Úgy nézhettem ki mint, egy kisgyerek, aki a játékboltban jár éppen. Mindent megfogdostam és kíváncsian kérdeztem, hogy mi az. Jól van na most ültem először ilyen járműben, had élvezzem ki.
-Ha a kisasszony kinézelődte magát, akkor talán indulhatnánk is.-szólt nem túl kedvesen a sofőr.
-Már elnézést de fizetek annyit, hogy addig nézelődjön a 'kisasszony' ameddig akar.-mondta Harry idegesen a sofőrnek, direkt kiemelve a kisasszony szót.
-Elnézést uram, természetesen akkor indulunk mikor Ön akarja.-kért bocsánatot és fordult előre a sofőr.
-Ne haragudj, de most ülök ilyenbe először és nagyon izgatott lettem.-szégyelltem el magam a kellemetlensgért.
-Jaj, Nessa ne butáskodj, addig maradhatunk itt ameddig akarod.-mosolygott rám kedvesen Harry.
-Szerintem kinézelődtem magam, szóval szerintem indulhatunk is, nehogy lekéss a gáláról.-mondtam és már be is szálltam a limóba.
Az út egész csöndesen telt, igazság szerint csak annyit beszéltünk meg, hogy mindketten nagyon éhesek vagyunk, mivel egész nap nem ettünk, de Harry megígérte, hogy a díjátadó után elvisz valami eszméletlen egészségtelen helyre, ahol telezabáljuk magunkat. Az út alatt párszor elfelejtettem, hogy mi igazából rosszban vagyunk és hogy összetörte a szívemet, mikor hátrahagyta a barátságunkat.
Minél közelebb értünk a helyhez, ahol a díjátadó lesz, annál idegesebb voltam. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ezt kellőképpen átgondoltam. Mi lesz azzal a sok fotóssal meg rajongóval? Teljes mértékben bepánikoltam...
-Harry, én nem mehetek veled-akadtam ki.
-Micsoda??-lepődött meg, hisz eddig minden okés volt.
-Nem merek. Ott az a sok ember, fotós, újságíró....-folytattam volna, de Harry félbeszakított azzal, hogy megfogta a kezemet.
- Nessa nyugi. Menni fog, mert együtt megcsináljuk. Kérlek bízz bennem, most tényleg melletted leszek.-biztatott.
Annyira meghatottak a szavai, hogy gondolkodás nélkül a nyakába vetettem magam és olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam.(már amennyire a bilincsek engedték)
És éppen ebben a pillanatban érkeztünk meg és nyitott ránk Lou.
-Mondtam, hogy a bilincs jó ötlet.-vigyorgott.
-Ha nem lennének fotósok ezrei a kocsin kívül, most tuti kinyírnálak.-sziszegtem neki.
-Oké-oké, inkább add a kezed, hogy kinyissam a bilincseket, hisz így mégsem jelenhettek meg mások előtt.
-Komolyan? Mond ezt a taxisnak, aki valami perverz állatnak nézett.-mondta Harry mérgesen.
-Öhh ..bocsi?-vigyorgott és kicsit sem tűnt őszintének a bocsánatkérése.
-Majd lebokszoljátok utána fiúk, de most már indulnunk kellene. Lekésitek a díjátadót.-mondtam, majd oda adtam a karomat Lou-nak. Pillanatok alatt kicsatolta. Harry abban a percben karon ragadott és kivitt a fotósok elé. Szerintem megsejtette, hogy el akarok menekülni és tudta, hogy ennyi ember előtt nem fogok jelenetet rendezni.
Sejtettem, hogy sok ember lesz.. na de ennyire nem számítottam. Konkrétan, annyi vakú vakított el, hogy egy pillanatra lefagytam és csak álltam megszeppenve.
De aztán éreztem, hogy valaki gyengéden megszorítja az oldalamat, ezzel engem kirántva kábaságomból. Harry volt az és azt akarta, hogy mosolyogjak, mert mindenki minket fotóz. Mivel ez fontos a fiúknak, ezért erőt vettem magamon és elkezdtem mosolyogni. Nem tudom miért, de ahogy ott álltunk Harry-vel feloldódtam és elkezdtem pózolni. Nem nagyon értettem, de egész jól ment.
Tíz perc után, mikor úgy éreztük, hogy eleget mutogattuk magunkat elindultunk befele.
Bent Harry mellett ültem és a nevem rajta volt a széken, gondlom Lou elintézte, bár van egy olyan érzésem mintha nem egy nap alatt tervelte volna ki. Mindegy most már itt vagyok, hát akkor kiélvezem.
A díjátadó elején különböző fellépők voltak, talán ami legjobban tetszett az Enrique Iglesias volt, akit alapjáraton is imádok, de ez a fellépése kifejezetten szuper volt. Egész végig dúdoltam vagy énekeltem a dalokat.
-Látom szereted.-mosolygott Harry éneklésemet hallván.
-Imádom.-mondtam, aztán folytattam a dalolászást.
-Szeretnél vele találkozni? Bemutathatlak neki, ha szeretnéd.-mondta.
-Komolyan?-kaptam felé a fejem.
-Találkoztam már vele egész jó fej pasas-mondta mosolyogva.
-Uhh akkor igen, nagyon szeretnék vele találkozni, tudom az összes dalát fejből, szerintem a spanyol tudásom 90%-át tőle tanultam.-lelkesedtem be teljesen. Most mit csináljak, előjött belőlem a tinédzser.
-Rendben, akkor a díjátadó után bemutatlak.-válaszolt kedvesen.
Lou csak olyan 'én tudtam, hogy kibékültök ' pillantással nézett rám, én csak megforgattam erre a szememet.
A fiúkat a legjobb nyári dal kategóriában jelölték, kíváncsi vagyok hogy végeznek, mivel nagyon erős dalokkal versenyeznek, de természetesen nekik szurkolok, annak ellenére is hogy Harry-vel nem ápolok túl jó viszonyt.
Már a végére kezdett az egészből elegem lenni, ne értsetek félre nem azért, mert ennyire unalmas volt, hanem, mert már nagyon izgultam, annyira húzták az egészet, hogy alig bírtam a helyemen maradni. De mikor már azt hittem, hogy kimegyek a mosdóba, mondván addig sem kell ülnöm, vére bemondták, hogy most következnek a 'legjobb nyári dalra' jelöltek.
Elsőnek felsorolták, hogy kik a jelöltek és egy kis részletet vágtak be a számukból. A fiúk a Best song ever-rel indultak. Ezek után következtek az izgalmak, mikor végre kihirdeti a győztest.
Harry annyira izgult, hogy megfogta a kezemet, anélkül, hogy észrevette volna, igazából én is olyan ideges voltam, hogy szinte örültem, hogy ezt tette, majd később leszúrom magam a gondolataim miatt.
- Az idei év nyertese pedig nem más, mint....... a One Direction.-mondta a műsorvezető.
Szinte nem is hallottam és szinte biztos, hogy csak később jutott el a tudatomig, hogy ők nyertek. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem... Megragadtam Harry karját, szorosan magamhoz húztam és olyan erősen öleltem ahogy csak tudtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
Hirtelen egy kéz elhúzta, mert le kellett menniük beszédet mondani, így elváltunk egymástól.
Láttam az arcán a meglepődést, lefele menet vagy háromszor vissza nézett. Amint felértek a színpadra én egy határozott hátra arccal elkezdtem kifele menni. Muszáj eltűnnöm innen, olyan érzésem van mintha megfulladnék. Rohadt hülye vagyok. Mi a francnak kellett megölelnem?!? Teljesen összezavarodtam és még csak azt sem tudom, hogy miért. Egyedül annyit tudtam, hogy el kell innen mennem azonnal.
Akkora hülye vagyok. Ez csak egy nyamvadt puszi volt, amit hirtelen felindulásból csináltam. De akkor miért menekülök. Mindegy ezen majd agyalok később most csak sietnem kell, mert a srácok most fejezték be a beszédüket. Viszont nem mertem hátranézni, hogy ebbe biztos legyek, mivel tudom, hogy akkor tuti lefagynék, de erre most nincs időm.
Az utolsó lépcsőket szinte futva teszem meg, majd amint kiérte a folyosóra, ahol egy sztár vagy fotós sincs csak a biztonsági őrök, megálltam egy pillanatra. Lekaptam a tűsarkúmat, majd vettem egy mély lélegzetet és szinte futva elindultam. Átvágtam az egész épületen, nem hallatszott más csak a mezítelen lábam csattogása a kövön és a kiszűrődő éljenzés és tapsvihar.
Már csak pár lépés volt az ajtóig, ami a szabadságot jelentette számomra, mikor meghallottam, hogy valaki futva közeledik felém. Nem kellett hátra fordulnom, hogy tudjam ki követ, viszont a hangok alapján, még elég messze volt ahhoz, hogy utolérjen, így meglóghatok előle.
Elkezdtem szaladni az ajtóhoz, majd mikor elértem kivágódtam rajta és azonnal taxit kerestem a tekintetemmel.
Aha, ki is szúrtam egyet és már épp indultam volna át hozzá az út túloldalára, nem törődve a paparazzók tömegével vagy a forgalommal, de akkor meghallottam a nevemet.
-Nessa, állj már meg kérlek.-ordított utánam mély, rekedtes hangján.
Na ennyi kellett, az összes fotós ránk kapta a tekintetét és már kattogtatták és gépeiket. Hát ebből jó kis cikk lesz.
Igazából nem nagyon tudott érdekelni, csak az számított, hogy eltűnjek innen. De nem sikerült, mert döbbenetemben megálltam, mikor Harry utánam ordított,pedig tudtam, hogy ő követ, és megtorpantam. Ezt ő kis is használta és megragadta a karomat.
-Nessa beszéljük meg...-kezdte, de félbeszakítottam.
-Engedj..-rántottam ki a karomat a keze közül és rohantam is tovább.
Pont ezt nem kellett volna csinálnom, mivel figyelmetlen voltam és nem halottam mást csak azt, ahogy Harry ijedten a nevemet kiáltja, majd egy erős fájdalmat éreztem először az oldalamon, majd a fejemen, de utána semmi... Teljes sötétség....
