4. fejezet

-Nessa?-kérdezte meg ismét
Reméltem hogy ezt a becenevet nem hallom többet az életben. Legalábbis az egyik részem ezt remélte..
-Tessék itt a kávéja.-tettem le elé a kávét és a számlát majd ott akartam hagyni de elkapta a karom.
-Nessa mit keresel itt?Ezer éve nem láttalak.Hát innen tudtad hogy hogy iszom a kávém.-mondta kedvesen.
Még van bőr a képén?Mit képzel ez magáról?Azt hiszi hogy bármilyen elszámolással tartozok neki?Hát nagyon téved.És ne csináljon úgy mintha minden rendben lenne.
-Itt dolgozom és örülnék hogy ha hagynád hogy végezzem a dolgom.-mondtam flegmán
Eléggé meglepődött a hangnememen.Azonnal el is engedte a kezemet.
-Mi a baj?-kérdezte értetlenül.
Na itt ment fel bennem a pumpa de eszméletlenül.
-Ne várd hogy kedves legyek veled,hisz nem érdemled meg.És mi az hogy én mit keresek itt? Én itt dolgozom,sőt itt lakom a közelben,nem mintha bármi közöd lenne hozzá.Nem toppanhatsz be csak úgy három év után mintha mis sem történt volna.Ha nem emlékeznél én voltam a legjobb barátod.-mondom szinte vörös arccal miközben berángatom a hátsó részhez hogy nehogy felhívjuk annak a kevés vendégnek a figyelmét mert annak nem lenne jó vége.
-Persze hogy emlékszem.-mondta
-Akkor gondolom arra is emlékszel hogy fogtad magad és elmentél,és szép lassan elhagytál és gondolom akkor arra is emlékszel hogy már nem vagyunk barátok.-fejeztem be és éreztem hogy zihálok.
-Nem hagytalak el.-mondta és éreztem hogy nagyon szíven ütötte az amit mondtam neki.Nem baj megérdemli hisz engem is szíven ütött az hogy elhagyott.
-Nem a frászt nem.-mondtam idegesen
-Kérlek enged hogy elmagyarázzam,nem úgy van ahogy te gondolod.-mondta és a kezem után kapott amit én elrántottam így nem tudta megfogni a kezemet.
-Nem vagyok rá kíváncsi.Volt három éved hogy elmagyarázd,de te nem tetted.Most már nem érdekel.és megköszönném hogy ha elmennél és nem is jönnél vissza mert zavarsz a munkába.-mondtam neki meg az őszinte igazságot majd faképnél hagytam
Amikor kimentem pont szembejött Clair.Na még csak ez hiányzott.
-Szia,látom jól boldogultál.Ügyes vagy.-dicsért meg mosolyogva miközben körbe pásztázta a helyet.
-Köszi nem volt vészem.-mondtam kicsit nyugodtabban mint az előbbi állapotom.
-Amúgy ki volt az a jóképű srác akivel vitatkoztál?-kérdezte
Hát szuper ezek szerint észrevette.
-A volt legjobb barátom volt,aki nem más mint Harry Styles.-mondtam száj húzva.
-Az a Harry? Az 1D egyik tagja Harry?-kérdezte lelkesen.
-Igen,bár nem érdekel a bandája.-mondtam
-Miért? Mi történt veletek?-kérdezte
-Már ovis korunk óta legjobb barátok voltunk,egy suliba mentünk aztán egy gimibe is.Mindent együtt csináltunk,de tényleg mindent.Az ismerőseink azt hitték hogy kavarunk vagy hogy együtt vagyunk,pedig nem volt semmi,pusztán barátság.Egy eszméletlenül erős barátság...legalábbis én ezt hittem.
-De mi változott?-kíváncsiskodott tovább
-Az hogy híres lett.Támogattam az egész verseny alatt,sőt tartottuk is egy ideig a kapcsolatot csak ő aztán megszakította.Leveleztünk aztán már nem írt vissza.Fél éven keresztül írtam neki és nem válaszolt.
-Mekkora egy szemét.-mondta és láttam hogy átérzi a helyzetet.Szorosan magához ölelt,ami igazán meglepett hisz már hosszú ideje nem volt aki megölelt az anyámon kívül.
-Szeretnéd hogy kitiltsam a kávézóból?-kérdezte kedvesen.
-Nem dehogy,jó ha a hírességek reklámozzák a helyet.Nem szeretném hogy e miatt rossz híre legyen.Én eltudom viselni.-mondtam
-De ha szeretnéd komolyan megteszem-erősködött.
-Én meg nem hagyom hogy miattam és e miatt a zűrös ügy miatt tönkremenjen az álmod-mondtam olyan hangnemben hogy tudja megmásíthatatlan a döntésem.
-Rendben de ragaszkodom hozzá hogy ezentúl csak én szolgáljam ki.-mondta kedvesen.
-Oké.-nevettem megadóan.
A nap további része csendesen telt,délután négyig kellett bent maradnom,mivel délelőtt én voltam bent.
Átvettem a rendes ruhám és már indultam is,elhatároztam hogy elmegyek a közeli parkba és pihenek egy kicsit.Muszáj kipihennem a délelőtti incidenst,mert bele fogok örülni a folytonos gondolkodásba.
Amikor kimentem a kávézóból egy olyan személy állt a túloldalon akit látni sem akartam.Sajnos ő ezt máshogy gondolta és elindult felém.Ellökte magát a szemközti kerítéstől és sebesen jött felém.Én persze elindultam az ellenkező irányba de nem volt időm eljönni,mivel amint hátra fordultam elkapta a könyököm és maga felé fordított.Erről igazán leszokhatna.
-Nessa várj!Beszélni szeretnék veled.-kérte
-Én meg világosan megmondtam, hogy nem szeretnélek látni.-mondtam flegmán.
-Kérlek,nem látod a teljes képet.Had magyarázzam  el.-kérlelt.
-Nézd Harry,tényleg nem érdekel.Már lezártam ezt az egészet és nem szeretném újra feltépni a régi sebeket.Szerintem hagyjuk egymást békén,úgy ahogy eddig is.
-De én még nem szeretném lezárni.-mondta kicsit idegesen.
Na itt aztán felment bennem a pumpa rendesen.
-Pedig pont TE voltál az aki lezárta.-böktem a mellkasára.
Amint az ujjam hozzáért a mellkasához,elektromosság csapott fel kettőnk között.Gyorsan elkaptam az ujjam.De tényleg bizsergett minden,még a levegő is.Tudom ez elég hülyén hangzik,mint valami nyálas regényben de komolyan mondom,teljesen olyan volt.
-Nessa kérlek......-kezdte,de a telefonom csörgése félbe szakította.
Anélkül hogy megnéztem,hogy ki hív felkaptam,majd idegesen beleszóltam.
-Tessék?
-Ööö..szia Vanessa,Hunter vagyok.Hallom rosszkor hívlak.-mondta Hunter megszeppenve.
-Ohh szia,nem dehogy nem zavarsz.Ne haragudj,csak kicsit felhúztak.-mondtam most már sokkal kedvesebben.És szigorúan Harry-re néztem,hogy meg se szólaljon.
-Csak azt szerettem volna kérdezni,hogy van-e kedved csinálni valamit délután,de ha most nem alkalmas azt is megértem.-mondta bizonytalanul.
-Nem,nincs semmi.Ráérek ma.-mondtam mosolyogva és ez tényleg felvidított.A vonat út óta nem beszéltem vele és már vártam hogy összefussunk.
-Oké,remek.Akkor mi lenne ha találkoznánk Big Ben előtt?Megmutathatok neked egy pár jó helyet.-mondta lelkesen.
-Rendben egy óra múlva ott találkozunk.-vigyorogtam
Elbúcsúztunk egymástól majd bontottuk a vonalat.
-A barátod volt?-kérdezte Harry,akinek a jelenlétéről meg is feledkeztem. Ami valljuk be nem könnyű hisz itt áll az orrom előtt.
-Nem,de amúgy semmi közöd hozzá.-mondtam unottan.-Most pedig mennem kell.-fordítottam hátat.
De természetesen ő szokásához híven megint megfogta a könyökömet és vissza fordított.
-Muszáj elmondanom.-erősködött.
-Nem,nem az.És komolyan engedj már el.-rántottam ki a kezem az ő kezéből-Hagyj békén és fogd fel hogy nem akarlak látni.-mondtam,majd ténylegesen ott hagytam.
Megint ideges lettem,de az tartotta bennem a lelket,hogy találkozok Hunterrel. Probálom Harry-t teljesen kiverni a fejemből ami valljuk be nem egyszerű.Nagyon felkavaró volt vele találkozni,de remélem vette az adást és nem keres többet.
Bár kicsit hiányzik.Főleg azok a dolgok amiket régen csináltunk közösen.A közös filmezések,közös beszélgetések,nevetések.Amikor egyedül vagyok és nincs mit csinálnom mindig eszembe jut hogy mennyire hiányzik. Próbálom tagadni,még magamnak is,de tényleg hiányzik és teljesen más nélküle az életem. Sokkal szürkébb.
De mit tehetnék,hisz Ő döntött így hogy elmegy.Nem kényszeríthetem a barátságunkra.
Amióta ott hagytam azon agyalok,hogy lehet hogy végig kellett volna hallgatnom.Lehet nem látom az okát,hogy miért rakott ki az életéből?De mi oka lehetett arra hogy az egyik legfontosabb személyt kirakja?Mert biztos kézből tudom,hogy van olyan gyerekkori barátja akivel még most is tartja a kapcsolatot.
Nem jól döntöttem,ez biztos.Hiszen basszus volt két éve hogy elmagyarázza.Most attól hogy itt vagyok nem lesz más az egész.Nem érdemli meg hogy meghallgassam,azt sem érdemli meg hogy szóba álljak vele.Aki csak úgy ott hagyja a legjobb barátját mert híres lett,mert befutott,az nem érdemel mást,mint megvetést.És én nem fogok vele beszélni.Nem fogom meghallgatni.
El kell felejtenem a mai napot.El kell felejtenem a barátságunkat.El kell felejtenem ŐT...

3. fejezet

Már egy hete élek itt Londonban,ebbe a hotelben,mivel azóta se sikerült albérletet találnom.Úgy látszik egyre több fiatal jön ide az egyetemek és más iskolák miatt,így egyre kevesebb a szabad albérlet.Ráadásul amit találok vagy baromi rossz vagy eszméletlenül drága, vagy a kettő keveréke.
Már eléggé megszoktam ezt a hotelt,sőt már jóban vagyok az idős hölggyel is aki vezeti a helyet és aki segített munkát találni.
Apropó munka, rájöttem hogy nagyon is megy nekem ez az egész.Igazából szeretek ott dolgozni,jól kijövök a főnökömmel Clairrel és a szakáccsal Bob-bal.A hangulata miatt is imádom ezt a helyet,hiszen annyira nyugis,barátságos de mellette mégis annyira menő az egész.A munkába is belejöttem,azt hittem nehezebb lesz,de nem.
Most is éppen a munkába készülök,hisz fél óra és kezdődik a műszakom.Gyorsan felöltözök és már indulok is.
Megy egy busz a kávézóhoz,de én inkább sétálni szeretek,mivel tetszik a környék.Így ma reggel is gyalog megyek.Sétálás közben kellőképpen fel is ébredek,ami azért elég jó,hisz nem alszok el állva munka közben.
Clair már ott van,mikor megérkezek.
-Szia Vanessa.-köszön mosolyogva.
-Szia,hogy-hogy ilyen korán?Azt hittem ma én leszek délig.-mondom értetlenül.
Emlékszem hogy megbeszéltük, hogy  ma én leszek itt egyedül délelőtt,mert neki valamit el kell intéznie.Ez lesz az első alkalom hogy egyedül hagy a kávézóban.Lehet hogy mégsem mer itt hagyni?Nem bízik bennem?
-De,mindjárt megyek is csak be kellett ugranom pár papír miatt.-mondta és tovább keresgélt.
Ez nagy megkönnyebbülés volt,azt hittem hogy nem hiszi hogy képes lennék egyedül is figyelni a kávézóra pár órát.Tuti meg fogom mutatni neki hogy igenis képes vagyok rá.
Clair amint megtalálta a papírt el is ment,persze előtte egy kiselőadást tartott hogy mit kell tennem,mire kell figyelnem,hogy kell viselkednem,meg ilyenek.Az nem számít hogy ezt már hatszor elmondta,de azért most is figyeltem,mert tényleg jól akartam csinálni.
Nem volt túlzottan nehéz nap,elég kevesen voltak.Bírtam egyedül is.Minden zökkenőmentesen ment.....legalább is egy ideig.
Körülbelül kilenc tájékán,mentem ki egy asztalhoz,ahol egy izmos srác ült sapkában,háttal ült nekem,de mikor felé mentem levette a sapkáját és előbuktak göndör fürtjei.Na itt már rossz érzésem volt,nem tudnám megmondani miért csak egyszerűen hirtelen valami mintha belülről fojtogatott volna.Eszméletlenül fura érzés volt és meg mertem volna esküdni hogy kicsit féltem is.
Oda sétáltam csiga lassan az asztalhoz,a srác nagyon bele volt merülve az étlapba,pedig ez csak egy kávézó nincs nagyon mit nézni.
De így legalább jól szemügyre tudtam venni.Először az öltözékét néztem meg.Egy sima farmer és egy kék póló volt rajta,meg egy kockás ing.Semmi extra,mégis valahogy nagyon megfogott.Amikor a tekintetem feljebb haladt akkor jöttem rá hogy miért.
Én ismerem őt.Nem is akárhogyan.Hogy nem vettem észre eddig.Igaz azóta magasabb lett,izmosabb és a haja is más,bár ugyan az a göndör frizura keretezi arcát.A vonásai is megváltoztak,a kisfiús pofi helyett már férfias arca van.De egy valami nem változott...a szeme.A szeme ugyanolyan smaragdzöld mint amilyen volt és pont olyan gyönyörű és igéző mint eddig.
Igen,Ő  Harry Styles a híres fiú banda,a One Direction egyik tagja.A volt legjobb barátom,ismétlem VOLT.
Időközben ő is észrevette hogy társasága van,de mielőtt felnézett volna és rájött volna,ha felismer,ki vagyok,gyorsan magam elé kaptam az egyik étlapot.
-Öhh... valami baj van?.-kérdezte mély hangján.Gondolom azéért érdekli mivel enyhén hülyének nézhet így étlappal az arcom előtt.
Amúgy a hangja is mélyebb lett...sokkal.De elég sexy. Fuhh nem mondhatok rá ilyet,hisz elment elhagyott.
-Minden a legnagyobb rendben.Mit hozhatok?-kérdeztem nem túl kedvesen.
-OH oké,egy kávét kérnék kis tejjel és....-kezdte
-Két cukorral.-fejezetem be helyette,mivel pontosan tudtam hogyan issza.Amint kimondtam rájöttem hogy mekkora hülyeséget csináltam.
-Igen..Honnan tudtad?-kérdezte
-Ez a munkám.-hazudtam és kínosan felnevettem.
-Huh hát akkor elég ügyes vagy benne.-mondta nevetve-Amúgy nem akarod elvenni a fejed elől azt a vacakot?Szívesen megnézném ki olvas a gondolataimba.-folytatta.
Ez most komolyan flörtöl vele?Vajon mindig ilyen béna csajozós dumákat nyom le?
-Nem kösz jó így.Mindjárt hozom a kávéd.-mondtam majd faképnél hagytam.
Berohantam hátra ahol már nem láthatott.
Hát ezt nem hiszem el,ő mit keres itt?Jó persze hülye kérdés mivel itt lakik Londonba.De most őszintén mennyi esély volt arra hogy összefutunk már a második héten ebben a hatalmas városban?Nem mondom,hogy nem gondolkodtam el azon hogy esetleg összefutunk,de nem sejtettem hogy ilyen hamar lesz.Nem tudom mit csináljak.A szívem egyik fele legszívesebben jól kioktatta volna és elküldte volna a fenébe,viszont a másik legszívesebben a nyakába ugrana hogy újra látja.
Tökmindegy nem leszek nyuszi és kiviszem azt a rohadt két cukros kávét,hisz megígértem Clairnek hogy menni fog.
Viszont azt nem mondtam hogy nem étlappal a fejem előtt fogom kiszolgálni...
Így megfogtam a kávét és indultam ki hogy elvegyem a pulton hagyott étlapot.A terv jó is lett volna ha egyesek,név szerint Harry nem jött volna oda a pulthoz.
Szóval amikor kimentem pontosan szembe álltam vele konkrétan tőle egy méterre.
-Bocsánat elfelejtettem......-kezdte de amint észrevett elhallgatott.
Látszott rajta hogy gondolkozik,gondolom hogy honnan vagyok neki ismerős,ami azért elég szarul esett mivel vagy 12 évig voltunk legjobb barátok. Elhiszem hogy az utóbbi pár évben sokat változtam,például már nem vagyok az a duci kislány,hosszabb a hajam és még mellem is van,de azért az ember nem felejti el csak úgy a legjobb barátja kinézetét csak úgy.
Láttam rajta hogy lassan le esik neki ki vagyok és mikor ez megtörtént a szeme hatalmasra kerekedett és ha az lehetséges még jobban csillogott.
Csak néztük egymást én folyamatosan a számat rágtam és éreztem hogy ez a helyzet egyre kényelmetlenebb,míg Ő még mindig próbálta megemészteni hogy én vagyok én.
-Nessa?!?-kérdezte elhaló hangon