Amilyen gyorsan csak tudtam a lifthez siettem és már nyomtam is a hívót. Szerencsésen meg is érkezett, és a folyosón nem látott senki. Sajnos ez a liftre nem mondható el, amint kinyílt, fordultam volna is el.
- Oh hello, remélem hozzám igyekszel éppen.-mosolygott William.
Már magyarázkodtam is, amikor is zajt hallottam, így kénytelen voltam beszaladni a liftbe.
-Gyorsan, a tetőre.-utasítottam Williemet. Nem kérdezett csak tette, amit kértem.
Csendesen haladtunk felfele, majd egyszer csak Williammegszólalt.:
-Megkérdezhetem, hogy hol van a ruhád?-nézett végig hiányos öltözetemen.-Nem mintha zavarna.-mosolygott.
Zavartan lenéztem, és most tűnt fel hogy fehérneműben és egy zakóban vagyok. Automatikusan összébb húztam magamon a zakót.
-Öhh...hát..-próbáltam megmagyarázni, de inkább hagytam.-Hosszú és kínos történet, lapozzunk.-mondtam.
-Rendben, nem feszegetem, pedig kíváncsi vagyok.-hagyta rám.
Szerencsére hamar fent voltunk, mert kezdett kínos lenni a hiányos öltözetem, ilyen kis zárt helyen. Amint megérkeztünk kipattantam, remélve, hogy végre lesz egy kis nyugtom, de meglepetésemre William is kiszállt velem. Meglepetten néztem rá.
-Nem gondolod, hogy egyedül hagylak így. Még a végén valami bajod lesz. Ne is értem hogy Styles miért nem gondolt erre.-magyarázta.
Kilökte a tető ajtót, ami valószínűleg tilos, de szemmel láthatóan ez Williamet nem zavart. Kilépve a tetőre csodálatos kilátás tárult elénk. Egyenesen a tengerre láttam, bárcsak ne ilyen körülmények között lennék itt.
-Meseszép igaz?-kérdezte Will.
-Ennél szebbet ritkán látok.-mondtam.
Órákig tudtam volna nézni a kilátást, de figyelmemet más foglalta le. William lassan az egyik kis oszlop mögé sétált és elkezdett mögötte turkálni, nem nagyon értettem a helyzetet. Majd elővett onnan egy üveg pezsgőt.
-Mi a..?-úgy látszik már készült ide.
-Felkészültem, arra az esetre ha ellaposodna a buli lent.-magyarázta.
-Vagy arra, ha valakit sikerül felcsábítani.-vágtam oda. Nyilván erre készült egy Williem kaliberű srác.
-Na jó, nem fogok hazudni, az is benne volt a pakliban. De így igazi hősként jöhetek ki.-kezdte, de én kérdőn néztem rá.-Egy bajba jutott menekülő lányon segítettem. És csak egy kellemes ital társaságában meghallgattam a problémáját.
Kitört belőlem a nevetés. Ki gondolta volna reggel, hogy itt kötök ki ezzel a sráccal.
-Na jó akkor tölts nekem egy pohárral.-adtam be a derekam, pedig tudom hogy nem bírom piát, és ez még enyhe kifejezés.
-Ez a beszéd.- vigyorgott.
Kinyitotta a pezsgősüveget majd mindkettőnknek töltött az alkoholból. Majd felém nyújtotta a poharat.
-Igyunk arra, hogy így egymásra találtunk, és hogy remélhetőleg jobban fog sikerülni a délután.- lelkesedett.
Leginkább csak azért ittam, hogy elfelejtsem a mai napot és a lent történt dolgokat, mert teljesen össze zavart. Tudom, hogy nem jó megoldás, de nem tudom mit kéne csinálnom ebben a helyzetben.
-Most pedig meséld el nekem, hogy mi is történt pontosan, mikor elviharzottatok.
-Semmi lényeges.-hazudtam, miközben újra töltötte a poharam. Nyilván vagyok olyan felelősség tudatos, hogy ezt is lehúztam. A pezsgő nem is olyan rossz ital.
-Ezt nem nagyon hiszem. Nem tűnsz olyan lánynak, aki csak úgy rohangál hiányos ruhában a folyosón.-magyarázta William.
Nem tudom, hogy az alkohol miatt, vagy az érzelmi hullámvasutam miatt, de elkezdtem neki mesélni a dolgokat...
-Teljesen össze vagyok zavarodva. Harry gyerekkori barátom, már ezer éve ismerem, viszont mikor befutott a banda teljesen elhanyagolt, majd évekig nem is beszéltünk.-közben belekortyoltam újra töltött poharamba.
-Hogy találkoztatok újra?-kérdezte.
-Felköltöztem az egyetem miatt Londonba. És ahol dolgozom egy nagyon aranyos kis kávézóba, ahol még a főnök is nagyon aranyos....-hupsz kicsit elkalandoztam.- Szóval egyik nap bejött és hát ott.
-Megbeszéltétek miért hagyott ott? Vagy miért vetett véget a barátságotoknak?
-Hát ez az, el se mondta, miért csinálta.-fakadtam ki és ittam újabb kortyokat.
-Egy kicsit össze vagyok zavarodva-vallotta be William.-Hogy jutottunk el abból, hogy mérges vagy rá, addig hogy a barátnője vagy. Tudom, hogy a lányok néha fura dolgokat tesznek, de ez még nekem is sok.-nevetett.
-El mondok egy titkot, ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek, mert különben nagy bajba fogok kerülni.-William csak közelebb hajolt, jelezve hogy benne van az alkuban. Gyorsan legurítottam a maradék pezsgőt, hogy bátorságot gyűjtsek.-Igazából nem vagyok a barátnője.-kuncogtam.
-De hát mindenkinek úgy mutatott be.-magyarázta.
-Meg van rendezve az egész, hogy a múltkori közös fotóink miatt ne kapjon rossz reklámot az új albumuk. Ezért megkértek, hogy játsszam el Harry barátnőjét egy ideig.-most hogy ezt elmeséltem rájöttem, hogy milyen megalázó ez.
-Viszont ha utálod, miért vállaltad el?-kérdezte kíváncsian. Úgy éreztem őszintén érdekli a történet.
-Lehet hogy mérges vagyok rá, de a karrierjét tisztelem és nem akarok keresztbe tenni neki. Plusz a többi sráccal jóban vagyok, leginkább miattuk teszem.-magyaráztam.
-Hmm.-gondolkodott el William.
Fhu de jó érzés volt elmondani valakinek, viszont a három pohár pezsgő nem volt valami jó érzés. Eléggé össze kuszálta a gondolataimat.
-Viszont a hiányos öltözetes menekülésedet mos sem értem..-kezdte.-ugye nem erőszakoskodott veled? Esküszöm akkor kinyírom ezt a Harry gyereket.-kezdett felállni Will,de még időben visszahúztam.
-Nem, dehogy is. Soha nem tenne ilyet.-mondtam.-Össze vesztünk rajtad...-kezdtem bele.
-Huh ez hízelgő.-húzta ki magát, majd újra töltötte a poharam. Huha ennek nem lesz jó vége.
-Aztán minden máson is.-folytattam, mielőtt itt elbízza magát.-Előjöttek régi dolgok, aztán kiabáltunk egymással, aztán egyszer csak megcsókoltam és elkezdtem levenni a ruháit.-fejeztem be.
-Mi??-lepődött meg.
-Tudom tök gáz vagyok.-temettem arcomat a kezembe.
Láttam, hogy William nagyon agyal. E közben újabb kortyot ittam, bár már minden forgott körülöttem. Azt se tudom miért meséltem el neki a sztorit, nem szabadott volna.
-Elmondhatom a véleményem?-kérdezte, én csak bólintottam, jelezve hogy mondhatja. Már úgy is mindegy.
-Szerintem, te eléggé oda vagy ezért a gyerekért.-közbe akartam vágni, de nem engedte.-Vagyis lehet, hogy már nem, de régen biztos oda voltál, ezért fájt annyira mikor ott hagyott. Ráadásul, ha nem szeretnéd nem csókolod meg.
-Ez nem igaz, nem vagyok belé szerelmes, csak elragadott a hév.-pufogtam
-Vanessa, nekem nem kell hazudnod. Viszont magadat becsapod ezzel.-mondta.
Nem is válaszoltam, csak lehúztam az utolsó pohár piámat is.
-Na jó gyere, vissza viszlek a hercegedhez.-mondta Will, majd segített felállni. Mikor felálltam borzalmasan szédültem, meg is botlottam, szerencsére William elkapott.
-Lehet nem kellett volna ennyit innom.-nevettem.
-Legalább kibeszélted magadból ami nyomasztott.-válaszolta.
Visszamentünk a lifthez, és onnan le az emeletünkre, ahol lakom, de ott vagy 10 percig kellett gondolkodnom, hogy melyik is az én szobám.Mielőtt bementem volna Willhez fordultam.
-Figyelj szerintem inkább most menj, nem hiszem, hogy segítene helyzeten, ha Harry meglátná, hogy együtt voltunk.-mondtam neki őszintén.
-Rendben, de ha bármi baj van vagy csak inni akarsz tudod hol találsz.-nyomott puszit a hajamra, majd elment.
Végig néztem, ahogy elmegy, majd nagy levegőt vettem és bekopogtam a szobába.
Alig telt el pár másodperc, az ajtó már ki is nyílt. Harry aggódó arcával találtam szembe magam. Azonnal berántott az ajtón, majd szorosan megölet. Éreztem, hogy mennyire hevesen ver a szíve.
-Kérlek ne csinálj ilyet többet, nem tudtam hova rohantál és nagyon aggódtam érted. Mindent végig jártam, már a rendőrséget is akartam hívni.-mondta és láttam rajta hogy ki van készülve. Kicsit jól esett, hogy ennyire aggódott értem. Viszont sajnáltam, hogy így megijesztettem.
-Ne haragudj, csak kellett egy kis friss levegő.-mondtam.
-Nessa te ittál?-kérdezte meglepődve Harry.
-Csak egy ici- picit.- mondtam, majd próbáltam elmutogatni, mennyire picit ittam.
-Szerintem picit többet-nevetett ki.-Gyere feküdj le, biztos kimerült is vagy.
-Hát tudnék aludni.-mondtam, és rájöttem, hogy tényleg ki vagyok merülve.
Hagytam, hogy Harry segítsen bekísérni a szobába, majd levettem a zakóját, és nem törődve vele, hogy ő is látja, fehérneműben, befeküdtem az ágyba. Harry betakargatott, majd elindult kifele. Azonnal felültem.
-Hova mész?-kérdeztem ijedten.
-Kimegyek a kanapéra, én is elfáradtam.-túrt bele göndör hajába és láttam, hogy mennyire ki van merülve ő is.
-Ne menj el kérlek, nem szeretnék egyedül lenni.- mondtam neki halkan.
-Nem zavar, ha veled alszok?-kérdezte és észre vettem, hogy őrlődik. Nem tud kiigazodni rajtam, nyugodjon meg én se magamon.
-Nem. Szeretném, hogy velem maradj.-mondtam határozottan, és rájöttem, hogy egyáltalán nem akarom, hogy elmenjen.
Harry visszajött, majd levetkőzött alsóra és bemászott mellém.
-Ha zavar, hogy itt vagyok, vagy meggondolod magad, nyugodtan szólj és elmegyek a nappaliba.-mondta.
-Ne!-vágtam rá.-Veled szeretnék aludni.-mondtam, majd magamat is meglepve oda bújtam meztelen mellkasára. Ő átkarolt és így feküdtünk.
Egy kis idő múlva, Harry megszólalt.
-Nessa megígérem, hogy többet nem hagylak el soha. Mindig melletted leszek ha engeded.-suttogta.
Meglepődtem szavain.Nem szokott így megnyílni.
-Megbocsájtok neked, kicsit túlreagáltam a dolgot. Nyilván a banda fontosabb volt.-mondtam neki.
Erre ő felém fordult.
-Komolyan azt hiszed, hogy a banda fontosabb volt?-lepődött meg.- Nem volt más választásom, a menedzserek döntöttek így. Hidd el nekem te voltál a legfontosabb.-simította meg az arcom.
Alig kaptam levegőt, a menedzserek megmondták neki, hogy nem lehet velem? Ez mindent megváltoztat. Nem is akart elhagyni.
Szorosabban bújtam hozzá és öleltem át. Kis gondolkodás után és az alkohol hatására megszólaltam.
-Azért fájt annyira mikor elhagytál, mert szerelmes voltam beléd.-mondtam Most vallottam be magamnak is ezt, hogy ezért szenvedtem annyira. Teljesen bele voltam esve a legjobb barátomba.
Harry motyogott még valamit, de ezt már nem hallottam mit mondott, mert elnyomott az álom.
