Prológus

Ez a történet már nagyon régen kezdődött,talán még az oviban.Kis csoportba járhattunk mikor először találkoztunk.Emlékszem ahogy a göndör fürtjei szanaszét álltak ahogy a szél fújta őket.Az első gondolatom az volt hogy milyen sok homok fér el a haja közé.Jó, öt éves voltam,minden öt évesnek ez lett volna az első gondolata.Így hát fogtam egy marék homokot majd fejbe dobtam.
Soha nem felejtem el ahogy mérgesen felém fordult és elkezdett kergetni és miután elkapott meghúzta a hajam.Ezzel persze elkezdődött köztünk egy kisebb háború.Az óvónőket ezzel teljesen kikészítettük és mindig büntetésbe voltunk.
Ez a kis harc tette szebbé ovis napjaimat.Nem vallottuk be de mindketten imádtuk egymást szívatni.
A háborúzásunk egészen a suli első osztályáig tartott,amikor is egy osztályba kerültünk.Ott történt hogy az egyik nagy fiú folyton piszkált és nem  hagyott békén.Ekkor jött az én kis göndörkém,aki egyébként egy kis vékonyka aprócska srác volt a másikhoz képest,viszont sokkal okosabb és találékonyabb és megvédett a fiútól,sőt még móresre is tanította.

Onnantól kezdve mindent együtt csináltunk.Mindig egymás mellett ültünk.Együtt kaptuk meg az első beírásunkat,együtt esett ki az első fogunk,sőt a kezünket is egyszerre törtük el,ami teljesen mértékben az ő hibája volt ,persze ő azt állította hogy az enyém.Ezek után egy gimnáziumba kerültünk,ahol egy kicsit eltávolodtunk mondván hogy én kezdek úgy viselkedni mint egy lány.Hát igen nem túl meglepő hogy 15 évesen lányként viselkedek lány létemre,de aztán ő is elkezdett kamaszodni és megtaláltuk a közös hangot újra.Persze mindenki azt hitte hogy együtt vagyunk,mármint egy párt alkotunk,mert hogy egy fiú és egy lány nem alkothat ennyire összeillő duót anélkül hogy együtt lennének.Elmondásuk szerint néha félelmetesen is egy rugóra járt az agyunk. Mindig együtt buliztunk,segítettem neki csajozni mert elég bénácska volt ezen a téren.Ő pedig cserébe segített focizni,hogy bevegyenek a foci csapatba,de sajnos sosem jött össze.Az se választott minket szét hogy suli vége fele én inkább a 'stréber' csoporthoz tartoztam ő pedig a rossz fiúkhoz,de ez nem számított,attól még velem ugyanolyan jó fej volt.
Teljes mértékben elválaszthatatlanok voltunk.....legalább is én ebben a hitben éltem.Míg el nem költözött Londonba és egyre kevesebbet beszéltünk,majd csoda volt ha beszéltünk havonta egyszer.......