17. fejezet

Este nyugodtan kipakoltam, majd Harry-vel filmezés közben megettük a pizzát és elmentünk lefeküdni nem volt nagy durranás az este. Igazából szinte nem is beszélgettünk, csak élveztk egymás társaságát.
Viszont éjszaka alig aludtam valamit csak forgolódtam az ágyban, ezért ilyen hajnali 4-5 fele elhatároztam, hogy sétálok egyet a parton. Gyorsan felöltöztem, majd kisurrantam a hátsó ajtón és elindultam a strand fele.
Annyira kattog az agyam, hogy hangosabb mint a zene amit hallgatok, szóval inkább ki is kapcsoltam. Hogyan kerültem ebbe a helyzetbe? És mért nem vagyok szomorú e miatt? Persze nyilván hiányzott Harry jelenléte az életemből és most hogy megint velem van teljesnek érzem magam, viszont valami nyomaszt belülről, mintha valami kevés lenne és többre vágynék. De mi az? Hisz mindenem megvan. Lehet Hunter az oka. Most tuti rossz embernek fogtok gondolni, de még csak meg se fordult a fejembe, hogy felhívjam és tisztázzam a helyzetet. Talán fel kellene keresnem és úgy nyugodtabb lehetnék. Ha már emberi idő van és nem éjszaka felhívom.
Ahogy itt ülök a parton kezdek rájönni, hogy nagyon vágytam erre a kis magányra. Először is teljesen csend van körülöttem és kellemesen hűvösen fúj a szél. Másodszor fantasztikus ahogy a lábam bele mélyed a langyos homokba és a víz simogatja a lábamat. És  végül a napfelkelte csodálatos, úgy érzem mintha csak nekem kelne fel, hogy én megnézhessem, hisz teljesen egyedül vagyok és más nem kel fel, hogy megnézhesse.
Nem tudom meddig ülhettem a parton és hogy mennyi idő lehet, de az emberek már elkezdtek szállingózni a partra. Itt az ideje vissza sétálni a házhoz. A nagy gondolkodásba észre se vettem, hogy ilyen messze sétáltam a háztól, de szerencsére csak egyenesen kell menni és nem tudok eltévedni.
Már vagy fél órája sétáltam, mikor megláttam a házat, aminek a teraszán Harry sétálgatott fel-alá. Majd mikor meglátott sebebesen elindult felém.
-Mégis hol a francban voltál?- rivallt rám.
-Csak sétáltam.- mondtam védekezően, nem tudom miért akadt ki ennyire.
-Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam érted?-üvöltött tovább.
- De csak a parton voltam.-mondtam.
-Igen, de ezt én nem tudtam. Reggel bementem, hogy megkérdezzem akarsz-e velem boltba jönni, de üres volt az ágyad és sehol se találtalak a házban. Majd hívtalak, de ki voltál kapcsolva. Azt hittem bajod esett vagy csak itt hagytál...-mondta elcsukló hangon.
Csak most értettem meg, hogy azt hitte, hogy leléptem és cserben hagyom. Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam. Hagyhattam volna neki valami üzenetet vagy valamit.
-Nagyon sajnálom, hogy megijesztettelek. Legközelebb hagyok valami üzenetet ha sétálni megyek.-mondtam, majd megöleltem szorosan.
Nem tudom, hogy nekem vagy neki volt nagyobb szüksége erre az ölelésre.
-Ne haragudj, hogy ordibáltam veled, csak aggódtam.-mondta majd bele puszilt a hajamba. Erre még jobban hozzá bújtam...volna, ha Harry nem tart magától távolabb.
-Öhh ideje boltba menni.- mondta fura arccal.
-Igen szerintem is, gyorsan felöltözök és mehetünk.-mondtam majd ott hagytam.
Mi a halál volt ez az előbb? Miért tolt el? Biztos kínos volt neki ez a közelség. És ha jobban belegondolok azt se tudom, hogy az mi volt. Mióta vagyunk ilyen jóban? Szerintem ez után kicsit tartom a távolságot, hogy ne legyen ilyen kínos a szituáció.
Gyorsan felvettem egy sortot, megy egy haspólót, hisz jó meleg lesz ma, de azért magamra kaptam egy farmer dzsekit is, mert most még hűvös van egy kicsit.
Indulásra készen lementem, ahol Harry már engem várt.
-Indulhatunk?-kérdezte feszült hangon.
-Persze.-erőltettem magamra egy mosolyt, hogy ne legyen olyan kínos az egész helyzet, hisz még jó sokáig összezárva leszünk.
Úgy látom be vette a mosolyom, mert megkönnyebbült és indulhattunk a boltba végre. Úgy érzem ez lesz életem leghosszabb vásárlása.
Az üzlet nem volt messze mi mégis kocsival mentünk, gondolom a sok cucc miatt, hisz a ház üres és elég sok dolgot kell venni.
-Tessék írtam egy listát, arról ami szerintem  kell-nyomott a kezembe egy cetlit Harry.
Elkerekedett a szemem.
-Ezen csak, gyors kaja és édesség van, meg pia.-háborodtam fel.
-Már nem szoktam főzni.-vonta meg a vállát.
Régen Harry imádott főzni és nagyon jól ment neki, sőt sütni is tudott. Ezért is dolgozott pékségben.
-Hát pedig ezeket nem fogjuk megvenni, mert nem eszünk ennyi szemetet.-téptem szét a cetlit és elvettem tőle a bevásárló kocsit. - Majd én főzök.
Átvettem az irányítást az egész bevásárlás felett, Harry csak cipekedett és néha elküldtem valamiért. Rengeteg mindent vettem, körülbelül egy hónapig tudunk ezekből főzni. Sok idő volt míg a mosószereknél és takarítós cuccoknál voltunk, mert Harry nem tudta megérteni, hogy ez mire kell. Pedig az én cuccaimat nem fogja más mosni és takarítani.
A bevásárlás végére két kocsink volt tele cuccal. Erre ment el az egész délelőtt és ezek kipakolására otthon. Ki akartam küldeni Harry-t a konyhából, hogy had pakoljak ki én, de félt hogy valami bajom lesz, mert szerinte a baleset miatt még most is pihennem kellene. Szóval ott járkált mellettem idegesen, amitől én is feszült lettem.
-Harry most már menj ki.Kipakoltam, most már csak főzök, viszont nagyon idegesít hogy itt sétálgatsz feszülten.-akadtam ki.
-Oké, addig elmegyek a hétvégi ruhádért.-mondta.
-Milyen ruhámért?-kérdeztem.
-Az esküvőre csinált neked Lou ruhát, amibe le kell majd fotóznunk.-válaszolta unottan.
-Jaj, de kedves, de igazán nem kellett volna.-mondtam mosolyogva. Ez azért nagyon kedves tőle, bár úgy érzem ez inkább Harry érdeke, szóval ez inkább neki szólt.
Harry csak megköszörülte a torkát, majd lelépett.
Mi romolhatott el ennyire? Már nem is fogunk normálisan beszélgetni? Hát, ha ő így akkor én is.
Egy óra múlva kész volt a kaja, de Harry még sehol. Én megkajáltam, majd kiültem olvasni a teraszra.
Szerintem bealudtam, mert egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a karjába vesz. A szememet lassan, kinyitottam és Harry arca volt az enyémtől centikre.
-Szia, nagyon finom volt a vacsora.-mondta, majd vitt tovább az emelet felé.
-Vártalak.-mondtam halkan.
-Tudom, ne haragudj csak kiszellőztettem a fejem.-mondta, majd lerakott az ágyamra de még mindig tartott és közel volt hozzám.
A szívem, majdnem kitört a helyéről, nem tudtam hová tenni ezt a helyzetet.
-És mire jutottál?-kérdeztem, miközben nagyot nyeltem.
-Marha voltam.-mondta.-Nem szabadott volna flegmának lennem veled. Te épp a karieremet igyekszel megmenteni.-mondta.
-Akkor miért voltál az velem?-kérdeztem kíváncsian, mert tényleg nem tudtam sehova tenni a viselkedését.
-Nem tudom én sem, csak fura érzésem volt melletted és el akartam menekülni.-mondta és már ő s suttogott.
-Én is furán érzem magam melletted.-vallottam be.
Láttam a meglepődést az arcán, majd láttam, hogy egyre jobban közeleg az arca az enyémhez. Meg akar csókolni? Anyám, de meg akarom csókolni én is. Miket beszélek itt? Azzal mindent elrontanánk és a mostani furcsa helyzet még furcsább lenne. Egyáltalán hogy jut ilyen hülyeség az eszembe.
Mielőtt a szánk összeért volna megpusziltam az arcát.
-Talán azért, mert kezdek újra barátként gondolni rád.-hazudtam neki mosolyogva.
Olyan képet vágott mint, akit épp most vágtak volna gyomorszájon. De én is pont úgy éreztem magam.
-Igen, lehet velem is ez van.-mondta, majd elengedett és elhúzódott. - Hagylak aludni.-mondta, majd elindult kifele.
Felültem, majd utánaszóltam.
-Harry...-nyitottam a számat, de igazából nem tudtam mit mondani, de esélyem sem lett volna, mert Harry megint bezárkózott előttem.
-Jó éjt Nessa.-csukta rám az ajtót.
Mi volt ez az előbb? Miért akart megcsókolni? És én miért akartam megcsókolni őt? Nem vagyok normális és ő sem az. Most mit kellene csinálnom? Legszívesebben elmennék innen messzire, de annyira bennem van az az érzés, hogy mellette akarok lenni. Szükségem van a közelségére, talán jobban mint valaha és fogalmam sincs, hogy miért.
Hirtelen felindulásból felkeltem az ágyból, majd felvettem a pizsim és elindultam ki, de egyenesen át Harry-hez. Az ajtaja zárva volt, kopogtam, de semmi reakció. Visszamentem a szobába, majd kimentem az erkélyre, hogy az ottani ajtónál próbálkozzak. Mázlim volt mert nyitva volt, halkan benyitottam, majd besétáltam. A szemem nehezen szokott hozzá a sötéthez, de egy kis idő múlva sikerült kivennem Harry alakját. Az ágyon feküdt nekem háttal.
Nem érdekelt az, hogy előbb tudomást sem vett rólam, én határozottan, mentem előre egészen az ágyáig.
-Harry..-szóltam neki suttogva.
De úgy vettem észre, hogy eléggé el volt merülve a gondolataiba és összerezzent érkezésemre.
-Nessa? Mit keresel itt?-kérdezte meglepetten.-Menj vissza aludni.-váltott át flegma hangsúlyba.
-Nem.-mondtam határozottan, majd bemásztam az ágyba.- Ne kérdezd miért vagyok itt én sem tudom, viszont azt igen, hogy szükségem van a közelségedre.-mondtam lehajtott fejjel.
Már vártam a következő visszautasítást, de e helyett Harry odébb csúszott és felemelte a takarót.
Rögtön bemásztam mellé, de az ő elképzelése, mi szerint majd így fekszünk, a helyett szorosan hozzá simultam és átkaroltam. Ekkor konstatáltam, hogy csak egy alsógatya van rajta, de nem érdekelt.
Éreztem, hogy Harry teste megfeszül az érintésem alatt, de miután rájött, hogy nem megyek el lassan ellazult és egyenletesen vette a levegőt.
-Köszönöm, hogy itt lehetek.-mondtam kis idő múlva.
Éreztem, hogy a szemeim elnehezülnek és lassan magával ragad az álom, de még hallottam Harry suttogó hangját.
-Nekem is szükségem van rád....

16.fejezet

Egy hét telt el a baleset óta. Már sokkal jobban érzem magam, mint fizikailag, mint lelkileg. Harry szinte miden napját itt töltötte, alig járt stúdiózni a bandával, vagy csak éjszaka ment, mikor én már aludtam. Teljesen ki volt merülve, mondtam is neki hogy menjen haza aludni, de hallani sem akart róla. Nem csak azért mondtam neki, mert láttam rajta, hogy fáradt, hanem azért is, mert kellemetlenül éreztem magam a közelében. Túl sok volt egyszerre, ami mostanság történt. Elsőnek utálom , mert elhagyott, majd párolog el a haragom egyre jobban, sőt már talán barátként tekintek rá, mert mindig mellettem van, de mégis van valami fura érzésem vele kapcsolatban, amit még én sem fejtettem meg és ezért kényelmetlenül érzem magam mellette.
Harry-vel szemben Hunter egyszer sem látogatott meg, sőt nem is írt vagy hívott. Eléggé megbánthattam a múltkor és szerencsétlen azt még nem is tudja, hogy elvállaltam ezt az egész 'kamubarátnősködést'.
Most is éppen itt ülök egy hatalmas íróasztal mellett, egy túlzottan kényelmes fotelben és hallgatom, ahogy a 'munkám' részleteit megtárgyalják. Ja, nehogy azt higgyétek, hogy azért vagyok, itt hogy közbe szóljak vagy esetleg véleményt mondjak, én csak csendben ülök.
Elsőnek is mikor ide jöttem a nagy cuccommal, mivel az itteni tanácskozás után Harry tengerparti házába kell költöznöm a látszat miatt, mert hogy ez milyen romantikus. Közölték velem, hogy fizetnek nekem ezért az egésznek, akár csak egy prostinak. Annyira kiakadtam, hogy majdnem leléptem, de sikerült maradásra bírniuk és nem kapok pénzt.
Aztán elkezdték sorolni, mik a feladataim, eddig nem voltak olyan vészesek, csak sima kapcsolati alap dolgok: közös séták, vacsik nyilvános helyen, kézfogás, pár koncertre való kísérgetés.
Ezek után jöttek a húzósabb dolgok.
-Minden héten fel kellene raknotok Harry közösségi oldalára egy-egy képet.-mondta Simon, jó eddig nem is vészes.-Ja és lesz egy közös fotózásotok.-fejezte be.
-Hogy mi? Én nem vagyok modell, nem hiszem hogy menne.-mondtam.
-Nem baj, vannak elég jó fotósaink és filmeseink.- na jó ez kicsit degradáló volt, de azért enyhítette a félelmemet.
-Oké, csak ne legyenek túlságosan kihívóak.-egyeztem bele.
-Továbbá meg kell jelennetek Harry barátjának az esküvőjén hétvégén, ahol hivatalosan is bejelentitek, hogy egy pár vagytok.-fejezte be a mondandóját.
-Mégis milyen barátnak?-kérdeztem, tényleg elég kíváncsi voltam.
-Colton Haynes-nek, még az X-faktor alatt lettünk jóban.-mosolygott.
Most érezhetném magam megbántva, hogy lecserélt, de annyira lelkes lettem.
-Komolyan?? Úristen!! Imádom, ő a legszexibb vérfarkas az egész világon:-kapott el a rajongóőrület.
Harry, csak megrökönyödve nézett. Szerintem most látott először ilyen lelkesnek, mióta újra találkoztunk.
-Öhh...akkor bemutatlak neki.-ajánlotta fel.-Sőt táncolhatsz is vele.-mondta.
-Atyám, köszi.-ugrottam visítva a nyakába.
Nem kicsit lepődött meg, de készségesen vissza ölelt. Be kell valljam nagyon is jól esett ez az ölelés, kicsit úgy éreztem, mintha visszamennék az időbe, ahol még minden jó volt. Viszont az agyam hátsó szegletében hallottam egy hangot, ami erősen kiabált, hogy ez hülyeség, de túlságosan élveztem ezért eldugtam azt.
-Na gyerekek így kell ezt csinálni.-mondta Simon, mi pedig kínosan szétváltunk.
Erősen koncentráltam, arra hogy bárhova nézzek, csak Harry-re ne. Nyilván Ő is érzékelte a kínos csendet így folytatta a témát.
-Kész vagyunk? Indulhatunk? Szerintem Nessa már eléggé fáradt lehet, az orvos is pihenést javasolt neki.
Hálásan néztem rá, hogy segít elszökni a kíváncsi tekintetek elől.
-Menjetek nyugodtan, majd a részleteket elküldöm emailban.-mondta Simon, majd tárcsázott is valakit, gondolom lezárta a beszélgetést.
Harry készségesen kicipelte a cuccaimat a kocsijához, én addig szép csendben beszálltam az anyósülésre, bár az igazat megvallva elgondolkodtam azon, hogy hátra üljek, de szoknom kell  a kínos szituációkat, mivel együtt fogunk élni egy ideig.
-Indulhatunk?-riasztott fel Harry gondolataimból.
-Igen.-mondtam.
-Biztos jól átgondoltad?-kérdezte már vagy huszadjára.
-Kicsit sem, de csináljuk.-erőltettem mosolyt magamra, hogy legalább ő nyugodt legyen.
Hát az arcából ítélve nem nyugtattam meg, de beindította az autót és már úton is voltunk Canvey felé, ahol is a háza van. Úgy tudom, hogy 1 óra az út oda....elég sok és tényleg kimerült vagyok.
-Uh majdnem el is felejtettem....-kezdett Harry kutakodni az egyik kezével hátul, mikor egy piros lámpához értünk.- Áh meg is van.....Hoztam neked kaját.-rakott az ölembe egy nagy zacskó gyors-kaját.
Én csak nagyokat pislogtam rá, meghatódottságomban.
-Gondoltam biztos vágysz már ilyenre a sok kórházi kaja után.-magyarázkodott, de én még mindig csak a zacskót bámultam. - De ha nem szereted, akkor vehetünk mást is.-bizonytalanodott el.
-Jaj, dehogy is, imádom ezeket.....Nagyon szépen köszönöm.-mondtam hálásan, miközben éreztem, hogy a gyomromban eluralkodok a meleg érzés.
Harry most már mosolygott, pont úgy mint régen....be kell valljam ez a mosoly nagyon hiányzott. Teljesen kezdem átértékelni az egész helyzetet és bevallom most már kicsit kíváncsi vagyok mi volt az ok hogy elhagyta a barátságunkat...engem. Viszont itt és most sem a hely sem az idő nem jó, hogy ebbe a beszélgetésbe belekezdjek.
De úgy gondolom, hogy nem élhetek állandóan a múltban és itt az ideje, hogy én lépjek.
-Hogy álltok az albummal?-kérdeztem hirtelen.
Harry furán nézett rám, mintha valami bajom lenne. Én is kérdően néztem rá, hogy akkor most nem fog válaszolni.
-Öhh, mikor legutóbb voltam, akkor már az utolsó simításokat csinálták Lou részén. Nekem is be kell még mennem párszor, de egy hónap múlva piacra dobjuk.-magyarázta elgondolkodva.
-Biztos jó lesz, az előző is hatalmas volt.-mondtam lelkesen.
-Te hallgattad a dalainkat???-kérdezte Harry hitetlenkedve.
Ohh francba. El is felejtettem, hogy az egymás nélkül töltött idő még mindig kínos téma kettőnk között.
-Igen, minden albumotokat megvettem.-vallottam be lehajtott fejjel.
-De miért?-kérdezte őszinte kíváncsisággal.
-Először is Lou-val tartottam a kapcsolatot és kíváncsi voltam mi van vele, hova fejlődik. Másrészt, attól még mert te kizártál, én nem felejtettelek el. Ugyanúgy fontos voltál nekem és érdekelt mi van veled.-mondtam.
-Nem akartalak kizárni.-mondta szomorúan.
-De megtetted.-válaszoltam zsigerből.
Ezek után nagyrészt csendbe tettük meg az utat. Nem megy nekem ez a nyissunk új lpot, felejtsük el a múltat dolog. Nem tudok tovább lépni, mert fáj amit csinált. Viszont be kell vallanom, hogy még mindig fontos nekem és belehalnék ha újra el kellene veszítenem. Annyira szeretném, ha minden olyan lenne, mint amilyen régen volt. De nem tudom, hogy tudnék tovább lépni, viszont meg kell próbálnom, mert az élet adott egy esélyt, hogy újra barátok lehessünk.
Mikor meg akartam szólalni a kocsi bekanyarodott egy házhoz, gondolom megérkeztünk.
-Itt is lennénk.-mondta, majd leállította a kocsit.- Beviszem a cuccokat, aztán megmutatom a házat.-mondta, majd magamra hagyott.
Király. Akkor most végig így lesz?
Kiszálltam a kocsiból, hogy megnézzem, hogy hol is vagyunk. Kellemes meleg volt, igaz eléggé fáradt voltam, de azért a napsugarakat, így is ki tudtam élvezni. Délután öt fele járhatott, szinte egy ember sem volt a környéken, de nem is hiszem, hogy erre fele nagy a forgalom, elég drága, puccos helynek tűnik. Elindultam a ház fele. Nagyon szép volt, kicsit nagyobbra számítottam a házukból kiindulva, viszont sokkal otthonosabb volt. A ház hátsó ajtaja a tengerre nyílik, így ha már jobban leszek, ki tudok ülni reggelente megnézni a napfelkeltét, a kávémmal a kezembe. Erre a gondolatra mosolyognom kellett.
-Mi az?-kérdezte Harry bárgyú mosolyomat látva.
-Semmi csak nagyon tetszik ez a hely.-válaszoltam.
-Ennek örülök, legalább valami tetszeni fog az itt létedbe.-mondta majd otthagyott.
Jaj, gyerek korunk óta csak még hisztisebb lett. Jó tudni. Utána mentem, hogy beszéljek vele. Kerestem az ismeretlen ház szobáiba. Minek egyáltalán ennyi szoba? Végül a terasz korlátjának támaszkodva találtam meg, miközben nézte a vizet.
-Harry...-kezdtem.
-Ne, ne haragudj az előbbiért, csak nem bírom ezt a feszültséget, ami köztünk van. Talán nem volt jó ötlet ez az egész.-mondta.
-Nem, te figyelj, nem kellett volna azt mondanom a kocsiban, amit mondtam, de fáj. Nem hazudhatom azt, hogy nem, mert de. És nem fogok úgy tenni mintha minden oké lenne köztünk és az elmúlt négy év nem történt volna meg.-mély levegőt vettem, majd folytattam.-Viszont szeretnék változtatni a kapcsolatunkon. Nekem sem jó a mostani helyzet hidd el. Még most is fontos vagy nekem és szeretném, hogy minden olyan legyen mint régen. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e vagy, hogy túl tudok-e lépni a múlton, de próbálkozni fogok.
Harry válasz helyett hirtelen megölelt, de olyan erősen, hogy azt hittem szét fog törni. Nem érdekelt, csak bele akartam feletkezni a csókba. Annyira hiányzik, pedig itt van.
- Nessa, annyira köszönöm. Ígérem, hogy azon leszek, hogy újra bízhass bennem, és hogy jó legyen a kapcsolatunk.
Észre sem vettem, hogy folyik a könnyem, csak mikor, Harry letörölte az arcomról. Nem tudom, miért, de újra a karjai közé bújtam és csak sírtam, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől. Ő erősen tartott és simogatta a hátamat.
Most vettem, csak észre, hogy mennyivel magasabb és erősebb nálam. Olyan vagyok hozzá képest, mint egy törékeny baba, mégsem féltem a karjában.
Nem tudom meddig lehetünk, így összebújva, de mikor sikerült összeszednem magam elengedtem.
-Megmutatod a szobám?-kérdeztem kedvesen.
-Persze.-mosolygott.
Elindult be a házba n pedig követte, fel ment az emeletre, majd az utolsó szobába benyitott.
-Ez lenne az. Van saját fürdője és az erkély a tengerre néz.-mondta.
-Nagyon szép.-sétáltam ki az erkélyre, ahova követett, majd észrevettem, hogy van még egy ajtó az erkélyen, ahova Harry be is nyitott.
-Ez pedig az én szobám melletted, így ha baj van tudsz szólni.-mondta.-Most megyek, hogy ki tudj pakolni és tudj pihenni. Rendelek pizzát, ha az jó?-kérdezte.
-Persze csak ne legyen....
-Gombás, tudom emlékszem-mondta vigyorogva, majd magamra hagyott.
Kisétáltam a korláthoz, és elgondolkodtam, hogy mennyire más lett minden hirtelen. És motoszkált bennem egy fura érzés, amit nem nagyon tudok megmagyarázni. Igazából izgatott voltam az egész helyzet miatt, amit furcsálltam, hisz az elején utáltam a gondolatát is. Most viszont alig várom az eseményeket.....