2,fejezet

Hunter amikor a vonat beért az állomásra segített levenni a csomagomat,majd ragaszkodott hozzá,hogy Ő vihesse le a vonatról is.
-Köszönöm a segítséget.:-mondtam mosolyogva
-Bármikor.-mosolygott-Amúgy bármikor hívhatsz ha valami van,nem találsz valamit vagy ilyenek,hisz én ismerem a környéket.Persze akkor is hívhatsz ha csak egy kis társaságra vágysz.-mondta
Mobilt cseréltünk,majd beírtuk egymásnak a telefonszámunkat.
-Vigyázz magadra.-ölelt meg Hunter,majd elindult.
Még egyszer vissza nézett,én sután integettem,aztán eltűnt a szemem elől.
Nagy levegőt vettem,majd én is elindultam a kijárat felé.Ott leintettem egy taxit és bediktáltam a címet.
Hamar odaértünk a megadott úti célhoz.Kicsit lepukkantabb volt a környék mint,ami a képeken volt.
Felmentem a harmadikra ahol a lakás található.A lakásból hangos zene hallatszott ki,ami azért elég bizar volt.De biztos a főbérlőm az..
Megigazítottam a ruhámat,majd kopogtam.körülbelül hatszor kellett kopognom mire ajtót nyitottak.
Amikor az ajtó kinyílt egy félmeztelen pasival találtam szemben magam.
-Oh Hello. Segíthetek valamiben?Vagy te jöttél nekem segíteni?-kacsintott rám.
-Öhh...nem.Azért vagyok itt mert ez az én albérletem.-nyomtam az orra alá az e-mailt,amiben megegyeztünk a főbérlővel,hogy ma itt találkozunk és a cím is stimmelt.
-Itt valami félreértés lesz,cica.Mi a hét elején költöztünk be a párommal.-közölte velem.
-Azt én is látom hogy valami félreértés van,de hogyan oldjuk meg?-Kérdeztem de már kezdtem elveszíteni a türelmemet.
-Felhívom a főbérlőt.-mondta a még mindig félmeztelen pasi,majd eltűnt a lakásba én meg mint valami hülye ott álltam tovább az ajtó előtt.
Körülbelül  5 perc múlva visszajött a pasi és csodák csodájára magára vett egy pólót.
-Azt mondta fél óra és itt van.-mondta
Épp megakartam köszönni,de mire mondhattam volna becsukta az ajtót előttem én meg ott maradtam a lépcsőházban egyedül.Hát az biztos hogy ez a pasi nem a kedvességéről híres.
Letelepedtem a lépcsőre és félórán keresztül néztem ki a fejemből,mire végre megjött a főbérlő.
Azonnal odajött hozzám.
-Jó napot,telefonon beszéltünk az albérletben kapcsolatban.-fogott velem kezet.
-Igen tudom,de akkor miért lakik más az Én albérletemben?-kérdeztem
-Elfelejtettem szólni hogy az albérletét,már kiadtuk,mert ez a pár többet kínált érte-mondta nekem meg leesett az állam.
-Hogy érti azt hogy elfelejtett szólni.Az ember azt felejti el hogy ki kell vinni a szemetet vagy hogy becsukja az ablakot,nem azt hogy szóljon valakinek hogy nincs hol laknia,főleg nem olyan valakinek aki előre kifizetett 3 hónapot.-mondtam most Már magamból kikelve.
-Kérem ne legyen ideges,természetesen visszakapja a pénzét és ha szeretné akkor segítek új albérletet találni minél hamarabb.- nyújtotta át a pénzemmel teli borítékot.
Kikaptam a kezéből a borítékot,majd elindultam a bőröndömmel lefelé,de azért még visszaszóltam.ű
-Kösz,de magától már nem kell semmi.
Hát megáll az eszem kibérelek egy rohadt albérletet,kifizetem három hónapra előre erre a nő közli velem hogy már kiadta másnak és elfelejtett szólni.
Először az jutott eszembe hogy most haza megyek,aztán rájöttem hogy nem fogom feladni az első akadálynál,bármekkora is az akadály.Így hát fogtam a bőröndömet és leintettem egy taxit.
Ott megmondtam a sofőrnek hogy vigyen egy olcsó motelhez.
Fél óra elteltével egy nyugodtabb környéken voltunk ahol egy aranyos kis motelnél tett ki.Bementem a recepcióhoz,majd egy hétre kibéreltem egy szobát.Egy kedves néni megmutatta merre van a szobám,majd jó éjszakát kívánt,mivel már  kicsit késő volt.
De én még nem bírtam elaludni.Elsőként is felhívtam anyát és elmondtam neki hogy minden a legnagyobb rendben,persze ez hazugság volt,de ha elmondanám neki az igazat,tuti eljönne,hogy hazarángasson.Miután letudtam az anyámat elővettem a laptopom és elkezdtem munka után kutatni, kb. egy óra keresgélés után abba hagytam és elhatároztam hogy lemegyek enni.
Lementem majd a büfébe vettem magamnak két szendvicset és leültem az asztalhoz enni.A kedves néni aki megmutatta,hogy merre van a szobám oda jött hozzám.
-Aranyom segíthetek valamiben még?-kérdezte kedvesen.
-Nem hiszem,hacsak nem tud valami állást a közelbe.-mondtam letörten.
-Ami azt illet ma éppen ide fele tartottam,amikor eljöttem a helyi kávézó mellett és láttam hogy ki van írva hogy pincérnőt keresnek,szerintem még nyitva vannak elnézhetnél arra.-mosolygott kedvesen.
-Szó szerint megmentette az életemet.-öleltem át a nénit.
Villám gyorsan felszaladtam a szobámba és átöltöztem valami csinosabba.
A néni elmondta még hogy hol találom a kávézót,majd indultam is.
Tényleg nagyon közel volt gyalog tíz perc.A kávézó körül meseszép növényes kert volt és az egész nagyon szép volt.Maga a kávézó fehér volt ,lila ablakokkal és lila székekkel.Nagyon hangulatos volt.
Benyitottam és rögtön a pulthoz sétáltam,ahol egy fiatal nő állt,nem lehetett nálam sokkal idősebb,maximum pár évvel.
-Jó napot,a főnökkel szeretnék beszélni.-mondtam kedvesen
-Szia én vagyok az.-mondta
-Te?Mármint nem bántásból csak még elég fiatal vagy.Elismerésem hogy ilyen fiatalon saját kávézód van.-mondtam őszintén.
-Köszi,sok nehézség árán de sikerült.Ez volt az álmom.Miben segíthetek?-kérdezte barátságosan.
-Hallottam hogy pincérnőt keresel és szeretnék jelentkezni az állásra.-mondtam határozottan.
-Van tapasztalatod?-kérdezte
-Nincs-mondtam őszintén.
-Tudsz kávét főzni?
-Igen.-bólogattam.
-Mikor tudnál kezdeni?-kérdezte
-Akár holnap is.
-Oké fel vagy véve.-mosolygott
-Tényleg?!?Oh köszönöm.Ígérem nem fogod megbánni.-mosolyogtam egyfolytában
Még megbeszéltük a részleteket,a fizetést meg az egyenruhát.Nagy szerencsémre az egyenruha jól nézett ki és még jól is állt rajtam szóval ezzel nincs baj.Ezenkívül figyelmeztetett,hogy gyakran jönnek ide hírességek,hisz ez egy eléggé felkapott környék lett mostanság és kérte hogy viselkedjek velük úgy mint a sima vendégekkel és ne viselkedjek hisztis őrült rajongóként.
Miután ezeket megbeszéltük,megköszöntem még egyszer a munkát majd elindultam vissza a motelbe.
megkerestem az idős nénit és neki is megköszöntem,hogy szólt az állásról és persze elmeséltem neki hogy megkaptam.
Lezuhanyoztam és végre eljutottam az ágyig is.Hát ez a nap tényleg elég fura volt.Elsőnek ott van Hunter,aztán az elcseszett albérlet és végül a munka.De ezek után valószínűleg csak még több nehézség jön,hisz lakást kell keresnem hisz nem lakhatok végig motelben,nincs ennyi pénzem és nem is annyira kényelmes. Ezenkívül holnap kezdek a kávézóban és semmit nem tudok a pincérkedésről,szerintem csak megsajnált és azért vett fel,de nem érdekel akkor is meg fogom tanulni és nem adom fel.
Régen azt mondta nekem egy hozzám nagyon közel álló ember,hogyha valamit feladunk az olyan mintha nem is akarnánk vagy nem érdekelne minket és attól leszünk erősek ha addig csináljuk amit akarunk amíg csak lehet.És tényleg igaza van és pont ezt fogom csinálni.
Sajnos ez az ember már nincs közel hozzám,és nem én döntöttem így ő  sétált ki az életemből,nekem pedig el kellet,sőt kell engednem,mert attól hogy siránkozok azért mert elment nem fog visszajönni és talán jobb is így ha nem látom többet.Bármennyire fáj is muszáj elengednem és nélküle folytatnom az életemet...

1,fejezet

-Kicsim biztos vagy benne?Nem kell ezt tenned.-mondta anya
-De igen,és nem is miattad hanem magam miatt teszem.18 éves vagyok szeretnék a saját lábamra állni.Minden rendben van nyugi.Lefoglaltam a lakást kifizettem három hónapot előre,szóval anya ne aggódj.
Anya megsimogatta az arcomat, majd bűntudattal teli hangon hozzá tette:
-Úgy érzem azért mész el,hogy engem és Mike-ot magunkra hagyj,hidd el nem zavarsz minket kicsim.A kislányom vagy és neked itt mindig van helyed.Nem akarom hogy azt hidd,hogy most hogy újra férjhez mentem az azt jelenti hogy te már nem vagy a családom.Sőt Mike szeretné hogy egy család legyünk.-mondta anya lelkesen.
Tényleg köze volt a költözésemnek anyához és az új férjéhez,de nem olyan értelemben ahogy ő gondolja.Az a helyzet hogy anya most nagyon boldog vele és az az álma hogy utazgasson vele,de miattam nem tudnak.Ezért úgy döntöttem hogy felköltözök Londonba és jelentkeztem egyetemre is oda,de sajnos az egyetem csak fél év múlva kezdődik így albérletben leszek fél évig aztán megyek koleszba.
-Nem hidd el semmi köze a költözésemnek hozzátok,csak ott szeretném folytatni az életemet.-mondtam olyan meggyőzően ahogy csak tudtam.
-De csak fél év múlva kezdődik a tanév akkor is mehetsz.-mondta
-Szeretném kiismerni a várost és dolgozni anya.-mondtam és ez tényleg igaz volt.
Már régóta szerettem volna felfedezni Londont és nem csak a turisztikai látványosságokat,hanem az eldugottabb részeket is,apróbb parkokat,hangulatos éttermeket és olyan dolgokat amit csak azok ismernek akik már rég ott élnek.Szeretném azt ha bemegyek egy kávézóba,akkor a pincér csak azt kérdezze meg,hogy hozhatja-e a szokásosat és egyéb ilyen dolgokat szeretnék átélni.
-Látom kicsim nem tudlak vissza tartani.-mondta belenyugvóan.
-Nem,elhatároztam és nem akarok változtatni a döntésemen.-mondtam határozottan.
-Apádtól örökölted a makacsságod.-mondta kissé szomorúan.
Hát igen nálunk általában apa tabu téma,hiszen elment.De nem kell rosszra gondolni hisz közös megegyezés alapján mentek szét.Csak hát anya nagyon szerette,néha még most is úgy érzem hogy szereti.Viszont már mindketten újraházasodtak,sőt apa feleségének még van egy gyreke is aki két évvel fiatalabb nálam,szóval van egy mostohatesóm,aki utál engem.
-Anya indulnom kell,lassan indul a vonatom.-mondtam
-Majd én kiviszlek az állomásra.-mondta Mike,anya új férje.
Köszönet képen biccentettem egyet, majd elbúcsúztam anyutól.Persze ő sírt és a lelkemre kötötte,hogy látogassam meg sokszor és rendszeresen hívjam és természetesen hogy vigyázzak magamra.
Miután végre le tudtam szedni magamról anyut végre elindultam az állomás felé.
Mike-al csöndben voltunk,nem szóltunk nagyon egymáshoz.Kedvelem meg minden,de nem nagyon beszédes és nincs nagyon közös témánk,de a csönd nem volt kínos kettőnk között.
Hamar oda értünk az állomásra hisz nem volt messze,max. 15 perc.Mike segített kivenni a bőröndömet.Igen ez elég sokat elmond hogy egy nagy bőröndbe belefért úgymond az egész életem.Na  mindegy is.Szóval segített kivenni és a kapuig is elkísért.
-Köszönöm szépen!Vigyázz anyura.-öleltem meg sután.
-Rendben,megígérem.Te pedig vigyázz magadra.-mondta
-Hisz ismersz,mindig vigyázok.-biccentettem
Ezen mindketten elnevettük magunkat,mivel rólam minden elmondható csak az nem hogy vigyázók magamra,állandóan valami baj történik velem.Például a balesetin már az összes ápoló tudja a nevem és már csak ismerősként köszöntenek.
Megfogtam a cuccom és elindultam a vonathoz,ami pont abban a pillanatban érkezett be.Felszálltam,majd kerestem magamnak egy kényelmes kabint.Próbáltam fel tenni a bőröndömet de nem nagyon sikerült,ekkor egy hang megszólalt mögöttem.
-Várj segítek.-mondta a segítőm.
Feltette a bőröndöm,de előtte álltam szóval a helyzetnek köszönhetően sikerült egymásnak simulnunk.
-Köszönöm.-mondtam majd szembe fordultam vele.Eszméletlenül közel állt és eszméletlenül helyes volt.Barna haja és gyönyörű barna szemei voltak.

-Nincs mit.-mondta mosolyogva-Amúgy leülhetek?-mutatott az üres ülésekre.
-Persze.-mondtam kis fázis késéssel mivel el voltam foglalva azzal hogy bámulom.
Leült pont velem szembe és engem méregetett azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Milyen udvariatlan vagyok,be sem mutatkoztam. Hunter Cole.-nyújtotta felém a kezét.
-Vanessa Morgan.-ráztam vele kezet.
Elővettem a könyvem, hogy majd azt fogom olvasni az úton,de egyszerűen nem voltam képes figyelni,mert a szemem állandóan vissza kalandozott ehhez az idegen sráchoz.Mikor egymásra néztünk csak mosolyogtunk.Egy idő után meguntam a próbálkozást,hogy olvasok,szóval eltettem a könyvet és a figyelmemet a kilátásra összpontosítottam.
-És merre mész?-törte meg Hunter a csendet.
-Londonba megyek.-mondtam
-Látogatás?-kérdezte kíváncsian.
-Nem,oda költözöm.Egyenlőre albérletbe,aztán megyek koleszba,mivel felvettek az egyetemre.-magyaráztam.
-De a tanév csak fél év múlva kezdődik,szinte mindenhol.-mondta
-Igen tudom,de el akartam jönni otthonról,hogy az anyám el tudjon menni az új férjével világot látni,de ha én ott vagyok akkor vissza tartom őket és nem akarom.Az apám viszont New Yorkba lakik ami nagyon messze van és nem akarok befurakodni az új életébe.Szóval maradt az albérlet és az hogy a saját lábamra állok.És fogalmam sincs miért mondom ezt el egy teljesen ismeretlen srácnak.Bocsi valószínűleg halálra untatlak-mondtam majd  kínosan felnevettem.
-Nem egyáltalán nem untatsz,sőt talán te vagy eddig a legérdekesebb lány akivel vonaton beszélek..-mondta
-Áh értem szóval te ilyen gyakran dumálsz teljesen ismeretlen lányokkal a vonaton.-mosolyogtam
-Nem túl gyakran,de megesik.-mosolygott ő is.
-És te mi járatban?-kérdeztem
-Én is Londonba tartok.Oda járok egyetemre,az orvosira.De hamarabb jöttem,hogy segítsek a szüleimnek,akik állat menhelyt működtetnek.Nyáron én szoktam nekik segíteni,hogy ők is tudjanak pihenni.-mondta, én meg leesett állal hallgattam amit mond.
-Ez most komoly?-kérdeztem kikerekedett szemmel.
-Aha.-mondta fél vállról
-Te biztos igazi vagy?Már bocs de hogy fér el benned ennyi kedvesség és önfeláldozás? És még jól is nézel ki-mondtam döbbenten.
-Oh köszi.-nevetett
Most eset le hogy hangosan kimondtam, hogy jól néz ki.Bár ezzel biztos ő is tisztában van.
-Egyszer te is eljöhetnél a menhelyre.-ajánlotta fel.
-Nagyon szívesen.-mondtam mosolyogva
Az út további része csöndesen telt,hisz csak 10 perc volt a megérkezésig és az új életem elkezdéséig...