6, fejezet

A hétvége nagyon hamar eljött. Kiifizettem az idős néninek a számlát, aki a lelkemre kötötte hogy nézzek be néha és ha baj van akkor mindenképp látogassam meg. Milyen fura hogy ilyen rövid idő alatt kötődni lehet valakihez.
Miután a cuccaimat is összeraktam, amit megjegyzek nem volt túl nehéz, mivel nincs túl sok, vártam hogy Lou is megérkezzen és végre indulhassunk.
Amióta találkoztunk és megbeszéltük ezt az összeköltözést, azóta tök izgatott vagyok. Remélem rengeteg dolgot fogunk közösen csinálni. Mindig is szerettem volna egy bátyust magamnak és Lou pont olyan nekem. Amúgy teljesen olyan vagyok mint egy felspanolt ovis, de őszintén szólva nem érdekel, ha én jól érzem magam így.
Tizenegy körül a néni feljött hogy itt van értem a barátom, így hát összeszedtem a dolgaimat és indultam is le.
Amint Louis meglátott boldogan sietett elém és vette át a csomagjaimat.
-Szia Picuri.-köszönt a becenevemen,amit még az első találkozásunkkor adott nekem,mivel elég alacsony vagyok.
-Szia, már nagyon vártalak.-mondtam lelkesen.
-Óhh csak nem tetszik már az ötletem?-kérdezte pedig pontosan tudta a választ rá.
-Na jó bevallom most már én is izgatott vagyok az egész miatt.-vallottam be.
-Hát akkor mire várunk, induljunk.-mondta és meg sem várva a válaszomat elindult ki a kocsijához.
Én csendben követtem és csak mosolyogtam magamban. Betette hátra a csomagokat, majd mindketten beültünk és már mentünk is.
Az út nem volt hosszú kb. húsz perc és már meg is érkeztünk egy hatalmas kerítéshez. Gondolom a sok rajongó miatt ilyen nagy és védett. Szó szerint olyan magas volt hogy nem is láttam a házat ami mögötte rejtőzött.
Egy kis kaputelefonon beütött egy kódot és a kapu feltárult. Amikor behajtottunk és megláttam a gyönyörű házat a lélegzetem is elállt. Káprázatos volt és óriási, de tényleg nagyon nagy volt.
-Hűű ez csodálatos.-mondtam hüledezve.
-Várj míg meglátod belülről-mondta.
Kivette a cuccaimat a csomagtartóból és már indultunk is befele.Igaza volt belülről még szebb volt az egész.
Ámuldozva néztem az egészet, annyira gyönyörű volt, teljesen olyan volt mint egy kastély. Tudtam hogy luxus házban lakik, de hogy ennyire.
-Mit szeretnél először látni?-kérdezte Lou.
-A szobámat.- mondtam töprengés nélkül mivel tényleg az érdekelt a legjobban.
-Oké a másodikon van, gyere.-húzott maga után.
Felmentünk a lépcsőn majd egy folyóson találtam magunkat.Végig mentünk a folyosón az utolsó két egymással szembe lévő szobáig, majd Lou benyitott az egyikbe.

-Ez az egyetlen lányos szobánk. Még régebben Gemmának csináltuk, de ő nem használta soha.-mondta
Miért csinálták ezt a szobát Gemmának? Ő Harry tesója, miért lenne szobája Lou házában?
-Miért van itt szobája Gemmának..-kezdtem a kérdésem, de a szembe lévő szoba ajtaja kinyitódott ezzel megzavarva minket.
-Sziasztok-köszönt Harry mosolyogva.
Még is ma a fene folyik itt??? Mit keres itt Harry? Ezt én már nem értem.
-Éppen mutatom Vanessának az új szobáját.-folytatta Lou mintha nem lenne fura hogy Harry itt van.
-Már bocsi, de Harry miért van itt?-kérdeztem kíváncsian.
-Itt lakom.-mondta hatalmas vigyorral, amitől nekem kedvem lett volna megütni.
-Micsoda?-akadtam ki.
Lou-hoz fordultam, hátha most neveti el magát hogy  csak viccelt, de kicsit sem nevetett.
-Lehet hogy elfelejtettem szólni hogy Harry-vel közös a lakásunk?-kérdezte ártatlanul én meg lassan késztetést kezdtem érezni arra hogy megfojtsam.
 -Hogy felejthettél el szólni? Tudod hogy nem akarok vele lakni és te mégsem szóltál nekem róla? Na sziasztok.-mondtam majd felkaptam a bőröndömet és már mentem volna is innen el jó messze. Hát igen jó terv lett volna ha Harry nem áll az utamba.
-Nessa, ne már. Ne menj el azért mert én is itt lakom.-mondta kedvesen.
-Már bocs de nem szeretném minden nap látni a képed.-mondtam könyörtelenül.
Láttam hogy ez azért eléggé fájt neki.
-Na Picuri maradj itt mert úgyse találtál még lakást és szerintem elég nagy a lakás hogy elkerüljétek egymást. Vagy esetleg néha néha dumálhattok is egymással. Jó nem azt mondom hogy holnaptól legyetek legjobb barik, de szerintem ez jó kezdet.-noszogatott Lou.
El kellett azon gondolkodnom, amit Lou mondott, mivel így vissza gondolva elég gyerekesen viselkedtem.
-Na jó, de nem ígérem hogy újra jóban leszünk, sőt azt sem hogy dumcsizgatok Harry-vel, de elviselem.-mondtam bele egyezően.
-Szuper.-mondta Lou
Harry arcán pedig hatalmas mosoly volt. elég rég ismerem ahhoz hogy tudjam hogy valamit tervez és szinte biztos vagyok benne hogy velem kapcsolatos az egész. De már most mondom hogy esélytelen az egész, nem bocsájtok meg neki.
-Ha megbocsájtotok most kipakolnék.-mondtam nekik
-Oké, ha végeztél gyere le enni. Spagettit csináltam, mert tudom hogy az a kedvenced.-mondta a göndör vidáman.
-Bocsi már nem szeretem.-válaszoltam majd becsuktam az ajtót.
Mekkora hazugság, imádom a spagettit. Nem tudom miért mondtam ezt. Lehet nem tudtam kezelni a kedvességét és a tényt hogy emlékszik mi a kedvenc ételem.
Most mit fogok enni? Na jó ez elég hülyeség biztos találok valamit amit ehetek. De azért aranyos hogy megpróbált a kedvemben járni. Mi? Hogy gondolhatok ilyet, ő minden csak nem kedves. Utálom, ő egy paraszt.
Egy biztos nem szabad elgyengülnöm.

Miután kipakoltam és már nem bírtam mit csinálni a szobába, elhatároztam hogy lemegyek enni.
Végig mentem a folyosón ahol rengeteg kép volt a bandáról, látszik hogy milyen jóban vannak.
 Nagy nehezen megtaláltam a konyhát. A két jómadár is bent volt.
-Áhh szia Picuri, már azt hittük le sem jössz enni.-mondta Lou.
-Csak kipakoltam.-hazudtam.
-Hát csináltam neked salátát és húst, ha már nem szereted a spagettit.-mondta Harry kedvesen.
Nem tudom hova tenni ezt a jófejséget, ezután a három év után.
-Öhh köszi.-mondtam zavartan majd leültem az asztalhoz.
Harry mosolyogva elém tolta a tényért, majd nézte ahogy eszem. Nem viccelek végig szuggerált ahogy eszem.
-Megtennéd hogy nem bámulsz? Eléggé idegesítő..-mondtam flegmán.
-Persze.-vigyorgott tovább majd ténylegesen elfordult.
Miután megettem az ebédet elmostam a tányérom. Mentem volna fel a szobámba de Lou megállított.
-Vanessa van valami programod délutánra? Mert ha nem akkor nézhetnénk filmet.- lelkesedett.
Valószínűleg pont ahhoz lenne kedvem hogy Harry-vel töltsem a délutánomat. Mekkora mázli hogy van programom.
-Sajnálom, de már van programom délutánra. Találkozok az egyik ismerősömmel.-mondtam.
-Azzal akivel múltkor is?-kérdezte Harry Hunterre utalva.
-Igen, bár nincs hozzá sok  közöd .- mondtam neki félvállról.- Most viszont megyek készülődni.
A fiúk csak nézték hogy felsétálok és láttam ahogy sugdolóznak miután nem láttak Ez azért elég bizar, de próbálom magam jól érezni, mivel Hunterrel találkozok....

5. fejezet

Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam,majd elkezdtem készülődni. Igazság szerint fogalmam sem volt mit kellene felvennem. Abba sem voltam biztos hogy ez most randi vagy sem. Hunter jó pasi szóval örülnék ha ez randi lenne.Viszont akkor valami csinit kell felvennem.

Miután sikeresen kiválasztottam,ideje volt elindulni a találka helyre,hisz nem akartam megvárattatni.
Bevallom  kicsit izgultam,a taxiban egész végig doboltam a lábammal.Ezer éve nem voltam randin.Talán úgy 1-2 éve.Tudom ez elég ciki így 18 évesen,hisz most kéne pasiznom,buliznom,de valahogy ezek a dolgok annyira nem érdekelnek.Persze én is szoktam bulikba járni a barátnőimmel,de nem minden hétvégén.A fiúk terén pedig elég válogatós vagyok.Nem is igazán a srácok kinézetét nézem,persze azért az is fontos,de úgy vagyok hogy előbb egy srác személyiségébe szeretek bele és csak utána a kinézete is pozitív irányba fog nőni.
Hunter személyisége is tetszett és a kinézete is,bár nem ismertem olyan jól.De ez hamar változhat,főleg mivel megérkeztem a találka helyre.
Hamar kiszúrtam és mosolyogva indultam felé.Amint észre vett ő is rám mosolygott.
-Szia.-ölelt át.
-Szia Hunter, mi a program?-kérdeztem kíváncsian.
-Először is megmutatom neked a legjobb fagyizót és utána lemehetnénk a partra sétálni.Mit szólsz?-kérdezte izgulva.
-Remekül hangzik.-mondtam őszintén,ki ne örült volna egy ilyen romantikus programnak?
Elindultunk szorosan egymás mellett,és a karunk rendszeresen összeért,ez nagyon tetszett.
A fagyi tényleg eszméletlenül finom volt és ráadásul rózsa alakú gombócot kaptam,aminek külön örültem.
Utána ahogy Hunter már mondta lementünk a partra,ami eszméletlenül szép volt mivel éppen ment le a nap  és a sugarai a víz habjain csillogtak.
-És  hogy tetszik eddig London?-kérdezte és éreztem hogy tényleg érdekli nem csak udvariasságból kérdezi.
-Hát az elején már majdnem hazamentem,de most már minden rendben van.-mondtam.
-Hogy-hogy majdnem hazamentél?-hökkent meg.
-Hát az albérletemet kiadták másnak és elfelejtettek szólni....-kezdtem bele.
-Hogy-hogy elfelejtettek szólni?-akadt ki.
-Hát azt én se tudom,de elég gázos volt a szitu,de beköltöztem egy hotelbe és szereztem állást és most albérletet keresek szóval minden oké velem.-mondtam mosolyogva hogy nehogy aggódjon értem,nem szeretem ha mások gyengének hisznek.
-Remélem hogy sikerül találnod,de ha nem megy költözhetsz hozzám is.-mondta
-Nagyon kedves vagy de szerintem ez nem jó ötlet.Alig ismerjük egymást és szeretnék a saját lábamra állni.-mondtam.
-Remélem ez a jövőben változni fog ,mármint az hogy nem ismerjük egymást.-mondta zavartan.
-Igen, én is-mosolyogtam rá.
Egyre közelebb hajolt hozzám és lassan a száját az enyémhez érintette és mikor látta hogy nem húzódtam el vagy tiltakozik elkezdte gyengéden mozgatni.Kellemes volt a csók nagyon,de nem éreztem azt a hatalmas Bumm-ot,de lehet azért mert nem szoktam még hozzá.
Az este további része békésen telt,elkísért a taxiig majd egy búcsú csókkal elköszöntünk egymástól...


*Másnap reggel*

Reggel elég nehezen keltem fel,mivel egész este a randinkra gondoltam.Nagyon jól éreztem magam,bár néha valami furcsa érzés elfogott.Igazság szerint nem tudom megmagyarázni,csak kicsit olyan volt mintha hiányozna valami.De próbáltam nem gondolni rá,mert igazán kedvelem Huntert és nem szeretném hogy a rossz dolgokra koncentráljak.Hajlamos vagyok rá,hogy mindenféle negatív dolgot beleképzelek a dolgokba így mindent tönkre teszek és nem örülök a jó dolgoknak.Megfogadtam hogy ezt nem fogom csinálni.
Miután sikeresen kikecmeregtem az ágyból,elmentem zuhanyozni majd gyorsan felöltöztem mert már így is késésben voltam.
Szerencsére hamar odaértem és szinte percre pontosan a munkaidőm kezdetére.
Ma Clair is bent lesz egész nap,így könnyű napnak ígérkezik.
Tízig minden nagyon csendes volt csak egy két ember tévedt be reggelizni vagy csak elvitt egy kávét.Aztán nyílt az ajtó és megpillantottam egy olyan személyt akitől mindig eszméletlenül jó kedvem lesz és aki bármikor megtud nevettetni.
-Lou.-visítottam és már rohantam is felé.
Szerencsére a kávézóba csak egy vendég volt,aki úgy belemélyedt a mobilja nyomogatásába hogy nem is érzékelte az öröm kitörésemet.
-Picuri,de jó látni.-mondta vidáman,miközben olyan szorosan öleltük egymást ahogy csak tudtuk.
-Hogy hogy itt vagy?-kérdeztem,mivel elképzelni sem tudtam hogy honnan tudja hogy itt vagyok.
-Hát nem mondom szép hogy nem is szólsz nekem hogy felköltöztél és az meg abszurd hogy Harry-től kell megtudnom.-mutatott a mellette álló göndör srácra akinek a jelenléte eddig fel sem tűnt.És mondanom sem kell le is lombozott.
Amúgy elég szőke vagyok hogy azt hittem hogy nem mondj a el neki hisz legjobb barátok.
-Ne haragudj,csak előbb szerettem volna rendezni a dolgaimat,és vele csak véletlenül találkoztam.-böktem flegmán Harry felé.
-Már nem azért de őt miért nem utálod?-kérdezte Harry Lou-ra mutatva.
-Úgy hogy ő nem felejtette el tartani velem a kapcsolatot,sőt gyakran mentem vele jótékonykodni.-mondtam-És nagyra értékelném ha elmennél,mivel nem vagy itt szívesen látott vendég.
-Nem beszélhetnénk meg?-kérdezte
-Nem,csak menj el.-mondtam ellentmondást nemtűrően.
Lehet érzékelte a hangsúlyom komolyságát vagy pusztán feladta de fogta magát és elment.
-Miért vagy vele ilyen kemény? Ő csak...-kezdte Lou de félbeszakítottam.
-Nem szeretnék Harry-ről beszélni,majd talán egyszer igen de még nem most.-mondtam határozottan.
-Rendben,akkor mesélj mi járatban erre.
-Felvettek egyetemre,de úgy döntöttem hamarabb idejövök.Kibéreltem egy albérletet csakhogy mikor odaértem közölték velem hogy kiadták,így most egy panzióban élek és itt dolgozok,közben pedig albérletet keresek.
-Jaj ne butáskodj már,addig míg nem mész koleszba lakhatsz az én házamba.Mivel van vagy 10 felesleges szoba bőven elférsz.-mondta kissé nagyképűen.
-Hát nem is tudom,nem szeretnélek kihasználni.-mondtam elhúzva a számat.
-Mivel én ajánlottam fel így nem használsz ki,és hidd el ismerlek annyira hogy tudjam nem használnál ki soha.Szóval ne aggódj és gyere,jó buli lesz.
-Biztos nem zavarok?-kérdeztem még mindig kétkedve.
-Ezer százalék,tök jól elleszünk.Majd filmezünk,meg megtanítalak videojátékozni,ja te meg engem főzni.-sorolta lelkesen.
A lelkesedésétől én is lelkes lettem.Tényleg jó buli lenne Lou-val lakni hisz teljesen lökött én meg imádom az ilyen embereket.
-Rendben.-egyeztem bele.
-Hurrá.-ujjongott-Az jó ha szombaton átmegyek és áthozzuk a cuccaidat?-kérdezte
-Persze, hét végen úgy sem dolgozok.Amúgy nincs sok cuccom csak két bőröndöm.-mondtam
-Oké akkor délelőtt elmegyek hozzád a panzióba.
-Szuper,de lassan vissza kell mennem dolgozni,mert nem lesz munkám.-mondtam,mivel láttam hogy egyre több ember jön be.
-Jó hagylak is,majd találkozunk.-ölelt meg majd elment.
Visszamentem dolgozni,Clair nem szólt semmit a lazsálásomra.Gondolom azért mert nem voltak sokan és egyedül is bírta.
Egész nap azon gondolkodtam hogy milyen jó lesz Lou-val lakni,már számtalan dolgot elterveztem hogy miket fogunk majd csinálni.
Most már őszintén várom ezt az összeköltözősdit....