-Az első rész úgymond ilyen álca. Nem mindenkinek csinálok ruhát csak a különleges ismerőseimnek. Viszont van egy kislányom, akinek tervezhetek ruhákat, ezért is jó az álcám.
-Ezek a ruhák mind fantasztikusak.-simítottam végig a kezem egy kupac felakasztott ruhán.
-Az a nyári kollekció. Ha szeretnél választhatsz egyet, még nem jöttek ki.-mosolygott rám kedvesen.
-Komolyan?-kérdeztem meglepetten.
-Persze, de csak azzal a feltétellel, hogy lefotózhatlak benne. Szeretném feltölteni az oldalamra, hogy reklámozzam egy kicsit és te pont jó alany vagy.-mondta kedvesen.
-Persze, hogy lefotózhatsz.-mondtam vidáman.
-Oké, akkor válassz egyet. Én addig odaadom Harry-nek a ruháját és keresek neked is egyet.-mondta Abby.
-De nem tudunk külön menni.-emeltem fel a bilincset.
-Lou oda adta a kulcsot, hogy míg átöltöztök levehetem, de utána vissza kell tennem és felesleges menekülni, mivel bezártam mindent.-kacsintott, majd elmentek Harry-vel még hátrébb. Anyám, mekkora ez a bolt?
Igazából nem volt nehéz választani, egyből kiszúrtam ami nekem kell. Egy gyönyörű csipkés pánt nélküli ruha, aminek egy kék szalag volt a derekán. Első látásra szerelem. Épp a kezembe fogtam, amikor Abby visszatért, de Harry nélkül.
-Jó választás. Remekül fog rajtad állni.-mondta kedvesen.
-Köszönöm.Hol van Harry?-kérdeztem.
- A ruháját próbálja. És tessék itt van a tied. Próbáld meg, hogy jó-e, mert ha nem akkor még tudok rajta változtatni egy kicsit.-mosolygott.
Elkezdtem átvenni a ruhát a fülkébe, de muszáj volt valamit megkérdeznem.
-Miért vagy velem ilyen kedves? Azt mondtad, hogy a különleges embereknek csinálsz ruhát. Engem nem is ismersz, de két gyönyörűséges ruhát is kaptam. Nem értem.-mondtam őszintén és kíváncsian vártam a válaszát.
-Nem is kell, hogy ismerjelek. Tudom, hogy különleges vagy, mivel Harry ide hozott téged. Még soha senkit nem hozott ide.-mondta és így függönyön keresztül is érzékeltem, hogy mosolyog.
-Pedig mi még csak jóban sem vagyunk.-mondtam lehajtott fejjel.
-Nem?-kérdezte értetlenül.
-Régen jóban voltunk, sőt legjobb barátok voltunk, de aztán elhagyott a banda miatt.-mondtam szomorúan.-És ezt nem tudom megbocsátani.-fejeztem be.
-Biztos vagy benne, hogy csak úgy elhagyott? Nem lehet, hogy volt valami oka?-kérdezte.
Biztos, mondtam magamban. De tényleg biztos? Hisz sosem engedtem neki, hogy elmagyarázza mi történt. És nem olyannak ismerem, aki csak úgy ott hagyja a legjobb barátját. Lehet, hogy más is volt a háttérben?
-Az igazság az, hogy nem engedtem neki, hogy megmagyarázza, mert eszméletlenül fájt, hogy csak úgy ott hagyott.-vallottam be neki.
Nem tudom miért mondok el Abby-nek mindent, de nagyon jól esik kitálalni.
-Figyelj elég rég ismerem Harry-t és biztos vagyok benne, hogy nem hagyott volna csak úgy ott. És ahogy rád néz látszik, hogy fontos vagy neki.-fejezte be.
Mondani akartam valamit, de nem tudtam, mert Harry visszatért.
-Készen vagyok. Ti hogy álltok?-kérdezte.
-Mi is megvagyunk lassan.-kiabáltam ki.
Végig néztem magamon a tükörben. Tetszett amit láttam, Abby jól választott. Ez a ruha úgy állt rajtam, mintha csak nekem tervezték volna. Konkrétan beleszerettem.
Nagy levegőt vettem, majd kiléptem a függöny takarásából. A többiek szótlanul álltak, Harry szólásra nyitotta a száját, de vissza is csukta. Eléggé elbizonytalanítottak.
-Ennyire rossz?-akadtam ki.
-Nem.. dehogy. Csodálatosan nézel ki.-mondta Harry bambán.
Természetesen a fülemig elvörösödtem.
-Öhh köszi-dadogtam-Te sem panaszkodhatsz.-mondtam, majd én is alaposan végigmértem.
Nagyon jól nézett ki.
Nem gondoltam, hogy valakinek ilyen jól állhat az öltöny és az ing. Fiatal korunkban nem nagyon láttam öltönyben, mert nem volt alkalmunk együtt bálozni, mivel ő hamarabb elment.
-Még nem is láttalak estélyiben,-gondolkodott a kis göndör hangosan.
-A végzős bálon pedig estélyiben voltam.-mondtam szomorúan, most először bántam, hogy ő nem volt ott.
Abby megérezhette, hogy fájó témát érintünk éppen és inkább elterelte a témát.
-Na szerintem lassan indulnotok kellene a sminkeshez meg a fodrászhoz.-mondta- De előtte ezeket visszateszem.-emelte fel a bilincset.
-Rendben.-sóhajtott Harry, majd oda nyújtotta a kezét. Vonakodva, de én is ezt tettem .
A kiskabátom tényleg eltakarta, így senkinek sem fog feltűnni.
Mikor kimentünk a kocsi már kint várt minket, beszálltunk hátra egymás mellé mivel más választásunk nem nagyon volt.
Egy ideig csendben utaztunk, majd Harry törte meg a csendet.
-Nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg hogy kivel mentél a bálba-harapdálta a szája sarkát.
Pontosan tudtam, hogy miért kérdezi ezt. Még 9.-ben megegyeztünk, hogy együtt megyünk, de egyesek nem állták a szavukat. Lehet rosszul érzi magát? Megbánta?
-Nem tudod?-kérdeztem meglepődve, mert azt hittem tisztában van vele.
-Honnan tudnám, nem beszéltünk.-mondta lehajtott fejjel.
-Tudom, de tudtommal akivel mentem beszélsz.-mondtam. Na most már teljesen értetlenül nézett rám.- Lou-val mentem.-fejeztem be.
-Hogy-hogy?-kérdezte kíváncsian.
-Elhívott, mikor meséltem, hogy veled mentem volna.-rántottam vállat.
Kicsit gondolkodott majd folytatta.
-Tudom, hogy mi nem tartottuk a kapcsolatot,amit nagyon sajnálok, de azért annak nagyon örülök, hogy Lou-val tartottad, legalább Ő melletted volt.-mondta és éreztem az őszinte megbánást a hangjában.
Kicsit kezdtem magam rosszul érezni magam a viselkedésem miatt. Igaz, hogy megbántott, de úgy érzem, hogy igazán megbánta, sőt kezdem azt hinni, hogy nem teljesen a saját döntése volt z, hogy magamra hagyott.
-Harry.-kezdtem, majd nagy erőt vettem magamon és megfogtam a kezét, minek hatására azonnal rám kapta a tekintetét.- Ha ennek a napnak vége, hajlandó vagyok leülni veled beszélni.-mondtam.
-Tényleg?-kérdezte meglepetten. Én csak aprót bólintottam.-Köszönöm.-mosolygott rám.
Az út további részét csendben tettük meg a fodrászatig. Igazság szerint, nem is fodrász szalonba mentünk, hanem egy családi házhoz. Nem értem mi ez a mánia Harry-nél, nem jó neki a sima fodrász? Muszáj mindig ilyen eldugott helyre menni?
Kopogás és csengetés nélkül mentünk be a házba, majd Harry elordította magát.
-Ana megjöttünk.- amint kimondta egy eszméletlenül aranyosan mosolygó lány jött elő az egyik szobából.
-Azt hittem soha nem értek ide, szívem.-ölelte meg szorosan Harry-t. Ő a barátnője? Kicsit fura érzésem lett.
-Szia Vanessa vagyok.-szóltam hirtelen közebe. Halvány lila gőzöm sincs, hogy miért csináltam.
Mindketten rám néztek, Harry fura fejet vágott, ezzel szemben a lány mosolyogva oda jött hozzám és átölelt.
-Hello, rengeteget hallottam rólad.-mondta.
-Én viszont semmit.-mondtam. Mi a franc ütött belém? Ő tök kedves velem, én meg itt flegmázok.
-Ez esetben, Ana vagyok Lou unoka tesója és a bandafodrásza és sminkese.-nyújtott kezet.
-Oh értem.-makogtam. na most már eszméletlenül hülyén éreztem magam. Szégyelltem magam a viselkedésem miatt.
-Talán kezdhetnénk is, mert 2 óra múlva itt van a limuzin.-csapta össze Harry a kezét.
A mai nap folyamán már rengetegszer megmentett.
-Harry kezdjük veled, mert te hamarabb megvagy. Viszont látom eléggé összenőttetek.-mutatott a bilincsekre- Szóval Vanessa te is gyere.
Bementünk egy szoba ami tele volt mindenféle szépítkezési cuccal. Ilyen nekem is kéne otthonra.
Ana-nek igaza volt, Harry tényleg hamar kész lett, így én kerülte bele a 'szépítkezős székbe' .
-El se tudod képzelni, mennyire boldog vagyok, hogy lányt kell sminkelnem és hajat csinálnom. Ráadásul te nem rohangálsz el minden egyes mozdulatom után, mint a fiúk-mondta kedvesen.
-Még elfuthatok.-nevettem.
A hajamat kontyba tette, de kihagyott pár tincset, amit begöndörített. A sminkem nagyon szép lett, amikor belenéztem a tükörbe szinte magamra sem ismertem.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.
-Igazán nincs mit, máskor is szívesen megcsinálom. Amúgy meglátogathatsz, vagy csak úgy elmehetnénk valamikor valahová.-mondta.
-Örülnék neki.-öleltem át.
-Viszont nekünk indulnunk kell, itt a kocsi.-mondta Hazza.- Köszi mindent.-ölelte ő is át Ana-t.
Miután kellően kibúcsúzkodtunk, kimentünk a házból, ahol csakugyan ott várt a limuzin.
Még soha nem utaztam ilyennel szóval eléggé izgatott vagyok.
