Hogy mi? Úristen, hogy jut ilyen egyáltalán eszembe? Mi a franc ütött belém? Szerintem irtózatosan beverhettem a fejemet, a baleset során. El kell tűnnöm innen!
Kikecmeregtem mellöle, mázlimra nem ébredt fel így gyorsan átslisszoltam a szobámba és elkezdtem készülődni, az esküvőre, mivel ma van, muszáj valamivel terelni a gondolataimat.
De ez sajnos nem kötötte le a gondolataimat, ezért inkább lementem a konyhába és elkezdtem palacsintát sütni, úgyis éhes voltam.
Fél óra alatt kisütöttem egy tucat palacsintát, majd szépen megterítettem.
-Jó reggelt.-jött egy dörmögő hang, úgy megijedtem, hogy kiejtettem a villát a kezemből.
-Öhh...szia.-dadogtam.-Kérsz reggelit?.-kérdeztem és vártam a reakcióját, na nem a reggelivel kapcsolatban, hanem a tegnap estével.
-Persze.-mondta.-Aztán lassan készülődnünk kell, nehogy elkéssünk az esküvőről, így is kell utaznunk egy órát.-beszélgetett velem, mintha nem is történt volna semmi.
Azért ez fájt. Értem, hogy én mondtam, hogy ejtsük a témát este és ne kérdezzen semmit, de szarul esik, hogy levegőnek néz.
-Rendben.-mondtam majd mindent ott hagytam és indultam a szobámba öltözni, az étvágyam is elment.
Mi a fene bajom van? Pontosan ezt akartam, akkor meg miért esik ilyen rosszul?
Tovább kell lépnem és ezeket a hülyeségeket elfelejtenem, mert meg fogok őrülni...
Megtaláltam a ruhát, amit Harry barátja csinált, nekem és eszméletlen szép volt. Pontosan illet hozzám, azonnal beleszerettem.
Miután mindennel kész voltam, leballagtam az alsó szintre, majd Harry keresésére indultam. Ott ült a nappaliba teljesen felöltözve és a telefonját babrálta. Miért nem szólt? Gondolom inkább várt, minthogy beszélnie kelljen velem.
-Kész vagyok.- trappoltam be a nappaliba.Ő unottan felém fordult, majd meglepődve nézett rám.
-Uhh...tökéletesen áll rajtad.-ámuldozott.- Vagyis... a ruha szépen van elkészítve.-javította ki magát gyorsan.
Klassz, már azt hittem, hogy normálisan áll hozzám.
-Indulhatunk?-kaptam fel durcásan a táskámat.
-Tőlem.-lett flegma ő is.
Kiballagtunk a kocsihoz, majd elindultunk, de egész végig egy szót sem szóltunk egymáshoz. Majdnem az út is így telt aztán kaptam egy üzenetet.
"Egy pár vagytok, ne feledjétek és viselkedjetek!
Simon"
-Szuper..-flegmázott.
Na jó itt lett elegem. Hogy gondolja, hogy így beszélhet velem? Miért ilyen egyáltalán? Épp az ő hülye karrierjét akarom megmenteni! Egy kicsit kedvesebb is lehetne! Uhh olyan jó barátnőt fogok játszani, hogy rögtön átértékeli a helyzetet.
Lassan megérkeztünk a helyszínre, ami egy nagyon szép parton volt. Minden tele volt orgonákkal és fehér liliomokkal. Az emberek már lézengtek össze vissza és a parkoló fiúk vitték el az autókat.
Mikor megérkeztünk a miénket is elvitték és Harry már indult volna be nagy léptekkel a szertartás helyszínére, de én gyorsabb voltam és mellé szökkentem és összekulcsoltam a kezünket. Nagyon meglepődött arcot vágott, szerintem azt hitte hogy én is flegma leszek mint ő. De tévedett.
Nem vártam meg míg valamit mond, inkább elkezdtem húzni magam után. Bent megkerestük a névtáblánkat és helyet foglaltunk.
A szertartás eszméletlen szép volt, és teljesen odáig voltam a tudattól, hogy Colton Haynes esküvőjén vagyok. Élőben pont úgy néz ki mint a filmvásznon.
Míg el nem csattant a házastársi csók, addig végig Harry-be karolva ültem, amitől ő végig feszengett, de nem nagyon zavart ez volt a feladatunk.
A szertartás után kezdődhetett a lagzi. Harry-vel kézen fogva oda mentünk az étkező, ivó és táncoló emberek közé. Nem akartunk rögtön az ifjú párhoz menni, mert most amúgy is mindenki ott tolong, hogy gratuláljon nekik.
Fogtam egy pohár pezsgőt és Harry kezébe nyomtam, majd én is vettem egy pohárral. Ez nem volt túl jó ötlet, mert nem nagyon bírom az alkoholt, de ezt a helyzetet csak így lehet túl élni, szóval gyorsan lehúztam.
-Uhh, ne olyan gyorsan.-vette ki Harry a kezemből az üres poharat.- Nem bírod az alkoholt.-mondta, majd a sajátját érintetlenül vissza rakta.
-Most már gratulálhatnánk.-mondtam terelve a témát, mert eléggé szégyelltem magam.
-Oké, menjünk.-karolt belém.
Szerencsénkre, pont felénk tartott az ifjú pár. Így rögtön oda tudtunk menni.
-Gratulálok nektek.-mondta Harry köszönés nélkül és talán ma láttam rajta őszinte mosolyt először.
-Jaj, nagyon szépen köszönjük. Igazán szerencsésnek érzem magam.-nézett Colton a feleségére Ann-re.
Annyira aranyosak, és eszméletlenül összeillenek. Remélem egyszer rám is így fog nézni valaki.
-Harry be sem mutatod a partnered?-kérdezte Ann nevetve
-Ne haragudjatok. Ő itt Vanessa....a barátnőm.-karolta át a derekamat és puszilt a hajamba.
-Sziasztok, gratulálok nektek. - öleltem meg őket és egy pillanatra elgondolkoztam, hogy sosem gondoltam volna, hogy Colton Haynes-t fogom ölelgetni az esküvőjén.
-Örülök, hogy megismerlek. Ideje volt már Harry-nek lehorgonyoznia és biztos különleges lány vagy, ha sikerült lekötnöd ennek a szoknyapecérnek a figyelmét.
-Hát igen az.-mondta Harry mosolyogva és tényleg elhittem, hogy ez nem csak színjáték.
-Bocsássatok meg, de nekünk mennünk kell, mert kezdődik a tánc.-mondta az ifjú pár mosolyogva.
És már el is illantak, mert kezdődött az első táncuk. olyan szépek voltak.
-Úristen, most öleltem meg a legdögösebb vérfarkast.-mondtam ujjongva.
Harry csak hangosan felnevetett.
-Na, ne nevess ez komoly. Annyira bele voltam esve mikor kisebb voltam.-mondtam elpirulva.
-Hát sajnos csak egy rocksztár jutott neked.-mondta mosolyogva.
-Ki az a nagy rocksztár? Csak nem te?-mondtam "gúnyosan".
-Ez most beletiport a szupersztár lelkembe.-mondta és én már hangosan nevettem.
Így sétáltunk a parton, majd egyszer csak éreztem, hogy Harry megfeszül mellettem. Azonnal oda kaptam a fejem, amerre néz.
Nem mást nézett, mint a felénk igyekező exét...Kendall Jenner-t. Szuper. Kicsit sem bírtam ezt a csajt. jó igazából sosem találkoztam vele személyesen, de Louis rengeteget mesélt róla és nem volt túl szimpi, ráadásul kicsit sem illik Harry-hez.
Ezek szerint jók az ösztöneim, mert Harry sem repesett az örömtől, hogy itt van.
-Harry!-üvöltött már messziről nyávogós hangon és irreálisan hosszú lábával felénk igyekezett.
Gyorsan közelebb bújtam Harry-hez, nem tudom hogy a szerep miatt vagy mert megakartam mutatni, hogy az enyém.
-Kendall.-mondta Harry kimérten.
-Jaj, szia. nem is tudtam, hogy itt leszel. Úgy örülök. -lelkendezett a csaj, és feltűnően nem vett rólam tudomást.
Harry eléggé meg volt lőve gondolom kínos volt neki, hogy itt az exe és még szerepet is kell játszania. Nem baj, én nem voltam megijedve, pedig nehezen kezelem a kínos helyzeteket.
-Szia Vanessa vagyok, Harry BARÁTNŐJE!- köszöntem neki kedvesen, de azért kiemeltem a barátnő szót.
-Szia Kendall vagyok, biztos sokat hallottál már rólam.-mosolygott, de látszott rajta, hogy erőltetett.
-Nem még nem.-mondtam egyszerűen.
-Lehet nem volt még ideje beszélni rólam, mert mindig el van foglalva, köztünk is ez volt a probléma.-mondta.
-Nem hiszem, rám mindig van ideje. Ugye édes?-fordultam felé, majd nyomtam a szájára egy puszit.
Na ezt nem kellett volna. Elektromosság csapott végig a testemen és szerintem kisütötte az agyamat, mert nem tudtam megszólalni.
Mázlimra ettől meg Harry-nek jött meg a hangja.
-Hát, igen. Van akire érdemes időt szakítani.-mosolygott rám, de én még mindig ott álltam megsemmisülve.- Bocsánat, de most mennénk táncolni.-búcsúzott el s húzott maga után.
Nem szólaltunk meg egészen a tánctérig, de mielőtt oda mentünk volna Harry is betámadta a pezsgős asztalt és lehúzott egy pohárral.
Ez után a tánctérre vezetett és elkezdtünk táncolni. Egy ideig csendben táncoltunk, majd ő törte meg a csendet.
-Köszönöm, az előbbit, hogy segítettél a Kendall dologban.
-Nincs mit, szívesen tettem.-mondtam el az igazat. Hazudhattam volna, hogy ez volt a feladatom, de felesleges lett volna.
-Sajnálom, hogy flegma voltam reggel.-kért bocsánatot.
-Én meg sajnálom az estét.-mondtam, de igazából nem így volt.
-Én nem.-mondta, amin nagyon meglepődtem.
-Igazából én sem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése