19. fejezet

Nagyon sokat táncoltunk Harry-vel, és kezdett hatni az alkohol. Ezt onnan tudtam, hogy elkezdtünk hülye mozdulatokat csinálni, mindenféle filmes jelenetből. Legjobban azok a zenék tetszettek, amiknek spanyolos hangzása volt. El is felejtettem, hogy Harry ilyen jól táncol, pedig az anyukája beíratta páros táncra, így nagyon sokat tudott.
-Harry, muszáj leülnöm, mert már nagyon szédülök.-a sok pörgés vagy a pezsgő az oka szerintem.
-Rendben.-mondta nevetve, majd a derekamat megfogva elindultunk az asztal fele.
Pechünkre pont Kendall-lel volt közös asztalunk, meg még pár emberrel.
-Eszméletlen a ruhád.-huppant le mellém egy szőke lány.
-Öhh, köszönöm szépen.-mondtam mosolyogva.
-Fogadni mernék, hogy Lou tervezte.-mondta nevetve.
-Igen. Honnan tudtad? -kérdeztem meglepve.
-Én is tervező vagyok és Lou-val együtt jártunk művészetire. Ezer közül is felismerem a ruháit.-magyarázta.- Amúgy a nevem Tiffany, de szólíts csak Tiff-nek.-mondta.
-Te tervezted a menyasszony ruháját?-kerekedett a szemem a név hallatán.
-Én is varrtam.-mosolygott.- Ő az unoka tesóm, így ez alap volt.
Még egy ideig beszélgettünk, eszméletlenül megfogott ez a lány. Annyira tele van energiával. Egy ideig észre se vettem, hogy Harry itt ül mellettem, és eléggé 'elhagyatott'.
-Jaj ne haragudj, be sem mutattam a barátomat. Ő itt Harry Styles.-mondtam és jelzés értékűen összekulcsoltam a kezünket.
-Szia.-mosolygott Harry kedvesen rá.
-Hello, szupersztár. Sok "jót" hallottam rólad Lou-tól.-kacsintott.
-Oh, anyám.-nevetett Harry.
-Majd meséld el.-kértem Tiff-től.
-Ne aggódj, megfogtad Harry-vel az isten lábát. Állítólag rengeteget beszél rólad Lou-nak.-kérdően néztem Harry-re, mert Lou még nem is tud a kamu kapcsolatunkról így Harry miért is beszélt volna rólam neki.
-Ő nem vagytok szomjasak?- kérdezte és már el is ment a bárhoz.
Egy pillanatig csak néztem bambán magam elé, majd rájöttem, hogy ki kell használnom a lehetőséget, hogy csak én és Tiff vagyunk az asztalnál.
-És pontosan mit is mesélt rólam?-kérdeztem kíváncsian.
-Egy hónapja folyton, ha találkoznak rólad beszél, úgy hallottam, hogy előtte volt egy másik srác, akit ő nagyon nem csípett, de ezek szerint végül őt választottad.-magyarázta.- Ja meg, hogy köztetek ez az egész gimi óta tart. Azért elég kitartó a srác.-mondta elismerően.
Köpni nyelni nem tudtam. Mi az hogy gimi óta? Meg Hunter?
-Meg kell keresnem Harry-t.-mondtam és már el is indultam, de mikor a bárpulthoz értem, nem volt ott ezért elkezdtem mindenhol keresni.
Egy öt perc keresgélés után, megláttam, de bárcsak ne láttam volna meg. Éppen azzal a gebével táncolt. Fuu de ideges lettem, azonnal vissza is mentem a bárhoz és lehúztam egy  pezsgőt.
-Látom, élvezed a bulit.-szólalt meg valaki mellettem.
Oldalra néztem és egy helyes, de tipikusan rossz fiú kinézetű srác állt mellettem.

-Nagyon.-válaszoltam szarkasztikusan.
-Tán nincs egy ilyen gyönyörű lánynak partnere?-kérdezte flörtölve. Ez most komoly?
-De van, csak épp egy modellel táncol.-mutattam az említett párra.
-Te komolyan Harry Stylessal jöttél?-kérdezte nevetve.- Többet vártam.-mondta
-Tessék.-hökkentem meg.
-Arra számítottam, hogy egy gyerekkori barátja vagy az ifjú párnak és minimum egy ügyvéd palántával vagy egy sebésszel vagy itt.-csóválta a fejét.
Kitört belőlem a nevetés.
-Ha az számít, Harry-t már gyerekkorom óta ismerem.-mondtam.
-Az akkor is más.-nevetett.
-Hát, akkor sajnos ki kell ábrándítsalak, úgy tűnik én is a sekélyes szupersztár fanok közé tartozok.-nevettem.- És te mi járatban itt?
-Colton-nal közös sorozatban szerepeltünk. Színész vagyok.-mondta.
-És te beszélsz nekem itt a rossz társaságról?  Te magad vagy a rossz társaság.-nevettem
-Hát ez az, ezért mondom, hogy kerülj el minket, mert szörnyűek vagyunk. Egyenesen félned kéne tőlünk.-mosolygott.
-És ha nem félek?-kérdeztem kihívóan.
-Akkor táncolni fogunk.-válaszolt és már máris a táncparketten voltunk.
-Remélem tudsz salsázni.-mondta és már pörgetett is, de mázlijára tudtam.
Nagyon jót táncoltunk és szinte meg is feledkeztem, arról, hogy Harry-re haragszom. Egészen addig míg nem hallottam, hogy valaki mély hangon köszörüli a torkát mellettem.
-Zavarok?-kérdezte flegmán Harry.
Ez most komoly? Ő táncol azzal a libával, mikor feladata van és akkor még ő flegmázik. Komolyan megőrjít.
- A nevem William, én szórakoztattam a hölgyet, míg ....el voltál foglalva.-mondta a srác szemrebbenés nélkül.
Nem szép dolog, de majdnem felnevettem.
-De most már itt vagyok és majd én szórakoztatom.-mondta idegesen Harry.
-Azt kétlem.-húzta ki magát Will.- De megyek.-mondta hangosan, majd megölelt és a fülembe súgta.:
-Ha kell egy jó társaság, vagy táncpartner, akkor a 10-es szoba az enyém, a recepción leadom a pótkulcsot.-mondta
-Örülök, hogy megismertelek.-adtam puszit az arcára.
-Úgy szintén Hölgyem.-csókolt kezet, amitől önkéntelenül elkezdtem kuncogni.
Egészen addig néztünk utána Harry-vel, míg el nem tűnt a tömegben.
-Ez meg mégis mi a franc volt?-kérdezte Harry idegesen.
Mintha meg sem hallottam volna, elindultam a szobánk felé, mert tudtam, hogy ebből veszekedés lesz és nem akartam címlapra kerülni.
Halottam, hogy trappol utánam, biztos neki is leesett, hogy nem a veszekedést akarom elkerülni, hanem a közönséget.
Egy évnek tűnt mire felértünk a szobánkba, amit Coltonék béreltek nekünk. Normális esetben elájultam volna a kilátástól és a szoba szépségétől, de inkább lettem volna más szituációba egy csúnyább helyen.
Nyugodtan leültem egy fotelba, Harry ezzel ellentétben fel alá járkált idegesen.
-Magyarázd meg!-szűrte a fogai között.
-Nem tartozok neked magyarázattal! Tudtommal te vagy az, aki azzal a csajjal táncolt.-kaptam fel én is a vizet és ugrottam fel a fotelből.
-Mert nem hagyott békén.-mondta
-Jaj meg ne sajnáljalak. Nem hiszem el, hogy nem tudod egy rohadt napig a farkadat a gatyádban tartani, ez a feladatot. Meg szeged a játékszabályokat.-üvöltöttem.
-Leszarom a hülye szerepet. Ki volt az a srác?-üvöltötte, majd ütött bele a falba.
Észre se vettem, hogy időközben közé és a fal közé szorultam, ráadásul két centi se volt szinte köztünk.
-Semmi közöd hozzá.-sziszegtem.
-Az én istenverte barátnőm vagy!-morogta
-Csak a szerep szerint Harry.-mondtam, már csendesebben.-Amúgy is mi volt az, amit Tiff mondott? Egy hónapja nem volt még az a szerep.-mondtam.-És a gimis dolgokat lezártuk, pontosabban te zártad le.-mondtam suttogva.
-Azt hiszed nem bánom?-kérdezte olyan kétségbe esett hangon, amit még tőle sosem halottam.- Minden egyes nap bánom, hogy ott hagytalak, hogy nem mondtam meg neked mit érzek. Ha tehetném visszafordítanám az egészet, ha szeretnéd feladnám az egész karrierem és vissza mennék a jövőbe, hogy vissza csináljam, de nem tehetem...-mondta elhaló hangon.
Soha nem láttam, még ilyen össze-törötten és ezekről nem is tudtam.
Nem tudom mi vezérelt vagy miért tettem, de egyszer csak a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Nem ez nem olyan kis ártatlan puszi volt mint, az előbbi lent a parton. Ez egy szenvedélyes csók volt, olyan volt, mintha meleg láva folyna az ereimbe, ami elég meleg ahhoz, hogy kifordítsa a világot a helyéből.
Harry először meglepődött tettemen, majd, szenvedélyesen vissza csókolt és a falnak nyomott. A nyelveink szenvedélyes táncot jártak és úgy éreztem, hogy nekem ennél több kell. Már egy milliméter sem volt közöttünk, nekem mégis túl sok volt. Teljesen rá voltam csimpaszkodva, de ő is egyre közelebb húzott. Mikor már ez is kevés volt, elkezdtem róla lerángatni a zakóját, nem ütköztem ellenállásba. Nem tudom mi üthetett belém, egyszerűen csak Harry-t akartam. Elkezdtem a kanapé felé tolni, majd rálöktem. Istenem mintha nem is én lennék. Miután Harry a kanapén volt, lehúztam a ruhámat és egy szál fehérneműben ráültem lovagló ülésben. Pár másodpercig egymás szemébe néztünk, majd Harry kapott utánam és újból vad csókcsatába kezdtünk. Csókolózás közben elkezdtem kigombolni az ingét, mert feltett szándékom volt róla leszedni, amikor elém tárult, kidolgozott felső teste, ami egyáltalán nem olyan volt, mint régen egy kicsit elállt a lélegzetem.
Lassan végig húztam rajta hideg kezem, mire Harry felszisszent és lecsukódtak a szemei. Erre én felbátorodtam és rátértem a nyakára, elkezdtem a fülétől kezdve végig csókolni, egészen a madárkákig a mellizmán.
Harry egyszer csak közelebb húzott a fenekemnél fogva, ekkor éreztem, meg hogy ő is eléggé fel van csigázva. Az intenzív érzésre felnyögtem.
Talán ez volt, ami észhez térített. Azonnal leugrottam róla.
-Mit csinálunk?- kérdeztem lihegve. Körülbelül két percig, csak a lihegésünk töltötte be a szobát.
Harry is zaklatott volt, még mindig ott ült félmeztelenül a kanapén és feszülten túrt a hajába. Szerintem próbálta magát lehűteni.
-Szerintem sétálok egyet.-mondtam.
-Jó ötlet.-mondta mély rekedt hangon. Olyan szexi volt, hogy majdnem vissza másztam rá, de ez őrültség.
Gyorsan felkaptam a zakóját és kimentem a szobából, szerencsémre nem, volt kint senki. Gondoltam felmegyek a tetőre lifttel és ott tudok rendesen gondolkodni.

18.fejezet

Reggel Harry karjaiban ébredtem. Eléggé megriadtam ettől. Tudom, hogy én jöttem át hozzá este és nem tudom, miért tettem és nem is akarom tudni, csak el akarok innen tűnni mielőtt felébred. Kinyitottam a szemem, hogy lássam alszik-e még. Szerencsémre mélyen aludt, de amint ránéztem, nem tudtam elszakítani róla a pillantásomat. Annyira megváltozott, már rég nem az a kisfiú, aki volt. Annyira jó pasi lett és annyira meg akarom csókolni...
Hogy mi? Úristen, hogy jut ilyen egyáltalán eszembe? Mi a franc ütött belém? Szerintem irtózatosan beverhettem a fejemet, a baleset során. El kell tűnnöm innen!
Kikecmeregtem mellöle, mázlimra nem ébredt fel így gyorsan átslisszoltam a szobámba és elkezdtem készülődni, az esküvőre, mivel ma van, muszáj valamivel terelni a gondolataimat.
De ez sajnos nem kötötte le a gondolataimat, ezért inkább lementem a konyhába és elkezdtem palacsintát sütni, úgyis éhes voltam.
Fél óra alatt kisütöttem egy tucat palacsintát, majd szépen megterítettem.
-Jó reggelt.-jött egy dörmögő hang, úgy megijedtem, hogy kiejtettem a villát a kezemből.
-Öhh...szia.-dadogtam.-Kérsz reggelit?.-kérdeztem és vártam a reakcióját, na nem a reggelivel kapcsolatban, hanem a tegnap estével.
-Persze.-mondta.-Aztán lassan készülődnünk kell, nehogy elkéssünk az esküvőről, így is kell utaznunk egy órát.-beszélgetett velem, mintha nem is történt volna semmi.
Azért ez fájt. Értem, hogy én mondtam, hogy ejtsük a témát este és ne kérdezzen semmit, de szarul esik, hogy levegőnek néz.
-Rendben.-mondtam majd mindent ott hagytam és indultam a szobámba öltözni, az étvágyam is elment.
Mi a fene bajom van? Pontosan ezt akartam, akkor meg miért esik ilyen rosszul?
Tovább kell lépnem és ezeket a hülyeségeket elfelejtenem, mert meg fogok őrülni...
Megtaláltam a ruhát, amit Harry barátja csinált, nekem és eszméletlen szép volt. Pontosan illet hozzám, azonnal beleszerettem.

Miután mindennel kész voltam, leballagtam az alsó szintre, majd Harry keresésére indultam. Ott ült a nappaliba teljesen felöltözve és a telefonját babrálta. Miért nem szólt? Gondolom inkább várt, minthogy beszélnie kelljen velem.
-Kész vagyok.- trappoltam be a nappaliba.Ő unottan felém fordult, majd meglepődve nézett rám.
-Uhh...tökéletesen áll rajtad.-ámuldozott.- Vagyis... a ruha szépen van elkészítve.-javította ki magát gyorsan.
Klassz, már azt hittem, hogy normálisan áll hozzám.
-Indulhatunk?-kaptam fel durcásan a táskámat.
-Tőlem.-lett flegma ő is.
Kiballagtunk a kocsihoz, majd elindultunk, de egész végig egy szót sem szóltunk egymáshoz. Majdnem az út is így telt aztán kaptam egy üzenetet.

"Egy pár vagytok, ne feledjétek és viselkedjetek!

Simon"

-Nézd!-toltam Harry orra alá.
-Szuper..-flegmázott.
Na jó itt lett elegem. Hogy gondolja, hogy így beszélhet velem? Miért ilyen egyáltalán? Épp az ő hülye karrierjét akarom megmenteni! Egy kicsit kedvesebb is lehetne! Uhh olyan jó barátnőt fogok játszani, hogy rögtön átértékeli a helyzetet.
Lassan megérkeztünk a helyszínre, ami egy nagyon szép parton volt. Minden tele volt orgonákkal és fehér liliomokkal. Az emberek már lézengtek össze vissza és a parkoló fiúk vitték el az autókat.
Mikor megérkeztünk a miénket is elvitték és Harry már indult volna be nagy léptekkel a szertartás helyszínére, de én gyorsabb voltam és mellé szökkentem és összekulcsoltam a kezünket. Nagyon meglepődött arcot vágott, szerintem azt hitte hogy én is flegma leszek mint ő. De tévedett.
Nem vártam meg míg valamit mond, inkább elkezdtem húzni magam után. Bent megkerestük a névtáblánkat és helyet foglaltunk.
A szertartás eszméletlen szép volt, és teljesen odáig voltam a tudattól, hogy Colton Haynes esküvőjén vagyok. Élőben pont úgy néz ki mint a filmvásznon.
Míg el nem csattant a házastársi csók, addig végig Harry-be karolva ültem, amitől ő végig feszengett, de nem nagyon zavart ez volt a feladatunk.
A szertartás után kezdődhetett a lagzi. Harry-vel kézen fogva oda mentünk az étkező, ivó és táncoló emberek közé. Nem akartunk rögtön az ifjú párhoz menni, mert most amúgy is mindenki ott tolong, hogy gratuláljon nekik.
Fogtam egy pohár pezsgőt és Harry kezébe nyomtam, majd én is vettem egy pohárral. Ez nem volt túl jó ötlet, mert nem nagyon bírom az alkoholt, de ezt a helyzetet csak így lehet túl élni, szóval gyorsan lehúztam.
-Uhh, ne olyan gyorsan.-vette ki Harry a kezemből az üres poharat.- Nem bírod az alkoholt.-mondta, majd a sajátját érintetlenül vissza rakta.
-Most már gratulálhatnánk.-mondtam terelve a témát, mert eléggé szégyelltem magam.
-Oké, menjünk.-karolt belém.
Szerencsénkre, pont felénk tartott az ifjú pár. Így rögtön oda tudtunk menni.
-Gratulálok nektek.-mondta Harry köszönés nélkül és talán ma láttam rajta őszinte mosolyt először.
-Jaj, nagyon szépen köszönjük. Igazán szerencsésnek érzem magam.-nézett Colton a feleségére Ann-re.
Annyira aranyosak, és eszméletlenül összeillenek. Remélem egyszer rám is így fog nézni valaki.
-Harry be sem mutatod a partnered?-kérdezte Ann nevetve
-Ne haragudjatok. Ő itt Vanessa....a barátnőm.-karolta át a derekamat és puszilt a hajamba.
-Sziasztok, gratulálok nektek. - öleltem meg őket és egy pillanatra elgondolkoztam, hogy sosem gondoltam volna, hogy Colton Haynes-t fogom ölelgetni az esküvőjén.
-Örülök, hogy megismerlek. Ideje volt már Harry-nek lehorgonyoznia és biztos különleges lány vagy, ha sikerült lekötnöd ennek a szoknyapecérnek a figyelmét.
-Hát igen az.-mondta Harry mosolyogva és tényleg elhittem, hogy ez nem csak színjáték.
-Bocsássatok meg, de nekünk mennünk kell, mert kezdődik a tánc.-mondta az ifjú pár mosolyogva.
És már el is illantak, mert kezdődött az első táncuk. olyan szépek voltak.
-Úristen, most öleltem meg a legdögösebb vérfarkast.-mondtam ujjongva.
Harry csak hangosan felnevetett.
-Na, ne nevess ez komoly. Annyira bele voltam esve mikor kisebb voltam.-mondtam elpirulva.
-Hát sajnos csak egy rocksztár jutott neked.-mondta mosolyogva.
-Ki az a nagy rocksztár? Csak nem te?-mondtam "gúnyosan".
-Ez most beletiport a szupersztár lelkembe.-mondta és én már hangosan nevettem.
Így sétáltunk a parton, majd egyszer csak éreztem, hogy Harry megfeszül mellettem. Azonnal oda kaptam a fejem, amerre néz.
Nem mást nézett, mint a felénk igyekező exét...Kendall Jenner-t. Szuper. Kicsit sem bírtam ezt a csajt.  jó igazából sosem találkoztam vele személyesen, de Louis rengeteget mesélt róla és nem volt túl szimpi, ráadásul kicsit sem illik Harry-hez.
Ezek szerint jók az ösztöneim, mert Harry sem repesett az örömtől, hogy itt van.
-Harry!-üvöltött már messziről nyávogós hangon és irreálisan hosszú lábával felénk igyekezett.
Gyorsan közelebb bújtam Harry-hez, nem tudom hogy a szerep miatt vagy mert megakartam mutatni, hogy az enyém.
-Kendall.-mondta Harry kimérten.
-Jaj, szia. nem is tudtam, hogy itt leszel. Úgy örülök. -lelkendezett a csaj, és feltűnően nem vett rólam tudomást.
Harry eléggé meg volt lőve gondolom kínos volt neki, hogy itt az exe és még szerepet is kell játszania. Nem baj, én nem voltam megijedve, pedig nehezen kezelem a kínos helyzeteket.
-Szia Vanessa vagyok, Harry BARÁTNŐJE!- köszöntem neki kedvesen, de azért kiemeltem a barátnő szót.
-Szia Kendall vagyok, biztos sokat hallottál már rólam.-mosolygott, de látszott rajta, hogy erőltetett.
-Nem még nem.-mondtam egyszerűen.
-Lehet nem volt még ideje beszélni rólam, mert mindig el van foglalva, köztünk is ez volt a probléma.-mondta.
-Nem hiszem, rám mindig van ideje. Ugye édes?-fordultam felé, majd nyomtam a szájára egy puszit.
Na ezt nem kellett volna. Elektromosság csapott végig a testemen és szerintem kisütötte az agyamat, mert nem tudtam megszólalni.
Mázlimra ettől meg Harry-nek jött meg a hangja.
-Hát, igen. Van akire érdemes időt szakítani.-mosolygott rám, de én még mindig ott álltam megsemmisülve.- Bocsánat, de most mennénk táncolni.-búcsúzott el s húzott maga után.
Nem szólaltunk meg egészen a tánctérig, de mielőtt oda mentünk volna Harry is betámadta a pezsgős asztalt és lehúzott egy pohárral.
Ez után a tánctérre vezetett és elkezdtünk táncolni. Egy ideig csendben táncoltunk, majd ő törte meg a csendet.
-Köszönöm, az előbbit, hogy segítettél a Kendall dologban.
-Nincs mit, szívesen tettem.-mondtam el az igazat. Hazudhattam volna, hogy ez volt a feladatom, de felesleges lett volna.
-Sajnálom, hogy flegma voltam reggel.-kért bocsánatot.
-Én meg sajnálom az estét.-mondtam, de igazából nem így volt.
-Én nem.-mondta, amin nagyon meglepődtem.
-Igazából én sem....