Este nyugodtan kipakoltam, majd Harry-vel filmezés közben megettük a pizzát és elmentünk lefeküdni nem volt nagy durranás az este. Igazából szinte nem is beszélgettünk, csak élveztk egymás társaságát.
Viszont éjszaka alig aludtam valamit csak forgolódtam az ágyban, ezért ilyen hajnali 4-5 fele elhatároztam, hogy sétálok egyet a parton. Gyorsan felöltöztem, majd kisurrantam a hátsó ajtón és elindultam a strand fele.
Annyira kattog az agyam, hogy hangosabb mint a zene amit hallgatok, szóval inkább ki is kapcsoltam. Hogyan kerültem ebbe a helyzetbe? És mért nem vagyok szomorú e miatt? Persze nyilván hiányzott Harry jelenléte az életemből és most hogy megint velem van teljesnek érzem magam, viszont valami nyomaszt belülről, mintha valami kevés lenne és többre vágynék. De mi az? Hisz mindenem megvan. Lehet Hunter az oka. Most tuti rossz embernek fogtok gondolni, de még csak meg se fordult a fejembe, hogy felhívjam és tisztázzam a helyzetet. Talán fel kellene keresnem és úgy nyugodtabb lehetnék. Ha már emberi idő van és nem éjszaka felhívom.
Ahogy itt ülök a parton kezdek rájönni, hogy nagyon vágytam erre a kis magányra. Először is teljesen csend van körülöttem és kellemesen hűvösen fúj a szél. Másodszor fantasztikus ahogy a lábam bele mélyed a langyos homokba és a víz simogatja a lábamat. És végül a napfelkelte csodálatos, úgy érzem mintha csak nekem kelne fel, hogy én megnézhessem, hisz teljesen egyedül vagyok és más nem kel fel, hogy megnézhesse.
Nem tudom meddig ülhettem a parton és hogy mennyi idő lehet, de az emberek már elkezdtek szállingózni a partra. Itt az ideje vissza sétálni a házhoz. A nagy gondolkodásba észre se vettem, hogy ilyen messze sétáltam a háztól, de szerencsére csak egyenesen kell menni és nem tudok eltévedni.
Már vagy fél órája sétáltam, mikor megláttam a házat, aminek a teraszán Harry sétálgatott fel-alá. Majd mikor meglátott sebebesen elindult felém.
-Mégis hol a francban voltál?- rivallt rám.
-Csak sétáltam.- mondtam védekezően, nem tudom miért akadt ki ennyire.
-Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam érted?-üvöltött tovább.
- De csak a parton voltam.-mondtam.
-Igen, de ezt én nem tudtam. Reggel bementem, hogy megkérdezzem akarsz-e velem boltba jönni, de üres volt az ágyad és sehol se találtalak a házban. Majd hívtalak, de ki voltál kapcsolva. Azt hittem bajod esett vagy csak itt hagytál...-mondta elcsukló hangon.
Csak most értettem meg, hogy azt hitte, hogy leléptem és cserben hagyom. Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam. Hagyhattam volna neki valami üzenetet vagy valamit.
-Nagyon sajnálom, hogy megijesztettelek. Legközelebb hagyok valami üzenetet ha sétálni megyek.-mondtam, majd megöleltem szorosan.
Nem tudom, hogy nekem vagy neki volt nagyobb szüksége erre az ölelésre.
-Ne haragudj, hogy ordibáltam veled, csak aggódtam.-mondta majd bele puszilt a hajamba. Erre még jobban hozzá bújtam...volna, ha Harry nem tart magától távolabb.
-Öhh ideje boltba menni.- mondta fura arccal.
-Igen szerintem is, gyorsan felöltözök és mehetünk.-mondtam majd ott hagytam.
Mi a halál volt ez az előbb? Miért tolt el? Biztos kínos volt neki ez a közelség. És ha jobban belegondolok azt se tudom, hogy az mi volt. Mióta vagyunk ilyen jóban? Szerintem ez után kicsit tartom a távolságot, hogy ne legyen ilyen kínos a szituáció.
Gyorsan felvettem egy sortot, megy egy haspólót, hisz jó meleg lesz ma, de azért magamra kaptam egy farmer dzsekit is, mert most még hűvös van egy kicsit.
Indulásra készen lementem, ahol Harry már engem várt.
-Indulhatunk?-kérdezte feszült hangon.
-Persze.-erőltettem magamra egy mosolyt, hogy ne legyen olyan kínos az egész helyzet, hisz még jó sokáig összezárva leszünk.
Úgy látom be vette a mosolyom, mert megkönnyebbült és indulhattunk a boltba végre. Úgy érzem ez lesz életem leghosszabb vásárlása.
Az üzlet nem volt messze mi mégis kocsival mentünk, gondolom a sok cucc miatt, hisz a ház üres és elég sok dolgot kell venni.
-Tessék írtam egy listát, arról ami szerintem kell-nyomott a kezembe egy cetlit Harry.
Elkerekedett a szemem.
-Ezen csak, gyors kaja és édesség van, meg pia.-háborodtam fel.
-Már nem szoktam főzni.-vonta meg a vállát.
Régen Harry imádott főzni és nagyon jól ment neki, sőt sütni is tudott. Ezért is dolgozott pékségben.
-Hát pedig ezeket nem fogjuk megvenni, mert nem eszünk ennyi szemetet.-téptem szét a cetlit és elvettem tőle a bevásárló kocsit. - Majd én főzök.
Átvettem az irányítást az egész bevásárlás felett, Harry csak cipekedett és néha elküldtem valamiért. Rengeteg mindent vettem, körülbelül egy hónapig tudunk ezekből főzni. Sok idő volt míg a mosószereknél és takarítós cuccoknál voltunk, mert Harry nem tudta megérteni, hogy ez mire kell. Pedig az én cuccaimat nem fogja más mosni és takarítani.
A bevásárlás végére két kocsink volt tele cuccal. Erre ment el az egész délelőtt és ezek kipakolására otthon. Ki akartam küldeni Harry-t a konyhából, hogy had pakoljak ki én, de félt hogy valami bajom lesz, mert szerinte a baleset miatt még most is pihennem kellene. Szóval ott járkált mellettem idegesen, amitől én is feszült lettem.
-Harry most már menj ki.Kipakoltam, most már csak főzök, viszont nagyon idegesít hogy itt sétálgatsz feszülten.-akadtam ki.
-Oké, addig elmegyek a hétvégi ruhádért.-mondta.
-Milyen ruhámért?-kérdeztem.
-Az esküvőre csinált neked Lou ruhát, amibe le kell majd fotóznunk.-válaszolta unottan.
-Jaj, de kedves, de igazán nem kellett volna.-mondtam mosolyogva. Ez azért nagyon kedves tőle, bár úgy érzem ez inkább Harry érdeke, szóval ez inkább neki szólt.
Harry csak megköszörülte a torkát, majd lelépett.
Mi romolhatott el ennyire? Már nem is fogunk normálisan beszélgetni? Hát, ha ő így akkor én is.
Egy óra múlva kész volt a kaja, de Harry még sehol. Én megkajáltam, majd kiültem olvasni a teraszra.
Szerintem bealudtam, mert egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a karjába vesz. A szememet lassan, kinyitottam és Harry arca volt az enyémtől centikre.
-Szia, nagyon finom volt a vacsora.-mondta, majd vitt tovább az emelet felé.
-Vártalak.-mondtam halkan.
-Tudom, ne haragudj csak kiszellőztettem a fejem.-mondta, majd lerakott az ágyamra de még mindig tartott és közel volt hozzám.
A szívem, majdnem kitört a helyéről, nem tudtam hová tenni ezt a helyzetet.
-És mire jutottál?-kérdeztem, miközben nagyot nyeltem.
-Marha voltam.-mondta.-Nem szabadott volna flegmának lennem veled. Te épp a karieremet igyekszel megmenteni.-mondta.
-Akkor miért voltál az velem?-kérdeztem kíváncsian, mert tényleg nem tudtam sehova tenni a viselkedését.
-Nem tudom én sem, csak fura érzésem volt melletted és el akartam menekülni.-mondta és már ő s suttogott.
-Én is furán érzem magam melletted.-vallottam be.
Láttam a meglepődést az arcán, majd láttam, hogy egyre jobban közeleg az arca az enyémhez. Meg akar csókolni? Anyám, de meg akarom csókolni én is. Miket beszélek itt? Azzal mindent elrontanánk és a mostani furcsa helyzet még furcsább lenne. Egyáltalán hogy jut ilyen hülyeség az eszembe.
Mielőtt a szánk összeért volna megpusziltam az arcát.
-Talán azért, mert kezdek újra barátként gondolni rád.-hazudtam neki mosolyogva.
Olyan képet vágott mint, akit épp most vágtak volna gyomorszájon. De én is pont úgy éreztem magam.
-Igen, lehet velem is ez van.-mondta, majd elengedett és elhúzódott. - Hagylak aludni.-mondta, majd elindult kifele.
Felültem, majd utánaszóltam.
-Harry...-nyitottam a számat, de igazából nem tudtam mit mondani, de esélyem sem lett volna, mert Harry megint bezárkózott előttem.
-Jó éjt Nessa.-csukta rám az ajtót.
Mi volt ez az előbb? Miért akart megcsókolni? És én miért akartam megcsókolni őt? Nem vagyok normális és ő sem az. Most mit kellene csinálnom? Legszívesebben elmennék innen messzire, de annyira bennem van az az érzés, hogy mellette akarok lenni. Szükségem van a közelségére, talán jobban mint valaha és fogalmam sincs, hogy miért.
Hirtelen felindulásból felkeltem az ágyból, majd felvettem a pizsim és elindultam ki, de egyenesen át Harry-hez. Az ajtaja zárva volt, kopogtam, de semmi reakció. Visszamentem a szobába, majd kimentem az erkélyre, hogy az ottani ajtónál próbálkozzak. Mázlim volt mert nyitva volt, halkan benyitottam, majd besétáltam. A szemem nehezen szokott hozzá a sötéthez, de egy kis idő múlva sikerült kivennem Harry alakját. Az ágyon feküdt nekem háttal.
Nem érdekelt az, hogy előbb tudomást sem vett rólam, én határozottan, mentem előre egészen az ágyáig.
-Harry..-szóltam neki suttogva.
De úgy vettem észre, hogy eléggé el volt merülve a gondolataiba és összerezzent érkezésemre.
-Nessa? Mit keresel itt?-kérdezte meglepetten.-Menj vissza aludni.-váltott át flegma hangsúlyba.
-Nem.-mondtam határozottan, majd bemásztam az ágyba.- Ne kérdezd miért vagyok itt én sem tudom, viszont azt igen, hogy szükségem van a közelségedre.-mondtam lehajtott fejjel.
Már vártam a következő visszautasítást, de e helyett Harry odébb csúszott és felemelte a takarót.
Rögtön bemásztam mellé, de az ő elképzelése, mi szerint majd így fekszünk, a helyett szorosan hozzá simultam és átkaroltam. Ekkor konstatáltam, hogy csak egy alsógatya van rajta, de nem érdekelt.
Éreztem, hogy Harry teste megfeszül az érintésem alatt, de miután rájött, hogy nem megyek el lassan ellazult és egyenletesen vette a levegőt.
-Köszönöm, hogy itt lehetek.-mondtam kis idő múlva.
Éreztem, hogy a szemeim elnehezülnek és lassan magával ragad az álom, de még hallottam Harry suttogó hangját.
-Nekem is szükségem van rád....
2016. december 12., hétfő
2016. december 6., kedd
16.fejezet
Egy hét telt el a baleset óta. Már sokkal jobban érzem magam, mint fizikailag, mint lelkileg. Harry szinte miden napját itt töltötte, alig járt stúdiózni a bandával, vagy csak éjszaka ment, mikor én már aludtam. Teljesen ki volt merülve, mondtam is neki hogy menjen haza aludni, de hallani sem akart róla. Nem csak azért mondtam neki, mert láttam rajta, hogy fáradt, hanem azért is, mert kellemetlenül éreztem magam a közelében. Túl sok volt egyszerre, ami mostanság történt. Elsőnek utálom , mert elhagyott, majd párolog el a haragom egyre jobban, sőt már talán barátként tekintek rá, mert mindig mellettem van, de mégis van valami fura érzésem vele kapcsolatban, amit még én sem fejtettem meg és ezért kényelmetlenül érzem magam mellette.
Harry-vel szemben Hunter egyszer sem látogatott meg, sőt nem is írt vagy hívott. Eléggé megbánthattam a múltkor és szerencsétlen azt még nem is tudja, hogy elvállaltam ezt az egész 'kamubarátnősködést'.
Most is éppen itt ülök egy hatalmas íróasztal mellett, egy túlzottan kényelmes fotelben és hallgatom, ahogy a 'munkám' részleteit megtárgyalják. Ja, nehogy azt higgyétek, hogy azért vagyok, itt hogy közbe szóljak vagy esetleg véleményt mondjak, én csak csendben ülök.
Elsőnek is mikor ide jöttem a nagy cuccommal, mivel az itteni tanácskozás után Harry tengerparti házába kell költöznöm a látszat miatt, mert hogy ez milyen romantikus. Közölték velem, hogy fizetnek nekem ezért az egésznek, akár csak egy prostinak. Annyira kiakadtam, hogy majdnem leléptem, de sikerült maradásra bírniuk és nem kapok pénzt.
Aztán elkezdték sorolni, mik a feladataim, eddig nem voltak olyan vészesek, csak sima kapcsolati alap dolgok: közös séták, vacsik nyilvános helyen, kézfogás, pár koncertre való kísérgetés.
Ezek után jöttek a húzósabb dolgok.
-Minden héten fel kellene raknotok Harry közösségi oldalára egy-egy képet.-mondta Simon, jó eddig nem is vészes.-Ja és lesz egy közös fotózásotok.-fejezte be.
-Hogy mi? Én nem vagyok modell, nem hiszem hogy menne.-mondtam.
-Nem baj, vannak elég jó fotósaink és filmeseink.- na jó ez kicsit degradáló volt, de azért enyhítette a félelmemet.
-Oké, csak ne legyenek túlságosan kihívóak.-egyeztem bele.
-Továbbá meg kell jelennetek Harry barátjának az esküvőjén hétvégén, ahol hivatalosan is bejelentitek, hogy egy pár vagytok.-fejezte be a mondandóját.
-Mégis milyen barátnak?-kérdeztem, tényleg elég kíváncsi voltam.
-Colton Haynes-nek, még az X-faktor alatt lettünk jóban.-mosolygott.
Most érezhetném magam megbántva, hogy lecserélt, de annyira lelkes lettem.
-Komolyan?? Úristen!! Imádom, ő a legszexibb vérfarkas az egész világon:-kapott el a rajongóőrület.
Harry, csak megrökönyödve nézett. Szerintem most látott először ilyen lelkesnek, mióta újra találkoztunk.
-Öhh...akkor bemutatlak neki.-ajánlotta fel.-Sőt táncolhatsz is vele.-mondta.
-Atyám, köszi.-ugrottam visítva a nyakába.
Nem kicsit lepődött meg, de készségesen vissza ölelt. Be kell valljam nagyon is jól esett ez az ölelés, kicsit úgy éreztem, mintha visszamennék az időbe, ahol még minden jó volt. Viszont az agyam hátsó szegletében hallottam egy hangot, ami erősen kiabált, hogy ez hülyeség, de túlságosan élveztem ezért eldugtam azt.
-Na gyerekek így kell ezt csinálni.-mondta Simon, mi pedig kínosan szétváltunk.
Erősen koncentráltam, arra hogy bárhova nézzek, csak Harry-re ne. Nyilván Ő is érzékelte a kínos csendet így folytatta a témát.
-Kész vagyunk? Indulhatunk? Szerintem Nessa már eléggé fáradt lehet, az orvos is pihenést javasolt neki.
Hálásan néztem rá, hogy segít elszökni a kíváncsi tekintetek elől.
-Menjetek nyugodtan, majd a részleteket elküldöm emailban.-mondta Simon, majd tárcsázott is valakit, gondolom lezárta a beszélgetést.
Harry készségesen kicipelte a cuccaimat a kocsijához, én addig szép csendben beszálltam az anyósülésre, bár az igazat megvallva elgondolkodtam azon, hogy hátra üljek, de szoknom kell a kínos szituációkat, mivel együtt fogunk élni egy ideig.
-Indulhatunk?-riasztott fel Harry gondolataimból.
-Igen.-mondtam.
-Biztos jól átgondoltad?-kérdezte már vagy huszadjára.
-Kicsit sem, de csináljuk.-erőltettem mosolyt magamra, hogy legalább ő nyugodt legyen.
Hát az arcából ítélve nem nyugtattam meg, de beindította az autót és már úton is voltunk Canvey felé, ahol is a háza van. Úgy tudom, hogy 1 óra az út oda....elég sok és tényleg kimerült vagyok.
-Uh majdnem el is felejtettem....-kezdett Harry kutakodni az egyik kezével hátul, mikor egy piros lámpához értünk.- Áh meg is van.....Hoztam neked kaját.-rakott az ölembe egy nagy zacskó gyors-kaját.
Én csak nagyokat pislogtam rá, meghatódottságomban.
-Gondoltam biztos vágysz már ilyenre a sok kórházi kaja után.-magyarázkodott, de én még mindig csak a zacskót bámultam. - De ha nem szereted, akkor vehetünk mást is.-bizonytalanodott el.
-Jaj, dehogy is, imádom ezeket.....Nagyon szépen köszönöm.-mondtam hálásan, miközben éreztem, hogy a gyomromban eluralkodok a meleg érzés.
Harry most már mosolygott, pont úgy mint régen....be kell valljam ez a mosoly nagyon hiányzott. Teljesen kezdem átértékelni az egész helyzetet és bevallom most már kicsit kíváncsi vagyok mi volt az ok hogy elhagyta a barátságunkat...engem. Viszont itt és most sem a hely sem az idő nem jó, hogy ebbe a beszélgetésbe belekezdjek.
De úgy gondolom, hogy nem élhetek állandóan a múltban és itt az ideje, hogy én lépjek.
-Hogy álltok az albummal?-kérdeztem hirtelen.
Harry furán nézett rám, mintha valami bajom lenne. Én is kérdően néztem rá, hogy akkor most nem fog válaszolni.
-Öhh, mikor legutóbb voltam, akkor már az utolsó simításokat csinálták Lou részén. Nekem is be kell még mennem párszor, de egy hónap múlva piacra dobjuk.-magyarázta elgondolkodva.
-Biztos jó lesz, az előző is hatalmas volt.-mondtam lelkesen.
-Te hallgattad a dalainkat???-kérdezte Harry hitetlenkedve.
Ohh francba. El is felejtettem, hogy az egymás nélkül töltött idő még mindig kínos téma kettőnk között.
-Igen, minden albumotokat megvettem.-vallottam be lehajtott fejjel.
-De miért?-kérdezte őszinte kíváncsisággal.
-Először is Lou-val tartottam a kapcsolatot és kíváncsi voltam mi van vele, hova fejlődik. Másrészt, attól még mert te kizártál, én nem felejtettelek el. Ugyanúgy fontos voltál nekem és érdekelt mi van veled.-mondtam.
-Nem akartalak kizárni.-mondta szomorúan.
-De megtetted.-válaszoltam zsigerből.
Ezek után nagyrészt csendbe tettük meg az utat. Nem megy nekem ez a nyissunk új lpot, felejtsük el a múltat dolog. Nem tudok tovább lépni, mert fáj amit csinált. Viszont be kell vallanom, hogy még mindig fontos nekem és belehalnék ha újra el kellene veszítenem. Annyira szeretném, ha minden olyan lenne, mint amilyen régen volt. De nem tudom, hogy tudnék tovább lépni, viszont meg kell próbálnom, mert az élet adott egy esélyt, hogy újra barátok lehessünk.
Mikor meg akartam szólalni a kocsi bekanyarodott egy házhoz, gondolom megérkeztünk.
-Itt is lennénk.-mondta, majd leállította a kocsit.- Beviszem a cuccokat, aztán megmutatom a házat.-mondta, majd magamra hagyott.
Király. Akkor most végig így lesz?
Kiszálltam a kocsiból, hogy megnézzem, hogy hol is vagyunk. Kellemes meleg volt, igaz eléggé fáradt voltam, de azért a napsugarakat, így is ki tudtam élvezni. Délután öt fele járhatott, szinte egy ember sem volt a környéken, de nem is hiszem, hogy erre fele nagy a forgalom, elég drága, puccos helynek tűnik. Elindultam a ház fele. Nagyon szép volt, kicsit nagyobbra számítottam a házukból kiindulva, viszont sokkal otthonosabb volt. A ház hátsó ajtaja a tengerre nyílik, így ha már jobban leszek, ki tudok ülni reggelente megnézni a napfelkeltét, a kávémmal a kezembe. Erre a gondolatra mosolyognom kellett.
-Mi az?-kérdezte Harry bárgyú mosolyomat látva.
-Semmi csak nagyon tetszik ez a hely.-válaszoltam.
-Ennek örülök, legalább valami tetszeni fog az itt létedbe.-mondta majd otthagyott.
Jaj, gyerek korunk óta csak még hisztisebb lett. Jó tudni. Utána mentem, hogy beszéljek vele. Kerestem az ismeretlen ház szobáiba. Minek egyáltalán ennyi szoba? Végül a terasz korlátjának támaszkodva találtam meg, miközben nézte a vizet.
-Harry...-kezdtem.
-Ne, ne haragudj az előbbiért, csak nem bírom ezt a feszültséget, ami köztünk van. Talán nem volt jó ötlet ez az egész.-mondta.
-Nem, te figyelj, nem kellett volna azt mondanom a kocsiban, amit mondtam, de fáj. Nem hazudhatom azt, hogy nem, mert de. És nem fogok úgy tenni mintha minden oké lenne köztünk és az elmúlt négy év nem történt volna meg.-mély levegőt vettem, majd folytattam.-Viszont szeretnék változtatni a kapcsolatunkon. Nekem sem jó a mostani helyzet hidd el. Még most is fontos vagy nekem és szeretném, hogy minden olyan legyen mint régen. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e vagy, hogy túl tudok-e lépni a múlton, de próbálkozni fogok.
Harry válasz helyett hirtelen megölelt, de olyan erősen, hogy azt hittem szét fog törni. Nem érdekelt, csak bele akartam feletkezni a csókba. Annyira hiányzik, pedig itt van.
- Nessa, annyira köszönöm. Ígérem, hogy azon leszek, hogy újra bízhass bennem, és hogy jó legyen a kapcsolatunk.
Észre sem vettem, hogy folyik a könnyem, csak mikor, Harry letörölte az arcomról. Nem tudom, miért, de újra a karjai közé bújtam és csak sírtam, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől. Ő erősen tartott és simogatta a hátamat.
Most vettem, csak észre, hogy mennyivel magasabb és erősebb nálam. Olyan vagyok hozzá képest, mint egy törékeny baba, mégsem féltem a karjában.
Nem tudom meddig lehetünk, így összebújva, de mikor sikerült összeszednem magam elengedtem.
-Megmutatod a szobám?-kérdeztem kedvesen.
-Persze.-mosolygott.
Elindult be a házba n pedig követte, fel ment az emeletre, majd az utolsó szobába benyitott.
-Ez lenne az. Van saját fürdője és az erkély a tengerre néz.-mondta.
-Nagyon szép.-sétáltam ki az erkélyre, ahova követett, majd észrevettem, hogy van még egy ajtó az erkélyen, ahova Harry be is nyitott.
-Ez pedig az én szobám melletted, így ha baj van tudsz szólni.-mondta.-Most megyek, hogy ki tudj pakolni és tudj pihenni. Rendelek pizzát, ha az jó?-kérdezte.
-Persze csak ne legyen....
-Gombás, tudom emlékszem-mondta vigyorogva, majd magamra hagyott.
Kisétáltam a korláthoz, és elgondolkodtam, hogy mennyire más lett minden hirtelen. És motoszkált bennem egy fura érzés, amit nem nagyon tudok megmagyarázni. Igazából izgatott voltam az egész helyzet miatt, amit furcsálltam, hisz az elején utáltam a gondolatát is. Most viszont alig várom az eseményeket.....
Harry-vel szemben Hunter egyszer sem látogatott meg, sőt nem is írt vagy hívott. Eléggé megbánthattam a múltkor és szerencsétlen azt még nem is tudja, hogy elvállaltam ezt az egész 'kamubarátnősködést'.
Most is éppen itt ülök egy hatalmas íróasztal mellett, egy túlzottan kényelmes fotelben és hallgatom, ahogy a 'munkám' részleteit megtárgyalják. Ja, nehogy azt higgyétek, hogy azért vagyok, itt hogy közbe szóljak vagy esetleg véleményt mondjak, én csak csendben ülök.
Elsőnek is mikor ide jöttem a nagy cuccommal, mivel az itteni tanácskozás után Harry tengerparti házába kell költöznöm a látszat miatt, mert hogy ez milyen romantikus. Közölték velem, hogy fizetnek nekem ezért az egésznek, akár csak egy prostinak. Annyira kiakadtam, hogy majdnem leléptem, de sikerült maradásra bírniuk és nem kapok pénzt.
Aztán elkezdték sorolni, mik a feladataim, eddig nem voltak olyan vészesek, csak sima kapcsolati alap dolgok: közös séták, vacsik nyilvános helyen, kézfogás, pár koncertre való kísérgetés.
Ezek után jöttek a húzósabb dolgok.
-Minden héten fel kellene raknotok Harry közösségi oldalára egy-egy képet.-mondta Simon, jó eddig nem is vészes.-Ja és lesz egy közös fotózásotok.-fejezte be.
-Hogy mi? Én nem vagyok modell, nem hiszem hogy menne.-mondtam.
-Nem baj, vannak elég jó fotósaink és filmeseink.- na jó ez kicsit degradáló volt, de azért enyhítette a félelmemet.
-Oké, csak ne legyenek túlságosan kihívóak.-egyeztem bele.
-Továbbá meg kell jelennetek Harry barátjának az esküvőjén hétvégén, ahol hivatalosan is bejelentitek, hogy egy pár vagytok.-fejezte be a mondandóját.
-Mégis milyen barátnak?-kérdeztem, tényleg elég kíváncsi voltam.
-Colton Haynes-nek, még az X-faktor alatt lettünk jóban.-mosolygott.
Most érezhetném magam megbántva, hogy lecserélt, de annyira lelkes lettem.
-Komolyan?? Úristen!! Imádom, ő a legszexibb vérfarkas az egész világon:-kapott el a rajongóőrület.
Harry, csak megrökönyödve nézett. Szerintem most látott először ilyen lelkesnek, mióta újra találkoztunk.
-Öhh...akkor bemutatlak neki.-ajánlotta fel.-Sőt táncolhatsz is vele.-mondta.
-Atyám, köszi.-ugrottam visítva a nyakába.
Nem kicsit lepődött meg, de készségesen vissza ölelt. Be kell valljam nagyon is jól esett ez az ölelés, kicsit úgy éreztem, mintha visszamennék az időbe, ahol még minden jó volt. Viszont az agyam hátsó szegletében hallottam egy hangot, ami erősen kiabált, hogy ez hülyeség, de túlságosan élveztem ezért eldugtam azt.
-Na gyerekek így kell ezt csinálni.-mondta Simon, mi pedig kínosan szétváltunk.
Erősen koncentráltam, arra hogy bárhova nézzek, csak Harry-re ne. Nyilván Ő is érzékelte a kínos csendet így folytatta a témát.
-Kész vagyunk? Indulhatunk? Szerintem Nessa már eléggé fáradt lehet, az orvos is pihenést javasolt neki.
Hálásan néztem rá, hogy segít elszökni a kíváncsi tekintetek elől.
-Menjetek nyugodtan, majd a részleteket elküldöm emailban.-mondta Simon, majd tárcsázott is valakit, gondolom lezárta a beszélgetést.
Harry készségesen kicipelte a cuccaimat a kocsijához, én addig szép csendben beszálltam az anyósülésre, bár az igazat megvallva elgondolkodtam azon, hogy hátra üljek, de szoknom kell a kínos szituációkat, mivel együtt fogunk élni egy ideig.
-Indulhatunk?-riasztott fel Harry gondolataimból.
-Igen.-mondtam.
-Biztos jól átgondoltad?-kérdezte már vagy huszadjára.
-Kicsit sem, de csináljuk.-erőltettem mosolyt magamra, hogy legalább ő nyugodt legyen.
Hát az arcából ítélve nem nyugtattam meg, de beindította az autót és már úton is voltunk Canvey felé, ahol is a háza van. Úgy tudom, hogy 1 óra az út oda....elég sok és tényleg kimerült vagyok.
-Uh majdnem el is felejtettem....-kezdett Harry kutakodni az egyik kezével hátul, mikor egy piros lámpához értünk.- Áh meg is van.....Hoztam neked kaját.-rakott az ölembe egy nagy zacskó gyors-kaját.
Én csak nagyokat pislogtam rá, meghatódottságomban.
-Gondoltam biztos vágysz már ilyenre a sok kórházi kaja után.-magyarázkodott, de én még mindig csak a zacskót bámultam. - De ha nem szereted, akkor vehetünk mást is.-bizonytalanodott el.
-Jaj, dehogy is, imádom ezeket.....Nagyon szépen köszönöm.-mondtam hálásan, miközben éreztem, hogy a gyomromban eluralkodok a meleg érzés.
Harry most már mosolygott, pont úgy mint régen....be kell valljam ez a mosoly nagyon hiányzott. Teljesen kezdem átértékelni az egész helyzetet és bevallom most már kicsit kíváncsi vagyok mi volt az ok hogy elhagyta a barátságunkat...engem. Viszont itt és most sem a hely sem az idő nem jó, hogy ebbe a beszélgetésbe belekezdjek.
De úgy gondolom, hogy nem élhetek állandóan a múltban és itt az ideje, hogy én lépjek.
-Hogy álltok az albummal?-kérdeztem hirtelen.
Harry furán nézett rám, mintha valami bajom lenne. Én is kérdően néztem rá, hogy akkor most nem fog válaszolni.
-Öhh, mikor legutóbb voltam, akkor már az utolsó simításokat csinálták Lou részén. Nekem is be kell még mennem párszor, de egy hónap múlva piacra dobjuk.-magyarázta elgondolkodva.
-Biztos jó lesz, az előző is hatalmas volt.-mondtam lelkesen.
-Te hallgattad a dalainkat???-kérdezte Harry hitetlenkedve.
Ohh francba. El is felejtettem, hogy az egymás nélkül töltött idő még mindig kínos téma kettőnk között.
-Igen, minden albumotokat megvettem.-vallottam be lehajtott fejjel.
-De miért?-kérdezte őszinte kíváncsisággal.
-Először is Lou-val tartottam a kapcsolatot és kíváncsi voltam mi van vele, hova fejlődik. Másrészt, attól még mert te kizártál, én nem felejtettelek el. Ugyanúgy fontos voltál nekem és érdekelt mi van veled.-mondtam.
-Nem akartalak kizárni.-mondta szomorúan.
-De megtetted.-válaszoltam zsigerből.
Ezek után nagyrészt csendbe tettük meg az utat. Nem megy nekem ez a nyissunk új lpot, felejtsük el a múltat dolog. Nem tudok tovább lépni, mert fáj amit csinált. Viszont be kell vallanom, hogy még mindig fontos nekem és belehalnék ha újra el kellene veszítenem. Annyira szeretném, ha minden olyan lenne, mint amilyen régen volt. De nem tudom, hogy tudnék tovább lépni, viszont meg kell próbálnom, mert az élet adott egy esélyt, hogy újra barátok lehessünk.
Mikor meg akartam szólalni a kocsi bekanyarodott egy házhoz, gondolom megérkeztünk.
-Itt is lennénk.-mondta, majd leállította a kocsit.- Beviszem a cuccokat, aztán megmutatom a házat.-mondta, majd magamra hagyott.
Király. Akkor most végig így lesz?
Kiszálltam a kocsiból, hogy megnézzem, hogy hol is vagyunk. Kellemes meleg volt, igaz eléggé fáradt voltam, de azért a napsugarakat, így is ki tudtam élvezni. Délután öt fele járhatott, szinte egy ember sem volt a környéken, de nem is hiszem, hogy erre fele nagy a forgalom, elég drága, puccos helynek tűnik. Elindultam a ház fele. Nagyon szép volt, kicsit nagyobbra számítottam a házukból kiindulva, viszont sokkal otthonosabb volt. A ház hátsó ajtaja a tengerre nyílik, így ha már jobban leszek, ki tudok ülni reggelente megnézni a napfelkeltét, a kávémmal a kezembe. Erre a gondolatra mosolyognom kellett.
-Mi az?-kérdezte Harry bárgyú mosolyomat látva.
-Semmi csak nagyon tetszik ez a hely.-válaszoltam.
-Ennek örülök, legalább valami tetszeni fog az itt létedbe.-mondta majd otthagyott.
Jaj, gyerek korunk óta csak még hisztisebb lett. Jó tudni. Utána mentem, hogy beszéljek vele. Kerestem az ismeretlen ház szobáiba. Minek egyáltalán ennyi szoba? Végül a terasz korlátjának támaszkodva találtam meg, miközben nézte a vizet.
-Harry...-kezdtem.
-Ne, ne haragudj az előbbiért, csak nem bírom ezt a feszültséget, ami köztünk van. Talán nem volt jó ötlet ez az egész.-mondta.
-Nem, te figyelj, nem kellett volna azt mondanom a kocsiban, amit mondtam, de fáj. Nem hazudhatom azt, hogy nem, mert de. És nem fogok úgy tenni mintha minden oké lenne köztünk és az elmúlt négy év nem történt volna meg.-mély levegőt vettem, majd folytattam.-Viszont szeretnék változtatni a kapcsolatunkon. Nekem sem jó a mostani helyzet hidd el. Még most is fontos vagy nekem és szeretném, hogy minden olyan legyen mint régen. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e vagy, hogy túl tudok-e lépni a múlton, de próbálkozni fogok.
Harry válasz helyett hirtelen megölelt, de olyan erősen, hogy azt hittem szét fog törni. Nem érdekelt, csak bele akartam feletkezni a csókba. Annyira hiányzik, pedig itt van.
- Nessa, annyira köszönöm. Ígérem, hogy azon leszek, hogy újra bízhass bennem, és hogy jó legyen a kapcsolatunk.
Észre sem vettem, hogy folyik a könnyem, csak mikor, Harry letörölte az arcomról. Nem tudom, miért, de újra a karjai közé bújtam és csak sírtam, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől. Ő erősen tartott és simogatta a hátamat.
Most vettem, csak észre, hogy mennyivel magasabb és erősebb nálam. Olyan vagyok hozzá képest, mint egy törékeny baba, mégsem féltem a karjában.
Nem tudom meddig lehetünk, így összebújva, de mikor sikerült összeszednem magam elengedtem.
-Megmutatod a szobám?-kérdeztem kedvesen.
-Persze.-mosolygott.
Elindult be a házba n pedig követte, fel ment az emeletre, majd az utolsó szobába benyitott.
-Ez lenne az. Van saját fürdője és az erkély a tengerre néz.-mondta.
-Nagyon szép.-sétáltam ki az erkélyre, ahova követett, majd észrevettem, hogy van még egy ajtó az erkélyen, ahova Harry be is nyitott.
-Ez pedig az én szobám melletted, így ha baj van tudsz szólni.-mondta.-Most megyek, hogy ki tudj pakolni és tudj pihenni. Rendelek pizzát, ha az jó?-kérdezte.
-Persze csak ne legyen....
-Gombás, tudom emlékszem-mondta vigyorogva, majd magamra hagyott.
Kisétáltam a korláthoz, és elgondolkodtam, hogy mennyire más lett minden hirtelen. És motoszkált bennem egy fura érzés, amit nem nagyon tudok megmagyarázni. Igazából izgatott voltam az egész helyzet miatt, amit furcsálltam, hisz az elején utáltam a gondolatát is. Most viszont alig várom az eseményeket.....
2016. szeptember 4., vasárnap
15. fejezet
Basszus, mi az, hogy én döntsek? Persze igazából ezt akartam, hogy én had rendelkezzem, a saját elhelyezésemről, de nem így. Teljesen úgy éreztem magam, mintha a két srác között kellene döntenem és nem is a helyről, talán tényleg így van. De ez tök abszurd. Ugye? Hiszen Huntert kellene kapásból mondanom, akkor egyáltalán miért fordul meg a fejembe az a válasz, hogy Harry-
hez megyek? Biztos nagyon bevertem a fejemet, csak ez lehet a magyarázat.
Mindkét srác kérdően nézett rám, várták a válaszomat, ekkor szerencsére kicsapódott az ajtó és Lou lépett be és mellette egy idősebb férfi, akiről pontosan tudtam kicsoda.
-Sziasztok srácok. Mizu Picuri? Jobban vagy már?-jött oda hozzám kapásból Lou.
-Fáj mindenem, de azért megmaradok.-mosolyogtam rá.
-Simon mit keresel itt?-hagyta Harry figyelmen kívül barátja érkezését és rögtön menedzseréhez fordult. Igen Simon, az a Simon, Simon Cover a fiúk menedzsere. Akivel én nem nagyon szeretnék talizni. Már a fiúk karrierje elején sem voltunk jóban, mindig is úgy nézett rám, mint egy kis kullancsra, akitől meg kell szabadulni. Szerinte én csak hátráltattam Harry-t és el kellett volna tűnnöm. Az arckifejezését elnézve nem nagyon változott a véleménye.
-Baj van.-válaszolt az előbb feltett kérdésre kimérten.
-Maga mégis kicsoda? Vanessa újabb lakótársa?-kérdezte flegmán Hunter. Mi ez a stílus? Rá sem ismerek.
-Miféle lakótárs?-kérdezte Simon.-Azt ne mondjátok srácok, hogy veletek él Nessa?-kérdezte idegesen. Nem az lepett meg, hogy nem tud az ott létemről, ezt mindig is sejtettem, hogy a fiúk nem szólnak neki és ez így is volt rendjén. Nem engem az lepett meg, hogy Nessának szólít, csak Harry nevez így, s ez egy kedves becenév, viszont Simon utál engem.....vagy mégsem?
-De nálunk lakik és ez így is marad.-állt ki mellettem Simon.
-Ezt már megbeszéltük egyszer Harold.-dörzsölte meg orrnyergét Simon, mint aki már nagyon unja ezt a témát.
-Szarok rá, marad és kész.-mondta Hazza határozottan.
Én is és Simon is közbe akartunk szólni, de Hunter megelőzött minket.
-Újra kérdezem, ki maga és mi az a baj?-kérdezte dühöngve.
Na az viszont engem is érdekel, hogy mi lehet az a bizonyos 'baj'.
-Talán mielőtt drámai jeleneteket rendeztek, egy díjátadó közepén gondolkodhatnátok.-mondta a menedzser, majd nagyot sóhajtott.-Gratulálok nektek ti vagytok Anglia új párja.-dobott egy újságot az ágyra Simon.
Csak egy pillantást kellett rá vetnem, hogy tudjam, hogy összeboronáltak minket Harry-vel. A képen tényleg úgy tűnik, mintha egy párt alkotnánk. Rá sem merek nézni Hunterre, hát még Harry-re. Hát ezt jól elcsesztük.
-Egyáltalán, mi ütött beléd, mikor vele jelentél meg a díjátadón? Nyilván gondoltad, hogy összehoznak vele, továbbá mi a szarnak futkározol utána?-kérdezte Simon szinte már üvöltve. Nem tudom, hogy mit gondolhatnak rólunk az itt dolgozók, de gyanítom nem túl jó dolgokat.
-Ez igazából az én hibám.-vallotta be Lou.
Simon már készült, hogy leüvöltse, de közbeszóltam.
-Igazad van abban, hogy hülyeség volt együtt megjelennünk, de szerintem nem kell mindenkivel üvöltözni. Megtörtént ez van. Rendbe kell hozni. Nem lehet valami interjút adni, hogy csak barátok vagyunk.-kérdeztem.
Harry rám mosolygott kedvesen, nem tudom, hogy azért,mert megpróbáltam megvédeni vagy azért, mert a barátomnak neveztem.
Mindegy is, mert Simonnak nem egészen tetszett az ötletem, sőt hangosan felhorkant.
-Tündérem te mégis milyen álomvilágban élsz? Már hogy a viharban mondhatnánk azt, hogy "barátok vagytok."-dühöngött.
-Na finoman.-szólt rá Harry, a stílusára utalva.
-Senki nem venné be az egészet. Még ha másról lenne szó talán, de Harry-ről nem. A legnagyobb szoknyapecérnek tartják egész Londonban.-magyarázta, most már kevésbé dühöngve.
-Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy csak egy egy-éjszakás kaland volt és ennyi. Ez után pedig Vanessa hozzám költözne.
Igazság szerint nekem a terv második fele nem tetszett, de ezt nem akartam mondni, sőt érezni sem.
-Nem.-vágta rá egyszerre Simon és Harry.
Egyikőjüket sem értettem, de Harry-n meglepődtem. Miért akarja, hogy velük lakjak tovább. A tekintettekből láttam, hogy nem csak engem lepett meg a göndör reakciója. Viszont Simon figyelmen kívül hagyta az előtte zajló jelenetet és folytatta.
-Ez sem jó, mert most fog megjelenni a srácok új lemeze, ahol Harry érzelmesebb szerelmes dalokat írt. Új stílust akarunk eladni, de senki nem tartana minket hitelesnek, ha drága Haroldunk folytatja az egy-éjszakás kalandokat.-mondta Simon és látszott rajta mennyire belefáradt már a fiúk nevelésébe. Nyilván az is megviselte, hogy Zayn kilépett a bandából. Az ügy körül biztos ezer dolgot kellett neki elsimítania, hogy szegény fiúk ne rosszul jöjjenek i a sztoriból.
-Nekem lenne egy ötletem, amiből még jól is kijöhetünk.-mondta vigyorogva Lou.
-Mondjad-sóhajtott Simon, már ő is kifogyott az ötletekből.
-Mi lenne, ha Picuri és Harry eljátszanák, hogy egy pár?
Na ezzel kiverte a biztosítékot. Mindenki döbbenten állt és nem tudott megszólalni. Majd öt perc után mindenki egyszerre találta meg a hangját.
-Micsoda?-kérdeztük egyszerre.
-Ne kapjátok fel a vizet. Csak hallgassatok végig.-Simon bólintott engedélyt adva, így hát Lou folytatta.- Mivel már így is összeboronálja őket a sajtó ez a legegyszerűbb megoldás. Ráadásul nyerünk is vele, hisz Harry érzelmesebb énjét szeretnénk megmutatni és bebizonyítani, hogy már nem az a rossz fiú, aki volt. Ezt mi bizonyítaná jobban, minthogy megállapodott egy lánynál.
Ezzel még Picuri te is jól járnál, hisz nem tartana egész Anglia egy-éjszakás lotyónak.
-Hmm ez nem is olyan rossz ötlet-gondolkodott hangosan Simon-Sőt ezzel jó sajtót tudnánk csinálni az albumnak.
-Az jó, ha mindenki jól jár vele, de velem mi lesz? Végtére is én vagyok Vanessa IGAZI barátja.-akadt ki Hunter.
-Igazság szerint az nem érdekel.-mondta Harry vigyorogva.-Nekem tetszik ez az ötlet.-folytatta.
-Mi van, ha én nem megyek bele?-kérdeztem.
-Akkor lehet, hogy Harry karrierjének vége. Elfordulnak tőle a rajongók, ha látják, hogy nem hiteles.
Bassszu nem hiszem el, hogy rajtam, múlik a jövője. Hogy az istenbe keveredtem bele.
-Mit kellene tennem?-kérdeztem.
-Vanesssa, ugye nem gondolkodtál el az ajánlaton.-döbbent meg Hunter.
-Mit tehetnék?-kérdeztem tanácstalanul.
-Mondjuk, hagyod, hogy megoldják ők a dolgokat, míg te a pasiddal vagy.
-Már nem azért, de csak egy hete járunk, nem irányíthatod az életemet.-akadtam ki. De Hunter arcát látva meg is bántam, úgy nézett ki, mint akit pofon vágtak.
-Igazad van, ezek után nem kell azon gondolkodnod, hogy valaki beleszól. Én kiszálltam.-mondta, majd kiviharzott a szobából.
-Baszki.-mondtam hangosan, hát ezt jól elcsesztem.
-Jól vagy Picuri?-kérdezte Lou.
-Igen, haladjunk.-nyeltem vissza az érzéseimet.-Mit kellene csinálnom?
-Igazából csak annyit, hogy maradsz Hrry-nél ez nem változik, vagy esetleg átmehetnétek Harry tengerparti házába, az romantikusabb lenne. Ezenkívül megjelensz vele néhány hivatalos eseményen, elmentek vacsorázni kettesbe, közöltök pár képet és megpróbáltok nagyon kis cukinak látszani együtt, hogy ti legyetek a tinilányok új álompárja. Ja és fontos, hogy a banda többi tagjával is tartsd a kapcsolatot és mutatkozzatok mindannyian együtt, hogy a rajongók lássák, hogy nem akarsz a fiúk közé állni és velük is jóban vagy, de szerintem ezzel nem lesz baj.
Huh, hát ezt emésztenem kell, ez azért elég sok, főleg így hogy Harry-vel nem a legfényesebb a kapcsolatom most.
-Nessa, nem kell elvállalnod, ha nem akarod.-szorította meg a kezemet Harry.
Még így engem tart szem előtt, pedig ha nem vállalom el az a karrierjébe is kerülhet. hogy lehetnék ennyire önző?
-Vállalom.-mondtam sóhajtva.....
hez megyek? Biztos nagyon bevertem a fejemet, csak ez lehet a magyarázat.
Mindkét srác kérdően nézett rám, várták a válaszomat, ekkor szerencsére kicsapódott az ajtó és Lou lépett be és mellette egy idősebb férfi, akiről pontosan tudtam kicsoda.
-Sziasztok srácok. Mizu Picuri? Jobban vagy már?-jött oda hozzám kapásból Lou.
-Fáj mindenem, de azért megmaradok.-mosolyogtam rá.
-Simon mit keresel itt?-hagyta Harry figyelmen kívül barátja érkezését és rögtön menedzseréhez fordult. Igen Simon, az a Simon, Simon Cover a fiúk menedzsere. Akivel én nem nagyon szeretnék talizni. Már a fiúk karrierje elején sem voltunk jóban, mindig is úgy nézett rám, mint egy kis kullancsra, akitől meg kell szabadulni. Szerinte én csak hátráltattam Harry-t és el kellett volna tűnnöm. Az arckifejezését elnézve nem nagyon változott a véleménye.
-Baj van.-válaszolt az előbb feltett kérdésre kimérten.
-Maga mégis kicsoda? Vanessa újabb lakótársa?-kérdezte flegmán Hunter. Mi ez a stílus? Rá sem ismerek.
-Miféle lakótárs?-kérdezte Simon.-Azt ne mondjátok srácok, hogy veletek él Nessa?-kérdezte idegesen. Nem az lepett meg, hogy nem tud az ott létemről, ezt mindig is sejtettem, hogy a fiúk nem szólnak neki és ez így is volt rendjén. Nem engem az lepett meg, hogy Nessának szólít, csak Harry nevez így, s ez egy kedves becenév, viszont Simon utál engem.....vagy mégsem?
-De nálunk lakik és ez így is marad.-állt ki mellettem Simon.
-Ezt már megbeszéltük egyszer Harold.-dörzsölte meg orrnyergét Simon, mint aki már nagyon unja ezt a témát.
-Szarok rá, marad és kész.-mondta Hazza határozottan.
Én is és Simon is közbe akartunk szólni, de Hunter megelőzött minket.
-Újra kérdezem, ki maga és mi az a baj?-kérdezte dühöngve.
Na az viszont engem is érdekel, hogy mi lehet az a bizonyos 'baj'.
-Talán mielőtt drámai jeleneteket rendeztek, egy díjátadó közepén gondolkodhatnátok.-mondta a menedzser, majd nagyot sóhajtott.-Gratulálok nektek ti vagytok Anglia új párja.-dobott egy újságot az ágyra Simon.
Csak egy pillantást kellett rá vetnem, hogy tudjam, hogy összeboronáltak minket Harry-vel. A képen tényleg úgy tűnik, mintha egy párt alkotnánk. Rá sem merek nézni Hunterre, hát még Harry-re. Hát ezt jól elcsesztük.
-Egyáltalán, mi ütött beléd, mikor vele jelentél meg a díjátadón? Nyilván gondoltad, hogy összehoznak vele, továbbá mi a szarnak futkározol utána?-kérdezte Simon szinte már üvöltve. Nem tudom, hogy mit gondolhatnak rólunk az itt dolgozók, de gyanítom nem túl jó dolgokat.
-Ez igazából az én hibám.-vallotta be Lou.
Simon már készült, hogy leüvöltse, de közbeszóltam.
-Igazad van abban, hogy hülyeség volt együtt megjelennünk, de szerintem nem kell mindenkivel üvöltözni. Megtörtént ez van. Rendbe kell hozni. Nem lehet valami interjút adni, hogy csak barátok vagyunk.-kérdeztem.
Harry rám mosolygott kedvesen, nem tudom, hogy azért,mert megpróbáltam megvédeni vagy azért, mert a barátomnak neveztem.
Mindegy is, mert Simonnak nem egészen tetszett az ötletem, sőt hangosan felhorkant.
-Tündérem te mégis milyen álomvilágban élsz? Már hogy a viharban mondhatnánk azt, hogy "barátok vagytok."-dühöngött.
-Na finoman.-szólt rá Harry, a stílusára utalva.
-Senki nem venné be az egészet. Még ha másról lenne szó talán, de Harry-ről nem. A legnagyobb szoknyapecérnek tartják egész Londonban.-magyarázta, most már kevésbé dühöngve.
-Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy csak egy egy-éjszakás kaland volt és ennyi. Ez után pedig Vanessa hozzám költözne.
Igazság szerint nekem a terv második fele nem tetszett, de ezt nem akartam mondni, sőt érezni sem.
-Nem.-vágta rá egyszerre Simon és Harry.
Egyikőjüket sem értettem, de Harry-n meglepődtem. Miért akarja, hogy velük lakjak tovább. A tekintettekből láttam, hogy nem csak engem lepett meg a göndör reakciója. Viszont Simon figyelmen kívül hagyta az előtte zajló jelenetet és folytatta.
-Ez sem jó, mert most fog megjelenni a srácok új lemeze, ahol Harry érzelmesebb szerelmes dalokat írt. Új stílust akarunk eladni, de senki nem tartana minket hitelesnek, ha drága Haroldunk folytatja az egy-éjszakás kalandokat.-mondta Simon és látszott rajta mennyire belefáradt már a fiúk nevelésébe. Nyilván az is megviselte, hogy Zayn kilépett a bandából. Az ügy körül biztos ezer dolgot kellett neki elsimítania, hogy szegény fiúk ne rosszul jöjjenek i a sztoriból.
-Nekem lenne egy ötletem, amiből még jól is kijöhetünk.-mondta vigyorogva Lou.
-Mondjad-sóhajtott Simon, már ő is kifogyott az ötletekből.
-Mi lenne, ha Picuri és Harry eljátszanák, hogy egy pár?
Na ezzel kiverte a biztosítékot. Mindenki döbbenten állt és nem tudott megszólalni. Majd öt perc után mindenki egyszerre találta meg a hangját.
-Micsoda?-kérdeztük egyszerre.
-Ne kapjátok fel a vizet. Csak hallgassatok végig.-Simon bólintott engedélyt adva, így hát Lou folytatta.- Mivel már így is összeboronálja őket a sajtó ez a legegyszerűbb megoldás. Ráadásul nyerünk is vele, hisz Harry érzelmesebb énjét szeretnénk megmutatni és bebizonyítani, hogy már nem az a rossz fiú, aki volt. Ezt mi bizonyítaná jobban, minthogy megállapodott egy lánynál.
Ezzel még Picuri te is jól járnál, hisz nem tartana egész Anglia egy-éjszakás lotyónak.
-Hmm ez nem is olyan rossz ötlet-gondolkodott hangosan Simon-Sőt ezzel jó sajtót tudnánk csinálni az albumnak.
-Az jó, ha mindenki jól jár vele, de velem mi lesz? Végtére is én vagyok Vanessa IGAZI barátja.-akadt ki Hunter.
-Igazság szerint az nem érdekel.-mondta Harry vigyorogva.-Nekem tetszik ez az ötlet.-folytatta.
-Mi van, ha én nem megyek bele?-kérdeztem.
-Akkor lehet, hogy Harry karrierjének vége. Elfordulnak tőle a rajongók, ha látják, hogy nem hiteles.
Bassszu nem hiszem el, hogy rajtam, múlik a jövője. Hogy az istenbe keveredtem bele.
-Mit kellene tennem?-kérdeztem.
-Vanesssa, ugye nem gondolkodtál el az ajánlaton.-döbbent meg Hunter.
-Mit tehetnék?-kérdeztem tanácstalanul.
-Mondjuk, hagyod, hogy megoldják ők a dolgokat, míg te a pasiddal vagy.
-Már nem azért, de csak egy hete járunk, nem irányíthatod az életemet.-akadtam ki. De Hunter arcát látva meg is bántam, úgy nézett ki, mint akit pofon vágtak.
-Igazad van, ezek után nem kell azon gondolkodnod, hogy valaki beleszól. Én kiszálltam.-mondta, majd kiviharzott a szobából.
-Baszki.-mondtam hangosan, hát ezt jól elcsesztem.
-Jól vagy Picuri?-kérdezte Lou.
-Igen, haladjunk.-nyeltem vissza az érzéseimet.-Mit kellene csinálnom?
-Igazából csak annyit, hogy maradsz Hrry-nél ez nem változik, vagy esetleg átmehetnétek Harry tengerparti házába, az romantikusabb lenne. Ezenkívül megjelensz vele néhány hivatalos eseményen, elmentek vacsorázni kettesbe, közöltök pár képet és megpróbáltok nagyon kis cukinak látszani együtt, hogy ti legyetek a tinilányok új álompárja. Ja és fontos, hogy a banda többi tagjával is tartsd a kapcsolatot és mutatkozzatok mindannyian együtt, hogy a rajongók lássák, hogy nem akarsz a fiúk közé állni és velük is jóban vagy, de szerintem ezzel nem lesz baj.
Huh, hát ezt emésztenem kell, ez azért elég sok, főleg így hogy Harry-vel nem a legfényesebb a kapcsolatom most.
-Nessa, nem kell elvállalnod, ha nem akarod.-szorította meg a kezemet Harry.
Még így engem tart szem előtt, pedig ha nem vállalom el az a karrierjébe is kerülhet. hogy lehetnék ennyire önző?
-Vállalom.-mondtam sóhajtva.....
2016. augusztus 29., hétfő
14. fejezet
Éles fájdalmat éreztem a tarkómon, amin az sem segített, hogy sípoló hangot hallottam folyamatosan. Mi a franc lehet ez? Fogalmam sincs, de roppant bosszantó. Legszívesebben szétverném valamivel.
Úgy fáj mindenem, hogy megmozdulni is alig bírok, de azért megpróbálkozok vele. Nem kellett volna, mert azon kívül, hogy minden fájdalmam tízszeresére nőt egy apró kis mozdulattól, a sípoló hang is felerősödött és gyorsult.
-Nessa?-kérdezte valaki megkönnyebbült hangon.
Megparancsoltam a szemeimnek, hogy nyíljanak ki, nem volt egyszerű feladat, de sikerült. Elsőnek nem láttam semmit az erős, vakító fehér fénytől, majd lassan tisztult a látásom és felfedeztem, hogy egy kórházban fekszem és a sípoló hang, nem mást mint az életjeleimet vizsgálta. Viszont nem csak azt vettem észre, hogy kórházban fekszem, hanem hogy Harry az ágyam mellett ül és engem vizslat a tekintetével.
-Mi történt?-kérdeztem rekedtes hangon és megpróbáltam feljebb ülni, de nem nagyon sikerült. Harry látva küszködésemet óvatosan megfogta az oldalamat, vigyázva, hogy ne fájjon, feljebb rakott. Sajnos annyira fájt mindenem, hogy felszisszentem és szegény azt hitte az ő hibája.
-Ne haragudj:-mondta ijedten. Én csak nemet intettem fejemmel jelezve, hogy nem ő tehet róla.
-Szóval mi történt?-feszegettem tovább a témát.
Harry nagyot sóhajtott, szerintem remélte, hogy nem kell erről beszélnünk.
-Amikor nyertünk, felmentünk ugye a színpadra beszédet mondani és te eltűntél mire visszaértem, ezért elindultam, hogy megkeresselek, de te elrohantál és annyira koncentráltál arra, hogy elfuss előlem, hogy kifutottál egy autó elé, ami elütött, annyira lesokkolódtam, hogy nem tudtam hívni a mentőket, de szerencsére az egyik paparazzo kapcsolt és híva őket. Mikor elmúlt a sokk, leguggoltam melléd és veled vártam a mentőket, majd bejöttem az mentőautóval ide. Végig eszméletlen voltál és én azt hittem hogy.....-csuklott el a hangja- De azonnal betoltak a műtőbe és sikeres lett a műtét és végre felébredtél. Annyira aggódtam.-fogta meg a kezemet.
-Ne aggódj már nincs nagy baj.- mondtam meghatottan.
Megérintett az, hogy ennyire aggódik értem és hogy így vigyáz rám. Igaz, hogy előle akartam elmenekülni és az iránta érzett furcsa érzéseim miatt, de ez akkor is meghat.
-Szükséged van valamire?-kérdezte.
-Eszméletlenül szomjas vagyok, olyan a torkom, mintha sivatag lenne benne.-mondtam rekedten.
Harry felnevetett, majd töltött nekem egy jó nagy pohár vizet, amit én egyből lehajtottam, az sem érdekelt, hogy közben majdnem megfulladok, de tényleg nagyon szomjas vagyok.
-Köszi.-lihegtem, miután mindet megittam.-És azt nem tudod, hogy mikor mehetek haza?-kérdeztem.
-Nem, még az orvosnak meg kell vizsgálnia....-kezdett bele a mondandójába, de az ajtó hirtelen kicsapódott és nem más lépett be rajta, mint...Hunter.
-Vanessa úristen jól vagy?-futott mellém.
Ő meg honnan a francból tudja, hogy itt vagyok, biztos nem a srácoktól mert ők nem tudnak Hunterről, és tuti nem Harry-től, mert szemmel láthatólag nem érti az egész helyzetet.
-Szia. fáj mindenem, de élek.-mondtam.-De hogy kerülsz ide?-kérdeztem, viszont csak utána esett le, hogy ez milyen bunkón is hangzott valójában, de úgy látszik, Hunternek, nem tűnt fel, mert izgatottan magyarázott tovább.
-Ebben a kórházban vagyok gyakorlaton. Éppen vacsorázni mentem volna, mikor halottam az egyik nővértől a nevedet és akkor tudtam meg hogy baleset ért.-mondta aggódva.
-Ja értem.-nyögtem ki, tudom hogy nem volt olyan hangzása, mintha annyira örülnék neki, de tényleg elég furán éreztem, magam azzal kapcsolatban, hogy itt van...
Még néztem volna rá egy darabig értetlenül, azon tűnődve hogy mi is a bajom a jelenlétével, ha valaki nem köszörüli meg a torkát a másik oldalamról.
Basszus, Harry-ről teljesen megfeledkeztem egy pillanatra.
-Te kivagy?-kérdezte nem túl barátságosan.
-Hunter, Vanessa barátja.-mondta határozottan a srác, majd nyomatékosítás képen megfogta a kezem.-És te kivagy? Annyit tudok, hogy sztárocska, de mit keresel Vanessánál?-na jó ez még kevésbé volt kedves, mint Harry-é, ez már a bunkó kategóriába sorolható. Sztárocska?!? Ha nem is Harry a kedvenc emberem a földön, de azért a karrierjét nem szólnám le soha, sokat dolgozott érte és tényleg tehetséges énekes, és mint ember is jó.
Már láttam, hogy a bongyor meg akar szólalni, de eléggé mérges lettem szóval inkább én válaszoltam.
-Harry egy gyerekkori barátom együtt jártunk iskolába.-válaszoltam.
-Ezenkívül én vagyok Nessa lakótársa.-fejezte be Harry és győzedelmesen mosolygott, mert látta, hogy ez megdöbbenti Huntert.
Na itt minden együttérzésemet elvesztettem Harry-vel szemben és gyilkos tekintettel néztem rá, hogy meg ne merjen szólalni.
-Mi?-kérdezte Hunter meglepetten.
-Igazából nem Harry miatt lakom ott, hanem a legjobb barátom ajánlotta fel, Lou-magyarázkodtam, de éreztem hogy ebből már sehogy sem jöhetek ki jól. Kösz Hazza...
-De én is felajánlottam, hogy nálam lakhatsz.-mondta. Erre a göndörke persze hangosan felhorkant, de Hunter, mintha észre se vette volna folytatta.- Azt miért nem fogadtad el?
-Nem azért mert, nem kedvellek vagy ilyenek, csak nem ismertelek, igazából most sem ismerlek még igazán, de akkor még csak egyszer randiztunk, eszméletlen fura lett volna, ha hozzád költözök.-magyaráztam.
-Jó ez igaz, de mondhattad volna, hogy két pasival élsz együtt.-mondta.
-Igazad van.-mondtam fej lehajtva.
Hunter az államnál fogva felemelte a fejem, majd lassan megcsókolt, de én úgy éreztem mintha valami bűnt követnék el és egyáltalán nem esett jól a csók, főleg hogy Harry is itt volt, így hát elhúzódtam és úgy csináltam, mintha fájna a fejem, igen ezt használtam kifogásnak....szánalmas vagyok.
Szerencsémre az orvos belépett a szobába és be kell valjam, hogy ennyire orvosnak még nem örültem, így legalább elterelte a gondolataimat Hazza fancsali képéről, amiért nagyon is hibásnak éreztem magam.
-Jó napot!-köszönt az orvos.-Oh hello Hunter. Ismered a kisasszonyt?-kérdezte az orvos.
-Igen, a barátnőm. És szerintem tegeződjünk mindannyian, hisz ismerősök vagyunk....majdnem mindenki.-nézett szúrósan Harry-re. Na jó ez nagyon hosszú délután lesz.
-Ja én azt hittem Mr. Styles Vanessa barátnője, úgy vigyázott rá és aggódott a műtét alatt.-mondta újfent az orvos.
Meghatódva néztem Harry-re, aki csak rám kacsintott.
-Hát nem.-morogta Hunter.
-Oké, most hogy ezt tisztáztuk, térjünk is rá Vanessa állapotára.-Végre! mondtam magamban.-Szóval az autó elég alaposan elütötte, sok helyen bevérzése volt, de műtét során sikerült mindenhonnan kiszivattyúzni. Szerencsére semmilyen fejsérülést nem érzékeltünk, szóval pár napon belül hazamehet, de csak felügyelet alatt.-mondta az orvos.
-Ez mit jelent pontosan?-kérdeztem.
-Valakinek maga mellett kell lennie a nap 24 órájában, nehogy valami baj legyen. De nyugalom csak egy hétig.-fejezte be az orvos, majd egy biccentéssel kiment.
-Oké, mikor hozod át a cuccaidat?-kérdezte Hunter.
Mi van? Ki mondta, hogy hozzáköltözök?
-Mit akarsz?-kérdezte Harry flegmán.
-Evidens, hogy Vanessa hozzám költözik, hisz én vagyok a barátja és nem mellesleg orvos vagyok.-válaszolt Hunter.
-Csak leszel-bökte oda a göndörke.-Egyébként is nálunk lakik, ott ahol ismerős környezetben van. Rólad semmit nem tudunk, nem fogom megengedni, hogy nálad lakjon.
-Már pedig semmi beleszólásod....-kezdte Hunter.
-Elég legyen!-csattantam fel, mert elegem volt ebből a tesztoszteron harcból és abból, hogy úgy beszélik meg a jövőmet, hogy nem szólhatok bele. Az istenért,most már felnőtt nő vagyok, had hozzak önálló döntéseket.-Én döntöm el, hogy hol fogok élni és, hogy ki fog rám vigyázni és fejezzétek már be a vitát, mert széthasad a fejem.
-Nessának igaza van- na végre, köszi Harry.-Na, akkor melyikünknél szeretnél lakni?
Basszus!
Úgy fáj mindenem, hogy megmozdulni is alig bírok, de azért megpróbálkozok vele. Nem kellett volna, mert azon kívül, hogy minden fájdalmam tízszeresére nőt egy apró kis mozdulattól, a sípoló hang is felerősödött és gyorsult.
-Nessa?-kérdezte valaki megkönnyebbült hangon.
Megparancsoltam a szemeimnek, hogy nyíljanak ki, nem volt egyszerű feladat, de sikerült. Elsőnek nem láttam semmit az erős, vakító fehér fénytől, majd lassan tisztult a látásom és felfedeztem, hogy egy kórházban fekszem és a sípoló hang, nem mást mint az életjeleimet vizsgálta. Viszont nem csak azt vettem észre, hogy kórházban fekszem, hanem hogy Harry az ágyam mellett ül és engem vizslat a tekintetével.
-Mi történt?-kérdeztem rekedtes hangon és megpróbáltam feljebb ülni, de nem nagyon sikerült. Harry látva küszködésemet óvatosan megfogta az oldalamat, vigyázva, hogy ne fájjon, feljebb rakott. Sajnos annyira fájt mindenem, hogy felszisszentem és szegény azt hitte az ő hibája.
-Ne haragudj:-mondta ijedten. Én csak nemet intettem fejemmel jelezve, hogy nem ő tehet róla.
-Szóval mi történt?-feszegettem tovább a témát.
Harry nagyot sóhajtott, szerintem remélte, hogy nem kell erről beszélnünk.
-Amikor nyertünk, felmentünk ugye a színpadra beszédet mondani és te eltűntél mire visszaértem, ezért elindultam, hogy megkeresselek, de te elrohantál és annyira koncentráltál arra, hogy elfuss előlem, hogy kifutottál egy autó elé, ami elütött, annyira lesokkolódtam, hogy nem tudtam hívni a mentőket, de szerencsére az egyik paparazzo kapcsolt és híva őket. Mikor elmúlt a sokk, leguggoltam melléd és veled vártam a mentőket, majd bejöttem az mentőautóval ide. Végig eszméletlen voltál és én azt hittem hogy.....-csuklott el a hangja- De azonnal betoltak a műtőbe és sikeres lett a műtét és végre felébredtél. Annyira aggódtam.-fogta meg a kezemet.
-Ne aggódj már nincs nagy baj.- mondtam meghatottan.
Megérintett az, hogy ennyire aggódik értem és hogy így vigyáz rám. Igaz, hogy előle akartam elmenekülni és az iránta érzett furcsa érzéseim miatt, de ez akkor is meghat.
-Szükséged van valamire?-kérdezte.
-Eszméletlenül szomjas vagyok, olyan a torkom, mintha sivatag lenne benne.-mondtam rekedten.
Harry felnevetett, majd töltött nekem egy jó nagy pohár vizet, amit én egyből lehajtottam, az sem érdekelt, hogy közben majdnem megfulladok, de tényleg nagyon szomjas vagyok.
-Köszi.-lihegtem, miután mindet megittam.-És azt nem tudod, hogy mikor mehetek haza?-kérdeztem.
-Nem, még az orvosnak meg kell vizsgálnia....-kezdett bele a mondandójába, de az ajtó hirtelen kicsapódott és nem más lépett be rajta, mint...Hunter.
-Vanessa úristen jól vagy?-futott mellém.
Ő meg honnan a francból tudja, hogy itt vagyok, biztos nem a srácoktól mert ők nem tudnak Hunterről, és tuti nem Harry-től, mert szemmel láthatólag nem érti az egész helyzetet.
-Szia. fáj mindenem, de élek.-mondtam.-De hogy kerülsz ide?-kérdeztem, viszont csak utána esett le, hogy ez milyen bunkón is hangzott valójában, de úgy látszik, Hunternek, nem tűnt fel, mert izgatottan magyarázott tovább.
-Ebben a kórházban vagyok gyakorlaton. Éppen vacsorázni mentem volna, mikor halottam az egyik nővértől a nevedet és akkor tudtam meg hogy baleset ért.-mondta aggódva.
-Ja értem.-nyögtem ki, tudom hogy nem volt olyan hangzása, mintha annyira örülnék neki, de tényleg elég furán éreztem, magam azzal kapcsolatban, hogy itt van...
Még néztem volna rá egy darabig értetlenül, azon tűnődve hogy mi is a bajom a jelenlétével, ha valaki nem köszörüli meg a torkát a másik oldalamról.
Basszus, Harry-ről teljesen megfeledkeztem egy pillanatra.
-Te kivagy?-kérdezte nem túl barátságosan.
-Hunter, Vanessa barátja.-mondta határozottan a srác, majd nyomatékosítás képen megfogta a kezem.-És te kivagy? Annyit tudok, hogy sztárocska, de mit keresel Vanessánál?-na jó ez még kevésbé volt kedves, mint Harry-é, ez már a bunkó kategóriába sorolható. Sztárocska?!? Ha nem is Harry a kedvenc emberem a földön, de azért a karrierjét nem szólnám le soha, sokat dolgozott érte és tényleg tehetséges énekes, és mint ember is jó.
Már láttam, hogy a bongyor meg akar szólalni, de eléggé mérges lettem szóval inkább én válaszoltam.
-Harry egy gyerekkori barátom együtt jártunk iskolába.-válaszoltam.
-Ezenkívül én vagyok Nessa lakótársa.-fejezte be Harry és győzedelmesen mosolygott, mert látta, hogy ez megdöbbenti Huntert.
Na itt minden együttérzésemet elvesztettem Harry-vel szemben és gyilkos tekintettel néztem rá, hogy meg ne merjen szólalni.
-Mi?-kérdezte Hunter meglepetten.
-Igazából nem Harry miatt lakom ott, hanem a legjobb barátom ajánlotta fel, Lou-magyarázkodtam, de éreztem hogy ebből már sehogy sem jöhetek ki jól. Kösz Hazza...
-De én is felajánlottam, hogy nálam lakhatsz.-mondta. Erre a göndörke persze hangosan felhorkant, de Hunter, mintha észre se vette volna folytatta.- Azt miért nem fogadtad el?
-Nem azért mert, nem kedvellek vagy ilyenek, csak nem ismertelek, igazából most sem ismerlek még igazán, de akkor még csak egyszer randiztunk, eszméletlen fura lett volna, ha hozzád költözök.-magyaráztam.
-Jó ez igaz, de mondhattad volna, hogy két pasival élsz együtt.-mondta.
-Igazad van.-mondtam fej lehajtva.
Hunter az államnál fogva felemelte a fejem, majd lassan megcsókolt, de én úgy éreztem mintha valami bűnt követnék el és egyáltalán nem esett jól a csók, főleg hogy Harry is itt volt, így hát elhúzódtam és úgy csináltam, mintha fájna a fejem, igen ezt használtam kifogásnak....szánalmas vagyok.
Szerencsémre az orvos belépett a szobába és be kell valjam, hogy ennyire orvosnak még nem örültem, így legalább elterelte a gondolataimat Hazza fancsali képéről, amiért nagyon is hibásnak éreztem magam.
-Jó napot!-köszönt az orvos.-Oh hello Hunter. Ismered a kisasszonyt?-kérdezte az orvos.
-Igen, a barátnőm. És szerintem tegeződjünk mindannyian, hisz ismerősök vagyunk....majdnem mindenki.-nézett szúrósan Harry-re. Na jó ez nagyon hosszú délután lesz.
-Ja én azt hittem Mr. Styles Vanessa barátnője, úgy vigyázott rá és aggódott a műtét alatt.-mondta újfent az orvos.
Meghatódva néztem Harry-re, aki csak rám kacsintott.
-Hát nem.-morogta Hunter.
-Oké, most hogy ezt tisztáztuk, térjünk is rá Vanessa állapotára.-Végre! mondtam magamban.-Szóval az autó elég alaposan elütötte, sok helyen bevérzése volt, de műtét során sikerült mindenhonnan kiszivattyúzni. Szerencsére semmilyen fejsérülést nem érzékeltünk, szóval pár napon belül hazamehet, de csak felügyelet alatt.-mondta az orvos.
-Ez mit jelent pontosan?-kérdeztem.
-Valakinek maga mellett kell lennie a nap 24 órájában, nehogy valami baj legyen. De nyugalom csak egy hétig.-fejezte be az orvos, majd egy biccentéssel kiment.
-Oké, mikor hozod át a cuccaidat?-kérdezte Hunter.
Mi van? Ki mondta, hogy hozzáköltözök?
-Mit akarsz?-kérdezte Harry flegmán.
-Evidens, hogy Vanessa hozzám költözik, hisz én vagyok a barátja és nem mellesleg orvos vagyok.-válaszolt Hunter.
-Csak leszel-bökte oda a göndörke.-Egyébként is nálunk lakik, ott ahol ismerős környezetben van. Rólad semmit nem tudunk, nem fogom megengedni, hogy nálad lakjon.
-Már pedig semmi beleszólásod....-kezdte Hunter.
-Elég legyen!-csattantam fel, mert elegem volt ebből a tesztoszteron harcból és abból, hogy úgy beszélik meg a jövőmet, hogy nem szólhatok bele. Az istenért,most már felnőtt nő vagyok, had hozzak önálló döntéseket.-Én döntöm el, hogy hol fogok élni és, hogy ki fog rám vigyázni és fejezzétek már be a vitát, mert széthasad a fejem.
-Nessának igaza van- na végre, köszi Harry.-Na, akkor melyikünknél szeretnél lakni?
Basszus!
2016. június 7., kedd
13. fejezet
Úgy nézhettem ki mint, egy kisgyerek, aki a játékboltban jár éppen. Mindent megfogdostam és kíváncsian kérdeztem, hogy mi az. Jól van na most ültem először ilyen járműben, had élvezzem ki.
-Ha a kisasszony kinézelődte magát, akkor talán indulhatnánk is.-szólt nem túl kedvesen a sofőr.
-Már elnézést de fizetek annyit, hogy addig nézelődjön a 'kisasszony' ameddig akar.-mondta Harry idegesen a sofőrnek, direkt kiemelve a kisasszony szót.
-Elnézést uram, természetesen akkor indulunk mikor Ön akarja.-kért bocsánatot és fordult előre a sofőr.
-Ne haragudj, de most ülök ilyenbe először és nagyon izgatott lettem.-szégyelltem el magam a kellemetlensgért.
-Jaj, Nessa ne butáskodj, addig maradhatunk itt ameddig akarod.-mosolygott rám kedvesen Harry.
-Szerintem kinézelődtem magam, szóval szerintem indulhatunk is, nehogy lekéss a gáláról.-mondtam és már be is szálltam a limóba.
Az út egész csöndesen telt, igazság szerint csak annyit beszéltünk meg, hogy mindketten nagyon éhesek vagyunk, mivel egész nap nem ettünk, de Harry megígérte, hogy a díjátadó után elvisz valami eszméletlen egészségtelen helyre, ahol telezabáljuk magunkat. Az út alatt párszor elfelejtettem, hogy mi igazából rosszban vagyunk és hogy összetörte a szívemet, mikor hátrahagyta a barátságunkat.
Minél közelebb értünk a helyhez, ahol a díjátadó lesz, annál idegesebb voltam. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ezt kellőképpen átgondoltam. Mi lesz azzal a sok fotóssal meg rajongóval? Teljes mértékben bepánikoltam...
-Harry, én nem mehetek veled-akadtam ki.
-Micsoda??-lepődött meg, hisz eddig minden okés volt.
-Nem merek. Ott az a sok ember, fotós, újságíró....-folytattam volna, de Harry félbeszakított azzal, hogy megfogta a kezemet.
- Nessa nyugi. Menni fog, mert együtt megcsináljuk. Kérlek bízz bennem, most tényleg melletted leszek.-biztatott.
Annyira meghatottak a szavai, hogy gondolkodás nélkül a nyakába vetettem magam és olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam.(már amennyire a bilincsek engedték)
És éppen ebben a pillanatban érkeztünk meg és nyitott ránk Lou.
-Mondtam, hogy a bilincs jó ötlet.-vigyorgott.
-Ha nem lennének fotósok ezrei a kocsin kívül, most tuti kinyírnálak.-sziszegtem neki.
-Oké-oké, inkább add a kezed, hogy kinyissam a bilincseket, hisz így mégsem jelenhettek meg mások előtt.
-Komolyan? Mond ezt a taxisnak, aki valami perverz állatnak nézett.-mondta Harry mérgesen.
-Öhh ..bocsi?-vigyorgott és kicsit sem tűnt őszintének a bocsánatkérése.
-Majd lebokszoljátok utána fiúk, de most már indulnunk kellene. Lekésitek a díjátadót.-mondtam, majd oda adtam a karomat Lou-nak. Pillanatok alatt kicsatolta. Harry abban a percben karon ragadott és kivitt a fotósok elé. Szerintem megsejtette, hogy el akarok menekülni és tudta, hogy ennyi ember előtt nem fogok jelenetet rendezni.
Sejtettem, hogy sok ember lesz.. na de ennyire nem számítottam. Konkrétan, annyi vakú vakított el, hogy egy pillanatra lefagytam és csak álltam megszeppenve.
De aztán éreztem, hogy valaki gyengéden megszorítja az oldalamat, ezzel engem kirántva kábaságomból. Harry volt az és azt akarta, hogy mosolyogjak, mert mindenki minket fotóz. Mivel ez fontos a fiúknak, ezért erőt vettem magamon és elkezdtem mosolyogni. Nem tudom miért, de ahogy ott álltunk Harry-vel feloldódtam és elkezdtem pózolni. Nem nagyon értettem, de egész jól ment.
Tíz perc után, mikor úgy éreztük, hogy eleget mutogattuk magunkat elindultunk befele.
Bent Harry mellett ültem és a nevem rajta volt a széken, gondlom Lou elintézte, bár van egy olyan érzésem mintha nem egy nap alatt tervelte volna ki. Mindegy most már itt vagyok, hát akkor kiélvezem.
A díjátadó elején különböző fellépők voltak, talán ami legjobban tetszett az Enrique Iglesias volt, akit alapjáraton is imádok, de ez a fellépése kifejezetten szuper volt. Egész végig dúdoltam vagy énekeltem a dalokat.
-Látom szereted.-mosolygott Harry éneklésemet hallván.
-Imádom.-mondtam, aztán folytattam a dalolászást.
-Szeretnél vele találkozni? Bemutathatlak neki, ha szeretnéd.-mondta.
-Komolyan?-kaptam felé a fejem.
-Találkoztam már vele egész jó fej pasas-mondta mosolyogva.
-Uhh akkor igen, nagyon szeretnék vele találkozni, tudom az összes dalát fejből, szerintem a spanyol tudásom 90%-át tőle tanultam.-lelkesedtem be teljesen. Most mit csináljak, előjött belőlem a tinédzser.
-Rendben, akkor a díjátadó után bemutatlak.-válaszolt kedvesen.
Lou csak olyan 'én tudtam, hogy kibékültök ' pillantással nézett rám, én csak megforgattam erre a szememet.
A fiúkat a legjobb nyári dal kategóriában jelölték, kíváncsi vagyok hogy végeznek, mivel nagyon erős dalokkal versenyeznek, de természetesen nekik szurkolok, annak ellenére is hogy Harry-vel nem ápolok túl jó viszonyt.
Már a végére kezdett az egészből elegem lenni, ne értsetek félre nem azért, mert ennyire unalmas volt, hanem, mert már nagyon izgultam, annyira húzták az egészet, hogy alig bírtam a helyemen maradni. De mikor már azt hittem, hogy kimegyek a mosdóba, mondván addig sem kell ülnöm, vére bemondták, hogy most következnek a 'legjobb nyári dalra' jelöltek.
Elsőnek felsorolták, hogy kik a jelöltek és egy kis részletet vágtak be a számukból. A fiúk a Best song ever-rel indultak. Ezek után következtek az izgalmak, mikor végre kihirdeti a győztest.
Harry annyira izgult, hogy megfogta a kezemet, anélkül, hogy észrevette volna, igazából én is olyan ideges voltam, hogy szinte örültem, hogy ezt tette, majd később leszúrom magam a gondolataim miatt.
- Az idei év nyertese pedig nem más, mint....... a One Direction.-mondta a műsorvezető.
Szinte nem is hallottam és szinte biztos, hogy csak később jutott el a tudatomig, hogy ők nyertek. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem... Megragadtam Harry karját, szorosan magamhoz húztam és olyan erősen öleltem ahogy csak tudtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
Hirtelen egy kéz elhúzta, mert le kellett menniük beszédet mondani, így elváltunk egymástól.
Láttam az arcán a meglepődést, lefele menet vagy háromszor vissza nézett. Amint felértek a színpadra én egy határozott hátra arccal elkezdtem kifele menni. Muszáj eltűnnöm innen, olyan érzésem van mintha megfulladnék. Rohadt hülye vagyok. Mi a francnak kellett megölelnem?!? Teljesen összezavarodtam és még csak azt sem tudom, hogy miért. Egyedül annyit tudtam, hogy el kell innen mennem azonnal.
Akkora hülye vagyok. Ez csak egy nyamvadt puszi volt, amit hirtelen felindulásból csináltam. De akkor miért menekülök. Mindegy ezen majd agyalok később most csak sietnem kell, mert a srácok most fejezték be a beszédüket. Viszont nem mertem hátranézni, hogy ebbe biztos legyek, mivel tudom, hogy akkor tuti lefagynék, de erre most nincs időm.
Az utolsó lépcsőket szinte futva teszem meg, majd amint kiérte a folyosóra, ahol egy sztár vagy fotós sincs csak a biztonsági őrök, megálltam egy pillanatra. Lekaptam a tűsarkúmat, majd vettem egy mély lélegzetet és szinte futva elindultam. Átvágtam az egész épületen, nem hallatszott más csak a mezítelen lábam csattogása a kövön és a kiszűrődő éljenzés és tapsvihar.
Már csak pár lépés volt az ajtóig, ami a szabadságot jelentette számomra, mikor meghallottam, hogy valaki futva közeledik felém. Nem kellett hátra fordulnom, hogy tudjam ki követ, viszont a hangok alapján, még elég messze volt ahhoz, hogy utolérjen, így meglóghatok előle.
Elkezdtem szaladni az ajtóhoz, majd mikor elértem kivágódtam rajta és azonnal taxit kerestem a tekintetemmel.
Aha, ki is szúrtam egyet és már épp indultam volna át hozzá az út túloldalára, nem törődve a paparazzók tömegével vagy a forgalommal, de akkor meghallottam a nevemet.
-Nessa, állj már meg kérlek.-ordított utánam mély, rekedtes hangján.
Na ennyi kellett, az összes fotós ránk kapta a tekintetét és már kattogtatták és gépeiket. Hát ebből jó kis cikk lesz.
Igazából nem nagyon tudott érdekelni, csak az számított, hogy eltűnjek innen. De nem sikerült, mert döbbenetemben megálltam, mikor Harry utánam ordított,pedig tudtam, hogy ő követ, és megtorpantam. Ezt ő kis is használta és megragadta a karomat.
-Nessa beszéljük meg...-kezdte, de félbeszakítottam.
-Engedj..-rántottam ki a karomat a keze közül és rohantam is tovább.
Pont ezt nem kellett volna csinálnom, mivel figyelmetlen voltam és nem halottam mást csak azt, ahogy Harry ijedten a nevemet kiáltja, majd egy erős fájdalmat éreztem először az oldalamon, majd a fejemen, de utána semmi... Teljes sötétség....
-Ha a kisasszony kinézelődte magát, akkor talán indulhatnánk is.-szólt nem túl kedvesen a sofőr.
-Már elnézést de fizetek annyit, hogy addig nézelődjön a 'kisasszony' ameddig akar.-mondta Harry idegesen a sofőrnek, direkt kiemelve a kisasszony szót.
-Elnézést uram, természetesen akkor indulunk mikor Ön akarja.-kért bocsánatot és fordult előre a sofőr.
-Ne haragudj, de most ülök ilyenbe először és nagyon izgatott lettem.-szégyelltem el magam a kellemetlensgért.
-Jaj, Nessa ne butáskodj, addig maradhatunk itt ameddig akarod.-mosolygott rám kedvesen Harry.
-Szerintem kinézelődtem magam, szóval szerintem indulhatunk is, nehogy lekéss a gáláról.-mondtam és már be is szálltam a limóba.
Az út egész csöndesen telt, igazság szerint csak annyit beszéltünk meg, hogy mindketten nagyon éhesek vagyunk, mivel egész nap nem ettünk, de Harry megígérte, hogy a díjátadó után elvisz valami eszméletlen egészségtelen helyre, ahol telezabáljuk magunkat. Az út alatt párszor elfelejtettem, hogy mi igazából rosszban vagyunk és hogy összetörte a szívemet, mikor hátrahagyta a barátságunkat.
Minél közelebb értünk a helyhez, ahol a díjátadó lesz, annál idegesebb voltam. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ezt kellőképpen átgondoltam. Mi lesz azzal a sok fotóssal meg rajongóval? Teljes mértékben bepánikoltam...
-Harry, én nem mehetek veled-akadtam ki.
-Micsoda??-lepődött meg, hisz eddig minden okés volt.
-Nem merek. Ott az a sok ember, fotós, újságíró....-folytattam volna, de Harry félbeszakított azzal, hogy megfogta a kezemet.
- Nessa nyugi. Menni fog, mert együtt megcsináljuk. Kérlek bízz bennem, most tényleg melletted leszek.-biztatott.
Annyira meghatottak a szavai, hogy gondolkodás nélkül a nyakába vetettem magam és olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam.(már amennyire a bilincsek engedték)
És éppen ebben a pillanatban érkeztünk meg és nyitott ránk Lou.
-Mondtam, hogy a bilincs jó ötlet.-vigyorgott.
-Ha nem lennének fotósok ezrei a kocsin kívül, most tuti kinyírnálak.-sziszegtem neki.
-Oké-oké, inkább add a kezed, hogy kinyissam a bilincseket, hisz így mégsem jelenhettek meg mások előtt.
-Komolyan? Mond ezt a taxisnak, aki valami perverz állatnak nézett.-mondta Harry mérgesen.
-Öhh ..bocsi?-vigyorgott és kicsit sem tűnt őszintének a bocsánatkérése.
-Majd lebokszoljátok utána fiúk, de most már indulnunk kellene. Lekésitek a díjátadót.-mondtam, majd oda adtam a karomat Lou-nak. Pillanatok alatt kicsatolta. Harry abban a percben karon ragadott és kivitt a fotósok elé. Szerintem megsejtette, hogy el akarok menekülni és tudta, hogy ennyi ember előtt nem fogok jelenetet rendezni.
Sejtettem, hogy sok ember lesz.. na de ennyire nem számítottam. Konkrétan, annyi vakú vakított el, hogy egy pillanatra lefagytam és csak álltam megszeppenve.
De aztán éreztem, hogy valaki gyengéden megszorítja az oldalamat, ezzel engem kirántva kábaságomból. Harry volt az és azt akarta, hogy mosolyogjak, mert mindenki minket fotóz. Mivel ez fontos a fiúknak, ezért erőt vettem magamon és elkezdtem mosolyogni. Nem tudom miért, de ahogy ott álltunk Harry-vel feloldódtam és elkezdtem pózolni. Nem nagyon értettem, de egész jól ment.
Tíz perc után, mikor úgy éreztük, hogy eleget mutogattuk magunkat elindultunk befele.
Bent Harry mellett ültem és a nevem rajta volt a széken, gondlom Lou elintézte, bár van egy olyan érzésem mintha nem egy nap alatt tervelte volna ki. Mindegy most már itt vagyok, hát akkor kiélvezem.
A díjátadó elején különböző fellépők voltak, talán ami legjobban tetszett az Enrique Iglesias volt, akit alapjáraton is imádok, de ez a fellépése kifejezetten szuper volt. Egész végig dúdoltam vagy énekeltem a dalokat.
-Látom szereted.-mosolygott Harry éneklésemet hallván.
-Imádom.-mondtam, aztán folytattam a dalolászást.
-Szeretnél vele találkozni? Bemutathatlak neki, ha szeretnéd.-mondta.
-Komolyan?-kaptam felé a fejem.
-Találkoztam már vele egész jó fej pasas-mondta mosolyogva.
-Uhh akkor igen, nagyon szeretnék vele találkozni, tudom az összes dalát fejből, szerintem a spanyol tudásom 90%-át tőle tanultam.-lelkesedtem be teljesen. Most mit csináljak, előjött belőlem a tinédzser.
-Rendben, akkor a díjátadó után bemutatlak.-válaszolt kedvesen.
Lou csak olyan 'én tudtam, hogy kibékültök ' pillantással nézett rám, én csak megforgattam erre a szememet.
A fiúkat a legjobb nyári dal kategóriában jelölték, kíváncsi vagyok hogy végeznek, mivel nagyon erős dalokkal versenyeznek, de természetesen nekik szurkolok, annak ellenére is hogy Harry-vel nem ápolok túl jó viszonyt.
Már a végére kezdett az egészből elegem lenni, ne értsetek félre nem azért, mert ennyire unalmas volt, hanem, mert már nagyon izgultam, annyira húzták az egészet, hogy alig bírtam a helyemen maradni. De mikor már azt hittem, hogy kimegyek a mosdóba, mondván addig sem kell ülnöm, vére bemondták, hogy most következnek a 'legjobb nyári dalra' jelöltek.
Elsőnek felsorolták, hogy kik a jelöltek és egy kis részletet vágtak be a számukból. A fiúk a Best song ever-rel indultak. Ezek után következtek az izgalmak, mikor végre kihirdeti a győztest.
Harry annyira izgult, hogy megfogta a kezemet, anélkül, hogy észrevette volna, igazából én is olyan ideges voltam, hogy szinte örültem, hogy ezt tette, majd később leszúrom magam a gondolataim miatt.
- Az idei év nyertese pedig nem más, mint....... a One Direction.-mondta a műsorvezető.
Szinte nem is hallottam és szinte biztos, hogy csak később jutott el a tudatomig, hogy ők nyertek. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem... Megragadtam Harry karját, szorosan magamhoz húztam és olyan erősen öleltem ahogy csak tudtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
Hirtelen egy kéz elhúzta, mert le kellett menniük beszédet mondani, így elváltunk egymástól.
Láttam az arcán a meglepődést, lefele menet vagy háromszor vissza nézett. Amint felértek a színpadra én egy határozott hátra arccal elkezdtem kifele menni. Muszáj eltűnnöm innen, olyan érzésem van mintha megfulladnék. Rohadt hülye vagyok. Mi a francnak kellett megölelnem?!? Teljesen összezavarodtam és még csak azt sem tudom, hogy miért. Egyedül annyit tudtam, hogy el kell innen mennem azonnal.
Akkora hülye vagyok. Ez csak egy nyamvadt puszi volt, amit hirtelen felindulásból csináltam. De akkor miért menekülök. Mindegy ezen majd agyalok később most csak sietnem kell, mert a srácok most fejezték be a beszédüket. Viszont nem mertem hátranézni, hogy ebbe biztos legyek, mivel tudom, hogy akkor tuti lefagynék, de erre most nincs időm.
Az utolsó lépcsőket szinte futva teszem meg, majd amint kiérte a folyosóra, ahol egy sztár vagy fotós sincs csak a biztonsági őrök, megálltam egy pillanatra. Lekaptam a tűsarkúmat, majd vettem egy mély lélegzetet és szinte futva elindultam. Átvágtam az egész épületen, nem hallatszott más csak a mezítelen lábam csattogása a kövön és a kiszűrődő éljenzés és tapsvihar.
Már csak pár lépés volt az ajtóig, ami a szabadságot jelentette számomra, mikor meghallottam, hogy valaki futva közeledik felém. Nem kellett hátra fordulnom, hogy tudjam ki követ, viszont a hangok alapján, még elég messze volt ahhoz, hogy utolérjen, így meglóghatok előle.
Elkezdtem szaladni az ajtóhoz, majd mikor elértem kivágódtam rajta és azonnal taxit kerestem a tekintetemmel.
Aha, ki is szúrtam egyet és már épp indultam volna át hozzá az út túloldalára, nem törődve a paparazzók tömegével vagy a forgalommal, de akkor meghallottam a nevemet.
-Nessa, állj már meg kérlek.-ordított utánam mély, rekedtes hangján.
Na ennyi kellett, az összes fotós ránk kapta a tekintetét és már kattogtatták és gépeiket. Hát ebből jó kis cikk lesz.
Igazából nem nagyon tudott érdekelni, csak az számított, hogy eltűnjek innen. De nem sikerült, mert döbbenetemben megálltam, mikor Harry utánam ordított,pedig tudtam, hogy ő követ, és megtorpantam. Ezt ő kis is használta és megragadta a karomat.
-Nessa beszéljük meg...-kezdte, de félbeszakítottam.
-Engedj..-rántottam ki a karomat a keze közül és rohantam is tovább.
Pont ezt nem kellett volna csinálnom, mivel figyelmetlen voltam és nem halottam mást csak azt, ahogy Harry ijedten a nevemet kiáltja, majd egy erős fájdalmat éreztem először az oldalamon, majd a fejemen, de utána semmi... Teljes sötétség....
2016. január 20., szerda
12. fejezet
Hátra érve rájöttem, hogy nagyot tévedtem a bolttal kapcsolatban. A hátsó szobában ugyanis rengeteg ruha volt, főként elegáns, de láttam sima egyszerű pólókat is. Azonnal felismertem párat közülük. Ezek nagyrészt a fiúk fellépő ruhái voltak. De ha ez mind itt van minek kell az első része a boltnak. Abby mintha a gondolataimba olvasott volna.
-Az első rész úgymond ilyen álca. Nem mindenkinek csinálok ruhát csak a különleges ismerőseimnek. Viszont van egy kislányom, akinek tervezhetek ruhákat, ezért is jó az álcám.
-Ezek a ruhák mind fantasztikusak.-simítottam végig a kezem egy kupac felakasztott ruhán.
-Az a nyári kollekció. Ha szeretnél választhatsz egyet, még nem jöttek ki.-mosolygott rám kedvesen.
-Komolyan?-kérdeztem meglepetten.
-Persze, de csak azzal a feltétellel, hogy lefotózhatlak benne. Szeretném feltölteni az oldalamra, hogy reklámozzam egy kicsit és te pont jó alany vagy.-mondta kedvesen.
-Persze, hogy lefotózhatsz.-mondtam vidáman.
-Oké, akkor válassz egyet. Én addig odaadom Harry-nek a ruháját és keresek neked is egyet.-mondta Abby.
-De nem tudunk külön menni.-emeltem fel a bilincset.
-Lou oda adta a kulcsot, hogy míg átöltöztök levehetem, de utána vissza kell tennem és felesleges menekülni, mivel bezártam mindent.-kacsintott, majd elmentek Harry-vel még hátrébb. Anyám, mekkora ez a bolt?
Igazából nem volt nehéz választani, egyből kiszúrtam ami nekem kell. Egy gyönyörű csipkés pánt nélküli ruha, aminek egy kék szalag volt a derekán. Első látásra szerelem. Épp a kezembe fogtam, amikor Abby visszatért, de Harry nélkül.
-Jó választás. Remekül fog rajtad állni.-mondta kedvesen.
-Köszönöm.Hol van Harry?-kérdeztem.
- A ruháját próbálja. És tessék itt van a tied. Próbáld meg, hogy jó-e, mert ha nem akkor még tudok rajta változtatni egy kicsit.-mosolygott.
Elkezdtem átvenni a ruhát a fülkébe, de muszáj volt valamit megkérdeznem.
-Miért vagy velem ilyen kedves? Azt mondtad, hogy a különleges embereknek csinálsz ruhát. Engem nem is ismersz, de két gyönyörűséges ruhát is kaptam. Nem értem.-mondtam őszintén és kíváncsian vártam a válaszát.
-Nem is kell, hogy ismerjelek. Tudom, hogy különleges vagy, mivel Harry ide hozott téged. Még soha senkit nem hozott ide.-mondta és így függönyön keresztül is érzékeltem, hogy mosolyog.
-Pedig mi még csak jóban sem vagyunk.-mondtam lehajtott fejjel.
-Nem?-kérdezte értetlenül.
-Régen jóban voltunk, sőt legjobb barátok voltunk, de aztán elhagyott a banda miatt.-mondtam szomorúan.-És ezt nem tudom megbocsátani.-fejeztem be.
-Biztos vagy benne, hogy csak úgy elhagyott? Nem lehet, hogy volt valami oka?-kérdezte.
Biztos, mondtam magamban. De tényleg biztos? Hisz sosem engedtem neki, hogy elmagyarázza mi történt. És nem olyannak ismerem, aki csak úgy ott hagyja a legjobb barátját. Lehet, hogy más is volt a háttérben?
-Az igazság az, hogy nem engedtem neki, hogy megmagyarázza, mert eszméletlenül fájt, hogy csak úgy ott hagyott.-vallottam be neki.
Nem tudom miért mondok el Abby-nek mindent, de nagyon jól esik kitálalni.
-Figyelj elég rég ismerem Harry-t és biztos vagyok benne, hogy nem hagyott volna csak úgy ott. És ahogy rád néz látszik, hogy fontos vagy neki.-fejezte be.
Mondani akartam valamit, de nem tudtam, mert Harry visszatért.
-Készen vagyok. Ti hogy álltok?-kérdezte.
-Mi is megvagyunk lassan.-kiabáltam ki.
Végig néztem magamon a tükörben. Tetszett amit láttam, Abby jól választott. Ez a ruha úgy állt rajtam, mintha csak nekem tervezték volna. Konkrétan beleszerettem.
Nagy levegőt vettem, majd kiléptem a függöny takarásából. A többiek szótlanul álltak, Harry szólásra nyitotta a száját, de vissza is csukta. Eléggé elbizonytalanítottak.
-Ennyire rossz?-akadtam ki.
-Nem.. dehogy. Csodálatosan nézel ki.-mondta Harry bambán.
Természetesen a fülemig elvörösödtem.
-Öhh köszi-dadogtam-Te sem panaszkodhatsz.-mondtam, majd én is alaposan végigmértem.
Nagyon jól nézett ki.
Nem gondoltam, hogy valakinek ilyen jól állhat az öltöny és az ing. Fiatal korunkban nem nagyon láttam öltönyben, mert nem volt alkalmunk együtt bálozni, mivel ő hamarabb elment.
-Még nem is láttalak estélyiben,-gondolkodott a kis göndör hangosan.
-A végzős bálon pedig estélyiben voltam.-mondtam szomorúan, most először bántam, hogy ő nem volt ott.
Abby megérezhette, hogy fájó témát érintünk éppen és inkább elterelte a témát.
-Na szerintem lassan indulnotok kellene a sminkeshez meg a fodrászhoz.-mondta- De előtte ezeket visszateszem.-emelte fel a bilincset.
-Rendben.-sóhajtott Harry, majd oda nyújtotta a kezét. Vonakodva, de én is ezt tettem .
A kiskabátom tényleg eltakarta, így senkinek sem fog feltűnni.
Mikor kimentünk a kocsi már kint várt minket, beszálltunk hátra egymás mellé mivel más választásunk nem nagyon volt.
Egy ideig csendben utaztunk, majd Harry törte meg a csendet.
-Nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg hogy kivel mentél a bálba-harapdálta a szája sarkát.
Pontosan tudtam, hogy miért kérdezi ezt. Még 9.-ben megegyeztünk, hogy együtt megyünk, de egyesek nem állták a szavukat. Lehet rosszul érzi magát? Megbánta?
-Nem tudod?-kérdeztem meglepődve, mert azt hittem tisztában van vele.
-Honnan tudnám, nem beszéltünk.-mondta lehajtott fejjel.
-Tudom, de tudtommal akivel mentem beszélsz.-mondtam. Na most már teljesen értetlenül nézett rám.- Lou-val mentem.-fejeztem be.
-Hogy-hogy?-kérdezte kíváncsian.
-Elhívott, mikor meséltem, hogy veled mentem volna.-rántottam vállat.
Kicsit gondolkodott majd folytatta.
-Tudom, hogy mi nem tartottuk a kapcsolatot,amit nagyon sajnálok, de azért annak nagyon örülök, hogy Lou-val tartottad, legalább Ő melletted volt.-mondta és éreztem az őszinte megbánást a hangjában.
Kicsit kezdtem magam rosszul érezni magam a viselkedésem miatt. Igaz, hogy megbántott, de úgy érzem, hogy igazán megbánta, sőt kezdem azt hinni, hogy nem teljesen a saját döntése volt z, hogy magamra hagyott.
-Harry.-kezdtem, majd nagy erőt vettem magamon és megfogtam a kezét, minek hatására azonnal rám kapta a tekintetét.- Ha ennek a napnak vége, hajlandó vagyok leülni veled beszélni.-mondtam.
-Tényleg?-kérdezte meglepetten. Én csak aprót bólintottam.-Köszönöm.-mosolygott rám.
Az út további részét csendben tettük meg a fodrászatig. Igazság szerint, nem is fodrász szalonba mentünk, hanem egy családi házhoz. Nem értem mi ez a mánia Harry-nél, nem jó neki a sima fodrász? Muszáj mindig ilyen eldugott helyre menni?
Kopogás és csengetés nélkül mentünk be a házba, majd Harry elordította magát.
-Ana megjöttünk.- amint kimondta egy eszméletlenül aranyosan mosolygó lány jött elő az egyik szobából.
-Azt hittem soha nem értek ide, szívem.-ölelte meg szorosan Harry-t. Ő a barátnője? Kicsit fura érzésem lett.
-Szia Vanessa vagyok.-szóltam hirtelen közebe. Halvány lila gőzöm sincs, hogy miért csináltam.
Mindketten rám néztek, Harry fura fejet vágott, ezzel szemben a lány mosolyogva oda jött hozzám és átölelt.
-Hello, rengeteget hallottam rólad.-mondta.
-Én viszont semmit.-mondtam. Mi a franc ütött belém? Ő tök kedves velem, én meg itt flegmázok.
-Ez esetben, Ana vagyok Lou unoka tesója és a bandafodrásza és sminkese.-nyújtott kezet.
-Oh értem.-makogtam. na most már eszméletlenül hülyén éreztem magam. Szégyelltem magam a viselkedésem miatt.
-Talán kezdhetnénk is, mert 2 óra múlva itt van a limuzin.-csapta össze Harry a kezét.
A mai nap folyamán már rengetegszer megmentett.
-Harry kezdjük veled, mert te hamarabb megvagy. Viszont látom eléggé összenőttetek.-mutatott a bilincsekre- Szóval Vanessa te is gyere.
Bementünk egy szoba ami tele volt mindenféle szépítkezési cuccal. Ilyen nekem is kéne otthonra.
Ana-nek igaza volt, Harry tényleg hamar kész lett, így én kerülte bele a 'szépítkezős székbe' .
-El se tudod képzelni, mennyire boldog vagyok, hogy lányt kell sminkelnem és hajat csinálnom. Ráadásul te nem rohangálsz el minden egyes mozdulatom után, mint a fiúk-mondta kedvesen.
-Még elfuthatok.-nevettem.
A hajamat kontyba tette, de kihagyott pár tincset, amit begöndörített. A sminkem nagyon szép lett, amikor belenéztem a tükörbe szinte magamra sem ismertem.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.
-Igazán nincs mit, máskor is szívesen megcsinálom. Amúgy meglátogathatsz, vagy csak úgy elmehetnénk valamikor valahová.-mondta.
-Örülnék neki.-öleltem át.
-Viszont nekünk indulnunk kell, itt a kocsi.-mondta Hazza.- Köszi mindent.-ölelte ő is át Ana-t.
Miután kellően kibúcsúzkodtunk, kimentünk a házból, ahol csakugyan ott várt a limuzin.
Még soha nem utaztam ilyennel szóval eléggé izgatott vagyok.
-Az első rész úgymond ilyen álca. Nem mindenkinek csinálok ruhát csak a különleges ismerőseimnek. Viszont van egy kislányom, akinek tervezhetek ruhákat, ezért is jó az álcám.
-Ezek a ruhák mind fantasztikusak.-simítottam végig a kezem egy kupac felakasztott ruhán.
-Az a nyári kollekció. Ha szeretnél választhatsz egyet, még nem jöttek ki.-mosolygott rám kedvesen.
-Komolyan?-kérdeztem meglepetten.
-Persze, de csak azzal a feltétellel, hogy lefotózhatlak benne. Szeretném feltölteni az oldalamra, hogy reklámozzam egy kicsit és te pont jó alany vagy.-mondta kedvesen.
-Persze, hogy lefotózhatsz.-mondtam vidáman.
-Oké, akkor válassz egyet. Én addig odaadom Harry-nek a ruháját és keresek neked is egyet.-mondta Abby.
-De nem tudunk külön menni.-emeltem fel a bilincset.
-Lou oda adta a kulcsot, hogy míg átöltöztök levehetem, de utána vissza kell tennem és felesleges menekülni, mivel bezártam mindent.-kacsintott, majd elmentek Harry-vel még hátrébb. Anyám, mekkora ez a bolt?
Igazából nem volt nehéz választani, egyből kiszúrtam ami nekem kell. Egy gyönyörű csipkés pánt nélküli ruha, aminek egy kék szalag volt a derekán. Első látásra szerelem. Épp a kezembe fogtam, amikor Abby visszatért, de Harry nélkül.
-Jó választás. Remekül fog rajtad állni.-mondta kedvesen.
-Köszönöm.Hol van Harry?-kérdeztem.
- A ruháját próbálja. És tessék itt van a tied. Próbáld meg, hogy jó-e, mert ha nem akkor még tudok rajta változtatni egy kicsit.-mosolygott.
Elkezdtem átvenni a ruhát a fülkébe, de muszáj volt valamit megkérdeznem.
-Miért vagy velem ilyen kedves? Azt mondtad, hogy a különleges embereknek csinálsz ruhát. Engem nem is ismersz, de két gyönyörűséges ruhát is kaptam. Nem értem.-mondtam őszintén és kíváncsian vártam a válaszát.
-Nem is kell, hogy ismerjelek. Tudom, hogy különleges vagy, mivel Harry ide hozott téged. Még soha senkit nem hozott ide.-mondta és így függönyön keresztül is érzékeltem, hogy mosolyog.
-Pedig mi még csak jóban sem vagyunk.-mondtam lehajtott fejjel.
-Nem?-kérdezte értetlenül.
-Régen jóban voltunk, sőt legjobb barátok voltunk, de aztán elhagyott a banda miatt.-mondtam szomorúan.-És ezt nem tudom megbocsátani.-fejeztem be.
-Biztos vagy benne, hogy csak úgy elhagyott? Nem lehet, hogy volt valami oka?-kérdezte.
Biztos, mondtam magamban. De tényleg biztos? Hisz sosem engedtem neki, hogy elmagyarázza mi történt. És nem olyannak ismerem, aki csak úgy ott hagyja a legjobb barátját. Lehet, hogy más is volt a háttérben?
-Az igazság az, hogy nem engedtem neki, hogy megmagyarázza, mert eszméletlenül fájt, hogy csak úgy ott hagyott.-vallottam be neki.
Nem tudom miért mondok el Abby-nek mindent, de nagyon jól esik kitálalni.
-Figyelj elég rég ismerem Harry-t és biztos vagyok benne, hogy nem hagyott volna csak úgy ott. És ahogy rád néz látszik, hogy fontos vagy neki.-fejezte be.
Mondani akartam valamit, de nem tudtam, mert Harry visszatért.
-Készen vagyok. Ti hogy álltok?-kérdezte.
-Mi is megvagyunk lassan.-kiabáltam ki.
Végig néztem magamon a tükörben. Tetszett amit láttam, Abby jól választott. Ez a ruha úgy állt rajtam, mintha csak nekem tervezték volna. Konkrétan beleszerettem.
Nagy levegőt vettem, majd kiléptem a függöny takarásából. A többiek szótlanul álltak, Harry szólásra nyitotta a száját, de vissza is csukta. Eléggé elbizonytalanítottak.
-Ennyire rossz?-akadtam ki.
-Nem.. dehogy. Csodálatosan nézel ki.-mondta Harry bambán.
Természetesen a fülemig elvörösödtem.
-Öhh köszi-dadogtam-Te sem panaszkodhatsz.-mondtam, majd én is alaposan végigmértem.
Nagyon jól nézett ki.
Nem gondoltam, hogy valakinek ilyen jól állhat az öltöny és az ing. Fiatal korunkban nem nagyon láttam öltönyben, mert nem volt alkalmunk együtt bálozni, mivel ő hamarabb elment.
-Még nem is láttalak estélyiben,-gondolkodott a kis göndör hangosan.
-A végzős bálon pedig estélyiben voltam.-mondtam szomorúan, most először bántam, hogy ő nem volt ott.
Abby megérezhette, hogy fájó témát érintünk éppen és inkább elterelte a témát.
-Na szerintem lassan indulnotok kellene a sminkeshez meg a fodrászhoz.-mondta- De előtte ezeket visszateszem.-emelte fel a bilincset.
-Rendben.-sóhajtott Harry, majd oda nyújtotta a kezét. Vonakodva, de én is ezt tettem .
A kiskabátom tényleg eltakarta, így senkinek sem fog feltűnni.
Mikor kimentünk a kocsi már kint várt minket, beszálltunk hátra egymás mellé mivel más választásunk nem nagyon volt.
Egy ideig csendben utaztunk, majd Harry törte meg a csendet.
-Nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg hogy kivel mentél a bálba-harapdálta a szája sarkát.
Pontosan tudtam, hogy miért kérdezi ezt. Még 9.-ben megegyeztünk, hogy együtt megyünk, de egyesek nem állták a szavukat. Lehet rosszul érzi magát? Megbánta?
-Nem tudod?-kérdeztem meglepődve, mert azt hittem tisztában van vele.
-Honnan tudnám, nem beszéltünk.-mondta lehajtott fejjel.
-Tudom, de tudtommal akivel mentem beszélsz.-mondtam. Na most már teljesen értetlenül nézett rám.- Lou-val mentem.-fejeztem be.
-Hogy-hogy?-kérdezte kíváncsian.
-Elhívott, mikor meséltem, hogy veled mentem volna.-rántottam vállat.
Kicsit gondolkodott majd folytatta.
-Tudom, hogy mi nem tartottuk a kapcsolatot,amit nagyon sajnálok, de azért annak nagyon örülök, hogy Lou-val tartottad, legalább Ő melletted volt.-mondta és éreztem az őszinte megbánást a hangjában.
Kicsit kezdtem magam rosszul érezni magam a viselkedésem miatt. Igaz, hogy megbántott, de úgy érzem, hogy igazán megbánta, sőt kezdem azt hinni, hogy nem teljesen a saját döntése volt z, hogy magamra hagyott.
-Harry.-kezdtem, majd nagy erőt vettem magamon és megfogtam a kezét, minek hatására azonnal rám kapta a tekintetét.- Ha ennek a napnak vége, hajlandó vagyok leülni veled beszélni.-mondtam.
-Tényleg?-kérdezte meglepetten. Én csak aprót bólintottam.-Köszönöm.-mosolygott rám.
Az út további részét csendben tettük meg a fodrászatig. Igazság szerint, nem is fodrász szalonba mentünk, hanem egy családi házhoz. Nem értem mi ez a mánia Harry-nél, nem jó neki a sima fodrász? Muszáj mindig ilyen eldugott helyre menni?
Kopogás és csengetés nélkül mentünk be a házba, majd Harry elordította magát.
-Ana megjöttünk.- amint kimondta egy eszméletlenül aranyosan mosolygó lány jött elő az egyik szobából.
-Azt hittem soha nem értek ide, szívem.-ölelte meg szorosan Harry-t. Ő a barátnője? Kicsit fura érzésem lett.
-Szia Vanessa vagyok.-szóltam hirtelen közebe. Halvány lila gőzöm sincs, hogy miért csináltam.
Mindketten rám néztek, Harry fura fejet vágott, ezzel szemben a lány mosolyogva oda jött hozzám és átölelt.
-Hello, rengeteget hallottam rólad.-mondta.
-Én viszont semmit.-mondtam. Mi a franc ütött belém? Ő tök kedves velem, én meg itt flegmázok.
-Ez esetben, Ana vagyok Lou unoka tesója és a bandafodrásza és sminkese.-nyújtott kezet.
-Oh értem.-makogtam. na most már eszméletlenül hülyén éreztem magam. Szégyelltem magam a viselkedésem miatt.
-Talán kezdhetnénk is, mert 2 óra múlva itt van a limuzin.-csapta össze Harry a kezét.
A mai nap folyamán már rengetegszer megmentett.
-Harry kezdjük veled, mert te hamarabb megvagy. Viszont látom eléggé összenőttetek.-mutatott a bilincsekre- Szóval Vanessa te is gyere.
Bementünk egy szoba ami tele volt mindenféle szépítkezési cuccal. Ilyen nekem is kéne otthonra.
Ana-nek igaza volt, Harry tényleg hamar kész lett, így én kerülte bele a 'szépítkezős székbe' .
-El se tudod képzelni, mennyire boldog vagyok, hogy lányt kell sminkelnem és hajat csinálnom. Ráadásul te nem rohangálsz el minden egyes mozdulatom után, mint a fiúk-mondta kedvesen.
-Még elfuthatok.-nevettem.
A hajamat kontyba tette, de kihagyott pár tincset, amit begöndörített. A sminkem nagyon szép lett, amikor belenéztem a tükörbe szinte magamra sem ismertem.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.
-Igazán nincs mit, máskor is szívesen megcsinálom. Amúgy meglátogathatsz, vagy csak úgy elmehetnénk valamikor valahová.-mondta.
-Örülnék neki.-öleltem át.
-Viszont nekünk indulnunk kell, itt a kocsi.-mondta Hazza.- Köszi mindent.-ölelte ő is át Ana-t.
Miután kellően kibúcsúzkodtunk, kimentünk a házból, ahol csakugyan ott várt a limuzin.
Még soha nem utaztam ilyennel szóval eléggé izgatott vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)