasis dolgokat csinálunk.- magyarázta- És arra gondoltunk, hogy talán nem pizsibe szeretnéd fogadni őket.
-Ohh köszi. Amúgy nem zavarok, hisz mégis csak egy fiús program.-mondtam a számat húzva.
-Dehogy zavarsz, a fiúk már alig várják, hogy újra lássanak.-lelkesedett Harry.
-Mikor érnek ide?-kérdeztem ásítva.
-Fél óra és itt vannak.-mondta Lou
-Micsoda??-akadtam ki.- Miért nem keltettetek fel hamarabb?
Gyorsan felugrottam az ágyból, azzal a céllal, hogy villámgyorsan felöltözöm. Talán nem kellett volna, mert a hirtelen mozgástól megszédültem és elterültem a földön.
-Au.-fájlaltam a testrészeimet.
Lou hangosan nevetett rajtam, míg Harry azonnal aggódva odaugrott hozzám.
-Basszus Nessa, jól vagy?-kérdezte miközben felsegített.
-Nyugi Harry semmi bajom.-mondtam majd kihúztam magam a kezei közük, mert nem szerettem volna, hogy azt higgye minden rendbe van köztünk csak azért, mert tegnap kedves voltam. Még mindig haragszom rá.
Fancsali képet vágott, de készségesen elengedett.
-Sietek készülődni.-mondtam és már be is zárkóztam a fürdőbe.
Nagyon gyorsan letusoltam, majd megcsináltam a hajam, sminket nem tettem fel, hisz minek úgy is medencézünk.
Kimentem egy törölközőbe a szobámba és magamra vettem a fürdőruhámat.
Mikor késznek nyilvánítottam magamat, lementem. Nagy csönd volt, végig sétáltam a házban és sehol senki. Ezek szerint kint vannak a kertben, így hát a következő utam oda vezetett.
Kinyitottam a hátsó ajtót és azonnal megláttam őket, ők nem vettek észre a nagy dumálásban, ezért közelebb mentem hozzájuk. Mikor már majdnem ott voltam a medence szélénél Niall észrevett.
-Vanessa, istenem de megváltoztál.-rohant felém és a kezébe kapott, majd ölelgetni kezdett.
-Te is hiányoztál Haspók.-nevettem- Viszont te semmit nem változtál.- mosolyogtam.
-Na Niall ne sajátítsd ki.-'duzzogott' Liam, majd oda jött és átölelt.
-Szia Liam, te viszont jól meg változtál.-mondtam.
-Ja más lett a hajam.-ugratott.
-Meg most már nem vagy olyan kis nyeszlett.-nevettem.
-Az is közre játszik.-vigyorgott.
Letelepedtem a nekem szánt napozó ágyra. Várjunk csak hiányzik valami, vagy inkább valaki.
-Srácok, hol van Zayn?-kérdeztem kíváncsian, hisz nem láttam a fiúk között. Nem mintha nagyon hiányozna, sosem bírtam, mivel mindig rám nyomult, ha a srácok nem voltak velem. És nem egyszer halottam, hogy szidja őket. De a fiúk szeretik, szóval nem mondtam soha semmit nekik.
-Kilépett a bandából, úgy két hónapja.- mondta szomorúan Harry. Talán hozzá állt a legközelebb.
Köpni nyelni nem tudtam. Kilépett? De imádta a bandát. Liam látta az értetlenséget az arcomon és folytatta.
-Egyéni karrierbe akart kezdeni és azt mondta, hogy a banda ezt hátráltatja, így kilépett.-mondta.
-De azért a kapcsolatot tartjátok, nem?-kérdeztem vidítás képpen.
-Nem egyikünkkel sem beszél, mert nehezítjük a dolgait.- válaszolta Niall csüggedten.
-A szemét, segg.-mondtam, mert már nem bírtam magam türtőztetni. Hogy lehet ilyen paraszt? Ezek a srácok végig mellette voltak, ő meg csak úgy lelép.
Arra lettem figyelmes, hogy a srácok nevetnek. Valószínű a kijelentésemen. A nevetésük annyira ragályos volt, hogy én is elkezdtem nevetni.
-Hát ez az a mondtam, amit mindegyikünk gondol, de egyikünk se mondott ki eddig.-nevetett Lou.
-Szerintem nem beszéljünk többet Zayn-ról, inkább érezzük jól magunkat.-ajánlottam nekik.
-Egyetértek.-mosolygott Niall.
Mindegyikünk felemelte a poharát és koccintottunk. Miután lenyeltem, rájöttem, hogy ebben nem csak gyümölcslé van, hanem egy kis alkohol, de annyira nem zavart, hisz most lazítok.
-Uhh játszunk én még sohát- lelkendezett Lou.
-Szerintem ez nem jó ötlet.-húztam el a számat.Mindig megszívom ezt a játékot.
-Akkor felelsz vagy merszet.- kontrázott Niall.
-Az még rosszabb.-nyafogtam.
-Választanod kell.-mondta Lou.
Milyen kis erőszakosak.
-Legyen az én még soha, ha nagyon választanom kell.-adtam be a derekam.
Harry mindenki poharát feltöltötte, hogy tudjunk inni, ha nem igaz ránk.
-Oké én kezdem.-mondta Lou.-Én soha nem fürödtem meztelenül egy szállodai medencében.-mondta majd rajtam és Liam--en kívül mindenki ivott.
-Komoly srácok?-kérdeztem a kis nudizóktól.
-Most mi van? Szeretjük a szabadságot.-nevetett Harry.
-Rajtam a sor.- mondta Niall- Én még soha nem randiztam orvostan hallgatóval.-mondta.
Csak én és Niall ittunk.
-Te is randiztál már ilyen sráccal?-kérdezte Liam tőlem
-Igen, igazság szerint pont tegnap.-pirultam el.
-Huh hajrá.-biztatott Niall, viszont a többiek furcsán méregettek.
-Én jövök.-tereltem a témát.- Én még soha nem részegedtem le ettől a játéktól.
Mindenki ivott. Hát igen szép kis társaság.
-Harry jön.-mondta Lou
-Én még soha nem feküdtem le senkivel-mondta mosolyogva Harry.
A fiúk nevetve ittak. Én meg csendbe ültem és szorongattam a poharam és azon gondolkodtam, hogy hányféle képpen nyírom ki Harry-t.
-Vanessa nem csalunk.-mondta Lou.
-Nem csalok.-mondtam kínosan.
Hirtelen néma csend lett. Nem nagyon értették a helyzetet.
-Várjunk csak, te még soha nem feküdtél le senkivel?-érdeklődött Lou.
-Nem.-mondtam és azt kívántam bárcsak ne lennék itt.
-A fiúk fogyatékosok voltak a sulidban?-kérdezte Niall.
-Nem csak nem volt olyan srác, akivel úgy gondoltam hogy érdemes.-sütöttem le a szemem.
-Jaj srácok hagyjátok már. Nem gáz, ha nem feküdt le az első sráccal, aki szembejött. Szerintem szép, hogy a megfelelő emberre vár.- sietett a megmentésemre Harry.
Hálásan mosolyogtam rá, bár ő generálta a bajt, viszont értékelem hogy segíteni próbált. És látszólag sikerrel is járt, mivel haladtunk tovább.
-Oké végre én jövök.-lelkendezett Lou- Én még soha nem smároltam, olyannal aki éppen jelen van.
Csak én és Harry ittunk... Mindenki kérdően nézett ránk.
-Ha senki nem kamuzik a társaságból, akkor az azt jelenti, hogy egymással smároltatok.-gondolkodott hangosan Niall.
-Még a gimiben történt.-legyintettem.
-Ennél már csak az lenne kínosabb, ha egymás első csókjai lettetek volna-nevetett Liam.
Erre a többiek is nevettek, csak én és Harry nem.
-Most ugye szívattok?-kérdezte Lou.
-Nem, Nessával csókolóztam először.-mondta Harry.
-Én pedig vele.-mondtam.
Kábé öt percig csend volt, senki nem szólt semmit. Már éppen mentem volna el, amikor Lou megtörte a csendet.
-Na meséljétek már el. Esküszöm nem tudom elképzelni, a mostani helyzetet tekintve.
Harry sóhajtott egyet, majd elkezdte mesélni.
-Talán én voltam 17, Nessa pedig 16 amikor elmentünk egy buliba, ahol valami srác eszméletlenül rányomult.-mesélte
-Nem bírtam levakarni, folyton követett és próbált elrángatni magához.-folytattam.-Ezért azt mondtam, hogy Harry a pasim.
-Ezt a srác nem hitte el, azt mondta hogy én csak a haverja vagyok.-vágott közbe Harry.
-Erre Harry megkérdezte tőle, hogy szerinted két barát csinál ilyet, majd megcsókolt.-fejeztem be a mesémet.
-Aztán mire befejeztük a srác lelépett.-mondta Harry.
A fiúk tátott szájjal figyeltek minket, gondolom emésztették a hallottakat. Végül Liam szólalt meg.
-És nem is történt semmi több?-kérdezte
-Nem-vágtuk rá egyszerre, ami elég gyanús volt.
-Hozok még piát.-vettem el a kancsót és már rohantam is be a konyhába.
Beérve a konyhapultot megmarkolva próbáltam magam lenyugtatni, amikor is halottam, hogy a konyhaajtó csukódik.
-Nessa....-kezdte Harry.
-Utálom ezt a játékot.-fordultam vele szembe.
-Ne aggódj nem tudták meg.-mondta.
-Nem tudom miről beszélsz. Nincs titkolni valóm.-hazudtam. Hogyne tudnám miről beszél.
-Ohh szóval nem tudod, hogy a srác azért ment el mire végeztünk, mert vagy 10 percig csókolóztunk és utána a kis házban folytattuk a házatok kertjében, És hogy utána nem beszéltünk egy hónapig.-mondta, majd ott akart hagyni.
Visszarántottam, majd neki nyomtam a falnak és kicsit eltévesztettem a távolságot, mert az arcunk centikre volt egymástól.
-Persze, hogy emlékszem.-suttogtam.- De már más a helyzet és nem szeretném,hogy bárki megtudja. Szóval tartsd kérlek titokban.-engedtem el, de még mindig közel álltam hozzá.
-Ne aggódj a titkom, marad az az este, még akkor is ha az volt életem legjobb csókja.-mosolyodott el halványan, én meg persze elpirultam.
-És ami az egy hónapot illettei, az teljes mértékben a te hibád.-mondta
-Micsoda?-hökkentem meg.
-Már nem számít.- hagyott magamra a gondolataimmal.
Szerintem az ő hibája, hisz került engem, bár én sem kerestem a társaságát. De nem hibáztathat, csak a barátságunkat akartam megmenteni. Muszáj volt elkerülnöm, mert kezdtem úgy érezni, hogy beleszeretek és nem akartam. Az a csók túl sokat jelentett nekem, azóta se volt senkivel sem olyan jó, sajnos be kell vallanom, még Hunterrel sem. De nem léphettem felé, mert a legjobb barátom volt, nem tudhatta meg, hogy szeretem és most se fogja megtudni. Magammal viszem a sírba, hogy szerelmes voltam belé......
Kicsit meglepődtem a látottakon. Harry és Lou ült az ágyam végén és engem néztek. Azért ez egy kicsit para.
-Srácok ti mi a fenét kerestek itt? Nem gondoljátok, hogy ez egy kicsit furcsa. Nem hallottatok még a magánszféráról?-kérdeztem nyűgösen.
Láttam, hogy Harry akar valamit mondani erre, de Lou megfogta a kezét, ezzel utalva arra, hogy talán szerencsésebb, ha ő beszél.
-Nem akartunk zavarni, csak megbeszéltük a fiúkkal, hogy ma átjönnek, mert medencézünk meg ilyen pasis dolgokat csinálunk.- magyarázta- És arra gondoltunk, hogy talán nem pizsibe szeretnéd fogadni őket.
-Ohh köszi. Amúgy nem zavarok, hisz mégis csak egy fiús program.-mondtam a számat húzva.
-Dehogy zavarsz, a fiúk már alig várják, hogy újra lássanak.-lelkesedett Harry.
-Mikor érnek ide?-kérdeztem ásítva.
-Fél óra és itt vannak.-mondta Lou
-Micsoda??-akadtam ki.- Miért nem keltettetek fel hamarabb?
Gyorsan felugrottam az ágyból, azzal a céllal, hogy villámgyorsan felöltözöm. Talán nem kellett volna, mert a hirtelen mozgástól megszédültem és elterültem a földön.
-Au.-fájlaltam a testrészeimet.
Lou hangosan nevetett rajtam, míg Harry azonnal aggódva odaugrott hozzám.
-Basszus Nessa, jól vagy?-kérdezte miközben felsegített.
-Nyugi Harry semmi bajom.-mondtam majd kihúztam magam a kezei közük, mert nem szerettem volna, hogy azt higgye minden rendbe van köztünk csak azért, mert tegnap kedves voltam. Még mindig haragszom rá.
Fancsali képet vágott, de készségesen elengedett.
-Sietek készülődni.-mondtam és már be is zárkóztam a fürdőbe.
Nagyon gyorsan letusoltam, majd megcsináltam a hajam, sminket nem tettem fel, hisz minek úgy is medencézünk.
Kimentem egy törölközőbe a szobámba és magamra vettem a fürdőruhámat.
Mikor késznek nyilvánítottam magamat, lementem. Nagy csönd volt, végig sétáltam a házban és sehol senki. Ezek szerint kint vannak a kertben, így hát a következő utam oda vezetett.
Kinyitottam a hátsó ajtót és azonnal megláttam őket, ők nem vettek észre a nagy dumálásban, ezért közelebb mentem hozzájuk. Mikor már majdnem ott voltam a medence szélénél Niall észrevett.
-Vanessa, istenem de megváltoztál.-rohant felém és a kezébe kapott, majd ölelgetni kezdett.
-Te is hiányoztál Haspók.-nevettem- Viszont te semmit nem változtál.- mosolyogtam.
-Na Niall ne sajátítsd ki.-'duzzogott' Liam, majd oda jött és átölelt.
-Szia Liam, te viszont jól meg változtál.-mondtam.
-Ja más lett a hajam.-ugratott.
-Meg most már nem vagy olyan kis nyeszlett.-nevettem.
-Az is közre játszik.-vigyorgott.
Letelepedtem a nekem szánt napozó ágyra. Várjunk csak hiányzik valami, vagy inkább valaki.
-Srácok, hol van Zayn?-kérdeztem kíváncsian, hisz nem láttam a fiúk között. Nem mintha nagyon hiányozna, sosem bírtam, mivel mindig rám nyomult, ha a srácok nem voltak velem. És nem egyszer halottam, hogy szidja őket. De a fiúk szeretik, szóval nem mondtam soha semmit nekik.
-Kilépett a bandából, úgy két hónapja.- mondta szomorúan Harry. Talán hozzá állt a legközelebb.
Köpni nyelni nem tudtam. Kilépett? De imádta a bandát. Liam látta az értetlenséget az arcomon és folytatta.
-Egyéni karrierbe akart kezdeni és azt mondta, hogy a banda ezt hátráltatja, így kilépett.-mondta.
-De azért a kapcsolatot tartjátok, nem?-kérdeztem vidítás képpen.
-Nem egyikünkkel sem beszél, mert nehezítjük a dolgait.- válaszolta Niall csüggedten.
-A szemét, segg.-mondtam, mert már nem bírtam magam türtőztetni. Hogy lehet ilyen paraszt? Ezek a srácok végig mellette voltak, ő meg csak úgy lelép.
Arra lettem figyelmes, hogy a srácok nevetnek. Valószínű a kijelentésemen. A nevetésük annyira ragályos volt, hogy én is elkezdtem nevetni.
-Hát ez az a mondtam, amit mindegyikünk gondol, de egyikünk se mondott ki eddig.-nevetett Lou.
-Szerintem nem beszéljünk többet Zayn-ról, inkább érezzük jól magunkat.-ajánlottam nekik.
-Egyetértek.-mosolygott Niall.
Mindegyikünk felemelte a poharát és koccintottunk. Miután lenyeltem, rájöttem, hogy ebben nem csak gyümölcslé van, hanem egy kis alkohol, de annyira nem zavart, hisz most lazítok.
-Uhh játszunk én még sohát- lelkendezett Lou.
-Szerintem ez nem jó ötlet.-húztam el a számat.Mindig megszívom ezt a játékot.
-Akkor felelsz vagy merszet.- kontrázott Niall.
-Az még rosszabb.-nyafogtam.
-Választanod kell.-mondta Lou.
Milyen kis erőszakosak.
-Legyen az én még soha, ha nagyon választanom kell.-adtam be a derekam.
Harry mindenki poharát feltöltötte, hogy tudjunk inni, ha nem igaz ránk.
-Oké én kezdem.-mondta Lou.-Én soha nem fürödtem meztelenül egy szállodai medencében.-mondta majd rajtam és Liam--en kívül mindenki ivott.
-Komoly srácok?-kérdeztem a kis nudizóktól.
-Most mi van? Szeretjük a szabadságot.-nevetett Harry.
-Rajtam a sor.- mondta Niall- Én még soha nem randiztam orvostan hallgatóval.-mondta.
Csak én és Niall ittunk.
-Te is randiztál már ilyen sráccal?-kérdezte Liam tőlem
-Igen, igazság szerint pont tegnap.-pirultam el.
-Huh hajrá.-biztatott Niall, viszont a többiek furcsán méregettek.
-Én jövök.-tereltem a témát.- Én még soha nem részegedtem le ettől a játéktól.
Mindenki ivott. Hát igen szép kis társaság.
-Harry jön.-mondta Lou
-Én még soha nem feküdtem le senkivel-mondta mosolyogva Harry.
A fiúk nevetve ittak. Én meg csendbe ültem és szorongattam a poharam és azon gondolkodtam, hogy hányféle képpen nyírom ki Harry-t.
-Vanessa nem csalunk.-mondta Lou.
-Nem csalok.-mondtam kínosan.
Hirtelen néma csend lett. Nem nagyon értették a helyzetet.
-Várjunk csak, te még soha nem feküdtél le senkivel?-érdeklődött Lou.
-Nem.-mondtam és azt kívántam bárcsak ne lennék itt.
-A fiúk fogyatékosok voltak a sulidban?-kérdezte Niall.
-Nem csak nem volt olyan srác, akivel úgy gondoltam hogy érdemes.-sütöttem le a szemem.
-Jaj srácok hagyjátok már. Nem gáz, ha nem feküdt le az első sráccal, aki szembejött. Szerintem szép, hogy a megfelelő emberre vár.- sietett a megmentésemre Harry.
Hálásan mosolyogtam rá, bár ő generálta a bajt, viszont értékelem hogy segíteni próbált. És látszólag sikerrel is járt, mivel haladtunk tovább.
-Oké végre én jövök.-lelkendezett Lou- Én még soha nem smároltam, olyannal aki éppen jelen van.
Csak én és Harry ittunk... Mindenki kérdően nézett ránk.
-Ha senki nem kamuzik a társaságból, akkor az azt jelenti, hogy egymással smároltatok.-gondolkodott hangosan Niall.
-Még a gimiben történt.-legyintettem.
-Ennél már csak az lenne kínosabb, ha egymás első csókjai lettetek volna-nevetett Liam.
Erre a többiek is nevettek, csak én és Harry nem.
-Most ugye szívattok?-kérdezte Lou.
-Nem, Nessával csókolóztam először.-mondta Harry.
-Én pedig vele.-mondtam.
Kábé öt percig csend volt, senki nem szólt semmit. Már éppen mentem volna el, amikor Lou megtörte a csendet.
-Na meséljétek már el. Esküszöm nem tudom elképzelni, a mostani helyzetet tekintve.
Harry sóhajtott egyet, majd elkezdte mesélni.
-Talán én voltam 17, Nessa pedig 16 amikor elmentünk egy buliba, ahol valami srác eszméletlenül rányomult.-mesélte
-Nem bírtam levakarni, folyton követett és próbált elrángatni magához.-folytattam.-Ezért azt mondtam, hogy Harry a pasim.
-Ezt a srác nem hitte el, azt mondta hogy én csak a haverja vagyok.-vágott közbe Harry.
-Erre Harry megkérdezte tőle, hogy szerinted két barát csinál ilyet, majd megcsókolt.-fejeztem be a mesémet.
-Aztán mire befejeztük a srác lelépett.-mondta Harry.
A fiúk tátott szájjal figyeltek minket, gondolom emésztették a hallottakat. Végül Liam szólalt meg.
-És nem is történt semmi több?-kérdezte
-Nem-vágtuk rá egyszerre, ami elég gyanús volt.
-Hozok még piát.-vettem el a kancsót és már rohantam is be a konyhába.
Beérve a konyhapultot megmarkolva próbáltam magam lenyugtatni, amikor is halottam, hogy a konyhaajtó csukódik.
-Nessa....-kezdte Harry.
-Utálom ezt a játékot.-fordultam vele szembe.
-Ne aggódj nem tudták meg.-mondta.
-Nem tudom miről beszélsz. Nincs titkolni valóm.-hazudtam. Hogyne tudnám miről beszél.
-Ohh szóval nem tudod, hogy a srác azért ment el mire végeztünk, mert vagy 10 percig csókolóztunk és utána a kis házban folytattuk a házatok kertjében, És hogy utána nem beszéltünk egy hónapig.-mondta, majd ott akart hagyni.
Visszarántottam, majd neki nyomtam a falnak és kicsit eltévesztettem a távolságot, mert az arcunk centikre volt egymástól.
-Persze, hogy emlékszem.-suttogtam.- De már más a helyzet és nem szeretném,hogy bárki megtudja. Szóval tartsd kérlek titokban.-engedtem el, de még mindig közel álltam hozzá.
-Ne aggódj a titkom, marad az az este, még akkor is ha az volt életem legjobb csókja.-mosolyodott el halványan, én meg persze elpirultam.
-És ami az egy hónapot illettei, az teljes mértékben a te hibád.-mondta
-Micsoda?-hökkentem meg.
-Már nem számít.- hagyott magamra a gondolataimmal.
Szerintem az ő hibája, hisz került engem, bár én sem kerestem a társaságát. De nem hibáztathat, csak a barátságunkat akartam megmenteni. Muszáj volt elkerülnöm, mert kezdtem úgy érezni, hogy beleszeretek és nem akartam. Az a csók túl sokat jelentett nekem, azóta se volt senkivel sem olyan jó, sajnos be kell vallanom, még Hunterrel sem. De nem léphettem felé, mert a legjobb barátom volt, nem tudhatta meg, hogy szeretem és most se fogja megtudni. Magammal viszem a sírba, hogy szerelmes voltam belé......
2015. december 6., vasárnap
7, fejezet
Sietnem kellett a készülődéssel, mivel elduzzogtam az időt, mikor nem mentem le enni.
Így körülbelül fél órám volt elkészülni, Igazából csak az okozott gondot,hogy hogy öltözzek fel. Ez csak is azért van, mert nem tudom hogy állunk most Hunterrel. Nem nagyon beszéltünk azóta, és ha beszéltünk is én nem vettem le hogy mi van. Szóval száz szónak is egy a vége nem tudom hogy ez randi vagy már együtt vagyunk vagy nem vagyunk.....tanácstalan vagyok. Úgy döntöttem hogy csinos leszek de nem viszem túlzásba, mert félő hogy akkor kínos helyzetbe kerülnék.
Miután sikeresen elkészültem, gondoltam ideje lenne elindulnom a kávézó felé, mivel oda beszéltem meg a találkozót. Hogy miért oda? Egyszerűen nem akarom, hogy tudja hogy másnál lakom, mivel ő is felajánlotta hogy lakjak nála és biztos féltékeny lenne és megbántaná a dolog, így jobb titokban tartani. És kicsit nehezen tudnám kimagyarázni hogy honnan lett pénzem hirtelen egy luxus villára.
Lefele mente a lépcsőn azon imádkoztam, hogy nehogy összetalálkozzak a fiúkkal.Szerettem volna csak úgy mindenféle kérdés nélkül kiosonni a lakásból. Persze hogy nem ilyen az én szerencsém. Amint bekanyarodtam az előszobába, hogy felvegyem a cipőm, Harry-vel találtam szembe magam.
-Huh de csini vagy. Ő biztos egy különleges ismerős.-mondta furcsa mosollyal.
-Nem sok közöd van hozzá.-mondta félvállról-És megköszönném, ha odébb állnál mert szeretném felvenni a cipőm.-utaltam arra,hogy baromira útban van.
Oda ment felvette a cipőmet,majd nézegette egy darabig.
-Emlékszel, hogy régebben mindig felültél a kis komódra, ami az előszobátokban volt és én mindig feladtam a cipődet.Szeretnéd hogy feladjam rád, mint a régi szép időkben?-kérdezte.
-Szeretném elfelejteni a 'szép' időket.-mondtam flegmán,majd kikaptam a kezéből a cipőm.
Felvettem, majd ajtócsapás kíséretében elhagytam a házat.
Mivel ideges voltam, szinte rohanva tettem meg az utat a kávézóig, ami nekem fel sem tűnt csak mikor lihegve megálltam.
Francba, nem akartam hogy Harry ennyire felidegesítsen, sőt azt se akarom hogy bármilyen érzést kiváltson belőlem. De túl sok az emlék és az érzés, nem tudom levegőnek nézni akárhogy próbálkozom....de ez nem jelenti azt hogy feladom.
Szerencsére mikor megláttam, hogy Hunter a távolból közeledik, már sikerült lenyugtatnom a légzésemet, így nem érzékelt semmit az idegességemből... ami pont jó így.
-Szia Vanessa.-jött oda és nyomott puszit az arcomra.
-Szia. Mi újság?-öleltem át.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk bowlingozni.-mondta lelkesen.
-Rendben, de csak akkor ha megígéred, hogy nem hagysz nyerni.-szögeztem le.
-Miért hagynálak?-kérdezte furcsán.
-A srácok általában hagynak nyerni vagy ha én nyerek akkor utána azt mondják másoknak, hogy hagytak.-mondtam.
-Ünnepélyesen ígérem, hogy nem hagylak nyerni és ha esetleg mégis te nyersz, akkor férfiasan elviselem a vereségemet.-mondta vigyorogva.
Olyan aranyos volt hogy muszáj volt megölelnem, amit lehet furcsán fogadott egy kicsit, de ennek ellenére készségesen visszaölelt.
Taxival mentünk egy Bowling klubig. Hunter kölcsönzött két cipőt és kezdődhetett is a 'vérre menő' játék.
-Vanessa figyelmeztetlek, hogy elég jó vagyok.-küldött felém egy ezer wattos mosolyt.
-Remélem a játék végén is ilyen magabiztos leszel.-kacsintottam rá.
Hunter kezdte a gurítást, nyolc bábut sikerült neki legurítania. Ezzel szemben én mindet legurítottam, amit 'érett' módon az orra alá dörgöltem.unk
-Na még most is olyan magabiztos vagy:-nevettem folyamatosan.
-Még csak egy gurítás volt-mondta de örültem hogy tényleg férfiasan viseli.
Tovább játszottunk és kábé az egész meccs így ment. Volt mikor én vezettem, volt mikor ő.
Nagyon élveztem az egész játékot. Rengeteget nevettünk és viccelődtünk. Amióta itt vagyok Londonba talán ez az első nap mikor nem aggódok semmin. Na jó Harry kicsit ott motoszkál a fejembe, de csak nagyon nagyon mélyen.
-Nyertem.- ugrándoztam örömömbe a játék végén.
-Mivel te nyertél ezért kapsz díjként egy nagy adag epres shaket.-mondta ő is vidáman.
-Inkább mást szeretnék.-mondtam incselkedve.
-Oh igen és mi lenne az.-lépett hozzám közel és tette a csípőmre a kezét.
-Találd ki.- hajoltam hozzá közelebb.
A csípőmnél fogva magához húzott, majd gyengéden megcsókolt. A kezem a nyaka köré fontam, így húzva Őt közelebb magamhoz.
Mikor kezdtük érzékelni, hogy fogy a levegőnk elváltunk egymástól,de még mindig ölelkezve álltunk.
-Igazad volt, ez jobb mint a shake.-mosolygott.
-Általában igazam van.-kacsintottam.
-Nem tudom, te hogy vagy vele de én ettől függetlenül meginnék egy shaket.-mondta
-Én is.-mondtam neki majd elkezdtem húzni a pult felé.
Kikérte nekünk az italokat, majd leültünk egy asztalhoz beszélgetni. Elmesélt pár történetet, gimnazista korából. Volt egy pár amin annyira nevettem, hogy már fájt a hasam.
Aztán én is beszéltem neki pár sztoriról, figyelve arra hogy Harry véletlenül se kerüljön bele egyikbe se. Jó most mondhatjátok, hogy lényegében hazugságra építem a kapcsolatot, de 1, még nem vagyunk együtt. az is lehet hogy nem is leszünk, 2, nem hazudok csak kihagyom a részeket.
Már majdnem zárt a klub, mikor mi kijöttünk.
-Hazakísérjelek?-kérdezte úriember módjára.
-Nem kell, nagyon aranyos vagy. Beszállok egy taxiba és hamarosan otthon is leszek.-biztosítottam hogy nem lesz bajom.
-Rendben, de hívj ha hazaértél.-mondta miközben már a megállított taxi ajtajában álltunk.
-Amint beléptem az ajtón írok.-mosolyogtam rá.
-Oké, aludj jól.
-Te is.-csimpaszkodtam a nyakába és csókoltam meg.
Mikor kellőképpen elbúcsúztunk beszálltam az autóba és indulta Lou-hoz.
Jó volt a mai nap nagyon, bár kicsit sajnálom hogy nem sikerült megbeszélnem Hunterrel, hogy mi is van közöttünk. De majd legközelebb, hisz biztos vagyok benne, hogy lesz legközelebb.
Hazaérve tényleg azonnal írtam neki,mert nem akartam, hogy aggódjon értem.
A lakásba belépve teljes sötétségre számítottam, e helyett viszont láttam, hogy a nappaliban ég a kislámpa. Ergo valaki van ott.Magamban imádkoztam, hogy Lou legyen ott, akki majd megkérdezi, hogy milyen volt a napom és hogy éreztem magam...
Persze nem ilyen az én szerencsém, mivel Harry feküdt a kanapén ás aludt. El sem hiszem, hogy volt képe megvárni engem. Ki akar kérdezni, hogy hol jártam? Mint ha az apám lenne? Vagy mi van?
Idegesen mentem volna fel a lépcsőn, ha bele nem rúgok egy dobozba, ami a folyosón volt és persze nagy zörgéssel odább gurult.
-Nessa te vagy az.-kérdezte rekedt álmos hangon Harry.
Már fordultam volna vissza és kezdtem volna a veszekedést hogy hogy képzeli hogy megvár és ki akar kérdezni, de mikor megfordultam elszállt minden haragom.
-Csak tudni szerettem volna, hogy biztonságban hazaérsz.-mondta fáradtan.
A ruhája gyűrött volt, a haja pedig kócos. Itt maradt csak, azért hogy lássa jól vagyok-e. Hirtelen láttam magam előtt a régi Harry-t, aki a legjobb barátom volt és aki pont ilyeneket csinált értem.
-Semmi bajom, jól vagyok, Most megyek aludni, mert fáradt vagyok. Jó éjt Harry..-mondtam kedvesen.
A szemei tágra nyíltak, látszott rajt, hogy meglepődött a kedvességemen. Biztos egy újabb vitára várt. De azonnal kapcsolt.
-Jó éjt Nessa. Aludj jó.-mondta mosollyal az arcán.
Intettem neki majd felmentem szobámba. Ruhástól bedőltem az agyba.
Talán van még egy kicsi a régi Harry-ből.....
Így körülbelül fél órám volt elkészülni, Igazából csak az okozott gondot,hogy hogy öltözzek fel. Ez csak is azért van, mert nem tudom hogy állunk most Hunterrel. Nem nagyon beszéltünk azóta, és ha beszéltünk is én nem vettem le hogy mi van. Szóval száz szónak is egy a vége nem tudom hogy ez randi vagy már együtt vagyunk vagy nem vagyunk.....tanácstalan vagyok. Úgy döntöttem hogy csinos leszek de nem viszem túlzásba, mert félő hogy akkor kínos helyzetbe kerülnék.
Miután sikeresen elkészültem, gondoltam ideje lenne elindulnom a kávézó felé, mivel oda beszéltem meg a találkozót. Hogy miért oda? Egyszerűen nem akarom, hogy tudja hogy másnál lakom, mivel ő is felajánlotta hogy lakjak nála és biztos féltékeny lenne és megbántaná a dolog, így jobb titokban tartani. És kicsit nehezen tudnám kimagyarázni hogy honnan lett pénzem hirtelen egy luxus villára.
Lefele mente a lépcsőn azon imádkoztam, hogy nehogy összetalálkozzak a fiúkkal.Szerettem volna csak úgy mindenféle kérdés nélkül kiosonni a lakásból. Persze hogy nem ilyen az én szerencsém. Amint bekanyarodtam az előszobába, hogy felvegyem a cipőm, Harry-vel találtam szembe magam.
-Huh de csini vagy. Ő biztos egy különleges ismerős.-mondta furcsa mosollyal.
-Nem sok közöd van hozzá.-mondta félvállról-És megköszönném, ha odébb állnál mert szeretném felvenni a cipőm.-utaltam arra,hogy baromira útban van.
Oda ment felvette a cipőmet,majd nézegette egy darabig.
-Emlékszel, hogy régebben mindig felültél a kis komódra, ami az előszobátokban volt és én mindig feladtam a cipődet.Szeretnéd hogy feladjam rád, mint a régi szép időkben?-kérdezte.
-Szeretném elfelejteni a 'szép' időket.-mondtam flegmán,majd kikaptam a kezéből a cipőm.
Felvettem, majd ajtócsapás kíséretében elhagytam a házat.
Mivel ideges voltam, szinte rohanva tettem meg az utat a kávézóig, ami nekem fel sem tűnt csak mikor lihegve megálltam.
Francba, nem akartam hogy Harry ennyire felidegesítsen, sőt azt se akarom hogy bármilyen érzést kiváltson belőlem. De túl sok az emlék és az érzés, nem tudom levegőnek nézni akárhogy próbálkozom....de ez nem jelenti azt hogy feladom.
Szerencsére mikor megláttam, hogy Hunter a távolból közeledik, már sikerült lenyugtatnom a légzésemet, így nem érzékelt semmit az idegességemből... ami pont jó így.
-Szia Vanessa.-jött oda és nyomott puszit az arcomra.
-Szia. Mi újság?-öleltem át.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk bowlingozni.-mondta lelkesen.
-Rendben, de csak akkor ha megígéred, hogy nem hagysz nyerni.-szögeztem le.
-Miért hagynálak?-kérdezte furcsán.
-A srácok általában hagynak nyerni vagy ha én nyerek akkor utána azt mondják másoknak, hogy hagytak.-mondtam.
-Ünnepélyesen ígérem, hogy nem hagylak nyerni és ha esetleg mégis te nyersz, akkor férfiasan elviselem a vereségemet.-mondta vigyorogva.
Olyan aranyos volt hogy muszáj volt megölelnem, amit lehet furcsán fogadott egy kicsit, de ennek ellenére készségesen visszaölelt.
Taxival mentünk egy Bowling klubig. Hunter kölcsönzött két cipőt és kezdődhetett is a 'vérre menő' játék.
-Vanessa figyelmeztetlek, hogy elég jó vagyok.-küldött felém egy ezer wattos mosolyt.
-Remélem a játék végén is ilyen magabiztos leszel.-kacsintottam rá.
Hunter kezdte a gurítást, nyolc bábut sikerült neki legurítania. Ezzel szemben én mindet legurítottam, amit 'érett' módon az orra alá dörgöltem.unk
-Na még most is olyan magabiztos vagy:-nevettem folyamatosan.
-Még csak egy gurítás volt-mondta de örültem hogy tényleg férfiasan viseli.
Tovább játszottunk és kábé az egész meccs így ment. Volt mikor én vezettem, volt mikor ő.
Nagyon élveztem az egész játékot. Rengeteget nevettünk és viccelődtünk. Amióta itt vagyok Londonba talán ez az első nap mikor nem aggódok semmin. Na jó Harry kicsit ott motoszkál a fejembe, de csak nagyon nagyon mélyen.
-Nyertem.- ugrándoztam örömömbe a játék végén.
-Mivel te nyertél ezért kapsz díjként egy nagy adag epres shaket.-mondta ő is vidáman.
-Inkább mást szeretnék.-mondtam incselkedve.
-Oh igen és mi lenne az.-lépett hozzám közel és tette a csípőmre a kezét.
-Találd ki.- hajoltam hozzá közelebb.
A csípőmnél fogva magához húzott, majd gyengéden megcsókolt. A kezem a nyaka köré fontam, így húzva Őt közelebb magamhoz.
Mikor kezdtük érzékelni, hogy fogy a levegőnk elváltunk egymástól,de még mindig ölelkezve álltunk.
-Igazad volt, ez jobb mint a shake.-mosolygott.
-Általában igazam van.-kacsintottam.
-Nem tudom, te hogy vagy vele de én ettől függetlenül meginnék egy shaket.-mondta
-Én is.-mondtam neki majd elkezdtem húzni a pult felé.
Kikérte nekünk az italokat, majd leültünk egy asztalhoz beszélgetni. Elmesélt pár történetet, gimnazista korából. Volt egy pár amin annyira nevettem, hogy már fájt a hasam.
Aztán én is beszéltem neki pár sztoriról, figyelve arra hogy Harry véletlenül se kerüljön bele egyikbe se. Jó most mondhatjátok, hogy lényegében hazugságra építem a kapcsolatot, de 1, még nem vagyunk együtt. az is lehet hogy nem is leszünk, 2, nem hazudok csak kihagyom a részeket.
Már majdnem zárt a klub, mikor mi kijöttünk.
-Hazakísérjelek?-kérdezte úriember módjára.
-Nem kell, nagyon aranyos vagy. Beszállok egy taxiba és hamarosan otthon is leszek.-biztosítottam hogy nem lesz bajom.
-Rendben, de hívj ha hazaértél.-mondta miközben már a megállított taxi ajtajában álltunk.
-Amint beléptem az ajtón írok.-mosolyogtam rá.
-Oké, aludj jól.
-Te is.-csimpaszkodtam a nyakába és csókoltam meg.
Mikor kellőképpen elbúcsúztunk beszálltam az autóba és indulta Lou-hoz.
Jó volt a mai nap nagyon, bár kicsit sajnálom hogy nem sikerült megbeszélnem Hunterrel, hogy mi is van közöttünk. De majd legközelebb, hisz biztos vagyok benne, hogy lesz legközelebb.
Hazaérve tényleg azonnal írtam neki,mert nem akartam, hogy aggódjon értem.
A lakásba belépve teljes sötétségre számítottam, e helyett viszont láttam, hogy a nappaliban ég a kislámpa. Ergo valaki van ott.Magamban imádkoztam, hogy Lou legyen ott, akki majd megkérdezi, hogy milyen volt a napom és hogy éreztem magam...
Persze nem ilyen az én szerencsém, mivel Harry feküdt a kanapén ás aludt. El sem hiszem, hogy volt képe megvárni engem. Ki akar kérdezni, hogy hol jártam? Mint ha az apám lenne? Vagy mi van?
Idegesen mentem volna fel a lépcsőn, ha bele nem rúgok egy dobozba, ami a folyosón volt és persze nagy zörgéssel odább gurult.
-Nessa te vagy az.-kérdezte rekedt álmos hangon Harry.
Már fordultam volna vissza és kezdtem volna a veszekedést hogy hogy képzeli hogy megvár és ki akar kérdezni, de mikor megfordultam elszállt minden haragom.
-Csak tudni szerettem volna, hogy biztonságban hazaérsz.-mondta fáradtan.
A ruhája gyűrött volt, a haja pedig kócos. Itt maradt csak, azért hogy lássa jól vagyok-e. Hirtelen láttam magam előtt a régi Harry-t, aki a legjobb barátom volt és aki pont ilyeneket csinált értem.
-Semmi bajom, jól vagyok, Most megyek aludni, mert fáradt vagyok. Jó éjt Harry..-mondtam kedvesen.
A szemei tágra nyíltak, látszott rajt, hogy meglepődött a kedvességemen. Biztos egy újabb vitára várt. De azonnal kapcsolt.
-Jó éjt Nessa. Aludj jó.-mondta mosollyal az arcán.
Intettem neki majd felmentem szobámba. Ruhástól bedőltem az agyba.
Talán van még egy kicsi a régi Harry-ből.....
2015. október 24., szombat
6, fejezet
A hétvége nagyon hamar eljött. Kiifizettem az idős néninek a számlát, aki a lelkemre kötötte hogy nézzek be néha és ha baj van akkor mindenképp látogassam meg. Milyen fura hogy ilyen rövid idő alatt kötődni lehet valakihez.
Miután a cuccaimat is összeraktam, amit megjegyzek nem volt túl nehéz, mivel nincs túl sok, vártam hogy Lou is megérkezzen és végre indulhassunk.
Amióta találkoztunk és megbeszéltük ezt az összeköltözést, azóta tök izgatott vagyok. Remélem rengeteg dolgot fogunk közösen csinálni. Mindig is szerettem volna egy bátyust magamnak és Lou pont olyan nekem. Amúgy teljesen olyan vagyok mint egy felspanolt ovis, de őszintén szólva nem érdekel, ha én jól érzem magam így.
Tizenegy körül a néni feljött hogy itt van értem a barátom, így hát összeszedtem a dolgaimat és indultam is le.
Amint Louis meglátott boldogan sietett elém és vette át a csomagjaimat.
-Szia Picuri.-köszönt a becenevemen,amit még az első találkozásunkkor adott nekem,mivel elég alacsony vagyok.
-Szia, már nagyon vártalak.-mondtam lelkesen.
-Óhh csak nem tetszik már az ötletem?-kérdezte pedig pontosan tudta a választ rá.
-Na jó bevallom most már én is izgatott vagyok az egész miatt.-vallottam be.
-Hát akkor mire várunk, induljunk.-mondta és meg sem várva a válaszomat elindult ki a kocsijához.
Én csendben követtem és csak mosolyogtam magamban. Betette hátra a csomagokat, majd mindketten beültünk és már mentünk is.
Az út nem volt hosszú kb. húsz perc és már meg is érkeztünk egy hatalmas kerítéshez. Gondolom a sok rajongó miatt ilyen nagy és védett. Szó szerint olyan magas volt hogy nem is láttam a házat ami mögötte rejtőzött.
Egy kis kaputelefonon beütött egy kódot és a kapu feltárult. Amikor behajtottunk és megláttam a gyönyörű házat a lélegzetem is elállt. Káprázatos volt és óriási, de tényleg nagyon nagy volt.
-Hűű ez csodálatos.-mondtam hüledezve.
-Várj míg meglátod belülről-mondta.
Kivette a cuccaimat a csomagtartóból és már indultunk is befele.Igaza volt belülről még szebb volt az egész.
Ámuldozva néztem az egészet, annyira gyönyörű volt, teljesen olyan volt mint egy kastély. Tudtam hogy luxus házban lakik, de hogy ennyire.
-Mit szeretnél először látni?-kérdezte Lou.
-A szobámat.- mondtam töprengés nélkül mivel tényleg az érdekelt a legjobban.
-Oké a másodikon van, gyere.-húzott maga után.
Felmentünk a lépcsőn majd egy folyóson találtam magunkat.Végig mentünk a folyosón az utolsó két egymással szembe lévő szobáig, majd Lou benyitott az egyikbe.
-Ez az egyetlen lányos szobánk. Még régebben Gemmának csináltuk, de ő nem használta soha.-mondta
Miért csinálták ezt a szobát Gemmának? Ő Harry tesója, miért lenne szobája Lou házában?
-Miért van itt szobája Gemmának..-kezdtem a kérdésem, de a szembe lévő szoba ajtaja kinyitódott ezzel megzavarva minket.
-Sziasztok-köszönt Harry mosolyogva.
Még is ma a fene folyik itt??? Mit keres itt Harry? Ezt én már nem értem.
-Éppen mutatom Vanessának az új szobáját.-folytatta Lou mintha nem lenne fura hogy Harry itt van.
-Már bocsi, de Harry miért van itt?-kérdeztem kíváncsian.
-Itt lakom.-mondta hatalmas vigyorral, amitől nekem kedvem lett volna megütni.
-Micsoda?-akadtam ki.
Lou-hoz fordultam, hátha most neveti el magát hogy csak viccelt, de kicsit sem nevetett.
-Lehet hogy elfelejtettem szólni hogy Harry-vel közös a lakásunk?-kérdezte ártatlanul én meg lassan késztetést kezdtem érezni arra hogy megfojtsam.
-Hogy felejthettél el szólni? Tudod hogy nem akarok vele lakni és te mégsem szóltál nekem róla? Na sziasztok.-mondtam majd felkaptam a bőröndömet és már mentem volna is innen el jó messze. Hát igen jó terv lett volna ha Harry nem áll az utamba.
-Nessa, ne már. Ne menj el azért mert én is itt lakom.-mondta kedvesen.
-Már bocs de nem szeretném minden nap látni a képed.-mondtam könyörtelenül.
Láttam hogy ez azért eléggé fájt neki.
-Na Picuri maradj itt mert úgyse találtál még lakást és szerintem elég nagy a lakás hogy elkerüljétek egymást. Vagy esetleg néha néha dumálhattok is egymással. Jó nem azt mondom hogy holnaptól legyetek legjobb barik, de szerintem ez jó kezdet.-noszogatott Lou.
El kellett azon gondolkodnom, amit Lou mondott, mivel így vissza gondolva elég gyerekesen viselkedtem.
-Na jó, de nem ígérem hogy újra jóban leszünk, sőt azt sem hogy dumcsizgatok Harry-vel, de elviselem.-mondtam bele egyezően.
-Szuper.-mondta Lou
Harry arcán pedig hatalmas mosoly volt. elég rég ismerem ahhoz hogy tudjam hogy valamit tervez és szinte biztos vagyok benne hogy velem kapcsolatos az egész. De már most mondom hogy esélytelen az egész, nem bocsájtok meg neki.
-Ha megbocsájtotok most kipakolnék.-mondtam nekik
-Oké, ha végeztél gyere le enni. Spagettit csináltam, mert tudom hogy az a kedvenced.-mondta a göndör vidáman.
-Bocsi már nem szeretem.-válaszoltam majd becsuktam az ajtót.
Mekkora hazugság, imádom a spagettit. Nem tudom miért mondtam ezt. Lehet nem tudtam kezelni a kedvességét és a tényt hogy emlékszik mi a kedvenc ételem.
Most mit fogok enni? Na jó ez elég hülyeség biztos találok valamit amit ehetek. De azért aranyos hogy megpróbált a kedvemben járni. Mi? Hogy gondolhatok ilyet, ő minden csak nem kedves. Utálom, ő egy paraszt.
Egy biztos nem szabad elgyengülnöm.
Miután kipakoltam és már nem bírtam mit csinálni a szobába, elhatároztam hogy lemegyek enni.
Végig mentem a folyosón ahol rengeteg kép volt a bandáról, látszik hogy milyen jóban vannak.
Nagy nehezen megtaláltam a konyhát. A két jómadár is bent volt.
-Áhh szia Picuri, már azt hittük le sem jössz enni.-mondta Lou.
-Csak kipakoltam.-hazudtam.
-Hát csináltam neked salátát és húst, ha már nem szereted a spagettit.-mondta Harry kedvesen.
Nem tudom hova tenni ezt a jófejséget, ezután a három év után.
-Öhh köszi.-mondtam zavartan majd leültem az asztalhoz.
Harry mosolyogva elém tolta a tényért, majd nézte ahogy eszem. Nem viccelek végig szuggerált ahogy eszem.
-Megtennéd hogy nem bámulsz? Eléggé idegesítő..-mondtam flegmán.
-Persze.-vigyorgott tovább majd ténylegesen elfordult.
Miután megettem az ebédet elmostam a tányérom. Mentem volna fel a szobámba de Lou megállított.
-Vanessa van valami programod délutánra? Mert ha nem akkor nézhetnénk filmet.- lelkesedett.
Valószínűleg pont ahhoz lenne kedvem hogy Harry-vel töltsem a délutánomat. Mekkora mázli hogy van programom.
-Sajnálom, de már van programom délutánra. Találkozok az egyik ismerősömmel.-mondtam.
-Azzal akivel múltkor is?-kérdezte Harry Hunterre utalva.
-Igen, bár nincs hozzá sok közöd .- mondtam neki félvállról.- Most viszont megyek készülődni.
A fiúk csak nézték hogy felsétálok és láttam ahogy sugdolóznak miután nem láttak Ez azért elég bizar, de próbálom magam jól érezni, mivel Hunterrel találkozok....
Miután a cuccaimat is összeraktam, amit megjegyzek nem volt túl nehéz, mivel nincs túl sok, vártam hogy Lou is megérkezzen és végre indulhassunk.
Amióta találkoztunk és megbeszéltük ezt az összeköltözést, azóta tök izgatott vagyok. Remélem rengeteg dolgot fogunk közösen csinálni. Mindig is szerettem volna egy bátyust magamnak és Lou pont olyan nekem. Amúgy teljesen olyan vagyok mint egy felspanolt ovis, de őszintén szólva nem érdekel, ha én jól érzem magam így.
Tizenegy körül a néni feljött hogy itt van értem a barátom, így hát összeszedtem a dolgaimat és indultam is le.
Amint Louis meglátott boldogan sietett elém és vette át a csomagjaimat.
-Szia Picuri.-köszönt a becenevemen,amit még az első találkozásunkkor adott nekem,mivel elég alacsony vagyok.
-Szia, már nagyon vártalak.-mondtam lelkesen.
-Óhh csak nem tetszik már az ötletem?-kérdezte pedig pontosan tudta a választ rá.
-Na jó bevallom most már én is izgatott vagyok az egész miatt.-vallottam be.
-Hát akkor mire várunk, induljunk.-mondta és meg sem várva a válaszomat elindult ki a kocsijához.
Én csendben követtem és csak mosolyogtam magamban. Betette hátra a csomagokat, majd mindketten beültünk és már mentünk is.
Az út nem volt hosszú kb. húsz perc és már meg is érkeztünk egy hatalmas kerítéshez. Gondolom a sok rajongó miatt ilyen nagy és védett. Szó szerint olyan magas volt hogy nem is láttam a házat ami mögötte rejtőzött.
Egy kis kaputelefonon beütött egy kódot és a kapu feltárult. Amikor behajtottunk és megláttam a gyönyörű házat a lélegzetem is elállt. Káprázatos volt és óriási, de tényleg nagyon nagy volt.
-Hűű ez csodálatos.-mondtam hüledezve.
-Várj míg meglátod belülről-mondta.
Kivette a cuccaimat a csomagtartóból és már indultunk is befele.Igaza volt belülről még szebb volt az egész.
Ámuldozva néztem az egészet, annyira gyönyörű volt, teljesen olyan volt mint egy kastély. Tudtam hogy luxus házban lakik, de hogy ennyire.
-Mit szeretnél először látni?-kérdezte Lou.
-A szobámat.- mondtam töprengés nélkül mivel tényleg az érdekelt a legjobban.
-Oké a másodikon van, gyere.-húzott maga után.
Felmentünk a lépcsőn majd egy folyóson találtam magunkat.Végig mentünk a folyosón az utolsó két egymással szembe lévő szobáig, majd Lou benyitott az egyikbe.
Miért csinálták ezt a szobát Gemmának? Ő Harry tesója, miért lenne szobája Lou házában?
-Miért van itt szobája Gemmának..-kezdtem a kérdésem, de a szembe lévő szoba ajtaja kinyitódott ezzel megzavarva minket.
-Sziasztok-köszönt Harry mosolyogva.
Még is ma a fene folyik itt??? Mit keres itt Harry? Ezt én már nem értem.
-Éppen mutatom Vanessának az új szobáját.-folytatta Lou mintha nem lenne fura hogy Harry itt van.
-Már bocsi, de Harry miért van itt?-kérdeztem kíváncsian.
-Itt lakom.-mondta hatalmas vigyorral, amitől nekem kedvem lett volna megütni.
-Micsoda?-akadtam ki.
Lou-hoz fordultam, hátha most neveti el magát hogy csak viccelt, de kicsit sem nevetett.
-Lehet hogy elfelejtettem szólni hogy Harry-vel közös a lakásunk?-kérdezte ártatlanul én meg lassan késztetést kezdtem érezni arra hogy megfojtsam.
-Hogy felejthettél el szólni? Tudod hogy nem akarok vele lakni és te mégsem szóltál nekem róla? Na sziasztok.-mondtam majd felkaptam a bőröndömet és már mentem volna is innen el jó messze. Hát igen jó terv lett volna ha Harry nem áll az utamba.
-Nessa, ne már. Ne menj el azért mert én is itt lakom.-mondta kedvesen.
-Már bocs de nem szeretném minden nap látni a képed.-mondtam könyörtelenül.
Láttam hogy ez azért eléggé fájt neki.
-Na Picuri maradj itt mert úgyse találtál még lakást és szerintem elég nagy a lakás hogy elkerüljétek egymást. Vagy esetleg néha néha dumálhattok is egymással. Jó nem azt mondom hogy holnaptól legyetek legjobb barik, de szerintem ez jó kezdet.-noszogatott Lou.
El kellett azon gondolkodnom, amit Lou mondott, mivel így vissza gondolva elég gyerekesen viselkedtem.
-Na jó, de nem ígérem hogy újra jóban leszünk, sőt azt sem hogy dumcsizgatok Harry-vel, de elviselem.-mondtam bele egyezően.
-Szuper.-mondta Lou
Harry arcán pedig hatalmas mosoly volt. elég rég ismerem ahhoz hogy tudjam hogy valamit tervez és szinte biztos vagyok benne hogy velem kapcsolatos az egész. De már most mondom hogy esélytelen az egész, nem bocsájtok meg neki.
-Ha megbocsájtotok most kipakolnék.-mondtam nekik
-Oké, ha végeztél gyere le enni. Spagettit csináltam, mert tudom hogy az a kedvenced.-mondta a göndör vidáman.
-Bocsi már nem szeretem.-válaszoltam majd becsuktam az ajtót.
Mekkora hazugság, imádom a spagettit. Nem tudom miért mondtam ezt. Lehet nem tudtam kezelni a kedvességét és a tényt hogy emlékszik mi a kedvenc ételem.
Most mit fogok enni? Na jó ez elég hülyeség biztos találok valamit amit ehetek. De azért aranyos hogy megpróbált a kedvemben járni. Mi? Hogy gondolhatok ilyet, ő minden csak nem kedves. Utálom, ő egy paraszt.
Egy biztos nem szabad elgyengülnöm.
Miután kipakoltam és már nem bírtam mit csinálni a szobába, elhatároztam hogy lemegyek enni.
Végig mentem a folyosón ahol rengeteg kép volt a bandáról, látszik hogy milyen jóban vannak.
Nagy nehezen megtaláltam a konyhát. A két jómadár is bent volt.
-Áhh szia Picuri, már azt hittük le sem jössz enni.-mondta Lou.
-Csak kipakoltam.-hazudtam.
-Hát csináltam neked salátát és húst, ha már nem szereted a spagettit.-mondta Harry kedvesen.
Nem tudom hova tenni ezt a jófejséget, ezután a három év után.
-Öhh köszi.-mondtam zavartan majd leültem az asztalhoz.
Harry mosolyogva elém tolta a tényért, majd nézte ahogy eszem. Nem viccelek végig szuggerált ahogy eszem.
-Megtennéd hogy nem bámulsz? Eléggé idegesítő..-mondtam flegmán.
-Persze.-vigyorgott tovább majd ténylegesen elfordult.
Miután megettem az ebédet elmostam a tányérom. Mentem volna fel a szobámba de Lou megállított.
-Vanessa van valami programod délutánra? Mert ha nem akkor nézhetnénk filmet.- lelkesedett.
Valószínűleg pont ahhoz lenne kedvem hogy Harry-vel töltsem a délutánomat. Mekkora mázli hogy van programom.
-Sajnálom, de már van programom délutánra. Találkozok az egyik ismerősömmel.-mondtam.
-Azzal akivel múltkor is?-kérdezte Harry Hunterre utalva.
-Igen, bár nincs hozzá sok közöd .- mondtam neki félvállról.- Most viszont megyek készülődni.
A fiúk csak nézték hogy felsétálok és láttam ahogy sugdolóznak miután nem láttak Ez azért elég bizar, de próbálom magam jól érezni, mivel Hunterrel találkozok....
2015. október 20., kedd
5. fejezet
Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam,majd elkezdtem készülődni. Igazság szerint fogalmam sem volt mit kellene felvennem. Abba sem voltam biztos hogy ez most randi vagy sem. Hunter jó pasi szóval örülnék ha ez randi lenne.Viszont akkor valami csinit kell felvennem.
Miután sikeresen kiválasztottam,ideje volt elindulni a találka helyre,hisz nem akartam megvárattatni.
Bevallom kicsit izgultam,a taxiban egész végig doboltam a lábammal.Ezer éve nem voltam randin.Talán úgy 1-2 éve.Tudom ez elég ciki így 18 évesen,hisz most kéne pasiznom,buliznom,de valahogy ezek a dolgok annyira nem érdekelnek.Persze én is szoktam bulikba járni a barátnőimmel,de nem minden hétvégén.A fiúk terén pedig elég válogatós vagyok.Nem is igazán a srácok kinézetét nézem,persze azért az is fontos,de úgy vagyok hogy előbb egy srác személyiségébe szeretek bele és csak utána a kinézete is pozitív irányba fog nőni.
Hunter személyisége is tetszett és a kinézete is,bár nem ismertem olyan jól.De ez hamar változhat,főleg mivel megérkeztem a találka helyre.
Hamar kiszúrtam és mosolyogva indultam felé.Amint észre vett ő is rám mosolygott.
-Szia.-ölelt át.
-Szia Hunter, mi a program?-kérdeztem kíváncsian.
-Először is megmutatom neked a legjobb fagyizót és utána lemehetnénk a partra sétálni.Mit szólsz?-kérdezte izgulva.
-Remekül hangzik.-mondtam őszintén,ki ne örült volna egy ilyen romantikus programnak?
Elindultunk szorosan egymás mellett,és a karunk rendszeresen összeért,ez nagyon tetszett.
A fagyi tényleg eszméletlenül finom volt és ráadásul rózsa alakú gombócot kaptam,aminek külön örültem.
Utána ahogy Hunter már mondta lementünk a partra,ami eszméletlenül szép volt mivel éppen ment le a nap és a sugarai a víz habjain csillogtak.
-És hogy tetszik eddig London?-kérdezte és éreztem hogy tényleg érdekli nem csak udvariasságból kérdezi.
-Hát az elején már majdnem hazamentem,de most már minden rendben van.-mondtam.
-Hogy-hogy majdnem hazamentél?-hökkent meg.
-Hát az albérletemet kiadták másnak és elfelejtettek szólni....-kezdtem bele.
-Hogy-hogy elfelejtettek szólni?-akadt ki.
-Hát azt én se tudom,de elég gázos volt a szitu,de beköltöztem egy hotelbe és szereztem állást és most albérletet keresek szóval minden oké velem.-mondtam mosolyogva hogy nehogy aggódjon értem,nem szeretem ha mások gyengének hisznek.
-Remélem hogy sikerül találnod,de ha nem megy költözhetsz hozzám is.-mondta
-Nagyon kedves vagy de szerintem ez nem jó ötlet.Alig ismerjük egymást és szeretnék a saját lábamra állni.-mondtam.
-Remélem ez a jövőben változni fog ,mármint az hogy nem ismerjük egymást.-mondta zavartan.
-Igen, én is-mosolyogtam rá.
Egyre közelebb hajolt hozzám és lassan a száját az enyémhez érintette és mikor látta hogy nem húzódtam el vagy tiltakozik elkezdte gyengéden mozgatni.Kellemes volt a csók nagyon,de nem éreztem azt a hatalmas Bumm-ot,de lehet azért mert nem szoktam még hozzá.
Az este további része békésen telt,elkísért a taxiig majd egy búcsú csókkal elköszöntünk egymástól...
*Másnap reggel*
Reggel elég nehezen keltem fel,mivel egész este a randinkra gondoltam.Nagyon jól éreztem magam,bár néha valami furcsa érzés elfogott.Igazság szerint nem tudom megmagyarázni,csak kicsit olyan volt mintha hiányozna valami.De próbáltam nem gondolni rá,mert igazán kedvelem Huntert és nem szeretném hogy a rossz dolgokra koncentráljak.Hajlamos vagyok rá,hogy mindenféle negatív dolgot beleképzelek a dolgokba így mindent tönkre teszek és nem örülök a jó dolgoknak.Megfogadtam hogy ezt nem fogom csinálni.
Miután sikeresen kikecmeregtem az ágyból,elmentem zuhanyozni majd gyorsan felöltöztem mert már így is késésben voltam.
Szerencsére hamar odaértem és szinte percre pontosan a munkaidőm kezdetére.
Ma Clair is bent lesz egész nap,így könnyű napnak ígérkezik.
Tízig minden nagyon csendes volt csak egy két ember tévedt be reggelizni vagy csak elvitt egy kávét.Aztán nyílt az ajtó és megpillantottam egy olyan személyt akitől mindig eszméletlenül jó kedvem lesz és aki bármikor megtud nevettetni.
-Lou.-visítottam és már rohantam is felé.
Szerencsére a kávézóba csak egy vendég volt,aki úgy belemélyedt a mobilja nyomogatásába hogy nem is érzékelte az öröm kitörésemet.
-Picuri,de jó látni.-mondta vidáman,miközben olyan szorosan öleltük egymást ahogy csak tudtuk.
-Hogy hogy itt vagy?-kérdeztem,mivel elképzelni sem tudtam hogy honnan tudja hogy itt vagyok.
-Hát nem mondom szép hogy nem is szólsz nekem hogy felköltöztél és az meg abszurd hogy Harry-től kell megtudnom.-mutatott a mellette álló göndör srácra akinek a jelenléte eddig fel sem tűnt.És mondanom sem kell le is lombozott.
Amúgy elég szőke vagyok hogy azt hittem hogy nem mondj a el neki hisz legjobb barátok.
-Ne haragudj,csak előbb szerettem volna rendezni a dolgaimat,és vele csak véletlenül találkoztam.-böktem flegmán Harry felé.
-Már nem azért de őt miért nem utálod?-kérdezte Harry Lou-ra mutatva.
-Úgy hogy ő nem felejtette el tartani velem a kapcsolatot,sőt gyakran mentem vele jótékonykodni.-mondtam-És nagyra értékelném ha elmennél,mivel nem vagy itt szívesen látott vendég.
-Nem beszélhetnénk meg?-kérdezte
-Nem,csak menj el.-mondtam ellentmondást nemtűrően.
Lehet érzékelte a hangsúlyom komolyságát vagy pusztán feladta de fogta magát és elment.
-Miért vagy vele ilyen kemény? Ő csak...-kezdte Lou de félbeszakítottam.
-Nem szeretnék Harry-ről beszélni,majd talán egyszer igen de még nem most.-mondtam határozottan.
-Rendben,akkor mesélj mi járatban erre.
-Felvettek egyetemre,de úgy döntöttem hamarabb idejövök.Kibéreltem egy albérletet csakhogy mikor odaértem közölték velem hogy kiadták,így most egy panzióban élek és itt dolgozok,közben pedig albérletet keresek.
-Jaj ne butáskodj már,addig míg nem mész koleszba lakhatsz az én házamba.Mivel van vagy 10 felesleges szoba bőven elférsz.-mondta kissé nagyképűen.
-Hát nem is tudom,nem szeretnélek kihasználni.-mondtam elhúzva a számat.
-Mivel én ajánlottam fel így nem használsz ki,és hidd el ismerlek annyira hogy tudjam nem használnál ki soha.Szóval ne aggódj és gyere,jó buli lesz.
-Biztos nem zavarok?-kérdeztem még mindig kétkedve.
-Ezer százalék,tök jól elleszünk.Majd filmezünk,meg megtanítalak videojátékozni,ja te meg engem főzni.-sorolta lelkesen.
A lelkesedésétől én is lelkes lettem.Tényleg jó buli lenne Lou-val lakni hisz teljesen lökött én meg imádom az ilyen embereket.
-Rendben.-egyeztem bele.
-Hurrá.-ujjongott-Az jó ha szombaton átmegyek és áthozzuk a cuccaidat?-kérdezte
-Persze, hét végen úgy sem dolgozok.Amúgy nincs sok cuccom csak két bőröndöm.-mondtam
-Oké akkor délelőtt elmegyek hozzád a panzióba.
-Szuper,de lassan vissza kell mennem dolgozni,mert nem lesz munkám.-mondtam,mivel láttam hogy egyre több ember jön be.
-Jó hagylak is,majd találkozunk.-ölelt meg majd elment.
Visszamentem dolgozni,Clair nem szólt semmit a lazsálásomra.Gondolom azért mert nem voltak sokan és egyedül is bírta.
Egész nap azon gondolkodtam hogy milyen jó lesz Lou-val lakni,már számtalan dolgot elterveztem hogy miket fogunk majd csinálni.
Most már őszintén várom ezt az összeköltözősdit....
Miután sikeresen kiválasztottam,ideje volt elindulni a találka helyre,hisz nem akartam megvárattatni.
Bevallom kicsit izgultam,a taxiban egész végig doboltam a lábammal.Ezer éve nem voltam randin.Talán úgy 1-2 éve.Tudom ez elég ciki így 18 évesen,hisz most kéne pasiznom,buliznom,de valahogy ezek a dolgok annyira nem érdekelnek.Persze én is szoktam bulikba járni a barátnőimmel,de nem minden hétvégén.A fiúk terén pedig elég válogatós vagyok.Nem is igazán a srácok kinézetét nézem,persze azért az is fontos,de úgy vagyok hogy előbb egy srác személyiségébe szeretek bele és csak utána a kinézete is pozitív irányba fog nőni.
Hunter személyisége is tetszett és a kinézete is,bár nem ismertem olyan jól.De ez hamar változhat,főleg mivel megérkeztem a találka helyre.
Hamar kiszúrtam és mosolyogva indultam felé.Amint észre vett ő is rám mosolygott.
-Szia.-ölelt át.
-Szia Hunter, mi a program?-kérdeztem kíváncsian.
-Először is megmutatom neked a legjobb fagyizót és utána lemehetnénk a partra sétálni.Mit szólsz?-kérdezte izgulva.
-Remekül hangzik.-mondtam őszintén,ki ne örült volna egy ilyen romantikus programnak?
Elindultunk szorosan egymás mellett,és a karunk rendszeresen összeért,ez nagyon tetszett.
A fagyi tényleg eszméletlenül finom volt és ráadásul rózsa alakú gombócot kaptam,aminek külön örültem.
Utána ahogy Hunter már mondta lementünk a partra,ami eszméletlenül szép volt mivel éppen ment le a nap és a sugarai a víz habjain csillogtak.
-És hogy tetszik eddig London?-kérdezte és éreztem hogy tényleg érdekli nem csak udvariasságból kérdezi.
-Hát az elején már majdnem hazamentem,de most már minden rendben van.-mondtam.
-Hogy-hogy majdnem hazamentél?-hökkent meg.
-Hát az albérletemet kiadták másnak és elfelejtettek szólni....-kezdtem bele.
-Hogy-hogy elfelejtettek szólni?-akadt ki.
-Hát azt én se tudom,de elég gázos volt a szitu,de beköltöztem egy hotelbe és szereztem állást és most albérletet keresek szóval minden oké velem.-mondtam mosolyogva hogy nehogy aggódjon értem,nem szeretem ha mások gyengének hisznek.
-Remélem hogy sikerül találnod,de ha nem megy költözhetsz hozzám is.-mondta
-Nagyon kedves vagy de szerintem ez nem jó ötlet.Alig ismerjük egymást és szeretnék a saját lábamra állni.-mondtam.
-Remélem ez a jövőben változni fog ,mármint az hogy nem ismerjük egymást.-mondta zavartan.
-Igen, én is-mosolyogtam rá.
Egyre közelebb hajolt hozzám és lassan a száját az enyémhez érintette és mikor látta hogy nem húzódtam el vagy tiltakozik elkezdte gyengéden mozgatni.Kellemes volt a csók nagyon,de nem éreztem azt a hatalmas Bumm-ot,de lehet azért mert nem szoktam még hozzá.
Az este további része békésen telt,elkísért a taxiig majd egy búcsú csókkal elköszöntünk egymástól...
*Másnap reggel*
Reggel elég nehezen keltem fel,mivel egész este a randinkra gondoltam.Nagyon jól éreztem magam,bár néha valami furcsa érzés elfogott.Igazság szerint nem tudom megmagyarázni,csak kicsit olyan volt mintha hiányozna valami.De próbáltam nem gondolni rá,mert igazán kedvelem Huntert és nem szeretném hogy a rossz dolgokra koncentráljak.Hajlamos vagyok rá,hogy mindenféle negatív dolgot beleképzelek a dolgokba így mindent tönkre teszek és nem örülök a jó dolgoknak.Megfogadtam hogy ezt nem fogom csinálni.
Miután sikeresen kikecmeregtem az ágyból,elmentem zuhanyozni majd gyorsan felöltöztem mert már így is késésben voltam.
Szerencsére hamar odaértem és szinte percre pontosan a munkaidőm kezdetére.
Ma Clair is bent lesz egész nap,így könnyű napnak ígérkezik.
Tízig minden nagyon csendes volt csak egy két ember tévedt be reggelizni vagy csak elvitt egy kávét.Aztán nyílt az ajtó és megpillantottam egy olyan személyt akitől mindig eszméletlenül jó kedvem lesz és aki bármikor megtud nevettetni.
-Lou.-visítottam és már rohantam is felé.
Szerencsére a kávézóba csak egy vendég volt,aki úgy belemélyedt a mobilja nyomogatásába hogy nem is érzékelte az öröm kitörésemet.
-Picuri,de jó látni.-mondta vidáman,miközben olyan szorosan öleltük egymást ahogy csak tudtuk.
-Hogy hogy itt vagy?-kérdeztem,mivel elképzelni sem tudtam hogy honnan tudja hogy itt vagyok.
-Hát nem mondom szép hogy nem is szólsz nekem hogy felköltöztél és az meg abszurd hogy Harry-től kell megtudnom.-mutatott a mellette álló göndör srácra akinek a jelenléte eddig fel sem tűnt.És mondanom sem kell le is lombozott.
Amúgy elég szőke vagyok hogy azt hittem hogy nem mondj a el neki hisz legjobb barátok.
-Ne haragudj,csak előbb szerettem volna rendezni a dolgaimat,és vele csak véletlenül találkoztam.-böktem flegmán Harry felé.
-Már nem azért de őt miért nem utálod?-kérdezte Harry Lou-ra mutatva.
-Úgy hogy ő nem felejtette el tartani velem a kapcsolatot,sőt gyakran mentem vele jótékonykodni.-mondtam-És nagyra értékelném ha elmennél,mivel nem vagy itt szívesen látott vendég.
-Nem beszélhetnénk meg?-kérdezte
-Nem,csak menj el.-mondtam ellentmondást nemtűrően.
Lehet érzékelte a hangsúlyom komolyságát vagy pusztán feladta de fogta magát és elment.
-Miért vagy vele ilyen kemény? Ő csak...-kezdte Lou de félbeszakítottam.
-Nem szeretnék Harry-ről beszélni,majd talán egyszer igen de még nem most.-mondtam határozottan.
-Rendben,akkor mesélj mi járatban erre.
-Felvettek egyetemre,de úgy döntöttem hamarabb idejövök.Kibéreltem egy albérletet csakhogy mikor odaértem közölték velem hogy kiadták,így most egy panzióban élek és itt dolgozok,közben pedig albérletet keresek.
-Jaj ne butáskodj már,addig míg nem mész koleszba lakhatsz az én házamba.Mivel van vagy 10 felesleges szoba bőven elférsz.-mondta kissé nagyképűen.
-Hát nem is tudom,nem szeretnélek kihasználni.-mondtam elhúzva a számat.
-Mivel én ajánlottam fel így nem használsz ki,és hidd el ismerlek annyira hogy tudjam nem használnál ki soha.Szóval ne aggódj és gyere,jó buli lesz.
-Biztos nem zavarok?-kérdeztem még mindig kétkedve.
-Ezer százalék,tök jól elleszünk.Majd filmezünk,meg megtanítalak videojátékozni,ja te meg engem főzni.-sorolta lelkesen.
A lelkesedésétől én is lelkes lettem.Tényleg jó buli lenne Lou-val lakni hisz teljesen lökött én meg imádom az ilyen embereket.
-Rendben.-egyeztem bele.
-Hurrá.-ujjongott-Az jó ha szombaton átmegyek és áthozzuk a cuccaidat?-kérdezte
-Persze, hét végen úgy sem dolgozok.Amúgy nincs sok cuccom csak két bőröndöm.-mondtam
-Oké akkor délelőtt elmegyek hozzád a panzióba.
-Szuper,de lassan vissza kell mennem dolgozni,mert nem lesz munkám.-mondtam,mivel láttam hogy egyre több ember jön be.
-Jó hagylak is,majd találkozunk.-ölelt meg majd elment.
Visszamentem dolgozni,Clair nem szólt semmit a lazsálásomra.Gondolom azért mert nem voltak sokan és egyedül is bírta.
Egész nap azon gondolkodtam hogy milyen jó lesz Lou-val lakni,már számtalan dolgot elterveztem hogy miket fogunk majd csinálni.
Most már őszintén várom ezt az összeköltözősdit....
2015. július 27., hétfő
4. fejezet
-Nessa?-kérdezte meg ismét
Reméltem hogy ezt a becenevet nem hallom többet az életben. Legalábbis az egyik részem ezt remélte..
-Tessék itt a kávéja.-tettem le elé a kávét és a számlát majd ott akartam hagyni de elkapta a karom.
-Nessa mit keresel itt?Ezer éve nem láttalak.Hát innen tudtad hogy hogy iszom a kávém.-mondta kedvesen.
Még van bőr a képén?Mit képzel ez magáról?Azt hiszi hogy bármilyen elszámolással tartozok neki?Hát nagyon téved.És ne csináljon úgy mintha minden rendben lenne.
-Itt dolgozom és örülnék hogy ha hagynád hogy végezzem a dolgom.-mondtam flegmán
Eléggé meglepődött a hangnememen.Azonnal el is engedte a kezemet.
-Mi a baj?-kérdezte értetlenül.
Na itt ment fel bennem a pumpa de eszméletlenül.
-Ne várd hogy kedves legyek veled,hisz nem érdemled meg.És mi az hogy én mit keresek itt? Én itt dolgozom,sőt itt lakom a közelben,nem mintha bármi közöd lenne hozzá.Nem toppanhatsz be csak úgy három év után mintha mis sem történt volna.Ha nem emlékeznél én voltam a legjobb barátod.-mondom szinte vörös arccal miközben berángatom a hátsó részhez hogy nehogy felhívjuk annak a kevés vendégnek a figyelmét mert annak nem lenne jó vége.
-Persze hogy emlékszem.-mondta
-Akkor gondolom arra is emlékszel hogy fogtad magad és elmentél,és szép lassan elhagytál és gondolom akkor arra is emlékszel hogy már nem vagyunk barátok.-fejeztem be és éreztem hogy zihálok.
-Nem hagytalak el.-mondta és éreztem hogy nagyon szíven ütötte az amit mondtam neki.Nem baj megérdemli hisz engem is szíven ütött az hogy elhagyott.
-Nem a frászt nem.-mondtam idegesen
-Kérlek enged hogy elmagyarázzam,nem úgy van ahogy te gondolod.-mondta és a kezem után kapott amit én elrántottam így nem tudta megfogni a kezemet.
-Nem vagyok rá kíváncsi.Volt három éved hogy elmagyarázd,de te nem tetted.Most már nem érdekel.és megköszönném hogy ha elmennél és nem is jönnél vissza mert zavarsz a munkába.-mondtam neki meg az őszinte igazságot majd faképnél hagytam
Amikor kimentem pont szembejött Clair.Na még csak ez hiányzott.
-Szia,látom jól boldogultál.Ügyes vagy.-dicsért meg mosolyogva miközben körbe pásztázta a helyet.
-Köszi nem volt vészem.-mondtam kicsit nyugodtabban mint az előbbi állapotom.
-Amúgy ki volt az a jóképű srác akivel vitatkoztál?-kérdezte
Hát szuper ezek szerint észrevette.
-A volt legjobb barátom volt,aki nem más mint Harry Styles.-mondtam száj húzva.
-Az a Harry? Az 1D egyik tagja Harry?-kérdezte lelkesen.
-Igen,bár nem érdekel a bandája.-mondtam
-Miért? Mi történt veletek?-kérdezte
-Már ovis korunk óta legjobb barátok voltunk,egy suliba mentünk aztán egy gimibe is.Mindent együtt csináltunk,de tényleg mindent.Az ismerőseink azt hitték hogy kavarunk vagy hogy együtt vagyunk,pedig nem volt semmi,pusztán barátság.Egy eszméletlenül erős barátság...legalábbis én ezt hittem.
-De mi változott?-kíváncsiskodott tovább
-Az hogy híres lett.Támogattam az egész verseny alatt,sőt tartottuk is egy ideig a kapcsolatot csak ő aztán megszakította.Leveleztünk aztán már nem írt vissza.Fél éven keresztül írtam neki és nem válaszolt.
-Mekkora egy szemét.-mondta és láttam hogy átérzi a helyzetet.Szorosan magához ölelt,ami igazán meglepett hisz már hosszú ideje nem volt aki megölelt az anyámon kívül.
-Szeretnéd hogy kitiltsam a kávézóból?-kérdezte kedvesen.
-Nem dehogy,jó ha a hírességek reklámozzák a helyet.Nem szeretném hogy e miatt rossz híre legyen.Én eltudom viselni.-mondtam
-De ha szeretnéd komolyan megteszem-erősködött.
-Én meg nem hagyom hogy miattam és e miatt a zűrös ügy miatt tönkremenjen az álmod-mondtam olyan hangnemben hogy tudja megmásíthatatlan a döntésem.
-Rendben de ragaszkodom hozzá hogy ezentúl csak én szolgáljam ki.-mondta kedvesen.
-Oké.-nevettem megadóan.
A nap további része csendesen telt,délután négyig kellett bent maradnom,mivel délelőtt én voltam bent.
Átvettem a rendes ruhám és már indultam is,elhatároztam hogy elmegyek a közeli parkba és pihenek egy kicsit.Muszáj kipihennem a délelőtti incidenst,mert bele fogok örülni a folytonos gondolkodásba.
Amikor kimentem a kávézóból egy olyan személy állt a túloldalon akit látni sem akartam.Sajnos ő ezt máshogy gondolta és elindult felém.Ellökte magát a szemközti kerítéstől és sebesen jött felém.Én persze elindultam az ellenkező irányba de nem volt időm eljönni,mivel amint hátra fordultam elkapta a könyököm és maga felé fordított.Erről igazán leszokhatna.
-Nessa várj!Beszélni szeretnék veled.-kérte
-Én meg világosan megmondtam, hogy nem szeretnélek látni.-mondtam flegmán.
-Kérlek,nem látod a teljes képet.Had magyarázzam el.-kérlelt.
-Nézd Harry,tényleg nem érdekel.Már lezártam ezt az egészet és nem szeretném újra feltépni a régi sebeket.Szerintem hagyjuk egymást békén,úgy ahogy eddig is.
-De én még nem szeretném lezárni.-mondta kicsit idegesen.
Na itt aztán felment bennem a pumpa rendesen.
-Pedig pont TE voltál az aki lezárta.-böktem a mellkasára.
Amint az ujjam hozzáért a mellkasához,elektromosság csapott fel kettőnk között.Gyorsan elkaptam az ujjam.De tényleg bizsergett minden,még a levegő is.Tudom ez elég hülyén hangzik,mint valami nyálas regényben de komolyan mondom,teljesen olyan volt.
-Nessa kérlek......-kezdte,de a telefonom csörgése félbe szakította.
Anélkül hogy megnéztem,hogy ki hív felkaptam,majd idegesen beleszóltam.
-Tessék?
-Ööö..szia Vanessa,Hunter vagyok.Hallom rosszkor hívlak.-mondta Hunter megszeppenve.
-Ohh szia,nem dehogy nem zavarsz.Ne haragudj,csak kicsit felhúztak.-mondtam most már sokkal kedvesebben.És szigorúan Harry-re néztem,hogy meg se szólaljon.
-Csak azt szerettem volna kérdezni,hogy van-e kedved csinálni valamit délután,de ha most nem alkalmas azt is megértem.-mondta bizonytalanul.
-Nem,nincs semmi.Ráérek ma.-mondtam mosolyogva és ez tényleg felvidított.A vonat út óta nem beszéltem vele és már vártam hogy összefussunk.
-Oké,remek.Akkor mi lenne ha találkoznánk Big Ben előtt?Megmutathatok neked egy pár jó helyet.-mondta lelkesen.
-Rendben egy óra múlva ott találkozunk.-vigyorogtam
Elbúcsúztunk egymástól majd bontottuk a vonalat.
-A barátod volt?-kérdezte Harry,akinek a jelenlétéről meg is feledkeztem. Ami valljuk be nem könnyű hisz itt áll az orrom előtt.
-Nem,de amúgy semmi közöd hozzá.-mondtam unottan.-Most pedig mennem kell.-fordítottam hátat.
De természetesen ő szokásához híven megint megfogta a könyökömet és vissza fordított.
-Muszáj elmondanom.-erősködött.
-Nem,nem az.És komolyan engedj már el.-rántottam ki a kezem az ő kezéből-Hagyj békén és fogd fel hogy nem akarlak látni.-mondtam,majd ténylegesen ott hagytam.
Megint ideges lettem,de az tartotta bennem a lelket,hogy találkozok Hunterrel. Probálom Harry-t teljesen kiverni a fejemből ami valljuk be nem egyszerű.Nagyon felkavaró volt vele találkozni,de remélem vette az adást és nem keres többet.
Bár kicsit hiányzik.Főleg azok a dolgok amiket régen csináltunk közösen.A közös filmezések,közös beszélgetések,nevetések.Amikor egyedül vagyok és nincs mit csinálnom mindig eszembe jut hogy mennyire hiányzik. Próbálom tagadni,még magamnak is,de tényleg hiányzik és teljesen más nélküle az életem. Sokkal szürkébb.
De mit tehetnék,hisz Ő döntött így hogy elmegy.Nem kényszeríthetem a barátságunkra.
Amióta ott hagytam azon agyalok,hogy lehet hogy végig kellett volna hallgatnom.Lehet nem látom az okát,hogy miért rakott ki az életéből?De mi oka lehetett arra hogy az egyik legfontosabb személyt kirakja?Mert biztos kézből tudom,hogy van olyan gyerekkori barátja akivel még most is tartja a kapcsolatot.
Nem jól döntöttem,ez biztos.Hiszen basszus volt két éve hogy elmagyarázza.Most attól hogy itt vagyok nem lesz más az egész.Nem érdemli meg hogy meghallgassam,azt sem érdemli meg hogy szóba álljak vele.Aki csak úgy ott hagyja a legjobb barátját mert híres lett,mert befutott,az nem érdemel mást,mint megvetést.És én nem fogok vele beszélni.Nem fogom meghallgatni.
El kell felejtenem a mai napot.El kell felejtenem a barátságunkat.El kell felejtenem ŐT...
Reméltem hogy ezt a becenevet nem hallom többet az életben. Legalábbis az egyik részem ezt remélte..
-Tessék itt a kávéja.-tettem le elé a kávét és a számlát majd ott akartam hagyni de elkapta a karom.
-Nessa mit keresel itt?Ezer éve nem láttalak.Hát innen tudtad hogy hogy iszom a kávém.-mondta kedvesen.
Még van bőr a képén?Mit képzel ez magáról?Azt hiszi hogy bármilyen elszámolással tartozok neki?Hát nagyon téved.És ne csináljon úgy mintha minden rendben lenne.
-Itt dolgozom és örülnék hogy ha hagynád hogy végezzem a dolgom.-mondtam flegmán
Eléggé meglepődött a hangnememen.Azonnal el is engedte a kezemet.
-Mi a baj?-kérdezte értetlenül.
Na itt ment fel bennem a pumpa de eszméletlenül.
-Ne várd hogy kedves legyek veled,hisz nem érdemled meg.És mi az hogy én mit keresek itt? Én itt dolgozom,sőt itt lakom a közelben,nem mintha bármi közöd lenne hozzá.Nem toppanhatsz be csak úgy három év után mintha mis sem történt volna.Ha nem emlékeznél én voltam a legjobb barátod.-mondom szinte vörös arccal miközben berángatom a hátsó részhez hogy nehogy felhívjuk annak a kevés vendégnek a figyelmét mert annak nem lenne jó vége.
-Persze hogy emlékszem.-mondta
-Akkor gondolom arra is emlékszel hogy fogtad magad és elmentél,és szép lassan elhagytál és gondolom akkor arra is emlékszel hogy már nem vagyunk barátok.-fejeztem be és éreztem hogy zihálok.
-Nem hagytalak el.-mondta és éreztem hogy nagyon szíven ütötte az amit mondtam neki.Nem baj megérdemli hisz engem is szíven ütött az hogy elhagyott.
-Nem a frászt nem.-mondtam idegesen
-Kérlek enged hogy elmagyarázzam,nem úgy van ahogy te gondolod.-mondta és a kezem után kapott amit én elrántottam így nem tudta megfogni a kezemet.
-Nem vagyok rá kíváncsi.Volt három éved hogy elmagyarázd,de te nem tetted.Most már nem érdekel.és megköszönném hogy ha elmennél és nem is jönnél vissza mert zavarsz a munkába.-mondtam neki meg az őszinte igazságot majd faképnél hagytam
Amikor kimentem pont szembejött Clair.Na még csak ez hiányzott.
-Szia,látom jól boldogultál.Ügyes vagy.-dicsért meg mosolyogva miközben körbe pásztázta a helyet.
-Köszi nem volt vészem.-mondtam kicsit nyugodtabban mint az előbbi állapotom.
-Amúgy ki volt az a jóképű srác akivel vitatkoztál?-kérdezte
Hát szuper ezek szerint észrevette.
-A volt legjobb barátom volt,aki nem más mint Harry Styles.-mondtam száj húzva.
-Az a Harry? Az 1D egyik tagja Harry?-kérdezte lelkesen.
-Igen,bár nem érdekel a bandája.-mondtam
-Miért? Mi történt veletek?-kérdezte
-Már ovis korunk óta legjobb barátok voltunk,egy suliba mentünk aztán egy gimibe is.Mindent együtt csináltunk,de tényleg mindent.Az ismerőseink azt hitték hogy kavarunk vagy hogy együtt vagyunk,pedig nem volt semmi,pusztán barátság.Egy eszméletlenül erős barátság...legalábbis én ezt hittem.
-De mi változott?-kíváncsiskodott tovább
-Az hogy híres lett.Támogattam az egész verseny alatt,sőt tartottuk is egy ideig a kapcsolatot csak ő aztán megszakította.Leveleztünk aztán már nem írt vissza.Fél éven keresztül írtam neki és nem válaszolt.
-Mekkora egy szemét.-mondta és láttam hogy átérzi a helyzetet.Szorosan magához ölelt,ami igazán meglepett hisz már hosszú ideje nem volt aki megölelt az anyámon kívül.
-Szeretnéd hogy kitiltsam a kávézóból?-kérdezte kedvesen.
-Nem dehogy,jó ha a hírességek reklámozzák a helyet.Nem szeretném hogy e miatt rossz híre legyen.Én eltudom viselni.-mondtam
-De ha szeretnéd komolyan megteszem-erősködött.
-Én meg nem hagyom hogy miattam és e miatt a zűrös ügy miatt tönkremenjen az álmod-mondtam olyan hangnemben hogy tudja megmásíthatatlan a döntésem.
-Rendben de ragaszkodom hozzá hogy ezentúl csak én szolgáljam ki.-mondta kedvesen.
-Oké.-nevettem megadóan.
A nap további része csendesen telt,délután négyig kellett bent maradnom,mivel délelőtt én voltam bent.
Átvettem a rendes ruhám és már indultam is,elhatároztam hogy elmegyek a közeli parkba és pihenek egy kicsit.Muszáj kipihennem a délelőtti incidenst,mert bele fogok örülni a folytonos gondolkodásba.
Amikor kimentem a kávézóból egy olyan személy állt a túloldalon akit látni sem akartam.Sajnos ő ezt máshogy gondolta és elindult felém.Ellökte magát a szemközti kerítéstől és sebesen jött felém.Én persze elindultam az ellenkező irányba de nem volt időm eljönni,mivel amint hátra fordultam elkapta a könyököm és maga felé fordított.Erről igazán leszokhatna.
-Nessa várj!Beszélni szeretnék veled.-kérte
-Én meg világosan megmondtam, hogy nem szeretnélek látni.-mondtam flegmán.
-Kérlek,nem látod a teljes képet.Had magyarázzam el.-kérlelt.
-Nézd Harry,tényleg nem érdekel.Már lezártam ezt az egészet és nem szeretném újra feltépni a régi sebeket.Szerintem hagyjuk egymást békén,úgy ahogy eddig is.
-De én még nem szeretném lezárni.-mondta kicsit idegesen.
Na itt aztán felment bennem a pumpa rendesen.
-Pedig pont TE voltál az aki lezárta.-böktem a mellkasára.
Amint az ujjam hozzáért a mellkasához,elektromosság csapott fel kettőnk között.Gyorsan elkaptam az ujjam.De tényleg bizsergett minden,még a levegő is.Tudom ez elég hülyén hangzik,mint valami nyálas regényben de komolyan mondom,teljesen olyan volt.
-Nessa kérlek......-kezdte,de a telefonom csörgése félbe szakította.
Anélkül hogy megnéztem,hogy ki hív felkaptam,majd idegesen beleszóltam.
-Tessék?
-Ööö..szia Vanessa,Hunter vagyok.Hallom rosszkor hívlak.-mondta Hunter megszeppenve.
-Ohh szia,nem dehogy nem zavarsz.Ne haragudj,csak kicsit felhúztak.-mondtam most már sokkal kedvesebben.És szigorúan Harry-re néztem,hogy meg se szólaljon.
-Csak azt szerettem volna kérdezni,hogy van-e kedved csinálni valamit délután,de ha most nem alkalmas azt is megértem.-mondta bizonytalanul.
-Nem,nincs semmi.Ráérek ma.-mondtam mosolyogva és ez tényleg felvidított.A vonat út óta nem beszéltem vele és már vártam hogy összefussunk.
-Oké,remek.Akkor mi lenne ha találkoznánk Big Ben előtt?Megmutathatok neked egy pár jó helyet.-mondta lelkesen.
-Rendben egy óra múlva ott találkozunk.-vigyorogtam
Elbúcsúztunk egymástól majd bontottuk a vonalat.
-A barátod volt?-kérdezte Harry,akinek a jelenlétéről meg is feledkeztem. Ami valljuk be nem könnyű hisz itt áll az orrom előtt.
-Nem,de amúgy semmi közöd hozzá.-mondtam unottan.-Most pedig mennem kell.-fordítottam hátat.
De természetesen ő szokásához híven megint megfogta a könyökömet és vissza fordított.
-Muszáj elmondanom.-erősködött.
-Nem,nem az.És komolyan engedj már el.-rántottam ki a kezem az ő kezéből-Hagyj békén és fogd fel hogy nem akarlak látni.-mondtam,majd ténylegesen ott hagytam.
Megint ideges lettem,de az tartotta bennem a lelket,hogy találkozok Hunterrel. Probálom Harry-t teljesen kiverni a fejemből ami valljuk be nem egyszerű.Nagyon felkavaró volt vele találkozni,de remélem vette az adást és nem keres többet.
Bár kicsit hiányzik.Főleg azok a dolgok amiket régen csináltunk közösen.A közös filmezések,közös beszélgetések,nevetések.Amikor egyedül vagyok és nincs mit csinálnom mindig eszembe jut hogy mennyire hiányzik. Próbálom tagadni,még magamnak is,de tényleg hiányzik és teljesen más nélküle az életem. Sokkal szürkébb.
De mit tehetnék,hisz Ő döntött így hogy elmegy.Nem kényszeríthetem a barátságunkra.
Amióta ott hagytam azon agyalok,hogy lehet hogy végig kellett volna hallgatnom.Lehet nem látom az okát,hogy miért rakott ki az életéből?De mi oka lehetett arra hogy az egyik legfontosabb személyt kirakja?Mert biztos kézből tudom,hogy van olyan gyerekkori barátja akivel még most is tartja a kapcsolatot.
Nem jól döntöttem,ez biztos.Hiszen basszus volt két éve hogy elmagyarázza.Most attól hogy itt vagyok nem lesz más az egész.Nem érdemli meg hogy meghallgassam,azt sem érdemli meg hogy szóba álljak vele.Aki csak úgy ott hagyja a legjobb barátját mert híres lett,mert befutott,az nem érdemel mást,mint megvetést.És én nem fogok vele beszélni.Nem fogom meghallgatni.
El kell felejtenem a mai napot.El kell felejtenem a barátságunkat.El kell felejtenem ŐT...
2015. július 26., vasárnap
3. fejezet
Már egy hete élek itt Londonban,ebbe a hotelben,mivel azóta se sikerült albérletet találnom.Úgy látszik egyre több fiatal jön ide az egyetemek és más iskolák miatt,így egyre kevesebb a szabad albérlet.Ráadásul amit találok vagy baromi rossz vagy eszméletlenül drága, vagy a kettő keveréke.
Már eléggé megszoktam ezt a hotelt,sőt már jóban vagyok az idős hölggyel is aki vezeti a helyet és aki segített munkát találni.
Apropó munka, rájöttem hogy nagyon is megy nekem ez az egész.Igazából szeretek ott dolgozni,jól kijövök a főnökömmel Clairrel és a szakáccsal Bob-bal.A hangulata miatt is imádom ezt a helyet,hiszen annyira nyugis,barátságos de mellette mégis annyira menő az egész.A munkába is belejöttem,azt hittem nehezebb lesz,de nem.
Most is éppen a munkába készülök,hisz fél óra és kezdődik a műszakom.Gyorsan felöltözök és már indulok is.
Megy egy busz a kávézóhoz,de én inkább sétálni szeretek,mivel tetszik a környék.Így ma reggel is gyalog megyek.Sétálás közben kellőképpen fel is ébredek,ami azért elég jó,hisz nem alszok el állva munka közben.
Clair már ott van,mikor megérkezek.
-Szia Vanessa.-köszön mosolyogva.
-Szia,hogy-hogy ilyen korán?Azt hittem ma én leszek délig.-mondom értetlenül.
Emlékszem hogy megbeszéltük, hogy ma én leszek itt egyedül délelőtt,mert neki valamit el kell intéznie.Ez lesz az első alkalom hogy egyedül hagy a kávézóban.Lehet hogy mégsem mer itt hagyni?Nem bízik bennem?
-De,mindjárt megyek is csak be kellett ugranom pár papír miatt.-mondta és tovább keresgélt.
Ez nagy megkönnyebbülés volt,azt hittem hogy nem hiszi hogy képes lennék egyedül is figyelni a kávézóra pár órát.Tuti meg fogom mutatni neki hogy igenis képes vagyok rá.
Clair amint megtalálta a papírt el is ment,persze előtte egy kiselőadást tartott hogy mit kell tennem,mire kell figyelnem,hogy kell viselkednem,meg ilyenek.Az nem számít hogy ezt már hatszor elmondta,de azért most is figyeltem,mert tényleg jól akartam csinálni.
Nem volt túlzottan nehéz nap,elég kevesen voltak.Bírtam egyedül is.Minden zökkenőmentesen ment.....legalább is egy ideig.
Körülbelül kilenc tájékán,mentem ki egy asztalhoz,ahol egy izmos srác ült sapkában,háttal ült nekem,de mikor felé mentem levette a sapkáját és előbuktak göndör fürtjei.Na itt már rossz érzésem volt,nem tudnám megmondani miért csak egyszerűen hirtelen valami mintha belülről fojtogatott volna.Eszméletlenül fura érzés volt és meg mertem volna esküdni hogy kicsit féltem is.
Oda sétáltam csiga lassan az asztalhoz,a srác nagyon bele volt merülve az étlapba,pedig ez csak egy kávézó nincs nagyon mit nézni.
De így legalább jól szemügyre tudtam venni.Először az öltözékét néztem meg.Egy sima farmer és egy kék póló volt rajta,meg egy kockás ing.Semmi extra,mégis valahogy nagyon megfogott.Amikor a tekintetem feljebb haladt akkor jöttem rá hogy miért.
Én ismerem őt.Nem is akárhogyan.Hogy nem vettem észre eddig.Igaz azóta magasabb lett,izmosabb és a haja is más,bár ugyan az a göndör frizura keretezi arcát.A vonásai is megváltoztak,a kisfiús pofi helyett már férfias arca van.De egy valami nem változott...a szeme.A szeme ugyanolyan smaragdzöld mint amilyen volt és pont olyan gyönyörű és igéző mint eddig.
Igen,Ő Harry Styles a híres fiú banda,a One Direction egyik tagja.A volt legjobb barátom,ismétlem VOLT.
Időközben ő is észrevette hogy társasága van,de mielőtt felnézett volna és rájött volna,ha felismer,ki vagyok,gyorsan magam elé kaptam az egyik étlapot.
-Öhh... valami baj van?.-kérdezte mély hangján.Gondolom azéért érdekli mivel enyhén hülyének nézhet így étlappal az arcom előtt.
Amúgy a hangja is mélyebb lett...sokkal.De elég sexy. Fuhh nem mondhatok rá ilyet,hisz elment elhagyott.
-Minden a legnagyobb rendben.Mit hozhatok?-kérdeztem nem túl kedvesen.
-OH oké,egy kávét kérnék kis tejjel és....-kezdte
-Két cukorral.-fejezetem be helyette,mivel pontosan tudtam hogyan issza.Amint kimondtam rájöttem hogy mekkora hülyeséget csináltam.
-Igen..Honnan tudtad?-kérdezte
-Ez a munkám.-hazudtam és kínosan felnevettem.
-Huh hát akkor elég ügyes vagy benne.-mondta nevetve-Amúgy nem akarod elvenni a fejed elől azt a vacakot?Szívesen megnézném ki olvas a gondolataimba.-folytatta.
Ez most komolyan flörtöl vele?Vajon mindig ilyen béna csajozós dumákat nyom le?
-Nem kösz jó így.Mindjárt hozom a kávéd.-mondtam majd faképnél hagytam.
Berohantam hátra ahol már nem láthatott.
Hát ezt nem hiszem el,ő mit keres itt?Jó persze hülye kérdés mivel itt lakik Londonba.De most őszintén mennyi esély volt arra hogy összefutunk már a második héten ebben a hatalmas városban?Nem mondom,hogy nem gondolkodtam el azon hogy esetleg összefutunk,de nem sejtettem hogy ilyen hamar lesz.Nem tudom mit csináljak.A szívem egyik fele legszívesebben jól kioktatta volna és elküldte volna a fenébe,viszont a másik legszívesebben a nyakába ugrana hogy újra látja.
Tökmindegy nem leszek nyuszi és kiviszem azt a rohadt két cukros kávét,hisz megígértem Clairnek hogy menni fog.
Viszont azt nem mondtam hogy nem étlappal a fejem előtt fogom kiszolgálni...
Így megfogtam a kávét és indultam ki hogy elvegyem a pulton hagyott étlapot.A terv jó is lett volna ha egyesek,név szerint Harry nem jött volna oda a pulthoz.
Szóval amikor kimentem pontosan szembe álltam vele konkrétan tőle egy méterre.
-Bocsánat elfelejtettem......-kezdte de amint észrevett elhallgatott.
Látszott rajta hogy gondolkozik,gondolom hogy honnan vagyok neki ismerős,ami azért elég szarul esett mivel vagy 12 évig voltunk legjobb barátok. Elhiszem hogy az utóbbi pár évben sokat változtam,például már nem vagyok az a duci kislány,hosszabb a hajam és még mellem is van,de azért az ember nem felejti el csak úgy a legjobb barátja kinézetét csak úgy.
Láttam rajta hogy lassan le esik neki ki vagyok és mikor ez megtörtént a szeme hatalmasra kerekedett és ha az lehetséges még jobban csillogott.
Csak néztük egymást én folyamatosan a számat rágtam és éreztem hogy ez a helyzet egyre kényelmetlenebb,míg Ő még mindig próbálta megemészteni hogy én vagyok én.
-Nessa?!?-kérdezte elhaló hangon
Már eléggé megszoktam ezt a hotelt,sőt már jóban vagyok az idős hölggyel is aki vezeti a helyet és aki segített munkát találni.
Apropó munka, rájöttem hogy nagyon is megy nekem ez az egész.Igazából szeretek ott dolgozni,jól kijövök a főnökömmel Clairrel és a szakáccsal Bob-bal.A hangulata miatt is imádom ezt a helyet,hiszen annyira nyugis,barátságos de mellette mégis annyira menő az egész.A munkába is belejöttem,azt hittem nehezebb lesz,de nem.
Most is éppen a munkába készülök,hisz fél óra és kezdődik a műszakom.Gyorsan felöltözök és már indulok is.
Megy egy busz a kávézóhoz,de én inkább sétálni szeretek,mivel tetszik a környék.Így ma reggel is gyalog megyek.Sétálás közben kellőképpen fel is ébredek,ami azért elég jó,hisz nem alszok el állva munka közben.
Clair már ott van,mikor megérkezek.
-Szia Vanessa.-köszön mosolyogva.
-Szia,hogy-hogy ilyen korán?Azt hittem ma én leszek délig.-mondom értetlenül.
Emlékszem hogy megbeszéltük, hogy ma én leszek itt egyedül délelőtt,mert neki valamit el kell intéznie.Ez lesz az első alkalom hogy egyedül hagy a kávézóban.Lehet hogy mégsem mer itt hagyni?Nem bízik bennem?
-De,mindjárt megyek is csak be kellett ugranom pár papír miatt.-mondta és tovább keresgélt.
Ez nagy megkönnyebbülés volt,azt hittem hogy nem hiszi hogy képes lennék egyedül is figyelni a kávézóra pár órát.Tuti meg fogom mutatni neki hogy igenis képes vagyok rá.
Clair amint megtalálta a papírt el is ment,persze előtte egy kiselőadást tartott hogy mit kell tennem,mire kell figyelnem,hogy kell viselkednem,meg ilyenek.Az nem számít hogy ezt már hatszor elmondta,de azért most is figyeltem,mert tényleg jól akartam csinálni.
Nem volt túlzottan nehéz nap,elég kevesen voltak.Bírtam egyedül is.Minden zökkenőmentesen ment.....legalább is egy ideig.
Körülbelül kilenc tájékán,mentem ki egy asztalhoz,ahol egy izmos srác ült sapkában,háttal ült nekem,de mikor felé mentem levette a sapkáját és előbuktak göndör fürtjei.Na itt már rossz érzésem volt,nem tudnám megmondani miért csak egyszerűen hirtelen valami mintha belülről fojtogatott volna.Eszméletlenül fura érzés volt és meg mertem volna esküdni hogy kicsit féltem is.
Oda sétáltam csiga lassan az asztalhoz,a srác nagyon bele volt merülve az étlapba,pedig ez csak egy kávézó nincs nagyon mit nézni.
De így legalább jól szemügyre tudtam venni.Először az öltözékét néztem meg.Egy sima farmer és egy kék póló volt rajta,meg egy kockás ing.Semmi extra,mégis valahogy nagyon megfogott.Amikor a tekintetem feljebb haladt akkor jöttem rá hogy miért.
Én ismerem őt.Nem is akárhogyan.Hogy nem vettem észre eddig.Igaz azóta magasabb lett,izmosabb és a haja is más,bár ugyan az a göndör frizura keretezi arcát.A vonásai is megváltoztak,a kisfiús pofi helyett már férfias arca van.De egy valami nem változott...a szeme.A szeme ugyanolyan smaragdzöld mint amilyen volt és pont olyan gyönyörű és igéző mint eddig.
Igen,Ő Harry Styles a híres fiú banda,a One Direction egyik tagja.A volt legjobb barátom,ismétlem VOLT.
Időközben ő is észrevette hogy társasága van,de mielőtt felnézett volna és rájött volna,ha felismer,ki vagyok,gyorsan magam elé kaptam az egyik étlapot.
-Öhh... valami baj van?.-kérdezte mély hangján.Gondolom azéért érdekli mivel enyhén hülyének nézhet így étlappal az arcom előtt.
Amúgy a hangja is mélyebb lett...sokkal.De elég sexy. Fuhh nem mondhatok rá ilyet,hisz elment elhagyott.
-Minden a legnagyobb rendben.Mit hozhatok?-kérdeztem nem túl kedvesen.
-OH oké,egy kávét kérnék kis tejjel és....-kezdte
-Két cukorral.-fejezetem be helyette,mivel pontosan tudtam hogyan issza.Amint kimondtam rájöttem hogy mekkora hülyeséget csináltam.
-Igen..Honnan tudtad?-kérdezte
-Ez a munkám.-hazudtam és kínosan felnevettem.
-Huh hát akkor elég ügyes vagy benne.-mondta nevetve-Amúgy nem akarod elvenni a fejed elől azt a vacakot?Szívesen megnézném ki olvas a gondolataimba.-folytatta.
Ez most komolyan flörtöl vele?Vajon mindig ilyen béna csajozós dumákat nyom le?
-Nem kösz jó így.Mindjárt hozom a kávéd.-mondtam majd faképnél hagytam.
Berohantam hátra ahol már nem láthatott.
Hát ezt nem hiszem el,ő mit keres itt?Jó persze hülye kérdés mivel itt lakik Londonba.De most őszintén mennyi esély volt arra hogy összefutunk már a második héten ebben a hatalmas városban?Nem mondom,hogy nem gondolkodtam el azon hogy esetleg összefutunk,de nem sejtettem hogy ilyen hamar lesz.Nem tudom mit csináljak.A szívem egyik fele legszívesebben jól kioktatta volna és elküldte volna a fenébe,viszont a másik legszívesebben a nyakába ugrana hogy újra látja.
Tökmindegy nem leszek nyuszi és kiviszem azt a rohadt két cukros kávét,hisz megígértem Clairnek hogy menni fog.
Viszont azt nem mondtam hogy nem étlappal a fejem előtt fogom kiszolgálni...
Így megfogtam a kávét és indultam ki hogy elvegyem a pulton hagyott étlapot.A terv jó is lett volna ha egyesek,név szerint Harry nem jött volna oda a pulthoz.
Szóval amikor kimentem pontosan szembe álltam vele konkrétan tőle egy méterre.
-Bocsánat elfelejtettem......-kezdte de amint észrevett elhallgatott.
Látszott rajta hogy gondolkozik,gondolom hogy honnan vagyok neki ismerős,ami azért elég szarul esett mivel vagy 12 évig voltunk legjobb barátok. Elhiszem hogy az utóbbi pár évben sokat változtam,például már nem vagyok az a duci kislány,hosszabb a hajam és még mellem is van,de azért az ember nem felejti el csak úgy a legjobb barátja kinézetét csak úgy.
Láttam rajta hogy lassan le esik neki ki vagyok és mikor ez megtörtént a szeme hatalmasra kerekedett és ha az lehetséges még jobban csillogott.
Csak néztük egymást én folyamatosan a számat rágtam és éreztem hogy ez a helyzet egyre kényelmetlenebb,míg Ő még mindig próbálta megemészteni hogy én vagyok én.
-Nessa?!?-kérdezte elhaló hangon
2015. június 25., csütörtök
2,fejezet
Hunter amikor a vonat beért az állomásra segített levenni a csomagomat,majd ragaszkodott hozzá,hogy Ő vihesse le a vonatról is.
-Köszönöm a segítséget.:-mondtam mosolyogva
-Bármikor.-mosolygott-Amúgy bármikor hívhatsz ha valami van,nem találsz valamit vagy ilyenek,hisz én ismerem a környéket.Persze akkor is hívhatsz ha csak egy kis társaságra vágysz.-mondta
Mobilt cseréltünk,majd beírtuk egymásnak a telefonszámunkat.
-Vigyázz magadra.-ölelt meg Hunter,majd elindult.
Még egyszer vissza nézett,én sután integettem,aztán eltűnt a szemem elől.
Nagy levegőt vettem,majd én is elindultam a kijárat felé.Ott leintettem egy taxit és bediktáltam a címet.
Hamar odaértünk a megadott úti célhoz.Kicsit lepukkantabb volt a környék mint,ami a képeken volt.
Felmentem a harmadikra ahol a lakás található.A lakásból hangos zene hallatszott ki,ami azért elég bizar volt.De biztos a főbérlőm az..
Megigazítottam a ruhámat,majd kopogtam.körülbelül hatszor kellett kopognom mire ajtót nyitottak.
Amikor az ajtó kinyílt egy félmeztelen pasival találtam szemben magam.
-Oh Hello. Segíthetek valamiben?Vagy te jöttél nekem segíteni?-kacsintott rám.
-Öhh...nem.Azért vagyok itt mert ez az én albérletem.-nyomtam az orra alá az e-mailt,amiben megegyeztünk a főbérlővel,hogy ma itt találkozunk és a cím is stimmelt.
-Itt valami félreértés lesz,cica.Mi a hét elején költöztünk be a párommal.-közölte velem.
-Azt én is látom hogy valami félreértés van,de hogyan oldjuk meg?-Kérdeztem de már kezdtem elveszíteni a türelmemet.
-Felhívom a főbérlőt.-mondta a még mindig félmeztelen pasi,majd eltűnt a lakásba én meg mint valami hülye ott álltam tovább az ajtó előtt.
Körülbelül 5 perc múlva visszajött a pasi és csodák csodájára magára vett egy pólót.
-Azt mondta fél óra és itt van.-mondta
Épp megakartam köszönni,de mire mondhattam volna becsukta az ajtót előttem én meg ott maradtam a lépcsőházban egyedül.Hát az biztos hogy ez a pasi nem a kedvességéről híres.
Letelepedtem a lépcsőre és félórán keresztül néztem ki a fejemből,mire végre megjött a főbérlő.
Azonnal odajött hozzám.
-Jó napot,telefonon beszéltünk az albérletben kapcsolatban.-fogott velem kezet.
-Igen tudom,de akkor miért lakik más az Én albérletemben?-kérdeztem
-Elfelejtettem szólni hogy az albérletét,már kiadtuk,mert ez a pár többet kínált érte-mondta nekem meg leesett az állam.
-Hogy érti azt hogy elfelejtett szólni.Az ember azt felejti el hogy ki kell vinni a szemetet vagy hogy becsukja az ablakot,nem azt hogy szóljon valakinek hogy nincs hol laknia,főleg nem olyan valakinek aki előre kifizetett 3 hónapot.-mondtam most Már magamból kikelve.
-Kérem ne legyen ideges,természetesen visszakapja a pénzét és ha szeretné akkor segítek új albérletet találni minél hamarabb.- nyújtotta át a pénzemmel teli borítékot.
Kikaptam a kezéből a borítékot,majd elindultam a bőröndömmel lefelé,de azért még visszaszóltam.ű
-Kösz,de magától már nem kell semmi.
Hát megáll az eszem kibérelek egy rohadt albérletet,kifizetem három hónapra előre erre a nő közli velem hogy már kiadta másnak és elfelejtett szólni.
Először az jutott eszembe hogy most haza megyek,aztán rájöttem hogy nem fogom feladni az első akadálynál,bármekkora is az akadály.Így hát fogtam a bőröndömet és leintettem egy taxit.
Ott megmondtam a sofőrnek hogy vigyen egy olcsó motelhez.
Fél óra elteltével egy nyugodtabb környéken voltunk ahol egy aranyos kis motelnél tett ki.Bementem a recepcióhoz,majd egy hétre kibéreltem egy szobát.Egy kedves néni megmutatta merre van a szobám,majd jó éjszakát kívánt,mivel már kicsit késő volt.
De én még nem bírtam elaludni.Elsőként is felhívtam anyát és elmondtam neki hogy minden a legnagyobb rendben,persze ez hazugság volt,de ha elmondanám neki az igazat,tuti eljönne,hogy hazarángasson.Miután letudtam az anyámat elővettem a laptopom és elkezdtem munka után kutatni, kb. egy óra keresgélés után abba hagytam és elhatároztam hogy lemegyek enni.
Lementem majd a büfébe vettem magamnak két szendvicset és leültem az asztalhoz enni.A kedves néni aki megmutatta,hogy merre van a szobám oda jött hozzám.
-Aranyom segíthetek valamiben még?-kérdezte kedvesen.
-Nem hiszem,hacsak nem tud valami állást a közelbe.-mondtam letörten.
-Ami azt illet ma éppen ide fele tartottam,amikor eljöttem a helyi kávézó mellett és láttam hogy ki van írva hogy pincérnőt keresnek,szerintem még nyitva vannak elnézhetnél arra.-mosolygott kedvesen.
-Szó szerint megmentette az életemet.-öleltem át a nénit.
Villám gyorsan felszaladtam a szobámba és átöltöztem valami csinosabba.
A néni elmondta még hogy hol találom a kávézót,majd indultam is.
Tényleg nagyon közel volt gyalog tíz perc.A kávézó körül meseszép növényes kert volt és az egész nagyon szép volt.Maga a kávézó fehér volt ,lila ablakokkal és lila székekkel.Nagyon hangulatos volt.
Benyitottam és rögtön a pulthoz sétáltam,ahol egy fiatal nő állt,nem lehetett nálam sokkal idősebb,maximum pár évvel.
-Jó napot,a főnökkel szeretnék beszélni.-mondtam kedvesen
-Szia én vagyok az.-mondta
-Te?Mármint nem bántásból csak még elég fiatal vagy.Elismerésem hogy ilyen fiatalon saját kávézód van.-mondtam őszintén.
-Köszi,sok nehézség árán de sikerült.Ez volt az álmom.Miben segíthetek?-kérdezte barátságosan.
-Hallottam hogy pincérnőt keresel és szeretnék jelentkezni az állásra.-mondtam határozottan.
-Van tapasztalatod?-kérdezte
-Nincs-mondtam őszintén.
-Tudsz kávét főzni?
-Igen.-bólogattam.
-Mikor tudnál kezdeni?-kérdezte
-Akár holnap is.
-Oké fel vagy véve.-mosolygott
-Tényleg?!?Oh köszönöm.Ígérem nem fogod megbánni.-mosolyogtam egyfolytában
Még megbeszéltük a részleteket,a fizetést meg az egyenruhát.Nagy szerencsémre az egyenruha jól nézett ki és még jól is állt rajtam szóval ezzel nincs baj.Ezenkívül figyelmeztetett,hogy gyakran jönnek ide hírességek,hisz ez egy eléggé felkapott környék lett mostanság és kérte hogy viselkedjek velük úgy mint a sima vendégekkel és ne viselkedjek hisztis őrült rajongóként.
Miután ezeket megbeszéltük,megköszöntem még egyszer a munkát majd elindultam vissza a motelbe.
megkerestem az idős nénit és neki is megköszöntem,hogy szólt az állásról és persze elmeséltem neki hogy megkaptam.
Lezuhanyoztam és végre eljutottam az ágyig is.Hát ez a nap tényleg elég fura volt.Elsőnek ott van Hunter,aztán az elcseszett albérlet és végül a munka.De ezek után valószínűleg csak még több nehézség jön,hisz lakást kell keresnem hisz nem lakhatok végig motelben,nincs ennyi pénzem és nem is annyira kényelmes. Ezenkívül holnap kezdek a kávézóban és semmit nem tudok a pincérkedésről,szerintem csak megsajnált és azért vett fel,de nem érdekel akkor is meg fogom tanulni és nem adom fel.
Régen azt mondta nekem egy hozzám nagyon közel álló ember,hogyha valamit feladunk az olyan mintha nem is akarnánk vagy nem érdekelne minket és attól leszünk erősek ha addig csináljuk amit akarunk amíg csak lehet.És tényleg igaza van és pont ezt fogom csinálni.
Sajnos ez az ember már nincs közel hozzám,és nem én döntöttem így ő sétált ki az életemből,nekem pedig el kellet,sőt kell engednem,mert attól hogy siránkozok azért mert elment nem fog visszajönni és talán jobb is így ha nem látom többet.Bármennyire fáj is muszáj elengednem és nélküle folytatnom az életemet...
-Köszönöm a segítséget.:-mondtam mosolyogva
-Bármikor.-mosolygott-Amúgy bármikor hívhatsz ha valami van,nem találsz valamit vagy ilyenek,hisz én ismerem a környéket.Persze akkor is hívhatsz ha csak egy kis társaságra vágysz.-mondta
Mobilt cseréltünk,majd beírtuk egymásnak a telefonszámunkat.
-Vigyázz magadra.-ölelt meg Hunter,majd elindult.
Még egyszer vissza nézett,én sután integettem,aztán eltűnt a szemem elől.
Nagy levegőt vettem,majd én is elindultam a kijárat felé.Ott leintettem egy taxit és bediktáltam a címet.
Hamar odaértünk a megadott úti célhoz.Kicsit lepukkantabb volt a környék mint,ami a képeken volt.
Felmentem a harmadikra ahol a lakás található.A lakásból hangos zene hallatszott ki,ami azért elég bizar volt.De biztos a főbérlőm az..
Megigazítottam a ruhámat,majd kopogtam.körülbelül hatszor kellett kopognom mire ajtót nyitottak.
Amikor az ajtó kinyílt egy félmeztelen pasival találtam szemben magam.
-Oh Hello. Segíthetek valamiben?Vagy te jöttél nekem segíteni?-kacsintott rám.
-Öhh...nem.Azért vagyok itt mert ez az én albérletem.-nyomtam az orra alá az e-mailt,amiben megegyeztünk a főbérlővel,hogy ma itt találkozunk és a cím is stimmelt.
-Itt valami félreértés lesz,cica.Mi a hét elején költöztünk be a párommal.-közölte velem.
-Azt én is látom hogy valami félreértés van,de hogyan oldjuk meg?-Kérdeztem de már kezdtem elveszíteni a türelmemet.
-Felhívom a főbérlőt.-mondta a még mindig félmeztelen pasi,majd eltűnt a lakásba én meg mint valami hülye ott álltam tovább az ajtó előtt.
Körülbelül 5 perc múlva visszajött a pasi és csodák csodájára magára vett egy pólót.
-Azt mondta fél óra és itt van.-mondta
Épp megakartam köszönni,de mire mondhattam volna becsukta az ajtót előttem én meg ott maradtam a lépcsőházban egyedül.Hát az biztos hogy ez a pasi nem a kedvességéről híres.
Letelepedtem a lépcsőre és félórán keresztül néztem ki a fejemből,mire végre megjött a főbérlő.
Azonnal odajött hozzám.
-Jó napot,telefonon beszéltünk az albérletben kapcsolatban.-fogott velem kezet.
-Igen tudom,de akkor miért lakik más az Én albérletemben?-kérdeztem
-Elfelejtettem szólni hogy az albérletét,már kiadtuk,mert ez a pár többet kínált érte-mondta nekem meg leesett az állam.
-Hogy érti azt hogy elfelejtett szólni.Az ember azt felejti el hogy ki kell vinni a szemetet vagy hogy becsukja az ablakot,nem azt hogy szóljon valakinek hogy nincs hol laknia,főleg nem olyan valakinek aki előre kifizetett 3 hónapot.-mondtam most Már magamból kikelve.
-Kérem ne legyen ideges,természetesen visszakapja a pénzét és ha szeretné akkor segítek új albérletet találni minél hamarabb.- nyújtotta át a pénzemmel teli borítékot.
Kikaptam a kezéből a borítékot,majd elindultam a bőröndömmel lefelé,de azért még visszaszóltam.ű
-Kösz,de magától már nem kell semmi.
Hát megáll az eszem kibérelek egy rohadt albérletet,kifizetem három hónapra előre erre a nő közli velem hogy már kiadta másnak és elfelejtett szólni.
Először az jutott eszembe hogy most haza megyek,aztán rájöttem hogy nem fogom feladni az első akadálynál,bármekkora is az akadály.Így hát fogtam a bőröndömet és leintettem egy taxit.
Ott megmondtam a sofőrnek hogy vigyen egy olcsó motelhez.
Fél óra elteltével egy nyugodtabb környéken voltunk ahol egy aranyos kis motelnél tett ki.Bementem a recepcióhoz,majd egy hétre kibéreltem egy szobát.Egy kedves néni megmutatta merre van a szobám,majd jó éjszakát kívánt,mivel már kicsit késő volt.
De én még nem bírtam elaludni.Elsőként is felhívtam anyát és elmondtam neki hogy minden a legnagyobb rendben,persze ez hazugság volt,de ha elmondanám neki az igazat,tuti eljönne,hogy hazarángasson.Miután letudtam az anyámat elővettem a laptopom és elkezdtem munka után kutatni, kb. egy óra keresgélés után abba hagytam és elhatároztam hogy lemegyek enni.
Lementem majd a büfébe vettem magamnak két szendvicset és leültem az asztalhoz enni.A kedves néni aki megmutatta,hogy merre van a szobám oda jött hozzám.
-Aranyom segíthetek valamiben még?-kérdezte kedvesen.
-Nem hiszem,hacsak nem tud valami állást a közelbe.-mondtam letörten.
-Ami azt illet ma éppen ide fele tartottam,amikor eljöttem a helyi kávézó mellett és láttam hogy ki van írva hogy pincérnőt keresnek,szerintem még nyitva vannak elnézhetnél arra.-mosolygott kedvesen.
-Szó szerint megmentette az életemet.-öleltem át a nénit.
Villám gyorsan felszaladtam a szobámba és átöltöztem valami csinosabba.
A néni elmondta még hogy hol találom a kávézót,majd indultam is.
Tényleg nagyon közel volt gyalog tíz perc.A kávézó körül meseszép növényes kert volt és az egész nagyon szép volt.Maga a kávézó fehér volt ,lila ablakokkal és lila székekkel.Nagyon hangulatos volt.
Benyitottam és rögtön a pulthoz sétáltam,ahol egy fiatal nő állt,nem lehetett nálam sokkal idősebb,maximum pár évvel.
-Jó napot,a főnökkel szeretnék beszélni.-mondtam kedvesen
-Szia én vagyok az.-mondta
-Te?Mármint nem bántásból csak még elég fiatal vagy.Elismerésem hogy ilyen fiatalon saját kávézód van.-mondtam őszintén.
-Köszi,sok nehézség árán de sikerült.Ez volt az álmom.Miben segíthetek?-kérdezte barátságosan.
-Hallottam hogy pincérnőt keresel és szeretnék jelentkezni az állásra.-mondtam határozottan.
-Van tapasztalatod?-kérdezte
-Nincs-mondtam őszintén.
-Tudsz kávét főzni?
-Igen.-bólogattam.
-Mikor tudnál kezdeni?-kérdezte
-Akár holnap is.
-Oké fel vagy véve.-mosolygott
-Tényleg?!?Oh köszönöm.Ígérem nem fogod megbánni.-mosolyogtam egyfolytában
Még megbeszéltük a részleteket,a fizetést meg az egyenruhát.Nagy szerencsémre az egyenruha jól nézett ki és még jól is állt rajtam szóval ezzel nincs baj.Ezenkívül figyelmeztetett,hogy gyakran jönnek ide hírességek,hisz ez egy eléggé felkapott környék lett mostanság és kérte hogy viselkedjek velük úgy mint a sima vendégekkel és ne viselkedjek hisztis őrült rajongóként.
Miután ezeket megbeszéltük,megköszöntem még egyszer a munkát majd elindultam vissza a motelbe.
megkerestem az idős nénit és neki is megköszöntem,hogy szólt az állásról és persze elmeséltem neki hogy megkaptam.
Lezuhanyoztam és végre eljutottam az ágyig is.Hát ez a nap tényleg elég fura volt.Elsőnek ott van Hunter,aztán az elcseszett albérlet és végül a munka.De ezek után valószínűleg csak még több nehézség jön,hisz lakást kell keresnem hisz nem lakhatok végig motelben,nincs ennyi pénzem és nem is annyira kényelmes. Ezenkívül holnap kezdek a kávézóban és semmit nem tudok a pincérkedésről,szerintem csak megsajnált és azért vett fel,de nem érdekel akkor is meg fogom tanulni és nem adom fel.
Régen azt mondta nekem egy hozzám nagyon közel álló ember,hogyha valamit feladunk az olyan mintha nem is akarnánk vagy nem érdekelne minket és attól leszünk erősek ha addig csináljuk amit akarunk amíg csak lehet.És tényleg igaza van és pont ezt fogom csinálni.
Sajnos ez az ember már nincs közel hozzám,és nem én döntöttem így ő sétált ki az életemből,nekem pedig el kellet,sőt kell engednem,mert attól hogy siránkozok azért mert elment nem fog visszajönni és talán jobb is így ha nem látom többet.Bármennyire fáj is muszáj elengednem és nélküle folytatnom az életemet...
1,fejezet
-Kicsim biztos vagy benne?Nem kell ezt tenned.-mondta anya
-De igen,és nem is miattad hanem magam miatt teszem.18 éves vagyok szeretnék a saját lábamra állni.Minden rendben van nyugi.Lefoglaltam a lakást kifizettem három hónapot előre,szóval anya ne aggódj.
Anya megsimogatta az arcomat, majd bűntudattal teli hangon hozzá tette:
-Úgy érzem azért mész el,hogy engem és Mike-ot magunkra hagyj,hidd el nem zavarsz minket kicsim.A kislányom vagy és neked itt mindig van helyed.Nem akarom hogy azt hidd,hogy most hogy újra férjhez mentem az azt jelenti hogy te már nem vagy a családom.Sőt Mike szeretné hogy egy család legyünk.-mondta anya lelkesen.
Tényleg köze volt a költözésemnek anyához és az új férjéhez,de nem olyan értelemben ahogy ő gondolja.Az a helyzet hogy anya most nagyon boldog vele és az az álma hogy utazgasson vele,de miattam nem tudnak.Ezért úgy döntöttem hogy felköltözök Londonba és jelentkeztem egyetemre is oda,de sajnos az egyetem csak fél év múlva kezdődik így albérletben leszek fél évig aztán megyek koleszba.
-Nem hidd el semmi köze a költözésemnek hozzátok,csak ott szeretném folytatni az életemet.-mondtam olyan meggyőzően ahogy csak tudtam.
-De csak fél év múlva kezdődik a tanév akkor is mehetsz.-mondta
-Szeretném kiismerni a várost és dolgozni anya.-mondtam és ez tényleg igaz volt.
Már régóta szerettem volna felfedezni Londont és nem csak a turisztikai látványosságokat,hanem az eldugottabb részeket is,apróbb parkokat,hangulatos éttermeket és olyan dolgokat amit csak azok ismernek akik már rég ott élnek.Szeretném azt ha bemegyek egy kávézóba,akkor a pincér csak azt kérdezze meg,hogy hozhatja-e a szokásosat és egyéb ilyen dolgokat szeretnék átélni.
-Látom kicsim nem tudlak vissza tartani.-mondta belenyugvóan.
-Nem,elhatároztam és nem akarok változtatni a döntésemen.-mondtam határozottan.
-Apádtól örökölted a makacsságod.-mondta kissé szomorúan.
Hát igen nálunk általában apa tabu téma,hiszen elment.De nem kell rosszra gondolni hisz közös megegyezés alapján mentek szét.Csak hát anya nagyon szerette,néha még most is úgy érzem hogy szereti.Viszont már mindketten újraházasodtak,sőt apa feleségének még van egy gyreke is aki két évvel fiatalabb nálam,szóval van egy mostohatesóm,aki utál engem.
-Anya indulnom kell,lassan indul a vonatom.-mondtam
-Majd én kiviszlek az állomásra.-mondta Mike,anya új férje.
Köszönet képen biccentettem egyet, majd elbúcsúztam anyutól.Persze ő sírt és a lelkemre kötötte,hogy látogassam meg sokszor és rendszeresen hívjam és természetesen hogy vigyázzak magamra.
Miután végre le tudtam szedni magamról anyut végre elindultam az állomás felé.
Mike-al csöndben voltunk,nem szóltunk nagyon egymáshoz.Kedvelem meg minden,de nem nagyon beszédes és nincs nagyon közös témánk,de a csönd nem volt kínos kettőnk között.
Hamar oda értünk az állomásra hisz nem volt messze,max. 15 perc.Mike segített kivenni a bőröndömet.Igen ez elég sokat elmond hogy egy nagy bőröndbe belefért úgymond az egész életem.Na mindegy is.Szóval segített kivenni és a kapuig is elkísért.
-Köszönöm szépen!Vigyázz anyura.-öleltem meg sután.
-Rendben,megígérem.Te pedig vigyázz magadra.-mondta
-Hisz ismersz,mindig vigyázok.-biccentettem
Ezen mindketten elnevettük magunkat,mivel rólam minden elmondható csak az nem hogy vigyázók magamra,állandóan valami baj történik velem.Például a balesetin már az összes ápoló tudja a nevem és már csak ismerősként köszöntenek.
Megfogtam a cuccom és elindultam a vonathoz,ami pont abban a pillanatban érkezett be.Felszálltam,majd kerestem magamnak egy kényelmes kabint.Próbáltam fel tenni a bőröndömet de nem nagyon sikerült,ekkor egy hang megszólalt mögöttem.
-Várj segítek.-mondta a segítőm.
Feltette a bőröndöm,de előtte álltam szóval a helyzetnek köszönhetően sikerült egymásnak simulnunk.
-Köszönöm.-mondtam majd szembe fordultam vele.Eszméletlenül közel állt és eszméletlenül helyes volt.Barna haja és gyönyörű barna szemei voltak.
-Nincs mit.-mondta mosolyogva-Amúgy leülhetek?-mutatott az üres ülésekre.
-Persze.-mondtam kis fázis késéssel mivel el voltam foglalva azzal hogy bámulom.
Leült pont velem szembe és engem méregetett azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Milyen udvariatlan vagyok,be sem mutatkoztam. Hunter Cole.-nyújtotta felém a kezét.
-Vanessa Morgan.-ráztam vele kezet.
Elővettem a könyvem, hogy majd azt fogom olvasni az úton,de egyszerűen nem voltam képes figyelni,mert a szemem állandóan vissza kalandozott ehhez az idegen sráchoz.Mikor egymásra néztünk csak mosolyogtunk.Egy idő után meguntam a próbálkozást,hogy olvasok,szóval eltettem a könyvet és a figyelmemet a kilátásra összpontosítottam.
-És merre mész?-törte meg Hunter a csendet.
-Londonba megyek.-mondtam
-Látogatás?-kérdezte kíváncsian.
-Nem,oda költözöm.Egyenlőre albérletbe,aztán megyek koleszba,mivel felvettek az egyetemre.-magyaráztam.
-De a tanév csak fél év múlva kezdődik,szinte mindenhol.-mondta
-Igen tudom,de el akartam jönni otthonról,hogy az anyám el tudjon menni az új férjével világot látni,de ha én ott vagyok akkor vissza tartom őket és nem akarom.Az apám viszont New Yorkba lakik ami nagyon messze van és nem akarok befurakodni az új életébe.Szóval maradt az albérlet és az hogy a saját lábamra állok.És fogalmam sincs miért mondom ezt el egy teljesen ismeretlen srácnak.Bocsi valószínűleg halálra untatlak-mondtam majd kínosan felnevettem.
-Nem egyáltalán nem untatsz,sőt talán te vagy eddig a legérdekesebb lány akivel vonaton beszélek..-mondta
-Áh értem szóval te ilyen gyakran dumálsz teljesen ismeretlen lányokkal a vonaton.-mosolyogtam
-Nem túl gyakran,de megesik.-mosolygott ő is.
-És te mi járatban?-kérdeztem
-Én is Londonba tartok.Oda járok egyetemre,az orvosira.De hamarabb jöttem,hogy segítsek a szüleimnek,akik állat menhelyt működtetnek.Nyáron én szoktam nekik segíteni,hogy ők is tudjanak pihenni.-mondta, én meg leesett állal hallgattam amit mond.
-Ez most komoly?-kérdeztem kikerekedett szemmel.
-Aha.-mondta fél vállról
-Te biztos igazi vagy?Már bocs de hogy fér el benned ennyi kedvesség és önfeláldozás? És még jól is nézel ki-mondtam döbbenten.
-Oh köszi.-nevetett
Most eset le hogy hangosan kimondtam, hogy jól néz ki.Bár ezzel biztos ő is tisztában van.
-Egyszer te is eljöhetnél a menhelyre.-ajánlotta fel.
-Nagyon szívesen.-mondtam mosolyogva
Az út további része csöndesen telt,hisz csak 10 perc volt a megérkezésig és az új életem elkezdéséig...
-De igen,és nem is miattad hanem magam miatt teszem.18 éves vagyok szeretnék a saját lábamra állni.Minden rendben van nyugi.Lefoglaltam a lakást kifizettem három hónapot előre,szóval anya ne aggódj.
Anya megsimogatta az arcomat, majd bűntudattal teli hangon hozzá tette:
-Úgy érzem azért mész el,hogy engem és Mike-ot magunkra hagyj,hidd el nem zavarsz minket kicsim.A kislányom vagy és neked itt mindig van helyed.Nem akarom hogy azt hidd,hogy most hogy újra férjhez mentem az azt jelenti hogy te már nem vagy a családom.Sőt Mike szeretné hogy egy család legyünk.-mondta anya lelkesen.
Tényleg köze volt a költözésemnek anyához és az új férjéhez,de nem olyan értelemben ahogy ő gondolja.Az a helyzet hogy anya most nagyon boldog vele és az az álma hogy utazgasson vele,de miattam nem tudnak.Ezért úgy döntöttem hogy felköltözök Londonba és jelentkeztem egyetemre is oda,de sajnos az egyetem csak fél év múlva kezdődik így albérletben leszek fél évig aztán megyek koleszba.
-Nem hidd el semmi köze a költözésemnek hozzátok,csak ott szeretném folytatni az életemet.-mondtam olyan meggyőzően ahogy csak tudtam.
-De csak fél év múlva kezdődik a tanév akkor is mehetsz.-mondta
-Szeretném kiismerni a várost és dolgozni anya.-mondtam és ez tényleg igaz volt.
Már régóta szerettem volna felfedezni Londont és nem csak a turisztikai látványosságokat,hanem az eldugottabb részeket is,apróbb parkokat,hangulatos éttermeket és olyan dolgokat amit csak azok ismernek akik már rég ott élnek.Szeretném azt ha bemegyek egy kávézóba,akkor a pincér csak azt kérdezze meg,hogy hozhatja-e a szokásosat és egyéb ilyen dolgokat szeretnék átélni.
-Látom kicsim nem tudlak vissza tartani.-mondta belenyugvóan.
-Nem,elhatároztam és nem akarok változtatni a döntésemen.-mondtam határozottan.
-Apádtól örökölted a makacsságod.-mondta kissé szomorúan.
Hát igen nálunk általában apa tabu téma,hiszen elment.De nem kell rosszra gondolni hisz közös megegyezés alapján mentek szét.Csak hát anya nagyon szerette,néha még most is úgy érzem hogy szereti.Viszont már mindketten újraházasodtak,sőt apa feleségének még van egy gyreke is aki két évvel fiatalabb nálam,szóval van egy mostohatesóm,aki utál engem.
-Anya indulnom kell,lassan indul a vonatom.-mondtam
-Majd én kiviszlek az állomásra.-mondta Mike,anya új férje.
Köszönet képen biccentettem egyet, majd elbúcsúztam anyutól.Persze ő sírt és a lelkemre kötötte,hogy látogassam meg sokszor és rendszeresen hívjam és természetesen hogy vigyázzak magamra.
Miután végre le tudtam szedni magamról anyut végre elindultam az állomás felé.
Mike-al csöndben voltunk,nem szóltunk nagyon egymáshoz.Kedvelem meg minden,de nem nagyon beszédes és nincs nagyon közös témánk,de a csönd nem volt kínos kettőnk között.
Hamar oda értünk az állomásra hisz nem volt messze,max. 15 perc.Mike segített kivenni a bőröndömet.Igen ez elég sokat elmond hogy egy nagy bőröndbe belefért úgymond az egész életem.Na mindegy is.Szóval segített kivenni és a kapuig is elkísért.
-Köszönöm szépen!Vigyázz anyura.-öleltem meg sután.
-Rendben,megígérem.Te pedig vigyázz magadra.-mondta
-Hisz ismersz,mindig vigyázok.-biccentettem
Ezen mindketten elnevettük magunkat,mivel rólam minden elmondható csak az nem hogy vigyázók magamra,állandóan valami baj történik velem.Például a balesetin már az összes ápoló tudja a nevem és már csak ismerősként köszöntenek.
Megfogtam a cuccom és elindultam a vonathoz,ami pont abban a pillanatban érkezett be.Felszálltam,majd kerestem magamnak egy kényelmes kabint.Próbáltam fel tenni a bőröndömet de nem nagyon sikerült,ekkor egy hang megszólalt mögöttem.
-Várj segítek.-mondta a segítőm.
Feltette a bőröndöm,de előtte álltam szóval a helyzetnek köszönhetően sikerült egymásnak simulnunk.
-Köszönöm.-mondtam majd szembe fordultam vele.Eszméletlenül közel állt és eszméletlenül helyes volt.Barna haja és gyönyörű barna szemei voltak.
-Nincs mit.-mondta mosolyogva-Amúgy leülhetek?-mutatott az üres ülésekre.
-Persze.-mondtam kis fázis késéssel mivel el voltam foglalva azzal hogy bámulom.
Leült pont velem szembe és engem méregetett azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Milyen udvariatlan vagyok,be sem mutatkoztam. Hunter Cole.-nyújtotta felém a kezét.
-Vanessa Morgan.-ráztam vele kezet.
Elővettem a könyvem, hogy majd azt fogom olvasni az úton,de egyszerűen nem voltam képes figyelni,mert a szemem állandóan vissza kalandozott ehhez az idegen sráchoz.Mikor egymásra néztünk csak mosolyogtunk.Egy idő után meguntam a próbálkozást,hogy olvasok,szóval eltettem a könyvet és a figyelmemet a kilátásra összpontosítottam.
-És merre mész?-törte meg Hunter a csendet.
-Londonba megyek.-mondtam
-Látogatás?-kérdezte kíváncsian.
-Nem,oda költözöm.Egyenlőre albérletbe,aztán megyek koleszba,mivel felvettek az egyetemre.-magyaráztam.
-De a tanév csak fél év múlva kezdődik,szinte mindenhol.-mondta
-Igen tudom,de el akartam jönni otthonról,hogy az anyám el tudjon menni az új férjével világot látni,de ha én ott vagyok akkor vissza tartom őket és nem akarom.Az apám viszont New Yorkba lakik ami nagyon messze van és nem akarok befurakodni az új életébe.Szóval maradt az albérlet és az hogy a saját lábamra állok.És fogalmam sincs miért mondom ezt el egy teljesen ismeretlen srácnak.Bocsi valószínűleg halálra untatlak-mondtam majd kínosan felnevettem.
-Nem egyáltalán nem untatsz,sőt talán te vagy eddig a legérdekesebb lány akivel vonaton beszélek..-mondta
-Áh értem szóval te ilyen gyakran dumálsz teljesen ismeretlen lányokkal a vonaton.-mosolyogtam
-Nem túl gyakran,de megesik.-mosolygott ő is.
-És te mi járatban?-kérdeztem
-Én is Londonba tartok.Oda járok egyetemre,az orvosira.De hamarabb jöttem,hogy segítsek a szüleimnek,akik állat menhelyt működtetnek.Nyáron én szoktam nekik segíteni,hogy ők is tudjanak pihenni.-mondta, én meg leesett állal hallgattam amit mond.
-Ez most komoly?-kérdeztem kikerekedett szemmel.
-Aha.-mondta fél vállról
-Te biztos igazi vagy?Már bocs de hogy fér el benned ennyi kedvesség és önfeláldozás? És még jól is nézel ki-mondtam döbbenten.
-Oh köszi.-nevetett
Most eset le hogy hangosan kimondtam, hogy jól néz ki.Bár ezzel biztos ő is tisztában van.
-Egyszer te is eljöhetnél a menhelyre.-ajánlotta fel.
-Nagyon szívesen.-mondtam mosolyogva
Az út további része csöndesen telt,hisz csak 10 perc volt a megérkezésig és az új életem elkezdéséig...
2015. május 30., szombat
Prológus
Ez a történet már nagyon régen kezdődött,talán még az oviban.Kis csoportba járhattunk mikor először találkoztunk.Emlékszem ahogy a göndör fürtjei szanaszét álltak ahogy a szél fújta őket.Az első gondolatom az volt hogy milyen sok homok fér el a haja közé.Jó, öt éves voltam,minden öt évesnek ez lett volna az első gondolata.Így hát fogtam egy marék homokot majd fejbe dobtam.
Soha nem felejtem el ahogy mérgesen felém fordult és elkezdett kergetni és miután elkapott meghúzta a hajam.Ezzel persze elkezdődött köztünk egy kisebb háború.Az óvónőket ezzel teljesen kikészítettük és mindig büntetésbe voltunk.
Ez a kis harc tette szebbé ovis napjaimat.Nem vallottuk be de mindketten imádtuk egymást szívatni.
A háborúzásunk egészen a suli első osztályáig tartott,amikor is egy osztályba kerültünk.Ott történt hogy az egyik nagy fiú folyton piszkált és nem hagyott békén.Ekkor jött az én kis göndörkém,aki egyébként egy kis vékonyka aprócska srác volt a másikhoz képest,viszont sokkal okosabb és találékonyabb és megvédett a fiútól,sőt még móresre is tanította.
Soha nem felejtem el ahogy mérgesen felém fordult és elkezdett kergetni és miután elkapott meghúzta a hajam.Ezzel persze elkezdődött köztünk egy kisebb háború.Az óvónőket ezzel teljesen kikészítettük és mindig büntetésbe voltunk.
Ez a kis harc tette szebbé ovis napjaimat.Nem vallottuk be de mindketten imádtuk egymást szívatni.
A háborúzásunk egészen a suli első osztályáig tartott,amikor is egy osztályba kerültünk.Ott történt hogy az egyik nagy fiú folyton piszkált és nem hagyott békén.Ekkor jött az én kis göndörkém,aki egyébként egy kis vékonyka aprócska srác volt a másikhoz képest,viszont sokkal okosabb és találékonyabb és megvédett a fiútól,sőt még móresre is tanította.
Onnantól kezdve mindent együtt csináltunk.Mindig egymás mellett ültünk.Együtt kaptuk meg az első beírásunkat,együtt esett ki az első fogunk,sőt a kezünket is egyszerre törtük el,ami teljesen mértékben az ő hibája volt ,persze ő azt állította hogy az enyém.Ezek után egy gimnáziumba kerültünk,ahol egy kicsit eltávolodtunk mondván hogy én kezdek úgy viselkedni mint egy lány.Hát igen nem túl meglepő hogy 15 évesen lányként viselkedek lány létemre,de aztán ő is elkezdett kamaszodni és megtaláltuk a közös hangot újra.Persze mindenki azt hitte hogy együtt vagyunk,mármint egy párt alkotunk,mert hogy egy fiú és egy lány nem alkothat ennyire összeillő duót anélkül hogy együtt lennének.Elmondásuk szerint néha félelmetesen is egy rugóra járt az agyunk. Mindig együtt buliztunk,segítettem neki csajozni mert elég bénácska volt ezen a téren.Ő pedig cserébe segített focizni,hogy bevegyenek a foci csapatba,de sajnos sosem jött össze.Az se választott minket szét hogy suli vége fele én inkább a 'stréber' csoporthoz tartoztam ő pedig a rossz fiúkhoz,de ez nem számított,attól még velem ugyanolyan jó fej volt.
Teljes mértékben elválaszthatatlanok voltunk.....legalább is én ebben a hitben éltem.Míg el nem költözött Londonba és egyre kevesebbet beszéltünk,majd csoda volt ha beszéltünk havonta egyszer.......
Teljes mértékben elválaszthatatlanok voltunk.....legalább is én ebben a hitben éltem.Míg el nem költözött Londonba és egyre kevesebbet beszéltünk,majd csoda volt ha beszéltünk havonta egyszer.......
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)