11. fejezet

-Gyere el velem te is.-bökte ki Harry.
-Mi?-akadtam ki.
Mégis mi a francot gondol? Baromira nem vagyok oda való. Persze menjek vele egy hírességekkel teli estére. Esetleg nem akarja, hogy borotváljam le a a fejem kopaszra? Még mit nem.
-Ez nem is olyan rossz ötlet. Ha felveszel a ruhád fölé egy kabátot, akkor eltakarod vele a bilincset, én meg a zakómmal takarom el.-mondta és látszott rajta, hogy tetszik neki a saját ötlete.
-Nem Harry, ez egy nagyon rossz ötlet.-mondtam.
-De miért?-kérdezte, mert nem értette, hogy én miért nem rajongok a 'briliáns' ötlete miatt.
-Mert csak.- adtam 'értelmes választ'.
-Oké, ha meg tudod nekem magyarázni, hogy miért ellenzed az ötletem, akkor kitalálunk mást.-ajánlotta fel.
Nem hiszem el, hogy nem elég neki egy sima nem. Mi a francért ilyen makacs? Komolyan olyan, mint kis srác korában.
Sóhajtottam, majd belekezdtem a monológomba.
-Nem illek én oda. Ott csupa hírességek vannak, akik szinte mind ismerik egymást. Én csak egy kisvárosi lány vagyok. Még olyan ruhám sincs, amit felvegyek.-hajtottam le a fejemet.
Harry az államnál fogva felemelte a fejem, hogy szembe nézhessek vele. Furcsa mód nem zavart az érintése.
-Meg ne halljam még egyszer, hogy így lekicsinyíted magad. Egyáltalán nem vagy 'kisvárosi lány'-mutatott macskakörmöt a levegőben.- Te egy belevaló csaj vagy, aki körül pörög minden. Már nem azért, de ki maradt volna itt a városban, ha elveszik az albérlete?-mosolygott.
Nagyon meghatottak a szavai és igazán jól estek. Igaza volt, szinte sosem hagytam, hogy bármilyen akadály az utamba álljon, s igen ritkán futamodtam meg.
-Rendben menjünk.-mondtam és felálltam a kanapéról.
-Komolyan.-kérdezte Harry meglepetten.
Gondolom elkönyvelte magában, hogy azt mondtam, hogy nem és ismer annyira, hogy nálam a nem az tényleg nemet jelent. Lehet, hogy a négy évvel ezelőtti énemet nem lehetett meggyőzni semmiről, de azóta megváltoztam.
-Csak nem inadba szállt a bátorság Styles?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Dehogy is.-állt fel ő is.- Menjünk ruhát venni.-mondta mosolyogva.
-Rendben....-kezdtem, de a telefonom csörgése félbeszakított.
A képernyőre meredtem, Hunter neve villogott.
-Francba-szitkozódtam- Meg ne szólalj-néztem szúrósan Harry-re.
Nem az van, hogy nem örülök, Hunter hív, csak ez a helyzet már így is elég bonyolult, nem szeretnék még egy nehezítő tényezőt. Ráadásul fogalmam sincs, hogy magyaráznám meg azt, hogy össze vagyok bilincselve egy sráccal, akivel ráadásul együtt lakok.
-Szia.-vettem fel.
-Szia Vanessa, arra gondoltam, hogy lenne kedved ma elmenni valahová?-kérdezte vidáman.
-Sajnálom, de nem tudok menni. Megígértem egy ismerősömnek, hogy segítek neki.-mondtam elszontyolodva.
-Pedig örültem volna, ha láthatom ma a barátnőmet.-mondta ő is csüggedten. De nem ez volt az,a min fennakadtam.
-Barátnő?-kérdeztem, hisz még nem beszéltük meg.
-Korai? Tudom, hogy még nem dumáltuk meg, de én azt hittem hogy...-magyarázkodott és szinte láttam milyen vörös lehet a vonal másik végén.
-Nem, nem korai, örülök hogy így hívsz.-vigyorogtam.
Harry persze látványosan forgatta a szemeit. Nagyon nem örültem, hogy tanúja a telefon beszélgetésemnek, főleg akkor mikor ilyen téma van. Semmi köze hozzá.
-Örülök.-mondta vidáman Hunter.
-Sajnálom, de mennem kell, mert mindjárt indulok.-kezdtem búcsúzkodni.
-Rendben, majd bepótoljuk a mai napot.-mondta.
-Mindenképpen. Vigyázz magadra.-mondtam, majd bontottam a vonalat.- Nem bírsz nyugton maradni öt percig?-mordultam Harry-re.
-Mi van? Jó kisfiú voltam.-vigyorgott.
-Aha, nagy francokat. Na gyere mert át kell öltöznöm.-húztam a szobámba.
-Én hívok egy taxit, mert így nem tudok vezetni.-emelte fel a bilincses kezét.
Felbattyogtunk a szobámig, ahol egyből a szekrényhez mentem  és kiválasztottam egy egyszerű nyári ruhát. Vásárolni mindig ilyen kis lengén megyek, hogy könnyebb legyen fel-le öltözködni.
-Most átöltözök és megjegyezném, hogyha csak egy icipicit is lesel levágom a micsodádat.-fenyegettem.
-Igen is, hölgyem. vigyorgott.
Amint, hátat fordított villámgyorsan átvettem a ruhám. Viszont mikor visszafordultam, olyan ideges lettem. Igaz, hogy Harry nem fordult meg, de vele szembe egy hatalmas tükör volt, amiről én megfeledkeztem. Ezek szerint végig nézett.
-Te perverz.-kezdtem el csapkodni.
-Nem láttam semmi.-nevetett.-Na jó talán egy kicsit láttam a formás fenekedett.-röhögött még hangosabban.
-Akkora szemét vagy.- csapkodtam tovább, ő meg csak nevetett.-Oké, így nem megyek veled sehová.-kezdtem és mentem volna odébb is, de a derekamnál fogva visszahúzott.
-Jól van, abbahagyom és bocsánatot kérek, amiért ilyen sunyi disznó voltam.-mosolygott- És megpróbálom elfelejteni, amit láttam.-mondta,de a derekamat nem engedte el.-Bár nem biztos, hogy sikerül kiverni a fejemből a látványt.-vigyorgott.
-Na jó, tudod hová menjél.-téptem magam ki a kezéből-Indulnunk kell, mert a ruha nem veszi meg magát.-húztam magammal.
Be kell vallanom, hogy a mellett, hogy meg tudnám fojtani Harry-t, amiért kukkolt, kicsit imponál is, hogy tetszett neki a látvány, de ezt magamnak is alig vallom be, nem hogy neki. Ő ezt soha nem fogja megtudni.

Hamar ide ért értünk a taxi, Harry bediktálta a címet, amiről nekem fogalmam sincsen hol van, de ez annyira nem meglepő, hisz új vagyok a városban.
A taxis kicsit furán nézett minket a bilincs miatt. Sőt annyira bámult minket, hogy ideges lettem.
-Most mi van? Jól sikerült éjszaka-szóltam be neki. Erre persze Harry alig bírta tartani a nevetését, de erős volt és sikerült neki.
Fél óra alatt meg is érkeztünk egy kis eldugott butikhoz. Harry kifizette a taxit és már mentünk is befele.
Bent kicsit le esett az állam, hisz ez egy gyerek ruha bolt volt. Minek jöttünk ide?
-Harry, csak megjegyezném, hogy már nem vagyok öt éves, nem hiszem, hogy találunk itt nekem való ruhát.-húztam a számat.
-Pedig ez a Disney hercegnős ruha biztos jól állna.-emelt fel egy három éveseknek szánt ruhát.
-Haha nagyon vicces Styles. De miért vagyunk itt?-kérdeztem fáradtan.
Harry válaszolni akart, de valaki megtette helyette.
-Miattam édesem-jött előre a hátsó szobából egy nő.
Látták az arcomon kiülő értetlenséget és Harry magyarázni kezdett.
-Ő itt Abby, a banda stylistja. Azért jöttünk ide, mert az én ruhám itt van és biztos vagyok benne, hogy segíthet a problémánkon.-kacsintott rá Harry.
-Szia Vanessa vagyok.-nyújtottam a kezemet, de mintha észre se vette volna átölelt. Közvetlen nő. Jóban leszünk
-És miben lehetek a szolgálatokra?-kérdezte mosolyogva.
- Nessának kellene egy ruha az esti díjátadóra.-mondta.
-Hogy-hogy te is mész?-fordult felém.
-Nincs más választásom, összeragadtunk.-mondtam sóhajtva.
Nem nagyon értette, mert eléggé értetlen arcot vágott, ezért felemelte a csuklómat, ahol a bilincs vol. Eddig nem nagyon láthatta, hisz a farmer dzsekim eltakarta.
-Oh értem, had találjam ki, ki a felelős. Lou mi?-nevetett.
-Talált süllyedt.-mondta Harry.
-Sejtettem. Na gyere szépségem keresünk neked valamit, nem lesz nehéz ilyen gyönyörű alakkal.-kacsintott.
-Az biztos.-mondta Harry pimasz mosollyal, a délelőtti esetre utalva.
Szúrósan néztem Harry-re, majd követtem Abby-t a hátsó szobába.....

10. fejezet

-Mi a szar-visítottam fel.
Erre bezzeg már Harry is felkelt. Nem nagyon értette, hogy mi az istenért ordibálok. De majd adok én neki, mi a szarnak kellett  minket összekötnie.
-Miért ordítsz.-kérdezte mély álmos hangon.
-Hogy miért? Azért mert hátba támadtál és összeakasztottál minket.-mondtam kiabálva.
-Te aludtál el az én vállamon, után én is elaludtam, nem tehetek róla, ne veszekedj velem ezért.- durcáskodott.
-De az, hogy elalszom a válladon nem jogosít fel arra, hogy összebilincselj minket.-fújtam ki hangosan a levegőt a végén.
-Mégis mi a francról beszélsz?-kérdezte meghökkenve.
-Hát erről.- emeltem a szeme elé az összebilincselt kezeinket.
-Oh.-nyögte ki végül, hosszas hallgatás után.
-Bizony hogy oh. Miért csinálta?-kérdeztem fáradtan.
-Nem én voltam esküszöm.- mondta és tényleg őszintének látszott.
-Akkor ki a fene tehette?-kérdeztem.
Elkezdtünk gondolkodni, hogy ki akarna minket összekötni vagy, hogy egyáltalán kinek jutna ilyen az eszébe.
-Lou.- mondtuk hirtelen egyszerre.
-Biztos, hogy ő volt az.- mondtam idegesen, majd felálltam és rángattam magammal a göndört is.- Lou azonnal gyere ide-ordítottam.
Végig kutattuk az egész lakást, meg a kertet is, de Louisnak nyoma sem volt sehol. Előre tudta, hogy idegesek leszünk s inkább lelépett.
-Hívjuk fel.- ajánlotta fel Harry.
Gyorsan elő halásztam a telefonomat a farzsebemből és már tárcsáztam is a tettest. Három csengés után fel is vette. Kihangosítottam, hogy Harry is haljon mindent.
-Szia Picuri.-köszönt vidáman, mintha nem lenne hatalmas bajban.
-Te csak ne Picurriz nekem- sziszegtem.
-Oh ezek szerint láttad a kis meglepimet.- mondta sunyin és szinte láttam, ahogy rágcsálja szája szélét.
-Louis már hogyne vette volna észre, nem tudunk egymás nélkül mozdulni egy métert se.-mondta idegesen Harry.
-Az ég szerelmére minek csináltad?-kérdeztem mérgesen.
-A tegnapi nap miatt.-válaszolta egyszerűen.
Harry-vel egymásra néztünk, nem teljesen értettük, hogy ezt miért mondja. Mi volt tegnap este, amiért így kiszúrhat velünk.
-Azaz?- kérdezte Harry, várva a folytatást.
Lou mielőtt elkezdte volna magyarázni sóhajtott egy nagyot, mintha csak untatnánk, mert az egész annyira kézenfekvő, hogy magyarázatra sem szorul.
-Tegnap látszott, hogy még megmenthető a barátságotok, ahogy beszéltetek nekünk az első csókotokról, aztán meg ahogy este dumáltatok. És Vanessa ne is tagadd hiányzik neked Harry.-mondta.
-Ez nem igaz...-kezdtem de félbeszakított.
-Oké, áltasd csak magad, de a lényeg az, hogy addig nem veszem le, amíg nem békültök ki.-fejezte be a mondandóját.
-De este mennem kell a díjátadóra, nem mehetek bilincses kézzel, ráadásul Nessával. Nem sértés- fordult felém, én csak megforgattam a szemem.
-Hát akkor igyekeznék a kibéküléssel.-mondta, majd bontotta a vonalat.
Egyszerre ültünk le sóhajtva a kanapéra és meredten néztük a kikapcsolt, fekete tévét. Ez kábé fél óráig tartott.
-Most mi a francot fogunk csinálni?-törte meg a csöndet Harry.
-Kihagyod a díjátadót és megvárjuk Lou-t és leszedetjük.-mondtam némi töprengés után.
-Nem lehet, muszáj elmennem, arra az eseményre. Jelöltek vagyunk és ne pletykálhatnak rólam, hogy hol vagyok. Még a végén kihoznák azt, hogy én is elhagyom a bandát, amit még véletlenül sem engedhetek.-mondta gondterhelten.
Jó ez jogos én sem akarom, hogy ilyen pletykák terjengjenek Harry-ről. Egyrészt rossz lenne a bandának, főleg így Zayn kilépése után. Másrészt akármennyire haragszom Harry-re nem szeretnék neki rosszat.
-Oké , akkor más megoldás után kell néznünk.-mondtam neki.
-Mit szólnál hozzá, ha esetleg kibékülnénk?-kérdezte a kis göndör reménykedve.
-Értsd meg Harry nem megy.-mondtam elkeseredetten.
-De lehet, hogy Lou-nak van igaza és még megmenthető. Tegnap tényleg tudtunk normálisan beszélni.-mondta szomorúan.
-Őszinte leszek veled, én is éreztem, hogy valami megváltozott a tegnapi nap folyamán. Boldog voltam, hogy tudtunk beszélni és végre nem idegesen vagy szomorúan emlékeztem vissza egy régi emlékre, amit közösen éltünk át. Viszont nagyon megbántottál és nem tudom csak úgy elfelejteni. Lehet, hogy egyszer még kibékülünk, de még nem vagyok képes megbocsájtani. Igazán sajnálom.-mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp hagyja el a szememet.
-Megértem és türelmesen fogok várni, hogy megbocsájts nekem. És mindent megteszek, hogy kiérdemeljem újra a bizalmadat.-mondta halvány mosollyal az arcán, majd letörölte az elszabadult könnycseppemet.

-Nessa van egy rossz hírem.-mondta Harry kis idő múlva.
-Mi az?-kérdeztem kicsit félve.
-Pisilnem kell.-húzta a száját.
-És? menj...-kezdtem, de eszembe jutott, hogy össze vagyunk kötve.- Oh a francba. Nem bírod tartani?-kérdeztem késégbe esve.
-Nem, már nagyon kell.- 'nyafogott'.
Mihez kezdjek, ha nem megy ki, akkor összepisili magát és szagolhatom egész nap.
-Menjünk, majd nem nézek oda és természetesen a másik kezeddel tartod az... izédet.-mondtam fülig vörös fejjel.
-Gondoltam.- vigyorgott Harry.
Elmentünk közösen a mosdóig, pechünkre  a wc a szoba másik felében volt, így nekem is be kellett mennem.
Próbáltam teljes testtel kifordulni, hogy ne lássak semmit, de ez elég nehéz volt. Arról nem is beszélve milyen kínosan éreztem magamat, amikor hallgatnom kellett, hogy csorgat. Próbáltam fütyörészni, vagy más hangot ki adni, de nagyon hangos volt és nagyon sok folyadék volt benne. De komolyan egy ló ürít ennyit. Már fordultam volna hátra, hogy mégis mikor szándékozik végezni, mert kezd elegem lenni. De mikor megfordultam Harry fenekével nézetem szembe. Azonnal visszafordultam.
Anyám, komolyan megnéztem a fenekét. Bár nem is volt olyan rossz, de honnan tudnám, hisz max. 5 másodpercig láttam. Régebben sokat láttam alsógatyában mászkálni, akkoriban eszméletlen jó feneke volt. Emlékszem még fogadás is volt a lányok között, hogy ki foghatja meg. Azóta rengeteget  változhatott.
Az a baj, hogy eszméletlen kíváncsi a természetem, így nem bírtam megállni, hogy ne győződjek meg róla, hogy milyen a hátsóját illetően.
Ciki vagy nem, de lassan hátra fordultam, és jobban szemügyre vettem a popsiját. Ha azt gondoltam, hogy fiatal korunkban jó feneke volt, akkor az a mostanihoz képest elég béna volt. Olyan szinte jó feneke van, hogy egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem kéne bámulnom, mert bármikor végezhet és észreveszi, hogy stírölöm.
Pirulva és mosollyal az arcomon visszafordultam és vártam, hogy végezzen. Szerencsére ez hamar be is következett.
Miután kezet mosott visszamentünk a nappaliba a kanapéhoz.
-Meg kéne dumálnunk, hogy mi legyen este.-mondtam
-Igazából van egy ötletem, de nem biztos,  hogy örülni fogsz neki.-kezdte Harry.
-Össze vagyunk bilincselve. Nem hiszem, hogy tudsz olyat mondani, amitől kiakadnék.-válaszoltam és tényleg így is gondoltam.
-Gyere el velem te is.-bökte kis Harry.
  

9.fejezet

A fiúk hamar elmentek, mert érezték, hogy kicsit kínos a helyzet és szerintem nem akartak lábatlankodni.  Én örültem volna, ha itt maradnak, mivel így kicsit csapdában éreztem magam a két srác között. Lou végig kíváncsi szemekkel vizslatott és látszott rajta, hogy érdeki miről beszéltem Harry-vel a konyhában.... Harry. Na ő még kínosabb téma. Tudom, hogy beszélni akar vele, meg akarja dumálni, hogy mi az oka annak, hogy nem tartotta velem a kapcsolatot. De nem érti meg, hogy én viszont egyáltalán nem akarok vele beszélgetni. Haragszom rá. És ráadásul még ezt a csókos témát is felhozta, amivel még gázabbá tette az egész helyzetet. Kezdem nagyon megbánni, hogy ide költöztem.
-Picuri, van kedved filmet nézni velünk?.- kérdezte Lou.
Meglepődtem, hogy a régi becenevem hív. Még régebben nevezett el így, a magasságomra utalva.
-Mit nézünk?-kérdeztem unottan.
-Választhatsz.-mosolygott.
Annyira törte magát, hogy jól érezzem magam, hogy nem tudtam nemet mondani és igazából nem is akartam.
-Oké, nézzünk valami Marvel filmet-mosolyogtam, mert azoktól mindig jó kedvem lesz.
-Ahj én annyira nem szeretem azokat.-húzta a száját.
-Én viszont imádom őket, szóval le vagy szavazva.-jött be Harry is a konyhába, ahol éppen tartózkodtunk.
-Akkor el is van döntve. Lou szívem megszívtad.- simogattam meg az arcát, majd elindultam a nappaliba, hogy betegyem a  filmet.- Fiúk, amíg betöltöm hozzatok nasit.-kiabáltam ki a nappaliból.
Mire beállítottam a filmet srácok hoztak egy csomó kaját. Nyilván tisztában vannak vele, ogy nem csak egyet nézünk meg.
Sajnálatom módon úgy ültek le a fiúk, hogy én pont közében ültem, jobban nem is választhattak volna helyet. Csak egyszer alakulna valami, úgy hogy nekem is jó legyen...
Az első film feléig eléggé feszengtem, aztán a film hatására vagy nem tudom feloldódtam és már élveztem az egészet. Sőt még poénkodtam is a fiúkkal.
-Úgy lennék Vasember- mondtam nekik.
-Miért pont Vasember?-kérdezte Lou kíváncsian.
-Azon kívül, hogy egy állati nagy forma? Gazdag, imádják az emberek, szuper beszólásai vannak és még az embereknek is segít.-magyaráztam lelkesen.
-Nem tudom én inkább lennék Hulk.-mondta Lou.
Én és Harry kérdően néztünk rá, hisz ki a csoda akarna Hulk lenni, mindig mikor ideges átváltozik szörnyé és embereket bánt.
-Lenne indokom a meztelenkedésre.- vigyorgott.
-Akkor én is rá szavazok, bár én nem Hulk lennék teljes szívemből.-mondta Harry.
-Te ki akarnál lenni?-kérdezte Lou.
-Egyértelműen Amerika Kapitány.- válaszolta Harry, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog az egész világon.
-Miért pont Ő?.-kérdeztem, mert tényleg érdekelt.
-Elsőnek is baromi jó feneke van.-mosolygott.- Másodszor életcélja az, hogy embereknek segítsen. Mikor kis gyenge volt, és nem olyan erős mint most, akkor is azért harcolt, hogy részt vegyen a háborúban és embereket mentsen meg. Vasember is jó ember, de Amerika Kapitány mindenáron és önzetlenül segít mindenkin.-mondta.
Leesett az állam, hogy Harry azok után, hogy híres, ismert ember lett még mindig így gondolkodok a világról, ahogy fiatal korában. Mikor kicsik voltunk, akkor is mindig segített mindenkinek, sőt rengeteg karácsonykor szervezett jótékonysági adomány gyűjtés szegény családoknak, sőt fellépett jótékonysági koncerteken is.
-De most, hogy híres ember vagy segíthetsz egy csomót az embereken.-mondtam neki.
-Tudom, ez is nagy pozitívum a szakmánknak, de sajnos kevés az időnk rá, pedig szeretnék segíteni és meg is tehetném, ha lenne több időm.-mondta csüggedten.
Látszott rajta, hogy bánja, hogy nem tud többet segíteni, pedig szeretne nagyon. Annyira jó lelkű.
-Így is sokat segítesz, az afrikai embereknek rengeteget jelentett, hogy elmentetek segíteni nekik. Harry rengeteg beteg gyereken segítettél, és sok felnőttnek megkönnyítetted az életét. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy mennyi fiatal lánynak segítetek minden nap a dalaitokkal, amik megérintik őket és kicsit úgy érzik, mintha nekik vagy róluk szólna.-simogattam Harry karját.
Engem is meglepett a közvetlenségem hozzá, hát még Őt.
-Köszönöm. Sokat jelent, hogy ezt te mondod. Azt hittem úgy gondolod, hogy egy szívtelen féreg vagyok.- mondta szomorúan.
-Soha nem gondoltam ezt rólad, sőt tudom, hogy hatalmas szíved van és jó ember vagy. Csak megbántottál, de ez nem jelenti azt, hogy rossz vagy. Emlékszem, hogy régen s mindig segítettél mindenkinek első szóra kérés nélkül.-mosolyogtam- Arra is emlékszem, mikor egyedül lebonyolítottál egy jótékonysági süti vásárt a suliban, mert láttál egy szegény családot a parkban és segíteni akartál rajtuk. Egész éjjel sütöttünk nálatok és annyira igyekeztél, hogy sikerüljön. Sikerült is pedig rengetegen azt mondták, hogy kudarcot vallasz, de megcsináltad és a család azóta is boldogan él.-mondat neki kedvesen.
Amióta elment ez az első alkalom, hogy boldogan tekintek vissza egy vele kapcsolatos emlékre. Szerintem ez neki is feltűnt.
Eléggé meglepődtem, amikor megölelt.
-Köszönöm.-súgta a fülembe, amitől nekem egy csomó régi emlék felelevenedett, így gyorsan elhúzódtam és néztem tovább a filmet.
Lou egész végig csendben nézte a köztem és Harry között zajló jelenetet. Pedig Lou nem az a csöndes srác, aki türelmesen vár, mindig közbe kotyog és szeret mások életébe beleavatkozni. Szóval elég fura, hogy nem szólt közbe, ha nem ismerném jobban azt mondnám, hogy csak udvarias. De szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy tervez valamit, aminek én nagyon nem fogok örülni.
Megpróbáltam a negatív gondolatokat, kitaszítani a fejemből és teljes mértékben a filmre koncentrálni.
Még megnéztünk pár filmet, de az egyik alatt éreztem, hogy a szemeim elnehezülnek és álomba merültem. Viszont arra még emlékszem, hogy valaki vállára feküdtem, viszont olyan álmos voltam, hogy nem nagyon érdekelt kiére.

*
Reggel mikor felkeltem, éreztem, hogy nem a puha ágyamban, a puha párnámon fekszem, viszont amin feküdtem melegséget árasztott és nem is volt olyan kényelmetlen. De éreztem, hogy mozog egy kicsit. Mi az istenen feküdhetek? Gyorsan kinyitottam a szemeimet. Nem máson feküdtem, mint Harry mellkasán, a kanapén. Hogy az istenbe történhetett ez? Sietősen el akartam menni mielőtt felkel, de nem tudtam, mivel valami visszatartott. Ez a valamim nem más volt, mint egy bilincs aminek az egyik fele az én csuklómon volt, a másik pedig Harry csuklóján, ezzel elérve, hogy össze legyünk kötve.
-Mi a szar???- visítottam fel.

8.fejezet

Reggel, mikor ébredeztem hallottam, hogy valakik susmusolnak a közelemben. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és tovább aludni, mivel eléggé utálok felkelni. Sőt egész nap hisztis és nyűgös vagyok, ha nem tudom magam kialudni  De az illetők olyan kitartóan suttogtak, hogy végül kinyitottam a szemem és felültem.
Kicsit meglepődtem a látottakon. Harry és Lou ült az ágyam végén és engem néztek. Azért ez egy kicsit para.
-Srácok ti mi a fenét kerestek itt? Nem gondoljátok, hogy ez egy kicsit furcsa. Nem hallottatok még a magánszféráról?-kérdeztem nyűgösen.
Láttam, hogy Harry akar valamit mondani erre, de Lou megfogta a kezét, ezzel utalva arra, hogy talán szerencsésebb, ha ő beszél.
-Nem akartunk zavarni, csak megbeszéltük a fiúkkal, hogy ma átjönnek, mert medencézünk meg ilyen pasis dolgokat csinálunk.- magyarázta- És arra gondoltunk, hogy talán nem pizsibe szeretnéd fogadni őket.
-Ohh köszi. Amúgy nem zavarok, hisz mégis csak egy fiús program.-mondtam a számat húzva.
-Dehogy zavarsz, a fiúk már alig várják, hogy újra lássanak.-lelkesedett Harry.
-Mikor érnek ide?-kérdeztem ásítva.
-Fél óra és itt vannak.-mondta Lou
-Micsoda??-akadtam ki.- Miért nem keltettetek fel hamarabb?
Gyorsan felugrottam az ágyból, azzal a céllal, hogy villámgyorsan felöltözöm. Talán nem kellett volna, mert a hirtelen mozgástól megszédültem és elterültem a földön.
-Au.-fájlaltam a testrészeimet.
Lou hangosan nevetett rajtam, míg Harry azonnal aggódva odaugrott hozzám.
-Basszus Nessa, jól vagy?-kérdezte miközben felsegített.
-Nyugi Harry semmi bajom.-mondtam majd kihúztam magam a kezei közük, mert nem szerettem volna, hogy azt higgye minden rendbe van köztünk csak azért, mert tegnap kedves voltam. Még mindig haragszom rá.
Fancsali képet vágott, de készségesen elengedett.
-Sietek készülődni.-mondtam és már be is zárkóztam a fürdőbe.
Nagyon gyorsan letusoltam, majd megcsináltam a hajam, sminket nem tettem fel, hisz minek úgy is medencézünk.
Kimentem egy törölközőbe a szobámba és magamra vettem a fürdőruhámat.

Mikor késznek nyilvánítottam magamat, lementem. Nagy csönd volt, végig sétáltam a házban és sehol senki. Ezek szerint kint vannak a kertben, így hát a következő utam oda vezetett.
Kinyitottam a hátsó ajtót és azonnal megláttam őket, ők nem vettek észre a nagy dumálásban, ezért közelebb mentem hozzájuk. Mikor már majdnem ott voltam a medence szélénél Niall észrevett.
-Vanessa, istenem de megváltoztál.-rohant felém és a kezébe kapott, majd ölelgetni kezdett.
-Te is hiányoztál Haspók.-nevettem- Viszont te semmit nem változtál.- mosolyogtam.
-Na Niall ne sajátítsd ki.-'duzzogott' Liam, majd oda jött és átölelt.
-Szia Liam, te viszont jól meg változtál.-mondtam.
-Ja más lett a hajam.-ugratott.
-Meg most már nem vagy olyan kis nyeszlett.-nevettem.
-Az is közre játszik.-vigyorgott.
Letelepedtem a nekem szánt napozó ágyra. Várjunk csak hiányzik valami, vagy inkább valaki.
-Srácok, hol van Zayn?-kérdeztem kíváncsian, hisz nem láttam a fiúk között. Nem mintha nagyon hiányozna, sosem bírtam, mivel mindig  rám nyomult, ha a srácok nem voltak velem. És nem egyszer halottam, hogy szidja őket. De a fiúk szeretik, szóval nem mondtam soha semmit nekik.
-Kilépett a bandából, úgy két hónapja.- mondta szomorúan Harry. Talán hozzá állt a legközelebb.
Köpni nyelni  nem tudtam. Kilépett? De imádta a bandát. Liam látta az értetlenséget az arcomon és folytatta.
-Egyéni karrierbe akart kezdeni és azt mondta, hogy a banda ezt hátráltatja, így kilépett.-mondta.
-De azért a kapcsolatot tartjátok, nem?-kérdeztem vidítás képpen.
-Nem egyikünkkel sem beszél, mert nehezítjük a dolgait.- válaszolta Niall csüggedten.
-A szemét, segg.-mondtam, mert már nem bírtam magam türtőztetni. Hogy lehet ilyen paraszt? Ezek a srácok végig mellette voltak, ő meg csak úgy lelép.
Arra lettem figyelmes, hogy a srácok nevetnek. Valószínű a kijelentésemen. A nevetésük annyira ragályos volt, hogy én is elkezdtem nevetni.
-Hát ez az a mondtam, amit mindegyikünk gondol, de egyikünk se mondott ki eddig.-nevetett Lou.
-Szerintem nem beszéljünk többet Zayn-ról, inkább érezzük jól magunkat.-ajánlottam nekik.
-Egyetértek.-mosolygott Niall.
Mindegyikünk felemelte a poharát és koccintottunk. Miután lenyeltem, rájöttem, hogy ebben nem csak gyümölcslé van, hanem egy kis alkohol, de annyira nem zavart, hisz most lazítok.
-Uhh játszunk én még sohát- lelkendezett Lou.
-Szerintem ez nem jó ötlet.-húztam el a számat.Mindig megszívom ezt a játékot.
-Akkor felelsz vagy merszet.- kontrázott Niall.
-Az még rosszabb.-nyafogtam.
-Választanod kell.-mondta Lou.
Milyen kis erőszakosak.
-Legyen az én még soha, ha nagyon választanom kell.-adtam be a derekam.
Harry mindenki poharát feltöltötte, hogy tudjunk inni, ha nem igaz ránk.
-Oké én kezdem.-mondta Lou.-Én soha nem fürödtem meztelenül egy szállodai medencében.-mondta majd rajtam és Liam--en kívül mindenki ivott.
-Komoly srácok?-kérdeztem a kis nudizóktól.
-Most mi van? Szeretjük a szabadságot.-nevetett Harry.
-Rajtam a sor.- mondta Niall- Én még soha nem randiztam orvostan hallgatóval.-mondta.
Csak én és Niall ittunk.
-Te is randiztál már ilyen sráccal?-kérdezte Liam tőlem
-Igen, igazság szerint pont tegnap.-pirultam el.
-Huh hajrá.-biztatott Niall, viszont a többiek furcsán méregettek.
-Én jövök.-tereltem a témát.- Én még soha nem részegedtem le ettől a játéktól.
Mindenki ivott. Hát igen szép kis társaság.
-Harry jön.-mondta Lou
-Én még soha nem feküdtem le senkivel-mondta mosolyogva Harry.
A fiúk nevetve ittak. Én meg csendbe ültem és szorongattam a poharam és azon gondolkodtam, hogy hányféle képpen nyírom ki Harry-t.
-Vanessa nem csalunk.-mondta Lou.
-Nem csalok.-mondtam kínosan.
Hirtelen néma csend lett. Nem nagyon értették a helyzetet.
-Várjunk csak, te még soha nem feküdtél le senkivel?-érdeklődött Lou.
-Nem.-mondtam és azt kívántam bárcsak ne lennék itt.
-A fiúk fogyatékosok voltak a sulidban?-kérdezte Niall.
-Nem csak nem volt olyan srác, akivel úgy gondoltam hogy érdemes.-sütöttem le a szemem.
-Jaj srácok hagyjátok már. Nem gáz, ha nem feküdt le az első sráccal, aki szembejött. Szerintem szép, hogy a megfelelő emberre vár.- sietett a megmentésemre Harry.
Hálásan mosolyogtam rá, bár ő generálta a bajt, viszont értékelem hogy segíteni próbált. És látszólag sikerrel is járt, mivel haladtunk tovább.
-Oké végre én jövök.-lelkendezett Lou- Én még soha nem smároltam, olyannal aki éppen jelen van.
Csak én és Harry ittunk... Mindenki kérdően nézett ránk.
-Ha senki nem kamuzik a társaságból, akkor az azt jelenti, hogy egymással smároltatok.-gondolkodott hangosan Niall.
-Még a gimiben történt.-legyintettem.
-Ennél már csak az lenne kínosabb, ha egymás első csókjai lettetek volna-nevetett Liam.
Erre a többiek is nevettek, csak én és Harry nem.
-Most ugye szívattok?-kérdezte Lou.
-Nem, Nessával csókolóztam először.-mondta Harry.
-Én pedig vele.-mondtam.
Kábé öt percig csend volt, senki nem szólt semmit. Már éppen mentem volna el, amikor Lou megtörte a csendet.
-Na meséljétek már el. Esküszöm nem tudom elképzelni, a mostani helyzetet tekintve.
Harry sóhajtott egyet, majd elkezdte mesélni.
-Talán én voltam 17, Nessa pedig 16 amikor elmentünk egy buliba, ahol valami srác eszméletlenül rányomult.-mesélte
-Nem bírtam levakarni, folyton követett és próbált elrángatni magához.-folytattam.-Ezért azt mondtam, hogy Harry a pasim.
-Ezt a srác nem hitte el, azt mondta hogy én csak a haverja vagyok.-vágott közbe Harry.
-Erre Harry megkérdezte tőle, hogy szerinted két barát csinál ilyet, majd megcsókolt.-fejeztem be a mesémet.
-Aztán mire befejeztük a srác lelépett.-mondta Harry.
A fiúk tátott szájjal figyeltek minket, gondolom emésztették a hallottakat. Végül Liam szólalt meg.
-És nem is történt semmi több?-kérdezte
-Nem-vágtuk rá egyszerre, ami elég gyanús volt.
-Hozok még piát.-vettem el a kancsót és már rohantam is be a konyhába.
Beérve a konyhapultot megmarkolva próbáltam magam lenyugtatni, amikor is halottam, hogy a konyhaajtó csukódik.
-Nessa....-kezdte Harry.
-Utálom ezt a játékot.-fordultam vele szembe.
-Ne aggódj nem tudták meg.-mondta.
-Nem tudom miről beszélsz. Nincs titkolni valóm.-hazudtam. Hogyne tudnám miről beszél.
-Ohh szóval nem tudod, hogy a srác azért ment el mire végeztünk, mert vagy 10 percig csókolóztunk és utána a kis házban folytattuk a házatok kertjében, És hogy utána nem beszéltünk egy hónapig.-mondta, majd ott akart hagyni.
Visszarántottam, majd neki nyomtam a falnak és kicsit eltévesztettem a távolságot, mert az arcunk centikre volt egymástól.
-Persze, hogy emlékszem.-suttogtam.- De már más a helyzet és nem szeretném,hogy bárki megtudja. Szóval tartsd kérlek titokban.-engedtem el, de még mindig közel álltam hozzá.
-Ne aggódj a titkom, marad az az este, még akkor is ha az volt életem legjobb csókja.-mosolyodott el halványan, én meg persze elpirultam.
-És ami az egy hónapot illettei, az teljes mértékben a te hibád.-mondta
-Micsoda?-hökkentem meg.
-Már nem számít.- hagyott magamra a gondolataimmal.
Szerintem az ő hibája, hisz került engem, bár én sem kerestem a társaságát. De nem hibáztathat, csak a barátságunkat akartam megmenteni. Muszáj volt elkerülnöm, mert kezdtem úgy érezni, hogy beleszeretek és nem akartam. Az a csók túl sokat jelentett nekem, azóta se volt senkivel sem olyan jó, sajnos be kell vallanom, még Hunterrel sem. De nem léphettem felé, mert a legjobb barátom volt, nem tudhatta meg, hogy szeretem és most se fogja megtudni. Magammal viszem a sírba, hogy szerelmes voltam belé......

7, fejezet

Sietnem kellett a készülődéssel, mivel elduzzogtam az időt, mikor nem mentem le enni.
Így körülbelül fél órám volt elkészülni, Igazából csak az okozott gondot,hogy hogy öltözzek fel. Ez csak is azért van, mert nem tudom hogy állunk most Hunterrel. Nem nagyon beszéltünk azóta, és ha beszéltünk is én nem vettem le hogy mi van. Szóval száz szónak is egy a  vége nem tudom hogy ez randi vagy már együtt vagyunk vagy nem vagyunk.....tanácstalan vagyok. Úgy döntöttem hogy csinos leszek de nem viszem túlzásba, mert félő hogy akkor kínos helyzetbe kerülnék.

Miután sikeresen elkészültem, gondoltam ideje lenne elindulnom a kávézó felé, mivel oda beszéltem meg a találkozót. Hogy miért oda? Egyszerűen nem akarom, hogy tudja hogy másnál lakom, mivel ő is felajánlotta hogy lakjak nála és biztos féltékeny lenne és megbántaná a dolog, így jobb titokban tartani. És kicsit nehezen tudnám kimagyarázni hogy honnan lett pénzem hirtelen egy luxus villára.
Lefele mente a lépcsőn azon imádkoztam, hogy nehogy összetalálkozzak a fiúkkal.Szerettem volna csak úgy mindenféle kérdés nélkül kiosonni a lakásból. Persze hogy nem ilyen az én szerencsém. Amint bekanyarodtam az előszobába, hogy felvegyem a cipőm, Harry-vel találtam szembe magam.
-Huh de csini vagy. Ő biztos egy különleges ismerős.-mondta furcsa mosollyal.
-Nem sok közöd van hozzá.-mondta félvállról-És megköszönném, ha odébb állnál mert szeretném felvenni a cipőm.-utaltam arra,hogy baromira útban van.
Oda ment felvette a cipőmet,majd nézegette egy darabig.
-Emlékszel, hogy régebben mindig felültél a kis komódra, ami az előszobátokban volt és én mindig feladtam a cipődet.Szeretnéd hogy feladjam rád, mint a régi szép időkben?-kérdezte.
-Szeretném elfelejteni a 'szép' időket.-mondtam flegmán,majd kikaptam a kezéből a cipőm.
Felvettem, majd ajtócsapás kíséretében elhagytam a házat.
Mivel ideges voltam, szinte rohanva tettem meg az utat a kávézóig, ami nekem fel sem tűnt csak mikor  lihegve megálltam.
Francba, nem akartam hogy Harry ennyire felidegesítsen, sőt azt se akarom hogy bármilyen érzést kiváltson belőlem. De túl sok az emlék és az érzés, nem tudom levegőnek nézni akárhogy próbálkozom....de ez nem jelenti azt hogy feladom.
Szerencsére mikor megláttam, hogy Hunter a távolból közeledik, már sikerült lenyugtatnom a légzésemet, így nem érzékelt semmit az idegességemből... ami pont jó így.
-Szia Vanessa.-jött oda és nyomott puszit az arcomra.
-Szia. Mi újság?-öleltem át.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk bowlingozni.-mondta lelkesen.
-Rendben, de csak akkor ha megígéred, hogy nem hagysz nyerni.-szögeztem le.
-Miért hagynálak?-kérdezte furcsán.
-A srácok általában hagynak nyerni vagy ha én nyerek akkor utána azt mondják másoknak, hogy hagytak.-mondtam.
-Ünnepélyesen ígérem, hogy nem hagylak nyerni és ha esetleg mégis te nyersz, akkor férfiasan elviselem a vereségemet.-mondta vigyorogva.
Olyan aranyos volt hogy muszáj volt megölelnem, amit lehet furcsán fogadott egy kicsit, de ennek ellenére készségesen visszaölelt.
Taxival mentünk egy Bowling klubig. Hunter kölcsönzött két cipőt és kezdődhetett is a 'vérre menő' játék.
-Vanessa figyelmeztetlek, hogy elég jó vagyok.-küldött felém egy ezer wattos mosolyt.
-Remélem a játék végén is ilyen magabiztos leszel.-kacsintottam rá.
Hunter kezdte a gurítást, nyolc bábut sikerült neki legurítania. Ezzel szemben én mindet legurítottam, amit 'érett' módon az orra alá dörgöltem.unk
-Na még most is olyan magabiztos vagy:-nevettem folyamatosan.
-Még csak egy gurítás volt-mondta de örültem hogy tényleg férfiasan viseli.
Tovább játszottunk és kábé az egész meccs így ment. Volt mikor én vezettem, volt mikor ő.
Nagyon élveztem az egész játékot. Rengeteget nevettünk és viccelődtünk. Amióta itt vagyok Londonba talán ez az első nap mikor nem aggódok semmin. Na jó Harry kicsit ott motoszkál a fejembe, de csak nagyon nagyon mélyen.
-Nyertem.- ugrándoztam örömömbe a játék végén.
-Mivel te nyertél ezért kapsz díjként egy nagy adag epres shaket.-mondta ő is vidáman.
-Inkább mást szeretnék.-mondtam incselkedve.
-Oh igen és mi lenne az.-lépett hozzám közel és tette a csípőmre a kezét.
-Találd ki.- hajoltam hozzá közelebb.
A csípőmnél fogva magához húzott, majd gyengéden megcsókolt. A kezem a nyaka köré fontam, így húzva Őt közelebb magamhoz.
Mikor kezdtük érzékelni, hogy fogy a levegőnk elváltunk egymástól,de  még mindig ölelkezve álltunk.
-Igazad volt, ez jobb mint a shake.-mosolygott.
-Általában igazam van.-kacsintottam.
-Nem tudom, te hogy vagy vele de én ettől függetlenül meginnék egy shaket.-mondta
-Én is.-mondtam neki majd elkezdtem húzni a pult felé.
Kikérte nekünk az italokat, majd leültünk egy asztalhoz beszélgetni. Elmesélt pár történetet, gimnazista korából. Volt egy pár amin annyira nevettem, hogy már fájt a hasam.
Aztán én is beszéltem neki pár sztoriról, figyelve arra hogy Harry véletlenül se kerüljön bele egyikbe se. Jó most mondhatjátok, hogy lényegében hazugságra építem a kapcsolatot, de 1, még nem vagyunk együtt. az is lehet hogy nem is leszünk, 2, nem hazudok csak kihagyom a részeket.
Már majdnem zárt a klub, mikor mi kijöttünk.
-Hazakísérjelek?-kérdezte úriember módjára.
-Nem kell, nagyon aranyos vagy. Beszállok egy taxiba és hamarosan otthon is leszek.-biztosítottam hogy nem lesz bajom.
-Rendben, de hívj ha hazaértél.-mondta miközben már a megállított taxi ajtajában álltunk.
-Amint beléptem az ajtón írok.-mosolyogtam rá.
-Oké, aludj jól.
-Te is.-csimpaszkodtam a nyakába és csókoltam meg.
Mikor kellőképpen elbúcsúztunk beszálltam az autóba és indulta Lou-hoz.
Jó volt a mai nap nagyon, bár kicsit sajnálom hogy nem sikerült megbeszélnem Hunterrel, hogy mi is van közöttünk. De majd legközelebb, hisz biztos vagyok benne, hogy lesz legközelebb.

Hazaérve tényleg azonnal írtam neki,mert nem akartam, hogy aggódjon értem.
A lakásba belépve teljes sötétségre számítottam, e helyett viszont láttam, hogy a nappaliban ég a kislámpa. Ergo valaki van ott.Magamban imádkoztam, hogy Lou legyen ott, akki majd megkérdezi, hogy milyen volt a napom és hogy éreztem magam...
Persze nem ilyen az én szerencsém, mivel Harry feküdt a kanapén ás aludt. El sem hiszem, hogy volt képe megvárni engem. Ki akar kérdezni, hogy hol jártam? Mint ha az apám lenne? Vagy mi van?
Idegesen mentem volna fel a lépcsőn, ha bele nem rúgok egy dobozba, ami a folyosón volt és persze nagy zörgéssel odább gurult.
-Nessa te vagy az.-kérdezte rekedt álmos hangon Harry.
Már fordultam volna vissza és kezdtem volna a veszekedést hogy hogy képzeli hogy megvár és ki akar kérdezni, de mikor megfordultam elszállt minden haragom.
-Csak tudni szerettem volna, hogy biztonságban hazaérsz.-mondta fáradtan.
A ruhája gyűrött volt, a haja pedig kócos. Itt maradt csak, azért hogy lássa jól vagyok-e. Hirtelen láttam magam előtt a régi Harry-t, aki a legjobb barátom volt és aki pont ilyeneket csinált értem.
-Semmi bajom, jól vagyok, Most megyek aludni, mert fáradt vagyok. Jó éjt Harry..-mondtam kedvesen.
A szemei tágra nyíltak, látszott rajt, hogy meglepődött a kedvességemen. Biztos egy újabb vitára várt. De azonnal kapcsolt.
-Jó éjt Nessa. Aludj jó.-mondta mosollyal az arcán.
Intettem neki majd felmentem szobámba. Ruhástól bedőltem az agyba.
Talán van még egy kicsi a régi Harry-ből.....